Földünkön az élet addig tartható fenn, amíg a természet viszonylagos egyensúlya fennáll. A biológiai körfolyamatok egyensúlyának alapja az, hogy bármely élőlény létfenntartásához csak annyit használjon fel, amennyi képes újra termelődni környezetében. A biológiai egyensúly felborulása emberi léptékek alapján hosszú időszaknak tűnhet. A lassú folyamatok száz években mérhetők – igaz, hogy napjainkban elképesztő sebességgel változik környezetünk, és ezzel egy időben károsodik a természet.
Az emberiség történetében azt figyelhetjük meg, hogy a XVIII. század végéig valóban létezett egy fenntartható egyensúlyi biológiai állapot. Ennek a már-már paradicsomi állapotnak nyomait sem láthatjuk.
Földünk talán legnagyobb katasztrófáját az jelenti, hogy az erdők a maguk biológiai egyensúlyának felbomlásával olyan mértékben pusztulnak, és olyan mértékben alakulnak át, ami nem csak a természetre, de közvetlenül az emberiségre is beláthatatlan hatással lehet, vagy van.
Az erdők pusztítása, pusztulása, szerkezetüknek az ember által történő átalakítása mára már úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, és egész népcsoportok kihalásához vezethet. Az élhetetlen pusztává alakított területekről ökomenekültek áradata indulhat útjára. Az erdők kiirtásával megváltozik a táj természetes szerkezete, pusztít az erózió, megváltozik a talaj vízháztartása, és még sorolhatnák számos kockázati tényezőt.
Az igazi gondot az jelenti, hogy az erdőben nem biológiai létünket keressük, hanem azt gazdasági kérdésként kezeljük. Palatinus megállapítás szerint a világban nem a hulladékgazdálkodással kell elsősorban foglakozni, hanem minden gazdasági érdektől mentesen tájjellegű vegyes erdők telepítését kellene szorgalmazni. A telepítést követően nem az eredő fa hozadékának gazdasági számításait kell előtérbe helyezni, hanem a gazdag élővilág „visszatelepülését” kell szorgalmazni. érdekességként kell megjegyezni, hogy az állandóan hangoztatott „üvegházhatás” növekedését mérsékelni lehet az erdőtelepítésekkel, sőt a fotoszintézis lévén valóban megújuló energiahordozóhoz juthatunk. Ez a fa – ugyanis csak a szén biológiai körforgását tekinthetjük megújuló energiaforrásnak. A számos hangoztatott, un. „zöld” energiaforrásokat elemezve megdöbbentő eredményekre jutunk, de ezt célszerű az energia kérdések megvitatásánál elemezni.
Az állításokat alátámasztó néhány értekezés, hír, tanulmány rövidített kivonata a teljesség igénye nélkül
12 idős fa élete menthető meg 1 tonna újrapapírral
Becslések szerint 2000-ben a világon 299 millió tonna papírt gyártottak, ami az 1950. évi érték hatszorosa. A prognózisok szerint 2010-re a világ papírszükséglete a 2000. évihez képest 31 százalékkal tovább nő. Nálunk az egy főre jutó évi papírhasználat kb. 81 kilogramm, az USA-ban ez az érték 335 kg.
Magyarországon évente közel 600 ezer tonna papírhulladék keletkezik, melynek mintegy fele újrahasznosításra kerül, elsősorban csomagolóanyagként. Becslések szerint egy tonna papírhulladék feldolgozása 12 öreg fát ment meg a kivágástól, valamint 31,8 köbméter vizet, 3 köbméter lerakóhelyet, 4,1 MW áramot és 280 liter kőolajat takarít meg. Hozzá kell tenni azonban, hogy az „újrapapír” is különböző minőségű lehet, ami jelentősen befolyásolja az energia és a hulladékpapír igényt.
évi 46 négyzetkilométernyi erdőből lesz evőpálcika
Kínában ugyanis évente közel 45 milliárd pár evőpálcikát használnak el, amihez természetesen megfelelő mennyiségű fát is ki kell vágni. A vékony kis pálcikák alapanyagához évi 2 millió köbméter fa kitermelése szükséges, ami közel 46 négyzetkilométernyi erdő eltűnését jelenti. A hatalmas volumenű fakitermelés immár komolyan veszélyezteti Kína erdőállományát, az erdők eltűnésének igen sok nem kívánt mellékhatása már most is érezhető.
Az egyik közvetlen hatás Pekinget is érinti: a város környéki erdők fakitermelésnek köszönhetően ugyanis eltűnt a fővárost a sivatagos területtől elválasztó természetes akadály, így egy-egy erőteljesebb tavaszi szélvihar egész Pekinget porfelhőbe borítja.
A világ legnagyobb nemzeti parkja létesül Borneón
Indonézia, Brunei és Malajzia közös nemzeti park-hálózatot alakít ki a közeljövőben Borneón. Az intézkedés várhatóan véget vet a jelenleg zajló kíméletlen erdőirtásnak, így hosszútávon biztosítja az ott lévő gazdag élővilág védelmét.
A délkelet-ázsiai szigeten, Borneón a tervek szerint a világ legnagyobb kiterjedésű (220 ezer négyzetkilométer), három ország területére kiterjedő nemzeti park-hálózatát hozzák létre. Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló konferenciáján született az a háromoldalú megállapodás Malajzia, Indonézia és Brunei között, amely lefekteti az alapját egy Borneó belső területén létrehozandó természetvédelmi együttműködésnek, „Heart of Borneo” (Borneó szíve) néven.
Jelenleg Borneón található a Föld legnagyobb összefüggő trópusi esőerdeje, amely olyan egyedülálló fajoknak nyújt menedéket, mint az orángután, a szarvcsőrű madár, a koboldmaki vagy a tarajos agáma. A WWF adatai szerint az elmúlt évtized során mintegy 361 új fajt fedeztek fel a szigeten.
A „Heart of Borneo” program megakadályozza, hogy az indonéz állam a területen véghezvigye egy olajpálma ültevény létesítését. „A tervezett ültevény létrehozása 1,8 millió hektár természetes erdő kiirtásával járt volna. Az ültetvény gazdasági haszna is megkérdőjelezhető volt, ugyanis nehezen járható, hegyvidéki területre tervezték” – mondta Nina Griesshammer, a WWF szóvivője.
Az erdőtelepítés nem mindig környezetbarát
A légköri szén-dioxid megkötésére történő erdőtelepítésnek számos nem kívánt következménye is lehet. Többek között mivel az erdők jelentős mennyiségű vizet vesznek fel, megváltoztatják a talaj vízháztartását, kiszárítják a folyókat és növelik a talaj sótartalmát – állítja egy nemzetközi kutatócsoport a Nature tudományos lap legfrissebb számában.
Ezek a változások részben annak tulajdoníthatók, hogy az erdőtelepítési programok során szinte kizárólag gyors növésű fajtákat alkalmaznak – teszi hozzá Jackson. általában örökzöld fajtákról van szó, amelyek egész évben aktívak, ami azt is jelenti, hogy nagyon sok szén-dioxidot és vizet vesznek fel.
Az USA kivonult a környezetvédelmi konferenciáról
A montreali konferencia zárónapján a Kiotói Egyezmény aláírói megállapodtak a károsanyag-kibocsátás csökkentéséről szóló egyezség meghosszabbításáról. Olyan országok is beleegyeztek a hosszú távú hatásokról szóló, kötelezettség nélküli megbeszélésekbe, melyek eddig teljes egészében elzárkóztak az Egyezménytől. Ezek közé tartozik az Egyesült államok is, amely azonban ezúttal is elutasított minden olyan megoldást, ami csökkentéssel járna.
Drámai gyorsasággal tűnnek el bolygónk fajai
Fokozatosan erősödik a szakmai körök figyelmeztetése, miszerint a fajok sokféleségét tekintve bolygónk globális válság előtt áll. „Annak ellenére, hogy a növény- és állatfajok megmentése önmagában véve is létfontosságú, ennél mégis jóval többről van szó, ugyanis a földi ökoszisztéma jövőbeni genetikai sokfélesége forog kockán”– hangsúlyozta Mike Parr, az 52 ország természet- és állatvédelmi szervezeteit tömörítő Alliance for Zero Extinction szervezet munkatársa.
A fajok kihalási rátája az emberi tevékenység következtében a természetes dinamika 100–1000-szeresére gyorsult – állítják a WWF kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos szaklapban. A biológusok olyan emlősöket, madarakat, kétéltűek és hüllőket, illetve a növények közül fenyőféléket vizsgáltak, amelyekről már a korábbi kutatások alapján széles körben rendelkeztek adatokkal.
Egy évvel a cunami után: zöld újjáépítés
Egy évvel a mintegy 275 000 halálos áldozatot követelő délkelet-ázsiai cunami után a WWF a környezet- és természetvédelmi szempontok érvényesítését sürgeti a helyreállításnál. A szakértők úgy vélik, ha az újjáépítés nem elég körültekintően történik, hosszútávon több kár, mint haszon származhat belőle.
Indonéziában az egyik legnagyobb gondot az építkezéshez szükséges faanyag előteremtése okozza. Amíg nem sikerül megoldani, hogy importból fedezzék a szükséglet nagy részét, fennáll a veszélye, hogy a még megmaradt indonéziai erdők is az illegális fakereskedelem áldozatául esnek.
Kína a génmódosított fák gazdaságára készül
Kínában jelenleg mintegy egymillió olyan nyárfa található, melyek biomérnöki beavatkozásnak köszönhetően képesek elpusztítani a rajtuk élősködő rovarokat. A védekező mechanizmus a mesterségesen a génkészletükbe ültetett Bacillus thuringiensis nevű méreganyagon alapszik. Az amerikai The Christian Science Monitor tudományos lap értesülése szerint az ország kutatólaborjaiban további növények – például a vörösfenyő és a diófa – transzgenikus változata is fejlesztés alatt áll.
Szakértők szerint Kína a világon az elsőként próbálkozik a transzgenikus erdőgazdálkodás kereskedelmi célú alkalmazásával. Az Egyesült államokban a hasonló kísérletek a szigorú szabályozás és a géntechnológiát övező társadalmi viták miatt egyelőre nem rendelkeznek komoly pozíciókkal. A gazdasági következmények mellett az országban aggodalmak születtek annak kapcsán is, hogy egy potenciálisan veszélyes technológia egy „tekintélyelvű kormány” kezébe kerül kevesebb irányítás mellett, mint a nyugati országokban.
Miért nem szorulnak háttérbe a tűlevelűek a lombos fákhoz képest?
Az adottság jelen esetben nem más, mint a fák törzsében és ágaiban található csőrendszer, amely a gyökerek által felszívott, tápanyagokat t
artalmazó nedvességet juttatja el a levelekhez, virágokhoz, termésekhez. A fizika törvényei értelmében folyadékszállítás szempontjából a nagyobb átmérőjű csövek kedvezőbbek a vékonyaknál; ráadásul az egyes csőszakaszok csatlakozási pontjain nem lehetnek szűkületek, mert azok szintén csökkentik az átáramló folyadék mennyiségét. Ez utóbbi pedig lényeges tényező a fotoszintézis hatékonysága szempontjából.
Nos, a lombos fák (bükk, tölgy, nyír, juhar stb.) törzsében tág „csövek” vezetnek a gyökerektől a lombkoronába, míg a tűlevelűek esetében az eleve szűkebb csöveket csomópontok osztják rövidebb szakaszokra. A luc-, erdei, fekete és a mamutfenyők tehát – fizikai adottságaikat tekintve – hátrányban vannak a lombos fákkal szemben, mégis képesek voltak Földünk hatalmas területein kiszorítani riválisaikat.
Naponta 270 ezer fányi papírt húzunk le a WC-n
Világszerte naponta 270 ezer fányi papírt húzunk le a WC-n vagy dobunk a szemétbe a háztartásban – adta hírül a WWF. Az erdők ilyen mértékű pazarlása nemcsak káros, hanem felesleges is.
A fenti válogatások csak szemelvényeknek tekinthetőek. A teljes dokumentációk a Palatinus archívumában megtalálhatók. Minden kiegészítés vagy önálló tanulmány bővíti a Palatinus archívumot, amely lehetőséget teremt arra, hogy a kutatók szerteágazó hasznos információhoz jussanak.
Köszönetet mondunk a National Geographic magyar főszerkesztőségének, mint a Palatinus Klub alapítójának.
2005. május
Szacsky Mihály
palatinus