A Zöld Ipari Magazin – ZIP – 2013.februári száma

zip

 

 

 

Előszó

Mit hoz a jövő?

A világ fejlett államainak a vezetői a fenntartható jövő megvalósításán fáradoznak, az elképzelések tiszta és világos elveken nyugszanak, gondolhatnánk. A valóságban azonban az elsősorban gazdasági jellegű elképzelések csak elvek maradnak, mert ha visszatekintünk a 21. század kezdetétől eltelt időszakra, azt láthatjuk, hogy a mindennapok természeti változásai felülírják az elképzeléseket. A természet nem önhatalmúlag vagy valamilyen szeszélytől vezérelve dönti halomba a fenntartható fejlődést, csupán korrigálja azokat az emberi cselekedeteket, hibákat, amelyek tájsebeket és pusztításokat okoznak, felborítják az anyag és az élet természetes kőrforgását. Ha csak az elmúlt 12 évet vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a fenntarthatóság elképzelései soha nem valósultak meg, legfeljebb adminisztratív vagy gazdasági eredményeket lehet felmutatni. Eközben a természetben jelentős változások zajlanak, amelyek visszafordíthatatlanok és tervezhetetlenek.

Mindezt számos tény és példa igazolja, a valós problémák alapja viszont az, hogy jelenleg 7 milliárd feletti a Földön élők száma. A tudományos elemzések azt mutatják, hogy bolygónk maximum 4 milliárd embert képes eltartani, de már ebben az esetben is kisebb egyensúlytalanságok lehetnek a természet körforgásában. Ha az a célunk, hogy a jövő élhető legyen, akkor a kérdéskőrt kissé önzően, ember-centrikusan kell kezelni.

Az ember-centrikusság egyik alapelve az, hogy az embert a természet elvonatkoztathatatlan részének kell tekintenünk. Ennek megfelelően az emberre is érvényes az a megállapítás, hogy a természet íratlan törvényeinek keretéből nem léphet ki. Tévedés és helytelen szemlélet, hogy a tudományoknak az a feladata, hogy biztosítsa az ember hatalmát a természet felett. A tudományoknak a gazdasági érdekek kiszolgálása helyett vissza kell térnie a természet vizsgálatához. A tudományos élet ne a természet leigázásán és megváltoztatásán fáradozzon, hanem ismerje meg a természet törvényeit, és a tudás birtokában azt fordítsa arra, hogy minden ember természetes emberi életet élhessen. A legrejtettebb fenyegető veszély annak a szemléletnek a térnyerése, hogy az emberi élet fenntartása csak az egészségipar növekedésével érhető el. Az „orvostudományi” kutatások sok esetben azt a célt szolgálják, hogy a környezet változásával kialakuló egészségiállapot-változásokat és azok káros hatásait mérsékeljék. Abban az esetben, ha ezek a szemléleti változások a természetes evolúciós folyamatokat felborítják, akkor az emberiség jövője válik kérdésessé.

Dr. Szacsky Mihály

Pannon Palatinus Tudományos Társaság