EGRI CSILLAGOK
50
Személyes emlékek a film forgatásáról
Szacsky Mihály
Az Egri Csillagok című film 1968-ban (50 éve) került filmvászonra, Várkonyi Zoltán rendezésében.
Egy történelmi regény és annak filmre vitele, amely megváltoztatta életemet és valószínűleg még sokak életét. Mint minden fiatal fiúban és fiatalemberben van egy korszak, amikor romantikus lelkesedésektől vezérelve a történelmi múltban próbálja magát helyezni és próbál már megtörtént eseményeket átélni, ha más képen nem tudja ezt beteljesíteni, akkor a fantázia világának korlátlan lehetőségével egy álomvilágba helyezi magát.
Nagykorúságom első éveiben, mint rendszeres moziba járót engem is megérintett a történelmi múlt. Egyes filmek megtekintése után napokig egy álomvilágban éltem, noha a jövőmet, mint vegyész képzeltem el. Az álom kevésnek bizonyult és egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kávéházba az jutott az eszembe, hogy hozzunk létre „valamit” hogy a valóságban is át tudjuk élni eleink életét.
Ez a „valami” egy Lovagi Tornaklubbá nőtte ki magát, amihez semmi féle felszerelésünk és egyéb lehetőségünk sem volt. Nem volt székházunk, vagyonunk, felszerelésünk. Mindössze egy kongó ürességű légópincébe tudtunk ócska összevissza fegyverekkel vívást imitálni. Ez nem elégítette ki kíváncsiságomat és mivel a kávéház, -amiben többen üldögéltünk és álmodoztunk- ablakai a Nemzeti Múzeumra nézetek az jutott eszembe, hogy a történelmi vívás próbálkozásainkat próbáljuk meg a jövőben történelmi hitelességgel végezni. Így egyenes út vezetett a Nemzeti Múzeumba, ahol Dr. Temesváry Ferenc, aki akkor osztályvezető volt és a történelmi fegyverek gyűjteményét gondozta. Első találkozásunk alkalmával meghallgatott (talán egy kicsit mosolygott magába) de kitartásomat látva első lépésként úgy döntött, hogy heti feladatokat ad. Hol egy könyvet nyomott a kezembe, hogy egy történelmi korszakot beszéltünk át. Volt egy pont, amikor megértettem, hogy ez nem játék. Ekkor 1966-ot írtunk. Nem telt el egy év és eljutottunk oda, hogy például Dürer Vívó könyvében (Fecht Buch) ábrázolt vívó képeket „megmozdítottuk”.
Nagy dolognak gondolhatják sokan, egy képet egyszerű megjeleníteni, mert a kép tökéletes az ábrázolás hiteles lehet, akkor mi a probléma. Mindösszesen az, hogy ezek csak állóképek és a mozgás folyamatnak csak egy pillanatát ábrázolják nem pedig mozgás sorozatot. Sokféle módszert kezdtünk kidolgozni magunknak, hogy megfejtsük a kimerevített képek dinamikus mozgásra való átalakítását. A kidolgozott mozgáselemzési módszerrel egyre több kutatható korabeli ábrázolást fejtettünk meg és 1967-ben rutinszerűen tudtuk bármely küzdelmet ábrázoló képet élővé és dinamikussá tenni.
A történelmi ismeretek bővítése mellet tanulni kellett technika történetet, fegyvertant. Még ezek is kevésnek bizonyultak hiányzott valami, ami tökéletessé tudja tenni a mozgáselemzést.
Ez a tudomány terület az Antropológia volt. Az embertannak nem csak a történelmi antropológiai kérdését kellet vizsgálni, hanem szükség volt a felvetődő biológiai és a kulturális antropológiai kérdésekre is választ adni (ezt még fokozhatjuk paleoantropológiával, paleo-traumatológiával). Látszólag egyre bonyolultabbá kezdett válni az, hogy lovagi tornát „játszunk”. A valóságban, a sokismérves mozgástörténeti kutatásaink letisztultak és a tudomány és a mozgás ötvözésével egyre jobban éreztem magamat, fizikálisan és szellemileg.
1968 Tavaszának egy napja a Múzeum Kévéházban:
Mindazt, amit a fentiekben leírtam azt jókedvvel és saját magam szórakozására műveltem. 1968 egyik tavaszi napján, amikor a kávéházban üldögéltem és az akkor ajánlott XV-XVI. századról szóló könyveket böngésztem, kinyílt az ajtó és belépett Várkonyi Zoltán. Szólni nem tudtam a meglepetésről, mert akkortájt nagydolog volt, ha valaki, akár csak véletlenül is találkozott egy művésszel. Az azt követő néhány pillanat teljesen megváltoztatta jövőbeni életemet. Várkonyi Zoltán annyit mondott, hogy „Szacsky Mihályt” keresem. Sokáig megszólalni sem tudtam, bátortalanul mondtam, hogy én vagyok. Leült mellém és beszélgetett velem. Rákérdezett, hogy épen mit olvasok, mert látta a könyveket az asztalon és mit tudok erről a korszakról. Akkor döbbentem rá, hogy a könyveket Temesváry Ferenc nem véletlenül adta a kezembe. Akkor még nem tudtam az Egri Csillagok film késztésének tervéről, bár gyanítani lehetett a kérdésekből, hogy ebből a remekműből film készülhet. A beszélgetésünk elnyúlt, mert a következő két hétben, elméletben és gyakorlatban is részletesen átbeszéltük a korszakot és bemutattuk (mármint az amatőr lovagi tornaklub tagjai) azt, hogy szerintünk hogyan küzdhettek a Törökök és Magyarok egymással. Néhány hét múlva az akkora felálló filmes stábnál és gyártásnál találtam magamat és szakértői szerződést kötöttek velem, a Lovagi Tornaklub tagjai kaszkadőri szerződést írtak alá.
Az előkészület:
A szerződéskötést követően beköltöztünk a Filmgyárba, ahol próbafelvételek kezdődtek. Azt kellett megnézni, hogy az amit hiteles mozgásanyagnak vélünk az a filmvásznon is megállja a helyét. Dr. Kiss Gyula rendezőasszisztens, aki egyébként orvos volt vett szárnyai alá. Egy korabeli újságcikkben ezért Őt „sebcsináló orvosnak” nevezték. Bebizonyosodott, hogy az, ami játéknak indul, az látványban is megállja a helyét.
A filmben résztvevőkről:
Nem a parádés szereposztásról szeretnék említést tenni, mert az magáért beszél. A közreműködőkről és mindazokról, akik mozgásukkal, mozgáskultúrájukkal hozzájárultak a film sikeréhez. Mint az ismert a népes statisztériát sorkatonák adták. A közeli jelenetekben kiváló sportolók vettek részt, akiket Papp Bertalan olimpiai vívóbajnok fogott össze (a későbbiekben szoros szakmai kapcsolatba kerültünk vele). A filmgyártásban résztvevő kaszkadőr csoportok is szinte teljes létszámban vettek részt a film forgatásában. Külön ki kell említeni a Kiskunhalasi Határőr lovasokat. A forgatás alatt a különféle „iskolát” képviselő sportolók, kaszkadőrök összecsiszolódtak és valóban korhű módon valósították meg a csatajeleneteket és a küzdelmeket. Várkonyi Zoltán kivételes érzékkel állította be a jeleneteket, amelyeket minden esetben a „muszter” vetítésen (vágatlan felvételek) visszanéztünk és elemeztünk. A pergő jelenetsorokban szinte minden esetben a különféle csoportok összhangjára volt szükség.
Mi volt a szakértői feladatom:
Szokatlan módon egy történelmi korszak látványvilágát kellett felvázolnom és azt mozgással megtölteni, természetesen ezek a küzdelmi, harci cselekményekre korlátozódtak. Összetett feladat volt, mert a mozgásrekonstrukciókon túl viselet történetet, fegyver történetet és történeti antropológiai elemzéseket is el kellett végeznem.
Ezeket a rövid kis elemzéseket minden esetben kérte Várkonyi Zoltán, hogy előre adjam meg. Több hetes forgatás után derült ki, hogy Temesváry Ferenc ajánlatára kerültem a filmbe. Jó érzéssel töltött el, hogy végig a forgatás alatt segítséget kérhettem tőle, miközben kontroll alatt tartott. Az Egri Csillagok film bemutatóján úgy éreztem, hogy talán jó munkát végeztem. Zavarba ejtő volt, hogy a szakértők felsorolásában, valószínűsíthetően Várkonyi Zoltán jóváhagyásával, talán javaslatával nevem kiemelt helyre került a szakértők névsorában.
Egy különlegesség, ami feledésbe ment:
A történelmi filmekben látható lovagi tornákat, vívó jeleneteket, küzdelmeket, csaták szigorú koreográfia alapján forgatják. Az Egri Csillagok forgatása alatt még nem voltak ismertek a digitális és egyéb vizuális látványok, trükkök alkalmazása. Mindent valóságba lehetett csak felvenni. Igaz, hogy néhány felvételnél alkalmaztak trükköket, de azokat nem utómunkálatokkal, vagy digitális „varázslással” készítették. Említhetnénk a törökök támadását, ahol az látható, hogy egy egész domboldalt betöltenek a támadó katonák.
A török hadsereg létszámát egy kitakarásos módszerrel tudták meg négyszerezni. A résztvevő csoportok, sportolók koreográfia szerint formálták meg a jelenetet. A felvételt ezért több próba előzte meg. Talán az keltette fel Várkonyi Zoltán érdeklődését, hogy a mozgásrekonstrukciós módszerünknél és kutató munkánknál koreográfiát nem alkalmaztunk. Igyekeztünk elsajátítani a korabeli Vívó Céhek mozgásanyagát (tekinthetjük sportmozgásnak is) és egy egyedi készség fejlesztéssel szabad, mondhatni „vívás improvizációt” műveltünk. Esetünkben, ezt megértve Várkonyi Zoltán szabad kezet adott, nem kérte előre a koreográfia bemutatását, mindösszesen csak jelzéspróbát tartottunk. Bebizonyosodott, hogy a szabad, koreográfia nélküli, „küzdelem improvizáció” látványban is különlegességet jelentett.
A visszaemlékezést, még sokáig lehetne folytatni. Mindazokról a történetekről, amelyek a forgatás során megtörténtek velem és velünk. Eljutottunk egy csoda világba. Bent éltünk (ha csak rövid ideig) egy Gárdonyi Géza által megírt világban, ami nem meseszerű, átéreztünk a XV.század közepében élő eleink életét, gondolkodását. Feladatom volt, hogy mindezt történelmi antropológiai szemlélettel egészítsem ki és azt értő módon látvánnyá formáljam.
Az egész életemet meghatározta Gárdonyi Géza, az Egri Csillagok film forgatása, valamint Várkonyi Zoltán érdeklődő, türelmes, segítő készsége. A film forgatása alatt ismeretségek és barátságok szövődtek. Kivételes helyzet alakult ki, mert a forgatásokon az akkori színész társadalom nagyjai mind ott voltak. Jellemzően a mai napig tartjuk a kapcsolatot nem csak a színészekkel, hanem az akkori közreműködőkkel is.
Napjainkban is látható, igaz kissé romos állapotában az Egri Csillagok forgatására épített “Pilisborosjenői Egri Vár”, amelynek falára 10 éve egy emléktáblát helyeztek el, ami a film készítésének 40. évfordulójára emlékezik.
Az Egri Csillagok forgatását követően megváltozott az életem, a vegyészmérnöki terveim helyett professzionálisan antropológiával kezdtem foglalkozni, mert ez az a tudomány, ami az emberrel foglalkozik, legyen az a múltban, jelenben, vagy akár a jövőben.
szacsky mihály
