Értetlenség, bizonytalanság
Jó néhány évtized, esetleg évszázad múlva, ha történészek elemezni kezdik a XXI. század első évtizedeit, akkor arra a következtetésre fognak jutni, hogy a címben felsorolt problémákat a világ, a társadalmak és emberek tényszerűen megélték, de nem értették. Értetlenül fognak az előtt állíni, hogy egyes események miért történhettek meg. Az események száraz összefüggéstelen elemzésénél is felvetődhet az a kérdés, hogy mi volt az oka annak, hogy az aktuális tényeket nem vették figyelembe, valamint, hogy a lehetőségekhez képest miért nem korrigálták a káros folyamatokat.
Az szembeötlő lesz, hogy a tények és a kommunikációk nem fedik egymást, sőt a kommunikáció kifejezetten dezinformáló volt, pánikot és hisztériát keltett.
Ezt nem csak a jövőbeni kutatók fogják érzékelni, napjainkban is vannak gondolkodók akik felhívják a figyelmet az aktuális rossz döntésekre, vagy olyan folyamatokra, amelyek a természet törvényeivel ellentétesek. Csakhogy ilyen eseteknél ezeket a józan hangokat elfojtják, arról nem is beszélve, hogy figyelembe sem veszik, mert nem elég megrázóak és nem elég szenzáció jellegűek.
Ismét egy okoskodás, gondolhatja néhány olvasó. Ezért szükségesnek látom, még ha a teljesség igénye nélkül is , de leírjam azoknak a gondolkodóknak a megállapításait, amelyek nem a jelenen való sopánkodásra épülnek, hanem a jövő veszélyeire hívják fel a figyelmet. Nem az események felsorolására gondolok, hanem arra, hogy többen, csoportok , közösségek és gondolkodók milyen alapossággal elemezték nem csak a megtörtént eseményeket, hanem a múlt folyamatainak ellentmondásait is. Hiszen a jelen és nem utolsó sorban a jövő a múlt folyamatainak összessége. Az idézett gondolkodók a jövőkutatás (futurológia) módszereinek figyelembe vételével feltárták és viszonylag nagy pontossággal leírták, hogy a közeljövőben és a távolabbi jövőben milyen történések és események várhatóak. Ezekben a tanulmányokban és elemzésekben meglepő módon pontosan jelezték a jövőbeni történéseket.
Természetesen ezeket a józan, precíz és meglapozott megállapításokat senki, elsősorban döntéshozók, soha nem vették és nem veszik figyelembe. Egyre feltűnőbb, hogy a természet törvényeivel alapjaiban is ellentétes döntések abszurditását a tudományos élet szereplői sem kérdőjelezik meg, a tudományos akadémiák is dermedt csendben szemlélik a hibás döntések következményeit, sok esetben az önpusztító folyamatokat.
Kezdeném egy idézettel, ami esszenciálisan mutatja, hogy közel ötven éve hogyan foglalták össze egy műben az aktuális, emberiségre is veszélyes folyamatokat.
“nyolc egymástól megkülönböztethető, jó lehet szoros okozati összefüggésben lévő folyamatot tárgyaltunk, melyek nemcsak kultúránkat, hanem magát az emberiséget mint fájt a bukással fenyegeti”
1) a Föld túlnépesedik
2) a természetes életteret elpusztítjuk
3) az emberiség versenyt fut önmagával
4) minden mély érzelem és indulat eltűnik az elpuhulás a technológia és a farmakológia előrehaladása következtében
5) genetikailag széthull az emberiség
6) a tradíciókat leromboljuk
7) az emberiség egyre erősebben dogmásítható
8) az atom fegyverkezés olyan veszélyekkel fenyegeti az emberiséget, melyeket könnyebb elkerülni mint az előbb felsorolt hét folyamatból fakadókat.
Ezeknek a gondolatoknak az írója, téziseit a tudományos kutatásainak eredményeire alapozta. Konrád Lorenz a “Civilizált emberiség nyolc halálos bűne” című művében ( “Die Acht todsünden der zivilisierten menscheit” R.piper -Co. Verlag, München 1973) etológiai kutatásainak emberiségre vonatkozó megállapításaiból vonta le ezeket a következtetéseket. A könyv olvasása közben rá kellett jönni arra, hogy ezt a művet csak az értheti meg, aki jártas az élettudományokban, etológiában és olvasta Lorenz egyéb tanulmányait, pl. KL “Válogatott tanulmányok” (ISBN 963 280 522 4). Tapasztalatból tudom, hogy kevés ember mélyült el ezekben a könyvekben. Az emberi élet elemzése szinte végtelen összefüggések halmaza. Mit tud egy állatok viselkedésével foglalkozó kutató. Közel két évtizede volt szerencsém egy nemzetközi konferencián részt venni, ahol az előadásom címe az volt, “ Az egyéni és csoportos agresszió élettani kérdései”. Meggyőződésem, hogy senkit nem érdekelt a téma, azért mert nem tartalmazott úgynevezett szenzációt. Ezt az előadást a biológiai létre alapoztam, valamint idéztem és értelmeztem Konrád Lorenz “Az agresszió” című könyvét (ISBN 9789632274478). Miért elevenítem fel ezeket az írásokat és a korábbi dolgozatokat, előadásokat. Azért mert a megállapításokat örök érvényűnek tekinthetjük.
Napjainkban, a címben felsorolt események elemzésénél is egyértelműek a törvényszerű folyamatok kialakulása. Említhetjük az Ukrán háborút. Lorenz megállapításai, valamit az élettudományi összefüggések semmit sem változtak. A háborúnak két fő eleme van: – a lét nemlét (mert csak élő emberek harcolnak), – valamint a pszicho-szomatikus és szomato-pszichés folyamatok zárt rendszere. Minden egyéb feltételezés, vagy rosszabb esetben , fantáziálás.
De ha tudjuk és van ismeretünk arról, hogy mi okozza a zavart, akkor miért nem teszünk ellene. A válsz gyorsan érkezik, mert a megoldások, sokak érdekét sértheti. De a sokak, valójában kisebbség. Ebbe a gondolat menetbe, esetünkben, nem érdemes belemélyedni, mert a kisebbség bagatellizál, az átlag embert meg nem érdeklik hogy tőlük távol mi történik. Ha viszont ha valaki bele csöppen egy konfliktus helyzetbe, akkor nem a józan mérlegelést választja, hanem hagyja magát sodortatni a profi tömeg pszichózisra épülő “tudatbefolyásolással”. Gondolkodjanak mások, hozzanak döntést mások, mert az biztosan jó. Ez nagyon veszélyes jelenség.
Térjünk vissza eredeti gondolatainkhoz. Minden korban voltak, vannak olyan gondolkodók, akik a múlt pontos és nem torzított ismeretei alapján képesek értelmezni az aktuális jelent (ami csak átmeneti állapot), sőt megfelelő bázisvizsgálatokra építve nagy pontossággal előre tudták, tudják jelezni a jövő eseményeit?
Meglepő lehet, de minden korban voltak és vannak akik szívükön viselik bolygónk és egyben az emberiség sorsát.
Könyvtárnyi anyag áll rendelkezésre, de ki olvas manapság. Pedig ezeknek a gondolatoknak a megismerése minden esetben kiemelkedően fontossággal bírnak. Miért ? Meglepő módon a vizsgált közel 100 évben alkotó gondolkodók, kivétel nélkül nagy pontossággal előre vetítették a közel, sőt néha a távoli jövőt.
Nem feladatom a részletes elemzések elvégzése, ezért csak felhívom a figyelmet néhány műre. Bármelyik művet, dolgozatot veszi a kezébe az olvasó, meglelő módon a múltban íródott művekben a jelent vélheti felfedezni.
További zavart jelenthet egy átlag emberné, hogy nagyon sok “elemző” cég társaság próbálja a közel jővőt “megjósolni”. Mint tapasztalhatjuk a hiba százalék nagyon nagy. De ha visszatérünk az ismert gondolkodókhoz, (pl. Lorenz) akkor megdöbbenéssel tapasztalhatjuk, hogy néhány évtizeddel korábban pontosan leírták, hogy mi fog történni napjainkban.
Ezen érdemes elgondolkodni, hogy ez minek köszönhető, látnoki képességeknek, tudományos elemzésnek, pontos társadalmi kapcsolati rendszereknek a felismerésének. Ezeket nem zárhatjuk ki, de meggyőződésem szerint a legfontosabb a természet törvényeinek pontos ismerete. Az általános fenomenológiai ( mint filozófiai irányzat) vizsgálatoknak vannak határai, de csak felszínes és szubjektív összefüggéseket képes feltárni. Ok, okozati összefüggések már a bonyolultságuk miatt is rugalmatlanná teszi a vizsgálatokat. Az elmúlt évtizedek élettudományi kutatásainak eredményei viszont lehetővé tesznek egy új filozófiai módszer elterjedését. A tudomány-filozófia egy olyan új tudomány terület, ahol minden részlet, még az atomi szerkezetek, kvantum folyamatok is meglapozott ismeretre épülnek. Azért szükséges a tudományfilozófiát a napi gyakorlatban alkalmazni, mert ebben az atomi világban a részleteket nem láthatjuk, semmit sem foghatunk meg, de tudatában vagyunk és ismerjük a világegyetem, bolygónk és az élővilág anyag-energia és élet kőrforgását.
Mi köze ennek napjaink tragikus eseményeihez. Csak annyi, hogy pl. a kvantumbiológia mint a 20. század új tudománya nagy valószínűséggel ismereteket szerezhet a legfontosabb dolgokról, amelyek létünk alapjai. A gondolkodó ember riadtan szemléli, hogy a tudomány elment abba az irányba, amikor nem alapvető feladatában tevékenykedik, hanem drasztikusan be akar avatkozni a természet törvényeibe. Nem fog sikerülni, még akkor sem, ha azt törvényekbe foglalják.
Az eszmefuttatást lehetne még terjedelmesebben folytatni. Ennek a rövid írásnak nem ez a célja.
Tényszerűen felsorolok néhány könyvet, dolgozatot, természetesen a teljesség igénye nélkül. Ha valaki átrágja magát ezeken az írásokon akkor nagy valószínűséggel ráismer azokra az eseményekre amelyek napjainkban is zajlanak. Nem ígérek nyugodt álmokat.
Aurelio Peccei “Kezünkben a jövő” ISBN 963 281 420 7
Peter Wohlleben “A természet rejtett hálózata” ISBN 978 963 355 443 2
Horti József “katasztrófák a természetben” ISBN 963 233 103 6
Susane Georg “Lugánói tanulmány” (eredeti 1999) ISBN 978 963 662 208 4
Susane George “Lugánói tanulmány 2” ISBN 978 963 662 625 9
Georg Friedman “Gyulladáspontok” ISBN 978 963 12 2443 6
Szacsky Mihály “ A veszélyes XXI. század” ISBN 978 963 06 6408 0