A 2007. február 21-e óta a Duna-Tisza közében, a Tisza mentén, a Tiszántúlon és Észak-Magyarországon "vándorló" országos vándorkiállítás 2007. december 10. és 13. között Budapesten történt 45. bemutatkozás után, 2008 januárjában a Dunántúlon folytatta útját az alább ismertetett útvonalterv szerint.
A kiállítás hétről hétre "vándorol" városból városba.
A vándorkiállítás angol nyelvű "változata" HORNOK ERNŐ vezetésével és BOGYAY ELEMÉR támogatásával, 2007. október 16. óta Kanadában "vándorol", majd a kanadai misszióját befejezve, az Egyesült Államokba folytatja útját.
2007. december 17. és 21. között, Brüsszelben, az Európai Parlamentben bemutatott vándorkiállítás az Európai Unió tagállamaiban szeretné folytatni vándorútját.
Előzmények/Tájékoztató dokumentumok:
2006. november 17. és december 17. között Kiskunfélegyházán, a Polgármesteri Hivatal aulájában megrendezett képkiállítás után, 2007. február 21-én, Budapesten, az Országgyűlés Irodaházában rendezett megnyitón Dr. Szili Katalin az Országgyűlés elnöke, az országos vándorkiállítás fővédnöke, Katona Kálmán az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, Dr. Orosz Sándor a Bizottság alelnöke és Szanyi Tibor országgyűlési képviselő bocsátották útjára a "VERESPATAK múltja, jelene, jövője KÉPEKBEN" című országos vándorkiállítást.
A vándorkiállítás képeit készítette: Hornok Ernő, Kocsis Tibor, Szász András, Dr. Ioana Bogdan-Cataniciu, szövegét írta: Kelemen József és Prof. Dr. Visy Zsolt
A vándorkiállítást kezdeményezte és rendezte: Kelemen József
A kiállítás rendezésében és bemutatásában közreműködő szervezetek: KÖZÉP-EURÓPA KLUB (6100 Kiskunfélegyháza, Szegedi út 45.), RekLine Studió (5500 Gyomaendrőd, Hősök útja 51.), Emberközpontú, Fenntartható Társadalomért Alapítvány (6100 Kiskunfélegyháza, Szegedi út 45.)
Az országos vándorkiállítás célja:
1./ Bemutatni VERESPATAK természeti, történelmi és kulturális értékeit,
2./ Bemutatni VERESPATAK múltját, jelenét és (veszélyeztetett) jövőjét,
3./ Megválaszolni két kérdést:
3.1. Miért kell megmenteni Verespatakot?
3.2. Miért áll Verespatak válaszút előtt?
(A két kérdést a vándorkiállítás 15 db 80 cm x 200 cm méretű paravánon elhelyezett 100 db képe, és írásos dokumentumai válaszolják meg.)
4./ Hiteles információk átadása, közlése a lakosság számára, hogy ezek megszerzésével, felelősséggel cselekedhessünk együtt Verespatak megmentéséért.
A vándorkiállítás hivatása, hogy hiteles tájékoztatást adjon a lakosság számára
– a Verespatakra tervezett, cianidos technológiát alkalmazó külszíni aranybányászati programról,
– a program megvalósításával járó (nemcsak Erdélyben, de a határokon túli) veszélyekről, a beláthatatlan kimenetelű ökológiai katasztrófakockázatról, a természeti, kulturális és történelmi értékek teljes megsemmisülésének veszélyeiről,
– Verespatak és (térsége) a régió fenntartható fejlődésének lehetőségeiről (melyeket két paravánon, külön-külön "Verespatak mint a fenntartható fejlődésének forrása" és "Verespatak mint világörökségi érték" címmel mutatunk be).
A 15 db alumínium szerkezetbe függőlegesen rögzített csőre helyezett 80 cm x 200 cm méretű banner anyagra nyomtatott, összesen 100 db képen mutatjuk be VERESPATAK múltját, jelenét és jövőjét. A kiállítás ideje alatt, a kiállító teremben vagy annak közelében vetítik Kocsis Tibor ÚJ ELDORÁDÓ című, Verespatakról készült dokumentumfilmjét, és a KÖRMÖCBÁNYA című dokumentumfilmjét, az általunk biztosított DVD lemezekről.
VERESPATAK VÁLASZÚT ELŐTT ÁLL!
A Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román vegyes vállalat a közmeghallgatások és lakossági viták során megismert környezeti hatástanulmánya – túlzottan általános jellege és súlyos hiányosságai miatt – alkalmatlan a bányanyitás engedélyeztetésre.
A verespataki külszíni aranybányászati program egyetlen megvalósítható, ember- és életközpontú alternatívája csak a térség fenntartható fejlesztése, kiemelten az öko –turizmus megvalósítása lehet.
VERESPATAK és a régió páratlan természeti, történelmi és kulturális értékeire épülő falusi turizmus elindítása és fejlesztése jelentheti a térségben élők élhető és biztonságos jövőjét.
A 2000 éves VERESPATAK (Alburnus Maior) római kori településnek méltó helye lenne a VILÁGÖRÖKSÉG listán, aminek ügyében az UNESCO, reméljük gyorsan intézkedni fog, amíg az Erdélyi-érchegységben még fellelhető 330 tonna aranyra és 1600 tonna ezüstre éhes érdekcsoport ördögi tervét végre nem hajtja.
Az országos vándorkiállítás tervezett és megvalósult útvonala 2007-ben (a települések neve után lévő zárójelek közötti számok az egymást követő hetek számait jelöli, ui. a kiállítás hétről hétre "vándorolt" városból városba, ahol hétfőtől péntekig látogathatták a kiállítást):
Budapest (8), Kecskemét (9), Tiszakécske (10), Csongrád (11), Szentes (12), Hódmezővásárhely (13), Mórahalom (14), Szeged (15), Makó (16), Gyomaendrőd (17), Orosháza (18), Békéscsaba (19), Gyula (20), Sarkad (21), Békés (22), Mezôberény (23), Mezőhegyes (24), Szarvas (25)*, Mezôtúr (26), Törökszentmiklós (27), Szolnok (28), Tiszafüred (29), Balmazújváros (30), Hajdúszoboszló (31), Debrecen (32), Tiszaújváros (33), Nyiregyháza (34), Tiszalök (35), Tokaj (36), Kisvárda (37), Sárospatak (38), Sátoraljaújhely (39), Szerencs (40), Miskolc, (41) Kazincbarcika (42), Ózd (43), Eger (44), Salgótarján (45), Balassagyarmat (46), Vác (47), Aszód (48), Gödöllô (49), Budapest (50). * A kiállítás 2007. 06. 21. és 06. 24. között az MTA -ban került bemutatásra.
Az országos vándorkiállítás tervezett és megvalósult útvonala 2008-ban (a települések neve után lévő zárójelek közötti számok az egymást követő hetek számait jelöli, ui. a kiállítás hétről hétre, városból városba "vándorol" ):
Szentendre (1-2), Budaörs (3), Érd (4), Százhalombatta (5), Gárdony (6), Székesfehérvár (7), Bicske (8), Dorog (9), Esztergom (10), Nyergesújfalu (11), Tata (12), Tatabánya (13), Oroszlány (14), Mór (15), Várpalota (16), Veszprém (17), Zirc (18), Kisbér (19), Komárom (20), Győr (21), Mosonmagyaróvár (22), Csorna (23), Pápa (24), Ajka (25), Sümeg (26), Tapolca (27), Balatonfüred (28), Balatonalmádi (29), Siófok (30), Balatonföldvár (31), Balatonlelle (32), Balatonboglár (33), Fonyód (34), Keszthely (35), Hévíz (36), Zalaegerszeg (37), Vasvár (38), Sárvár (39), Sopron (40), Kőszeg (41), Szombathely (42), Szentgotthárd (43), Lenti (45), Nagykanizsa (46), Kaposvár (47), Pécs (48), Mohács (49), Szekszárd (50), Paks (51), Dunaújváros (52).
MENTSÜK MEG VERESPATAKOT!
VERESPATAK (Rosia Montana) erdélyi település nevét sokan azóta ismerik, amióta a sajtó nyilvánosságra hozta a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes vállalat külszíni aranybányászati program előkészületeiről szóló híreket. Ha Románia kormánya engedélyezné a bányanyitást, akkor a tervezett projekt a legnagyobb külszíni fejtésű aranybánya lenne Európában, Erdély kellős közepén, a Tisza mellékfolyója, a Maros vízgyűjtő területén.
Az eddig megismert adatok szerint, az RMGC évente 225 millió köbméter kőzet kitermelésével, és ciántechnológia alkalmazásával, évente 13 ezer tonna cián felhasználásával és 350 ember foglalkoztatásával 17 év alatt szeretné megkaparintani az Erdélyi-középhegység déli részén, az Erdélyi-érchegységben, a híres Aranynégyszögben található VERESPATAK (Alburnus Maior) római kori település alatt, a környező hegyekben rejlő, még fellelhető 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt.
A tervezett program – ha valóra válik – megsemmisít 4 hegyet, a római és középkori bányászat régészeti maradványait, 10 templomot, 12 temetőt, 958 gazdaságot, 900 lakóépületet, és kitelepítésre ítél 2150 lakót.
A bányászati terv esetleges megvalósulása végzetes károkat okozhat a természeti környezetben is. Létében veszélyeztet vagy pusztít el számos növény- és állatfajt, a környéket holdbéli tájjá változtatja. A legnagyobb veszélyt az eltervezett ciántechnológia alkalmazása okozza. A Szarvaspatak völgyében egy 600 hektáros, ciános és nehézfém komplex cianidokkal szennyezett zagy tárolására alkalmas derítő épülne 180 méter magas gáttal, amely a 2000. január 30-án történt emlékezetes tiszai környezeti katasztrófát okozó ausztrál-román (új nevén) Transgold nevű, „halálgyár”-ként elhíresült vegyes vállalat nagybányai zagytározójánál negyvenszer nagyobb lenne. A technológia miatt az említett tározó veszélyes hulladéknak minősülő cián-, arzén-, kadmium-, vas-, higany-, nikkelvegyületek nagy koncentrációját tartalmazó zaggyal lehet tele, ami súlyosan fenyegeti a terület természeti környezetét, az Aranyos, a Maros és a Tisza növény- és állatvilágát. Gátszakadás esetén a derítőből kiömlő ciános zagy beláthatatlan kimenetelű ökológiai katasztrófát okozhat a térségben, aminek a következtében a folyók mentén (és nemcsak Romániában, de a határokon túli) sűrűn lakott települések (Torda, Aranyosgyéres, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, Arad, Makó, Szeged, Magyarkanizsa, Zenta, Óbecse, Titel) lakói kerülhetnek közvetlen veszélybe.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a román kormánynak továbbra sincs kapacitása a bányák biztonságossá tételére, amit a veszélyes üzemű bányák bezárásával kénytelen ellensúlyozni.* Gabriel Resources kanadai beruházó pedig az engedélyeztetésre benyújtott környezeti hatástanulmányában a potenciálisan határokon átterjedő szennyezéseket csak helyi/regionális hatásként értékeli, és így nem megfelelően vizsgálja a lehetséges magyarországi hatásokat sem.
* Románia egész területén mintegy 130 urántartalmú meddőhányó, 5,5 millió köbméter sugárzó anyag, 55 millió tonna mérgező hulladék, 900 ezer hektár nehézfémekkel szennyezett bányameddő és a 200 ezer tonna ipari hulladék van. Az Erdélyben található potenciális szennyező objektumok, elsősorban a bányászati meddőhányók és technológiai zagytározók, a gyógyszer- és vegyi üzemek, színesfém-feldolgozó kohászati üzemek okozhatnak természeti katasztrófát.
A bányászati terv engedélyeztetése folyik most, miközben a beruházó 5 millió eurós médiakampánya népszerűsíti a bányaprogramot. Traian Basescu román államfő az engedély kiadását sürgeti, illetve várja a kormánytól. Biztató azonban, hogy évről évre nő azok száma, akik – megismerve az aranybányaprogram környezeti kockázatait – elutasítják a tervet. A KÖZÉP-EURÓPA KLUB – más hazai és határon túli civil szervezetekkel együtt – közel 10 éve küzd Verespatak megmentéséért. A 2007 februárjában útjára bocsátott vándorkiállítása is ezt a célt szolgálja. Az Európai Unió több országában fogalmazódott meg az igény, hogy a cianidos technológia alkalmazása megengedhetetlen. Az Európai Parlament pedig 2010 májusában – Áder János és Tőkés László EP-képviselők előterjesztése alapján – Határozatot hozott a ciántechnológiát alkalmazó bányászat betiltására, amit az Európai Bizottság és románia kormánya a mai napig nem hajtott végre.
A közvélemény tájékoztatása, az ismeretek terjesztése feladatunk ma. Az országos vándorkiállítás VERESPATAK képeken történő bemutatásával hívja fel a figyelmet a település múltjára, jelenére és jövőjére, amelyet most a teljes megsemmisülés veszélye fenyeget. A külszíni aranybányászati program megvalósítása ellen, a település megmentéséért eddig már több százezer ember tiltakozott Európában (közöttük a Román Tudományos Akadémia tagjai, Bartolomeu Anania ortodox érsek, számos román és határokon túli környezetvédő civil szervezet tagjai és települések lakói). Csatlakozzunk hozzájuk, és mentsük meg együtt Verespatakot! Ha ez sikerül, akkor VERESPATAK az összefogás, a szolidaritás és a közös jövőnk megmentésének szimbóluma lesz.
Kiskunfélegyháza, 2011. január 15. Kelemen József főtitkár,
a vándorkiállítás kezdeményezője és rendezője
Megjegyzés:
Mind a 2007. évi, mind pedig a 2008. évi útvonalterv megvalósult. A kiállítás folytatta útját 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, és vándorol tovább 2012-ben is. A 2012. évi FÖLD NAPJA rendezvények sorában Budapesten, az Országgyűlés (Képviselői) Irodaházában, 2012. 04. 23. és 04. 27. között látható a vándorkiállítás. Innen tovább folytatja útját Budapest kulturális- és művelődési központjaiba, valamint tanintézményeibe. Eddig Magyarország több, mint 200 városában 251 kiállítást rendeztünk, és közel 300 ezren látogatták a kiállítást.
Kiskunfélegyháza, 2012. április 12. Kelemen József
a vándorkiállítás kezdeményezője és rendezője
Visy Zsolt*
Roşia Montana / Verespatak múltja, jelene, jövője képekben
Kiállítás az Európai Parlamentben
2007. december 17-én Brüsszelben, az Európai Parlament kiállító termében megnyílt a "Verespatak múltja, jelene, jövője képekben" című vándorkiállítás. A kiállítás csaknem egy éves magyarországi vándorlást követően ezzel a bemutatóval lépett ki az Európai Unió területére, és az egyes további állomásokon bizonyára sokan lesznek kíváncsiak az esetleges bányaberuházás milliók sorsára kiható felvázolt következményeire. A tervek szerint, a 100 képet tartalmazó 15 paraván magyar változata a Dunántúlon folytatja útját, ahol Szentendre lesz az első állomás 2008. január 2-án, brüsszeli változata pedig az Európai Unió tagországaiban folytatja útját. A vándorkiállítás 2007 októberétől Kanadában is látható, és hamarosan az Egyesült Államokba kerül.
A brüsszeli tárlat házigazdái Becsey Zsolt (FIDESZ) és Kónya-Hamar Sándor (RMDSZ) Európai parlamenti képviselők voltak, mindketten a környezeti és a kulturális örökségvédelem ügyének elkötelezett hívei, akiknek a választókerületeit közvetlenül érinti Verespatak sorsa. Közös megnyitójuk után az EP egyik alelnöke, Gérard Onesta (Zöldek, az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport tagja) tartott bevezetőt, majd részletek hangzottak el Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnök asszonya erre az alkalomra küldött köszöntőjéből. Rövid előadást tartott Kelemen József, a kiskunfélegyházi székhelyű Közép-Európa Klub főtitkára, Eugen David, az Alburnus Maior Egyesület (Roşia Montana/Verespatak) elnöke, valamint Visy Zsolt professzor, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Régészeti Műemlékhelyek Szakbizottsága elnöke. A rendező, Kocsis Tibor jelenlétében sor került az Új Eldorádó c. film bemutatására is.
A vándorkiállítást Kelemen József kezdeményezte és rendezte, szövegének megírásában rajta kívül Visy Zsolt vett részt. A képanyagot Hornok Ernő, Kocsis Tibor, Szász András és Dr. Ioana Bogdan-Cataniciu bocsátották rendelkezésre.
A romániai Roşia Montana/Verespatak bányásztelepülésen évek óta vihart kavar a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes vállalkozás nagyszabású bányászati terve, amelynek során Verespatak nagyobb részének a fölszámolásával, valamint a Kirnik-hegy robbantásos feltárásával mintegy 300 tonna aranyhoz és 1600 tonna ezüsthöz szeretnének jutni. A terv fontos eleme, hogy a szomszédos völgyet, amelyben Corna/Szarvaskő falu van, teljes egészében elárasztanák a cianidos aranykivonási módszer veszélyes folyadékával. A méregtó 182 méteres gátját meddőkőzetből építenék meg, ami ha átszakad, négy ország (Románia, Magyarország, Szerbia, Bulgária) hatalmas területeit mérgezné meg és pusztítaná el az Aranyos, a Maros, a Tisza és a Duna élővilágát. Az esetleges borzalmas következményeken túl a bányászati területen a rekultiválás ellenére kopár, sivár vidék alakulna ki, amely még annak a néhány száz embernek sem nyújtana megélhetést, akik a 15 évre tervezett bányászat idejére ott maradnának. A természetpusztítás és a fenyegető környezeti katasztrófa mellett legalább
olyan súlyos veszteség érné a kulturális örökséget is. A környéken évezredek óta folyik az aranybányászás, a római bányászkodás emlékei különösen jelentősek. A faluban számos műemléki épület, köztük több templom van, a népi kultúra tárgyi és szellemi emlékei is kiemelkedők.
A legfontosabb emlékanyag a római Alburnus Maior bányásztelepüléshez kapcsolódnak. A feltárások során számos lakóépület, szentély került elő, a temetők gazdag mellékletű, részben különleges épített sírjai pedig a halottkultusz világát nyitják meg. A legfontosabb és egyedülálló emlékanyag azonban az a sok kilométer hosszú, legnagyobbrészt feltáratlan tárnarendszer, amelyet a Dalmatiából és máshonnan Daciába telepített bányászok vágtak a hegyek gyomrába a Kr. u. 2. és 3. század folyamán. E telepeseket, Alburnus Maior lakóit a tucatszám előkerülő fogadalmi oltárokból és sírkövekből, valamint a Kr. u. 167-ben a bányajáratokban elrejtett viaszostáblákon rögzített szerződésekből ismerjük. Ezek az unikális feliratok önmagukban is kiemelkedő jelentőségűek, de az egész leletegyüttes, amelynek révén Alburnus Maior 2. századi lakóinak életét hihetetlen pontossággal lehet követni, olyan kivételes dolog, amely sehol másutt a római világban nem fordul elő. A kulturális örökség minden ága, a mobil és immobil örökségi elem, valamint a szellemi, kultikus örökség egyesül tehát Alburnus Maior eddig megismert anyagában.
Nem véletlen tehát, hogy az ICOMOS Régészeti Bizottsága (ICAHM) több esetben tűzte napirendre a kérdést, és tett javaslatot a régészeti örökség megvédésére. Az ICOMOS közgyűlése is több ízben foglalkozott Alburnus Maior régészeti örökségével, és foglalt állást a kulturális örökség megóvása, megmentése érdekében, amihez segítségét és fölajánlotta (2002 – Madrid, 2003 – Victoria Falls). 2005-ben Xi’anban tartott közgyűlésén emellett felhívta a figyelmet a helyszín világörökségi szintet képviselő értékeire is. A kivételes értékekre mutatott rá az a tiltakozó levél is, amit Alföldy Géza professzor (Heidelberg) kezdeményezésére világszerte 1056 régész, ókortörténész és műemléki szakember írt alá.
A Román Tudományos Akadémia is a beruházás ellen foglalt állást, de a romániai régészek és más szakemberek is nagyrészt ezt tették. Az érintett egyházi közösségek kivétel nélkül elítélik a tervet, és nem járulnak hozzá templomaik, temetőik fölszámolásához. A település lakói ugyan megoszlottak e tekintetben, hiszen az RMGC nagy pénzekért vásárolná föl házaikat, de a falu lakóinak csak alig fele volt hajlandó megválni otthonától. Nagyon aktív és egyre eredményesebb ellenállást fejt ki az Alburnus Maior Egyesület (Roşia Montana).
Mindezek eredményeként a 2006-ban benyújtott Környezetvédelmi Hatástanulmányt – amelyet Magyarország hivatalosan megküldött véleményében mind környezetvédelmi, mind kulturális szempontból elfogadhatatlannak tartott – a román környezetvédelmi minisztérium az urbanisztikai terv jelentős hiányosságai miatt még nem fogadta el, 2007 őszén pedig érvényes bírósági döntés állította vissza a régészeti védettséget mind a már feltárt területek ismertté vált emlékeire, mind pedig a Kirnik hegy egészére vonatkozóan.
A kulturális örökségnek, azon belül a római régészeti örökségnek tehát nagymértékben megnőtt a jelentősége az utóbbi időben, beigazolva azt a korábban gyakran hangoztatott véleményt, hogy a kérdés megoldásának a kulcsa elsősorban a kulturális örökségben rejlik. Ez az az emlékanyag, amelyik elpusztítása esetén soha többé nem állítható vissza, szemben a környezetben okozott károkkal, amelyet a természet és az ember hosszú évtizedek, esetleg évszázadok után gyógyítani tud. Ugyanakkor a kulturális
örökség az, amelyik – természetesen a természeti értékek messzemenő bevonásával – hosszú távon lenne képes biztosítani a térség lakói megélhetését a kulturális és természeti turizmus eszközeivel, különösen akkor, ha a helyszín a román állam jelölésével és az UNESCO Világörökségi Bizottsága döntésével felkerülne a világörökségi listára. Ez azt jelentené, hogy nem csak néhány száz ember 15 évre, hanem a falu lakóinak nagy része hosszú távon, nemzedékek hosszú során át képes lenne megélni szerény módon a hely kivételes kulturális és természeti értékeiből.
Ezekre az értékekre, megmentésükre hívja fel a kiállítás a figyelmet, valamint arra, hogy a cianidos technológia milyen veszélyekkel jár. 2000-ben már bekövetkezett egy tragédia, amikor az ausztrál érdekeltségű bányavállalkozás cianidos folyadékkal teli tárolómedencéjének gátja Nagybányánál átszakadt, és ezzel természeti katasztrófát okozott a Tisza völgyében. Figyelemre méltó, hogy miközben a cianidos technológia minden fejlett országban, így Kanadában is be van tiltva, egy ottani vállalat ezt a módszert erőlteti Romániában. A néhány napos brüsszeli bemutató szellemével kedvezően esnek egybe az Európai Unió folyamatai. Egyrészt ugyanis az Európai Bizottság szorgalmazza a cianid-technológia bányászati alkalmazásának betiltását az Unió területén, másrészt pedig az Európai Parlamentben folyamatban van egy azonos tárgyú Írásbeli Nyilatkozat aláírásgyűjtő akciója.
Pécs, 2007. december 22.
*Dr. VISY Zsolt DSc, egyetemi tanár / PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM Bölcsészettudományi Kar
Ókortörténeti és Régészeti Tanszék Régészeti Szeminárium,
az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Régészeti Műemlékhelyek Szakbizottsága elnöke
A KÖZÉP-EURÓPA KLUB BEMUTATÁSA / CÉLOK ÉS FELADATOK
A KÖZÉP-EURÓPA KLUB mint kiemelkedően közhasznú (civil)szervezet 1996-ban alakult meg Kiskunfélegyházán. Közép-Európa országaiból érkező 120 alapító tag – akik között a tudományos és a kulturális élet képviselői mellett a közélet szereplői is jelen vannak – célul tűzte, hogy a nemzetek közötti nyitott párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő munkával, fórumokon és tudományos konferenciákon közösen keresik a válaszokat a jövő kihívásaira, és együtt segítik a népek sorsáért felelős döntéshozók munkáját.
A KÖZÉP-EURÓPA KLUB kiemelten foglalkozik a Kárpát-medence mint Európa természet-földrajzilag legegységesebb, legkomplexebb medence-nagytájának (szubrégiójának) környezetbiztonsági kérdéseivel. A KLUB munkaprogramjának legfontosabb témái közül a Kárpát-medence környezeti biztonságát veszélyeztető
– szennyező objektumok (bányászati meddőhányók, technológiai zagytározók, gyógyszer és vegyi üzemek) mint potenciális veszélyforrások feltárása és felszámolása,
– mező-, erdő- és vízgazdálkodás megbomlott egységének helyreállítása, és
a Tisza vízgyűjtő területét szennyező források megszüntetése, valamint a Verespatakon, Körmöcbányán stb. tervezett felszíni aranybányaprogram megsemmisítése, mind-mind halaszthatatlan feladatok.
A KÖZÉP-EURÓPA KLUB állásfoglalása szerint, a Kárpát-medence, kiemelten a Tisza vízgyűjtő területének mint Európa egyik legkonkrétabban definiálható ökológiai egységének nemzetközi regionális egységként való kezelése biztosítaná a térség környezeti biztonságát és ökológiailag fenntartható fejlődését. Ennek kiemelt szerepét és jelentőségét különösen a globális éghajlatváltozás Kárpát-medencei hatásaira adandó válaszok előkészítése során fogjuk tapasztalni.
A KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezi
– egy átfogó, a jövő kihívásaira választ adó, az ENSZ világkonferenciáin (a riói és johannesburgi „Föld Csúcson”) elfogadott ökológiailag fenntartható fejlődés céljait és követelményeit megvalósító „Kárpát-medencei feladatok a XXI. századra” elnevezésű program kidolgozását,
– a program kidolgozása és megvalósítása céljából a KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS KLÍMÍBIZTONSÁGI KÖZPONTJA-nak létrehozását (a Kárpát-medencei országok Tudományos Akadémiáinak, kutató-fejlesztő intézeteinek, felsőoktatási intézményeinek, kormányzati és nem kormányzati / civil szervezeteinek együttműködésével), valamint a KÁRPÁT-MEDENCEI HÍRHÁLÓ megszervezését.
A program kidolgozása és megvalósítása érdekében, a 2006. november 17-18-án, Kiskunfélegyházán "A Kárpát-medence környezetbiztonsága" címmel megrendezett nemzetközi tudományos Konferencia résztvevői elfogadták a KÖZÉP-EURÓPA KLUB előterjesztését a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok közösségének létrehozására, és felhatalmazták a KÖZÉP-EURÓPA KLUB elnökségét a KÁRPÁT-MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉG megalakítására. A program sikeres megvalósítása érdekében a MUNKAKÖZÖSSÉG keresi a kapcsolatot és együttműködést mindazokkal a nemzeti és nemzetközi szervezetekkel, kiemelten a Kárpát-medencei környezetvédő civil szervezetekkel és az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságával, amelyekkel eredményes lesz a közös munka.
Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága magyar tagjaival 2005. május 23-24-én, Brüsszelben folytatott tanácskozásokon bemutatott tevékenységünk és programjaink alapján, a Bizottság elfogadta a felajánlott munkánkat és az együttműködésre felkérő ajánlatunkat. Így lehetővé vált, hogy aktívan részt vegyünk a Bizottság döntés előkészítő munkájában.
Kiskunfélegyháza, 2006. november 18.
Dr. Samu Mihály Kelemen József
elnök főtitkár
Kárpát-medence Környezetvédelmi és Klímabiztonsági Központ jöhet létre Kiskunfélegyházán
Kárpát-medence Környezetvédelmi és Klímabiztonsági Központ létrehozását tervezi Kiskunfélegyházán a Közép-Európa Klub. A kezdeményezés fontosságát napjaink szélsőséges időjárása, a globális klímaváltozás különösen indokolja.
A Kárpát-medence Környezetvédelmi és Klímabiztonsági Központ megvalósításának ötlete és a kezdeményezés Kelemen Józseftől, a Közép-Európa Klub főtitkárától származik. Elmondta, a Központ létrehozását, amely kutatási, oktatási és ismeretterjesztési feladatokat látna el, a környezet-és klímavédelemmel foglalkozó hazai és külföldi kutatók, tudósok is támogatják.
A Központ kialakításának tervét számos tudományos konferencia előzte meg. Ugyanis Kiskunfélegyházán 1994 óta Kelemen József főtitkár rendszeresen rendez nemzetközi tudományos tanácskozásokat. Ezeken a konferenciákon, 2001-től kiemelten a Kárpát-medence mint természeti és földrajzi egység környezetvédelmi és klímabiztonsági kérdéseivel foglalkoznak. A „Kárpát-medencei feladatok a XXI. századra” elnevezésű program keretében a „Kárpát-medence mint természeti és földrajzi egység” címmel 2001. október 12-13-14-én megkezdett, majd a 2006. november 17-18-án „Kárpát-medence környezetbiztonsága”, 2009. május 15-16-án „Az Északkeleti-Kárpátok erdeinek szerepe az éghajlatváltozásban” címmel megtartott konferenciák után a rendezvénysorozat 2010. május 28-29-én „Kárpát-medence klímavédelme / Konferencia 1.”, 2010. október 15-16-án pedig a „Kárpát-medence klímavédelme / Konferencia 2.” címmel folytatta munkáját.
Az eddig elvégzett feladatok összhangban vannak a szervezet célkitűzéseivel. Ugyanis a Közép-Európa országaiból érkező 120 alapító taggal 1996-ban, Kiskunfélegyházán megalakult Közép-Európa Klub célul tűzte, hogy a nemzetek közötti nyitott párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő munkával, fórumokon és tudományos konferenciákonközösen keresik a válaszokat a jövő kihívásaira, és együtt segítik a népek sorsáért felelős döntéshozók munkáját.
Az elmúlt tizenöt év tanácskozásai révén Kiskunfélegyháza Közép-Európa szellemi műhelyévé vált – mondta el Kelemen József, és hozzátette, ezen szellemi műhely eredményeire alapozva javasolta és kezdeményezte a Központ létrehozását, még pedig a volt egészségügyi rendelőintézet épületében. A környezetvédelmi és klímabiztonsági központ tanulmány terveit, amelyet B. Tóth János építész készített, a legutóbbi, 2010. október 15-16-án megrendezett konferencián mutatták be. Az ötszintes épületben helyet kapna egy konferenciaterem, a könyv- és dokumentumtár, dokumentumfilm-stúdió, előadótermek, társalgó, és a legfelső emelten lennének a szállások. A Központ kiemelt feladata lesz a fiatalok felkészítése a jövő kutatási feladataira. A 2010 októberében megalakult „Kárpát-medencéért Tudományos Ifjúsági Szövetség” mint Közép-Európa Klub ifjúsági szervezet tagjai már most bekapcsolódtak a tudományos tanácskozások munkájába, és készülnek megrendezni első nemzetközi tudományos konferenciájukat. Az ötletgazda elmondta, egyelőre támogatókat keresnek az épület megvásárlásához és az átalakítási munkálatok finanszírozásához.
Kelemen Józseftől megtudtuk, a Központ elsődleges célja és feladata, a Kárpát-medencében dolgozó tudósok és kutatók munkájának összehangolása, koordinálása lesz. Hangsúlyozta, a központban integrálódnának kutatási eredményeik, s a globális klímaváltozás Kárpát-medencei hatásainak prognosztizálásával és hatáselemzésével végre megkezdődhetne a Kárpát-medence klímavédelmi stratégiájának kidolgozása. A Közép-Európa Klub főtitkára kiemelte, a hazai és nemzetközi tudományos vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a XXI. század egyik legnagyobb kihívását jelentő globális éghajlatváltozásnak jelentős környezeti és gazdasági következményei lesznek a Kárpát-medencében is. A következő évtizedekben várhatóan komoly kihívások elé állítja a világ, s benne a Kárpát-medence államait, amelyekre csak megfelelő stratégia elkészítésével lehet kellően felkészülni.
2011. február 2.
Vajda Piroska / Petőfi Népe