(Szacsky Mihály, Pallos Patrik)
Az anyag és az élet szakadatlan körforgása szoros kapcsolatban állnak egymással. Minden szervetlen és szerves anyagot atomok alkotják. A természetben előforduló atomok (elemek) száma ismert. Bolygónkat 92 természetes elem alkotja. Minden elemnek jól meghatározható tulajdonsága van. Ezt napjainkban már az általános iskolában oktatják. A kvantumbiológia szemszögéből nézve ezeknek az elemeknek az atomi szerkezetükben rejlő különbség jelenti a kutathatóságot (proton, neutron és elektronok). Az atomok szerkezete alapján különböztetjük meg például a halmazállapotukat (szilárd, cseppfolyós, légnemű) a molekuláris szerkezetüket, a reakció képességüket, stabilitásukat stb. Tehát tudjuk,hogy a bolygónkon lévő sajátos tulajdonságokkal rendelkező és a periodikus rendszerben megtalálható elemek alkotják környezetünket. Ez egy általános meghatározás, ebben nincs semmi újdonság. A sajátos atomi strukturálódások alkotják a tenger vizét, a levegőt, a szárazföldet, tehát mindent ami körülvesz minket. Bolygónk és a légkörünk az alapján is vizsgálható, hogy milyen eloszlásban és milyen molekuláris, vegyületi, vagy kristályszerkezeteket alkot a 92 elem.
Az élettudományokkal foglalkozó kutatók, akik folyamatosan keresik az élet kialakulásának számtalan változatát, és igyekeznek megérteni azok törvényszerűségeit, azok csak ritkán vetik fel azt az alap kérdést, hogy az élővilágot milyen atomok alkotják, hiszen az élővilág is ugyanazokból, a természetben előforduló elemekből építkezhet . Axioma ként kezelhetjük, azt, hogy anyag és élet körforgásának minden részletét, elemét ismerjük. Viszont kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy az elemek tulajdonságaik alapján, milyen sajátos térszerkezeti formákat hoznak létre az élőlényekben. Ezt a hiányosságot célszerű vizsgálni és azok törvényszerű változásait szükségszerű pontosítani .
A meghatározható és beazonosítható elemek, atomok, melyek a kezdetben szervetlennek számítanak egy sajátos körforgásban szerves molekulává rendeződnek amelyek egy élőlényben megtalálhatók. A kőrfolyamat következő állomása ismételten szerves kémiai formát ölt és végezetül szervetlen állapotban kerül vissza a természetbe. Az anyag és élet körforgásában mindig ugyan azok az elemek és atomok vesznek részt. Az élettudomány a kvantumbiológia elméleti alap kérdése, hogy mi az a folyamat, vagy jelenség, ami az élet körforgását fenntartja. A XX. század tudománya a kvantumelmélet (kvantummechanika, fizika, kémia) adhatja meg a válasz. A kőrfolyamatot fenntartó és újra létrehozó “valami”, az nem más, mint a folyamatosan a bolygónkra érkező fotonok sokasága. Értelmezés kérdése, hogy ezt sugárzásnak, elektromágneses sugárzásnak, fénynek, vagy a kvantumbiológiában fotonnak nevezzük. Az elnevezés különbsége ellenére ugyan arról a kvantumjelenségről beszélhetünk, mindösszesen az értelmezés differenciáltságáról van szó. Egyszerű meghatározás alapján összeségében energiákról beszélhetünk, de egy ilyen értelmezés egyébként számos félreértésre adhat okot. A kvantumbiológiai esetében célszerű a fotont, mint az elektromágnes sugárzás ismert jelenségét említeni.
Ahogy a szerves anyagokat szerves molekulák, atomok építik fel, úgy az életben is megtalálható egy felépítő majd lebontó majd újra felépítő körforgás. A Miller-Urey – kísérletében bizonyította , hogy egyszerű vegyületek és elemek, mint például a nitrogén, oxigén, víz, metán és ammónia reakciójából, szerves vegyületek keletkezhetnek. Ezek között szerepelnek az aminosavak is, ami a DNS építőeleme. Miller kísérlete, hogy működő képes legyen, szükség volt energiára is ami beindította a kémiai reakciót. Igyekezett egy meghatározott földtörténi korra jellemző kisülést produkálni, viszont az akkori Nap sugárzásából a földre érkező fotonok intenzitását, sűrűségét stb. nem vette figyelembe. Valamint figyelmen kívül hagyott számos egyéb elemet. A kvantumbiológiai kutatások és vizsgálatok kimutatták, hogy egyes élőlények szerv szervrendszerei általánosságban 34-62 a természetben is előforduló elemet tartalmaznak. Miller kísérlete a hiányosságok ellenére sikerrel végződött, mert a csökkentett elem és atomok mennyisége ellenére is képesek volt nyílt, és zárt szénláncú vegyületeket létrehozni. A kísérlet az anyag és élet kőrforgásának egy meghatározott folyamatának a bizonyítása volt. Sikerült ugyan szerves anyagot, szervetlenből előállítani de életfolyamatot pl. metabolikus folyamatot nem sikerült létrehoznia. Talán ez a tény, mint a kísérlet egyik hiányossága betudható annak, hogy nem ismerte az élőlények un. ion mátrixát és nem volt tudomása azokról az elemekről, atomokról melyek minden élőlényben fellelhetők. A kísérleti folyamat besugárzása és annak mértéke is inkább jelképes volt. Ezért nem jutott el odáig, hogy létrehozzon egy egyszerű fotoszintetizáló kőrfolyamatot. Ennek ellenére igazolta az amerikai, élet és a “csillagpor” összefüggését. Ez önmagában is jelentős tudományos felfedezés volt. A kvantumbiológiai kutatás Miller eredményeit tovább tudja értelmezni ami kellő alapot jelent az élővilág folyamatos megújulásának megismeréséhez.
Ezen továbbhaladva alapértelmezésként állíthatjuk, hogy az anyag és az életet körforgását csak is a Napnak és annak sugárzásának köszönhetjük. Ezt a vitathatatlan állítás tovább gondolva eljutunk oda, hogy az élet kőrforgása kizárólagosan a a foton energiát elnyelni és akkumulálni képes élőlények jellemzői. A lényeges kérdése az, hogy tulajdonképpen mi a közös nevező, mi az a lényegi rész ami ez a bonyolultnak tűnő körforgást fenntartja. A dinamikus élet körforgások és a sokszínű élővilág jellemzője, hogy a körfolyamatok a természet kvantum szabályai szerint zajlanak . Az élővilág változatossága és sokszínűsége ellenére a kvantum biokémiai folyamatok ismertek, vizsgálhatók (pl.DNS) és taxonómiai rendszertanuk alapján megkülönböztethetőek (mikrobiológiai, botanika, zoológia, antropológia) viszont struktúrájában mégis hasonlatosak. Ez ellentmondásnak tűnik, de következőkben leírt folyamatok pontosíthatják a “rendet a rendetlenségben”. Schrödinger szerinti, a “Mi az élet” című könyvében kifejti, hogy az élővilág minden szereplője, amelyeket atomi halmazoknak foghatunk fel azok aperiodikus (és amorf) kristályszerkezeti formát mutatnak. Ennek az elvnek a mentén értelmezni lehet a biológiai reprodukciókat, amely nem más, mint a folyamatos ”aperiodikus” amorf kristály szerkezetek szakadatlan átmenetei, pontosabban a faj specifikusan kialakuló atomok térszerkezeti örökítése.
Kémikusok, fizikusok sokszor hangoztatják, hogy a természet tulajdonképpen egy véletlen szerint rendeződik, alakult ki (Paul Davis). Minél jobban megismerjük a természet törvényszerűségeit és azon belül az élővilágot, azzal arányosan szembesülünk azzal, hogy semmilyen véletlenszerű folyamat még csak nem is vélelmezhető. Abban az esetben, ha az élővilág sajátos atomi szerkezetéből indulunk ki, akkor például a kvantum biokémiai vizsgálatoknál minden biokémiai átmeneténél a kvantum szabályokat és azok törvényszerűségeit felismerhetjük.
A Kvantumbiológiai rendszerelmélet alapja:
Rendszerről akkor beszélhetünk, ha létezik egy olyan rendező elv ami változatlan és alapjaiban határoz meg rendszereket és struktúrákat. Mindenki által ismert a Periódusos rendszer mint az elemek és atomok rendező elve. Fizikában ott vannak az egyenletek, egyenlet rendszerek amikkel mindent lelehet írni, meg lehet magyarázni. Alkalmazott tudomány a biológiában a taxonómia. A kvantumbiológia rendező elmélete sokkal bonyolultabb mint a felsorolt és ismert rendező elvek. Az élettudományok rendező elvéről akkor beszélhetünk, ha az, vagy azok megfelelnek a rendszerelméletek minden elvárásának. A kvantumbiológia esetében akkor beszélhetünk egységes rendező elvről, vagy elvekről, hogy ha az élőlények bonyolult kapcsolataiban rendszer szerűek és előre tudhatók a folyamatos és szakadatlan biokémiai folyamatok (pl. Citrátkőr) . A kvantumbiológia kutatás eredményei lehetőséget teremtenek arra, hogy az élővilág kvantum rendszertanát le lehessen írni. Két fő rendszertani alapkutatás kezdődött el több egyetemi kutató helyen.
-
A biológia alap rendszertanának átdolgozása. A taxonomia a teljes élővilág rendszertanával foglalkozik. A Linne féle taxonomiai rendszert folyamatosan korrigálják, frissítik. Több esetben már felvetették a taxonomusok, hogy a rendszertan frissítését az új tudományos eredmények ismeretében meg kellene újítani. A kvantumbiológia rendszerelmélet felveti a már meglévő taxonomiai rendszertan lehetséges újragondolását. A részletes ismertetéstől eltekintve a kvantumbiológiai rendszertan mind összesen csak olyan módosításokat javasol, amelyek az élőlények un. foton akkumuláló és fotont leadó élőlények biodiverzitásán alapulnak.
-
A teljes élővilág időben, periódusonként reprodukálja önmagát. A reprodukcióhoz szükséges (most nevezhetjük) energiát a Nap sugárzásából veszi fel és akkumulálja. Az élet fennmaradása csak abban az esetben biztosított, ha Schrödingeri “biológiai kristályszerkezetek” tartalmazzák a korábban már említett 32-60 természetes elemet. A biológiai óriás molekulák jól vizsgálhatók és a molekuláris biológiai mérésekkel majd mindent tud ezekről a vegyületekről. Általában figyelmen kívül hagyják az ionok szerepét a nagy sebességű folyamatosan zajló anyagcserében. A kezdeti kvantumbiológiai kutatások már a korai időszakban feltárták az ionok körforgásának sajátos jellemzőit. A részletes levezetés nem ennek a tanulmánynak témája. Szükséges viszont megemlíteni az ionoknak az organikus élőlényekben előforduló sajátos elrendeződését és szerkezeti jellemzőit. Az ionok anyag és élet kőrforgásának érdekessége, hogy nem minden esetben vegyület formában vannak jelen az ionok. Vélelmezett az ionok fontossága az életfolyamatban, de még nem eléggé kutatott a téma. A Schrödingeri felvetés tanulmányozása meglepő eredményt hozott. Az ionok egyenlőre még nem ismert arányban az élet kőrforgásában szendvics-molekuláris, vagy porfirin formában vannak jelen. A Schrödingeri felvetés igazolása során nyilvánvalóvá vált, hogy az ionok az egyes szervekben szervrendszerekben, anatómiai képletekben jellemző és egyben stabil térszerkezeti formában helyezkednek el. Tehát a kvantumbiológiai rendszer elmélet második és egyben legfontosabb alap és alkalmazott kutatása, az élőlények ion szerkezetének, mátrixának feltérképezése. Az élőlényekre jellemző ion térszerkezeti formációk feltérképezése újabb lendületet adhat például a genetikai kutatásoknak, a különféle megbetegedések oki tényezőinek felismerésében is.
A 21. század új tudománya a kvantumbiológia, segít a természet rendjének megismerésében , képes értelmezni a megállíthatatlan, folyamatos élet körforgás átmeneteit, értelmezi továbbá, hogy az anyag körforgása milyen módon és formában kerül vissza az élet kőforgásába.
A kutatások előre haladtával és a rendszer biológiai ismeretek bővülésével a kvantum biológia eredményei rámutatnak arra, hogy a Hármas Elmélet egyben az élővilág Kvantumbiológiai rendszerelmélet szerinti osztályozásának is megfelel.
Idézetet a Kvantumbiológiai rendszer és a Hármas elméletekből :
I. Fényt, fotont, elektromágneses sugárzás, mint energiát befogó élőlények:
Az élet kialakulását követően az első élőlények kvantumbiológiai értelmezés szerint foton befogó rendszerek voltak, azaz energia befogadók voltak. Ezeknek az első élőlényeknek a fennmaradását a Nap sugárzása biztosította. A kutatások kimutatták, hogy az energia befogadó, fotont elnyelő élőlények energia leadása, vagy foton emissziója minimális volt. (példaként említhetők a Cianobaktériumok: A cianobaktériumok (Cyanobacteria) baktériumtörzsét korábban kékmoszatok (Cyanophyta) néven a növények országába sorolták
fajainak megjelenése és életmódja alapján. Mintegy 2000 fajukat ismerjük. Nevük egyrészt prokarióta rokonságukra utal, másrészt a többi fotoszintetikus színanyagot elfedő, kék színű fikociánra. Sejtjeik felépítése alapvetően megegyezik a baktériumokéval, de nincsenek ostoros formáik. Plazmájuk az örökítő anyagot tartalmazó belső, színtelen centroplazmára és a fotoszintetikus pigmenteket tároló külső kromatoplazmára tagolódik. Ez utóbbiban a sejt felszínével párhuzamosan tilakoid membránok húzódnak, és azokban klorofill-a és karotinoidok, valamint a felszínükön lévő gömböcskékben (phycobilisoma) fikobilin festékek kötik meg a napfény energiáját. A fikobilinek közül a kék fikocián minden fajban előfordul, a vörös fikoeritrin gyakran hiányzik. Asszimilációs termékük a glikogénre hasonlító cianoficea- keményítő. Valószínűsíthetően ez a baktérium elszaporodás is fontos szerepet kapott abban, hogy Bolygónkon az Oxigén megjelent a légkörben. Foto szintetizálnak; sejtjeik klorofillt, valamint kék vagy piros színanyagot tartalmaznak. Autotróf, ritkán mixotróf módon táplálkoznak. Fotoszintézisük a többi baktériuménál közelebb áll a növényekéhez, mivel közben oxigént szabadítanak fel. Éppen ezért valószínűleg jelentős szerepet játszottak a Föld légkörének oxidatívvá alakításában. Napjainkban is az élet fennmaradását az energia, foton, fény, elektromágneses sugárzást befogó élőlények biztosítják. Kísérletesen bizonyított, hogy a fotoszintézis folyamatában bevitt energia biztosítja például a fotoszintézis folyamán kialakuló polimerek és porfirinek szerves vegyületeinek kialakulását. Energia leadás nem mérhető (egészen minimális), viszont az elnyelt sugárzást az elmélet szerint szerves vegyületek formájában akkumulálja.
II. Vegyes energia befogó, elnyelő, de anyagcserét is folyatató élőlények osztálya:
Az élővilág II. kvantumbiológiai osztályába sorolhatóak azok az élőlények, amelyek létének fennmaradása függ az energia, foton, fény, elektromágneses sugárzás befogásától. Már rendelkezik anyagcsere folyamattal, de az I. , vagy II. osztályba sorolt élőlények elfogyasztásával még nem tud annyi energiát felszabadítani, az akkumulált szerves kémiai molekulákból, amennyi elégséges lenne létének fennmaradásához. Az evolúciós folyamat korai szakaszaiban már megjelennek ezek az élőlények. Példakényt említhető: A hüllők az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók, kiváltképp a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken. Habár valamennyi sejt anyagcseréje termel bizonyos mennyiségű hőt, a modern hüllőfajok egyike sem képes testhőmérsékletének állandó értéken tartására, emiatt ezeket az állatokat "hidegvérűeknek" (ektotermeknek) is nevezik. Testhőmérsékletük többé-kevésbé a környezet hőmérsékletének függvényében változik, például árnyékban lehűl, a napsütés hatására pedig felmelegszik (pontosítva, a nap sugárzásával viszonylagosan ideális körülmények között abszorbeálja a fotonokat, amelyek mint kvantum folyamatokká alakulnak át, tehát nem csak hőmérséklet emelkedést jelent az elnyelt elektromgáneses sugárzás). Jelentős mértékben viselkedésükkel szabályozzák testük hőfokát, hűvös időben napoznak, meleg időben nyirkos, árnyékos helyekre húzódnak. Hűvös környezetben testük természetesen melegebb a környezetnél, a kérges teknős például meglehetősen hűvös tengerekben is rendszeresen előfordul. Testében a meleg vért a keringési rendszer a test középpontja felé továbbítja, kiszorítva a hidegebb vért a külső részek felé. Természetes élőhelyén a legtöbb hüllő a melegvérű emlősöknél és madaraknál jóval kevésbé szabályozza a testhőmérsékletét. Ez a táplálkozásnál előny, mert a hasonló méretű emlősöknél és madaraknál kevesebb élelemre van szükségük — utóbbiak ugyanis a táplálékukból kinyert energia jelentős részét szervezetük melegen tartására fordítják. A melegvérűek általában gyorsabban mozognak, bár egy támadó vagy menekülő gyík, kígyó vagy krokodil rövidtávon rendkívül gyors lehet.
III. Fényt, fotont, elektromágneses sugárzás emittáló élőlények:
A III. kvantumbiológiai osztályba sorolható például az Ember. Az emberi kvantumbiológiai lét elsődlegesen energia leadó rendszernek tekinthető. A élővilág kvantumfolyamatainak tanulmányozása és megfigyelése egyértelműen bizonyítja, hogy az ember anyagcsere révén tartja fenn létét. Az anyagcsere folyamatai levezethetők úgy is, hogy a táplálék láncolat végén helyezkedünk el. Ez azt jelenti, hogy a létünket csak úgy tudjuk fenntartani, hogy az I. és II. kvantum rendszerbiológiai osztály élőlényeinek befogott fotonjainak szerves kémiai molekuláiban akkumulált energiát szabadítjuk fel az anyagcsere folyamatunkkal. Jellemzően, tehát nem energia, foton elnyelő élőlények vagyunk, hanem jellemzően energia leadók. A kutatás, a Hármas Elmélet III. fő tételének igazolásával pontos képet ad az élő ember metabolikus kvantum folyamatairól és a leadott, emittál fotonok tér spektrometriai adatai reprezentálják a táplálékkal bevitt és az abban akkumulált energia felszabadulását.
Az természetben előforduló elemek közül a biológiai rendszerekben 32-34 elem található. Az élőlénekben az egyre tökéletesedő vizsgáló eljárásokkal, pl. neutron és protonaktivációs analízis módszerekkel, akár 56 természetes elem is kimutatható. Ezek a strukturális statikus ion szerkezeti felvételek képezik a kvantumbiológia alap kutatását.
A szervezetben fellelhető mikro- és makroelemek, atomok, molekulák, vegyületek kémiai tulajdonságait ismeri a tudomány. Az ionok szerepét és tulajdonságait az életfolyamatok vizsgálatánál a jövőben elengedhetetlenül fontos pontosítani és még körültekintőbben felderíteni.
Az ion egy görög eredetű szó melynek a jelentése: megy, vándorol. Ez az elnevezés ahhoz köthető, hogy az oldatban levő ionok (egyenáram hatására) a mindenkori ellentétes töltésű elektródok felé vándorolnak. Ez az úgynevezett ionáramlás, ionforgalom a biológiai rendszerekben, élőlényekben a folyamatos cserélődéssel “ionáramot” hoznak létre.
Különböző térformációs elrendeződéssel és megfelelő térkonfigurációval ez a “biológiai áram” információs értékeket hordoz.
Ha ebben a bioelektromos hálózatban lecserélődik, vagy kicserélődik egy elem egy másik elemre, izotópra vagy ionra akkor a hálózat életfolyamatra jellemző egyensúlyi állapot felborul. Így a hibás térszerkezeti ionrácsok módosított azaz hibás működést eredményeznek, egyszerűen fogalmazva a megbetegedések oki tényezőjévé válnak.
Az alap kutatásban különböző analitikai módszerek állnak rendelkezésre. A cél az, hogy minél több elem (ion) mennyiségi és minőségi kimutatására kerülhessen sor.
Néhány vizsgáló módszer és műszer felsorolása
-
Atomabszorpciós spektrométer (AAS)
-
Grafitkályhás atomabszorpciós spektrométer (GF-AAS) (Zeeman-feltét)
-
Lángfotométer (FF)
-
Ionkromatogáf (IC-LC)
-
Neutron és/vagy protonaktivációs analízis (NNA, PAA)
-
Tömegspetrométer (MS)
-
Polarográf (POL)
-
Röntgenfluoreszcens spektométer (XRF)
-
Induktív csatolású plazmalánggal gerjesztett spektrométer (ICP)
A vizsgálati eredmények felhasználásával készül a korábban bemutatott elméletek igazolása az élővilág új rendszertani egysége.
A természettudományos szemlélet megköveteli az elméleti és gyakorlati bizonyítási eljárások lefolytatását. A kész rendszertani besorolások nyithatnak utat a jövő élettani kutatásaihoz.
A kvantumbiológiai elméletek nem csak az atomi szerkezetek vizsgálatára korlátozódik. A dinamikus és nagy sebességű kvantum biokémiai folyamatok idővel gyengítik az adott élőlény eredendő akkumulációját. Leegyszerűsítve, minden élőlénynél meghatározott természeti törvény szabályozza az un. “biológiai felezési időt” . A mindenre kiterjedő kvantumbiológiai elmélet a teljes életfolyamatok és azok reprodukciós folyamatára magyarázatot kíván adni. Az ion térszerkezet kvantum kutatás elméletét az I fő tétel írja le. Erre építve értelmezi a “biológiai felaktiválást” ami alapján értelmezhető a biológiai felezési idő (II.fő tétel). Az első két fő tétel igazolása a III. fő tételben szerepel. A nagy sebességű folyamatos és szakadatlan végtelen biokémiai folyamatok jelenségét a fotonok (foton emissziót), exitonok, alagút effektusok jelenségét írja le.
Az elmélet alapján szükséges minden élőlényre kiterjeszteni a sajátos kvantumbiológiai vizsgálatokat. Az eredményeket az előre elkészített feldolgozó rendszerbe szükséges behelyettesíteni , amely segítheti az eddig még nem ismert, élet és anyag körforgásának megértését.
Összefoglalva, a kvantumbiológiai tudománya lehetővé teszi az élővilág még tökéletesebb megismerését, így méltó és fontos szerepet kaphat, a jövő élettudományi kutatásaiba.
2019.02.21.