AZ OLASZ NEOREALIZMUS ÉS AZ AMERIKAI NOIR STÍLUSOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE A “MEGSZÁLLOTSÁG” ÉS A “POSTÁS MINDIG KÉTSZER CSENGET” FILMEK
BEMUTATÁSÁVAL
Az Olasz neorealizmus egyik ikonikus filmjét a “Megszállotságot” 1943-ban mindösszesen egyszer mutatták be. A “Postás mindig kétszer csenget” című filmet Amerikában forgatták 1946-ban. A filmet eredeti címmel 1981-ben újra forgatták Jessica Lange és Jack Nicolson főszereplésével.
James M. Cain világhírű regényének filmes feldolgozásai Dél-Kaliforniában játszódik, illetve az Olasz változatban egy Olasz kisvárosban. A főhős, Frank Chambers egy út menti fogadóban kap munkát, ahol szemet vet a görög tulajdonos Papadakis feleségére, Corára, aki szintén az első pillantásra szenvedélyesen beleszeret a férfibe. Ettől kezdve egyetlen vágy hajtja őket: egymásért élni – akár gyilkosság árán is. A Megszállottság filmben a téma következetes egymás utáni jelenetei teljes mértékben a háború utáni Olaszországban játszódik
A film “irodalmi alapja” a James Mallahan Cain 1934-ben az USA-ban megjelent könyve adta. A regény egyesítette az erotikát, az erőszakot, a romantikát, a brutalitást és mind azt az életstílust amit a vallásos konzervatív amerikai emberek elutasítottak. A regény népszerűsége a “Modern Library” szerint minden idők 100 legjobb regénye közé került.
A regényből többször készítettek filmek. Az 1940-es években az irodalmi alapból két filmirányzat is készített forgatókönyvet. Elsőként 1943-ban az olasz neorealizmusra jellemző film készült. A olasz forgatókönyv írók a témát adaptálták az akkori társadalmi környezetre. A rendező Luchino Visconti a forgatókönyv írásában aktívan részt vett. Az irodalmi mű amerikai filmváltozatát három évvel az Olasz film adaptáció elkészítése után készítették. A amerikai forgatókönyv írók ( Niven Busch és Harry Ruskin) a téma meghagyása mellett amerikai környezetbe helyezte a képi világot. A rendező Tay Garnett az amerikai film noir stílusában forgatta le a filmet. Visconti viszont a neorealizmus filmirányzatát képviselte. Mindkét film esetében fontos megemlíteni, a zenei aláfestést és a mesteri hang kezelést. Az amerikai változatban George Bassman és Erik Zeisl , míg a Visconti filmben Giuseppe Rosati voltak a zeneszerzők. A filmek képi megjelenítése mindkét stílus irányzatra jellemzőek voltak. A fények éles tónusainak kihasználása, az ellen fények alkalmazása, a külső jelenetek fényviszonyainak mesteri kihasználása és a világítás mindkét film operatőrének művészi munkáját dicséri. Az Olasz változatot Aldo Tonti és Domenico Scala vette fel, míg az amerikai film operatőre Sidnney Wagner volt.
A rövid bemutatást követően az egy téma és több stílusban készült filmek esetében célszerű a stílus irányzatok bemutatni.
A film a XX. század, a legújabb kor új művészeti irányzata. A mozgó kép már a kezdetekben nagyon elterjedt volt. Rövid időn belül kialakultak a különféle filmes irányzatok. A film szórakoztatott, ismereteket nyújtott, üzeneteket hordozott és elméletileg korlátlanul ismételhető volt. A film nézése mindenki számára elérhető vált. Voltak egyszerű vetítő helyek (sőt tábori vetítők) falusi pajták ahol filmeket lehetett vetíteni, városi mozik és színház jellegű vetítő helyek, ez utóbbiakat hívták “film-színháznak”. A film készítők és a mozik között helyezkedtek el a film forgalmazók, akik biztosítani tudták a kópiák vetítését. Már a filmművészet korai szakaszában a gazdasági érdekek is megjelentek. A film jó üzlet, vallották a gazdasági szakemberek. Megjelentek a befektetők, aki megkövetelték a “kassza sikert”. Az 1930-as években a egyre szaporodtak a filmstúdiók, természetesen a mozik száma is nagy mértékben nőtt. Igény volt sok és jó filmre, amelyek sikerét általában a nézők számával támasztottak alá. Ezzel egy időben a világ szinte minden országában létrehozták a nemzeti filmstúdiókat. Kialakultak a nemzetekre jellemző stílus irányzatok. A 30-as években a hangosfilmeket fekete fehér nyersanyagra vették fel. A kamerák 35 mm-es filmszalagra dolgoztak, ezek nagy méretű nehézkesen mozgatható kamerák voltak. A kisebb kamerák technikai és optikai rendszerei mozifilmek készítésére általában nem voltak alkalmasak. A 16 mm-es filmek sem tudtak teret nyerni a mozikba.
A 30-as évek közepétől a politika felismerte, hogy a filmek propaganda célokra való használata kivételes lehetőségeket biztosít. Ekkor jelennek meg az un. művész filmek, amelyek a téma és a képrögzítést egy új dimenzióba helyezi. Igyekszik független maradni, nem rendelésre készülnek ezek a filmek, hanem az alkotók szabadon viszik vászonra az elképzeléseiket, természetesen erőteljes mondanivalóval.
A 30-as évek második felében egyre szaporodtak a politikai igényeknek megfelelő és témájú filmek készítése. Az ellen oldalon viszont un. “hab könnyű” Kissé bárgyú és lehetőleg zenés táncos filmek készültek. Semleges témájú filmeknek tekinthetjük a történelmi jellegűek filmeket, kivéve ha abba szándékosan valamilyen ideológiai tartalmat vittek bele. A II. világháborút megelőző néhány évben ezek jellemezték a filmkészítést, szinte az egész világon.
A II. világháború alatt és az azt követő néhány évtizedben minden nemzet elkészítette a saját “nagy háborús” filmjét. Ezek nagy költségvetésű filmek voltak. Azok, akik a filmezést művészetnek tekintették, mint például Visconti, keresték azokat a témákat amelyekben nem kell megalkudniuk, és ha szerény formában, lehetőségünk volt a forgatás költségeit megszerezni.
A második világháború nagyban zajlott, a filmkészítés háttérbe szorult. A lehetőségek egyre szűkösebbé váltak. Olaszországban ekkor a filmesek egy olyan filmművészeti stílus irányzatot hoztak létre amelyik a valóság ábrázolást helyzete előtérbe, sok esetben dokumentalista szemlélettel. Ez azért volt célszerű, mert nem kellett nagy díszleteket építeni, a műteremből ki lehetett menni a szabadba. A témákat az akkor környezeti és társadalmi helyzetekbe kellett helyezni. Visconti a már említett irodalmi remekművet adaptálta Olasz környezetbe és az akkor reménytelen és kilátástalan társadalmi helyzetbe helyezte a történetet. A film képi, zenei aláfestése jól vezeti fel a témát, a feszültséget. Folyamatosan izgalomban tartja a nézőt és a film végén további gondolatokat sugall, pl. a film elején szó esik arról, hogy egy városban történt egy gyilkosság, a nézőben akkor felvetődik, hogy ezt a hírt összefüggésbe hozza a főhőssel. Magának a történetnek három főhőse van, teljesen más karakterek, temperamentumok. Ez az ellentét nem oldódik fel, sőt egyre távolodik a harmóniától. A film képi világa a kor technikai lehetőségeit maximálisan kihasználja. A fekete fehér tónusok és árnyékok gazdag játéka harmonizál az aktuális témával úgy, hogy a néző elmélyülhet az akkori társadalmi szokásokban, megismerheti a környezetet. A neorealista olasz stílus hatott szinte az egész világ filmgyártására.
Az irodalmi mű Amerikai film változata egy más filmstílusban készül. A film noir hollywoodi stúdiókra jellemző sajátos stílus. A II. világháború után az amerikai filmgyártás ontotta magából a bűnügyi drámákat, krimiket, amelyekben erőteljesen jelenik meg a az erkölcsi és a szexuális motiváció. Valójában ez az iskola az 1940- es és 50-es időszakra esik. A filmeket fekete fehér nyersanyaggal készítik. A fekete fehér filmek világítási lehetőségei és az árnyékok szinte rutin szerű alkalmazása jellegzetessé vált. A snittek változó dinamikát mutatnak. Az operatörök könnyed eleganciával váltják a plánokat. A vágás ritmusának nincs szabálya. Ezekben a filmekben láthatunk hosszú elnyújtott snitteket, követéseket, nagy közeliket. Ez a stílus a máltai sólyommal kezdődött. A film noir jellemzője, hogy nem az “amerikai álom” stílusban készülnek. Előtérbe kerülnek a magukra marad egyre erősödő öntudattal rendelkező nők sorsa.
A film noir a filmes irányzatok összevont stílusainak egyik állomása. Merít a korábbi Német expresszionimusból, de meg találhatjuk a korai Francia lírai realizmust is.
A “postás mindig kétszer csenget” és a “Megszállottak” csak abban hasonlatosak, hogy egy azon irodalmi művet dolgoznak fel. Visconti a témát adaptálta az Olasz valósághoz és mesteri módon fotografált filmjével egy stílus remekművét hozta létre. A film sorsa figyelemre méltó, a bemutatását nemtetszés kísérte, sőt a film bezúzását is elrendelték. mindösszesen egyetlen kópia maradt fenn az utókornak. Az amerikai film noir a témát vissza vitte a háborút követő évek Amerikájába. A cselekményt több esetben finom részletekkel mutatta be, mint pl. a cica véletlen megjelenésével, a tengeri fürdőzéssel, vagy a “fényreklám” bevágásával. A filmben a záró képsorokban is láthatóvá tett vallomás fel fel bukkan, mint ha egy mesélő mondaná. Az amerikai film záró képsorai egyértelmű befejezése a történetnek, azaz a bűn halmozását, míg az Olasz változatban a happy ending irányába mutató befejezést a véletlen újbóli visszatérően megismétlődő autóbaleset teszi drámaivá.
Szacsky Mihály
2020. június 4.