Természet és Társadalom

Antropológiai szemlélettel

Az Erdélyi Tájegységben elterülő Verespatak település nevének elhangzásakor nagyon sok emberben vegyes érzelmek törnek elő. Az ok nem más, mint egy gigantikus tájat átformáló külszíni arany és ezüstbányászat, amelynek előkészítését és a későbbiekben a kitermelését a „Rosia Montana Gold Corporation”(RMGC) kanadai-román vállalat végzi, illetve végezné.

Az RMGC 2002 óta vásárolja fel szisztematikusan a házakat, hogy biztosítsa a kitelepítést, és a beruházás zavartalan megkezdését. A tulajdonosoknak gyakran három százalék előleget ajánlottak fel, azzal az ígérettel, hogy a környezeti hatástanulmány elfogadásáig a házban lakhatnak, de amint megnyílik az út a beruházás előtt, megkapják a tulajdon teljes árát, és csak akkor kell elköltözniük. Mivel az engedélyezés csúszik, egyes lakók, bár kisebb előleghez jutottak, még a saját házukban laknak, a cég egyelőre vonakodik kifizetni őket.

Érvek és ellenérvek hangzanak el a bánya megnyitásának szükségességéről, működési kockázatairól. A tervezett aranykitermelés megvalósításának tényszerű dokumentumait áttekintve egy dolog megállapítható, hogy a várható haszon (kitermelt arany/kg) és az ebből adódó közvetlen és közvetett károk, melyek elkerülhetetlen tényezői a kitermelésnek, semmilyen összevetésben nincsenek arányba. Leegyszerűsítve a kitermelt arany valószínűsíthetően bankok trezorjaiba vándorolnak, míg a kiterjedt és visszafordíthatatlan tájseb marad a tájegységben. Az úgynevezett haszon, a világ természeti és gazdasági XXI. századi problémáját semmilyen módon nem befolyásolja, míg a hátrahagyott rontott táj és annak hosszú távú természetet és egyben az életet befolyásoló hatása elkerülhetetlen lesz.

Az előzményekhez tartozik, hogy a 2000. évi ciánkatasztrófáért felelős bányatársaságot a Transgold SA-t, a román Iparügyi Minisztérium bezáratta. De ismert, hogy 2006 végén bezárták a szintén nagybányai Remin állami bányavállalat feldolgozó üzemét is. A bezárások ellenére a Verespataki bánya megnyitása engedélyeztetése elkezdődött és az sem zárható ki, hogy a hatóságok a megnyitáshoz hozzá járulnak. (egy korábbi hírben, még ezt olvashattuk: A Verespatakra tervezett beruházással kapcsolatos hatásvizsgálati dokumentációt a vállalat még nem nyújtotta be – bár már folyamatban van – de mivel nincs konkrét határidő, nem lehet tudni, mikorra készül el, és mikor várható döntés ez ügyben.

Miért ez a sietség és mi készteti egy országot arra, hogy a környezetét és a jövő társadalmának biztonságát feláldozza. Egy 2007-ben megjelent hírben azt olvashattuk, hogy: Egekbe szökött az arany ára, Dél-Afrika bányászai egyre mélyebbre kényszerülnek Földünk gyomrába. Négy kilométerrel a felszín alatt már 55 Celsius-fok uralkodik, a kőzet pedig üvegszilánkszerűen törik. Az aranybányászat egyre veszélyesebbé válik, és úgy tűnik, már e téren is Kína diktálja hamarosan az iramot.

Az arany kitermelésében Dél-Afrika vezet, bár az éves hozamok egyre csökkenek. A trend ráadásul az aranybányászat „őshazáját”, Dél-Afrikát is érzékenyen érinti: az első félévben „csupán” 130 tonna arany került a kereskedők kezére Dél-Afrika bányáiból. A folyamat megállíthatatlannak tűnik: az 1970-es évek 1000 tonnás évi átlagáról, 2006-ra 340 tonnára esett az értékes fém kitermelésének mennyisége. Csak 2002 óta közel egyharmadával csökkent a kitermelés a Johannesburghoz közel eső bányákban. A kitermelés csökkenése nem véletlen, mert egyre mélyebbre kell fúrniuk a bányavállalatoknak. A Gold Fields Ltd. tervei szerint a közeljövőben nyitják meg a világ legmélyebb bányáját: pontosan négy kilométer mélyre kell majd a bányászoknak leszállniuk, hogy találjanak aranyat. Ebben a mélységben A hőmérséklet elérheti az 55 Celsius-fokot, ráadásul a kőzet szilánkosan, a bányászok szempontjából igencsak veszélyes módon törik. Az egyre másra megdőlő mélységekbe már a bányászok biztonságos lejuttatása is komoly gondot okozhat, ráadásul Dél-Afrikában az aranybányászat némi faji kérdéssel is meg van terhelve, hiszen a bányászok szinte kivétel nélkül feketék. A Verespataki bánya, jelentős része külszíni fejtéssel termelné ki az aranyat, (ismereteink szerint) ezért afrikai vendégmunkásokat talán nem alkalmaznának, viszont a tájrombolás végzetes környezeti változást jelentene.

Miért okozhatna problémát, mondjuk 130 tonna arany kitermelése?

Egy korábbi elemzésben ezt olvashatjuk: „Mennyit érhet egy karikagyűrű? Egy karikagyűrű pár gramm aranyat tartalmaz, viszont előállításához húsz tonna földet kell megmozgatni. A nemesfém kinyerésére világszerte mintegy ezer tonna higanyt és közel kétszáz tonna cianidot igényel évente. A teljes nemesfém kitermelés és feldolgozás végén több mint 500 tonna hulladék keletkezik. A világon kitermelt aranynak közel háromnegyedét az ékszeripar használja fel. Egy 1997 adat szerint ebben az évebn 2402 tonna aranyat állítottak elő 725 millió tonna törmeléket eredményezve. A törmelékről, melléktermékekről tudjuk, hogy nem ártalmatlanok. A visszamaradt meddő és melléktermék tele van nehézfémekkel, savakkal és azok maradványaival, oldószerekkel, melyek képesek a talajvízbe és a levegőbe egyaránt közvetlenül bejutni. Verespatak esetében a cianidokról hallhatunk, de biztosan tudható, hogy a technológia higanyt is használ. „ A WI adatai szerint jelenleg mintegy ezer tonna higanyt használ fel ez a szektor világszerte”

 

Az érvek és ellenérvek ütköztetésénél nagyon sok esetben törnek elő, érzelmi alapon kialakult vélemények, amelyek érthetőek, sőt mindenben elfogadhatóak. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2000.január 30.-án Nagybánya térségében az akkori AURUL Rt. (román-ausztrál vegyesvállalat) színesfém bányászatának melléktermékeit tartalmazó ülepítő medence gátja átszakadt. Az RMGC által benyújtott bányakitermelés kísértetiesen hasonlít az AURUL technológiáihoz, azaz a kitermelés követő technológiánál nátrium-cianidot használnak (NaCN). Az AURUL természetesen a kiterjedt hazánkat is érintő elsősorban a Tisza szennyezését és ökológiai katasztrófáját okozó eseményt sem akarta elismerni. Jogászok hada bizonygatta, hogy az csak természetese szennyezésnek tulajdonítható be. Mint rendesen az AURUL vállalat belső vizsgálata a felelősséget elhárította magáról és emberi mulasztást jelölt meg, mint kiváltó okot. (Korábbi írásokban ezt „portás” effektusnak neveztük, azaz soha nem a vezetés, a tulajdonos felelős az ilyen katasztrófákért, hanem a „portás”). Az AURUL vállalat is az ismert és megszokott módon cselekedett, mert a vállalatot jogutód nélkül megszüntette és természetesen a megítélt károkat sem fizette ki hazánknak. Örök kérdés, hogy ha az AURUL az egy részben Román vegyes vállat volt, akkor a Román állam miért nem enyhítette a tényszerű (de letagadott) károkat. Mi a biztosíték arra, hogy a RMGC hasonló esetben nem így járna el. Határozott választ lehet erre a feltevésre adni, biztosan a Verespataki bányaművelésnek lesznek előre tudható súlyos természeti kárai, amit a vállalat nem fog elismerni és kritikus esetben az AURUL-hoz hasonlatosan titokban és megfoghatatlanul, megszűnik létezni. Felvethetjük azt a bizonytalan kérdést is, hogy ez a vállalatalapítás minek tekinthető. Gyarmatosításnak, tőke befektetésnek, a természet kizsákmányolásának. Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy minden bizonytalan tényezőt egyszerre felismerhetjük. A terület Romániában van, pontosabban Erdélyben, tehát ez a természeti kincs a nemzetközi jog értelmében az ország tulajdona. A bankárok és közgazdászok és egyes mérnökök kivételével helyi munkások dolgoznának a bányába. A távolról beszállított bányagépek biztosan Kanadai műhelyekben készültek. A megmunkálásnál és a feldolgozásnál nem zárható ki, hogy kitermelt Román olajkutakból használnak fel fosszilis energia hordozót. Még rosszabb a helyzet, mert ha pl. Arab olaj kerül felhasználásra, mert akkor is a Román állam költségvetését terheli az import. A Román állam érvként hozhatja fel, hogy néhány száz embernek megoldotta a jövedelmét, sőt még járulékokat is kap a központi költségvetésük. Ez még ilyen mértékekben alamizsnának is kevés lenne. Folytassuk okfejtéseinket. Idővel a teljes Kárpát-medencei vízterek szennyeződni kezdenek. Ez kikerülhetetlen. Ebben az esetben több országnak kifejezett kárelhárítást kell végezni. Természetesen ilyen jellegű költségeket a Kanadai vállalat már nem vállal fel. Nagyon szánalmas, amikor bértudósok megrendelésre a megbízó által megrendelt szakvéleményeket készítenek.

Milyen megoldást lehetne találni. Napjaink pénz centrikusságát kellene alkalmazni. Reális és tényszerű elemzések alapján a káros folyamatok jövőbeni becsült költségét meg kellene határozni.

Napjainkban az a jellemző, hogy minden esetben az állam és ezen keresztül annak polgárai fizetik meg az ilyen jellegű károkat. A kis létszámú, de a hasznot eltevő pénzemberek viszont még nyertes perek esetében sem fizetnek semmit, mert kiderül, hogy mire a perre kerül a sor nincs semmijük. Az állam és a társadalom pénzével játszó tőke akkor lenne előrelátó, ha a becsült és a valószínűsíthető károk teljes összegét egy bankba fedezetként letenné. Ezek tetemes költségek volnának és csak abban az esetben nyúlhatnának hozzá, ha valamilyen károkozás bekövetkezne, illetve egy adott területen megszüntetett tevékenység rekultivációjára használnák fel. Az elképzelés reális, sőt azzal is kiegészíthető, hogy a kamatokat folyamatosan katasztrófa prevencióra és környezeti biztonságra lehetne használni. Ha ezt egy vállalat nem fogadja el, akkor a történelmi ismereteink alapján kijelenthetjük, hogy szándékaik nem tisztességesek.

Az aggodalom, hogy Verespatakon ismételten aranybányanyitásra adnak engedélyt az több tudományterület szakmai véleményét is kifejezi.

A különféle tudományterületek részletes elemzésinek összefoglalását nagyon ritkán teszik meg egyes szakemberek, szakírók és szervezetek, mivel szinte végtelen bonyolult összefüggésrendszerben kellene gondolkodni.

 

A rövid elemzést ezért célszerű egy kissé háttérbe szorított alaptudomány szemléletével kiegészíteni. Ez nem más, mint az ANTROPOLÓGIAI megközelítés.

Az ANTROPOLÓGIAI szemlélet akár fizikai, vagy kulturális antropológiai megközelítése minden nyitott kérdésre választ tud adni.

Verespatak esetében is minden az antropológiával kapcsolatos elemzés helytálló, mivel Emberék életéről, kultúrájáról, jövőjéről és biológiai létéről alkot véleményt.

Ez a tudomány sem tud viszont kezdeni semmit az emberi gonoszsággal, butasággal, kapzsisággal és torz hatalomvággyal, azaz a „moloch”-al szembe (= mindent elnyelő, egyre súlyosabb áldozatokat követelő erő).

Rövid Antropológiai gondolatok Veresbánya kapcsán:

A gondolatok felvetésénél célszerű egyszerre elemezni a lokális és a globális folyamatok összességét.

Napjainkban olyan globális környezeti hatások jelentek meg, melyeknek a létét még néhány évtizede tudósok hada megkérdőjelezett. Nem olyan régen, még nincs egy évtizede, hogy egy nyilvános vitában „tudósok” a klímaváltozást, mint folyamatot lehetetlennek dolognak tartottak. Ma ugyan ezek a tudósok elfelejtették korábbi állításaikat és a klímaváltozás szörnyűséget ecsetelik.

 

A klímaváltozás felvetése nem véletlen, mert Verespatak és környékének jövőbeni bányaművelésénél sztochasztikus (tud. statisztikai valószínűségen alapuló), azaz véletlenszerűen kialakuló katasztrófákkal is számolni kell.

Az antropológiai szemlélet esetünkben két nagy csoportra osztható úgy, mint a lokális környezetben élőkre gyakorolt hatás, kölcsönhatás, valamint a globális antropológiai motivációk halmaza.

Célszerű a globális antropológiai vázlatszerű elemzéssel kezdeni. Tudott, hogy ebben az esetben egy kanadai elsősorban tőke érdekeltség figyelhető meg. Azt is tudni lehet, hogy ilyen jellegű bányanyitási kérelmet Kanadában elő sem lehet terjeszteni. A helyszíntől távol élőknek egy érdeke van, hogy minél több aranytömb érkezzen bankok trezorjaiba, illetve minél többet adjanak el pl. elektronikai gyártóknak. Azt is tudjuk, hogy a lelkesedésük azért nagyon felfűtött, mert az arany ára a tőzsdéken jelenleg nagyon alacsony. Közvetlen kontaktusban tehát sem a bányával, sem a feldolgozásban részt nem vesznek részt. Románia esetében az antropológiai szemlélet is kérdéseket vet fel. Ez a terület Erdélyben van és nem zárható ki, hogy a Román politikában még fellelhető etnikai kérdések is befolyásolják bányanyitás engedélyezését, vagy elvetését. Ez egy Magyar lakta település és csak bízni lehet abba, hogy nem tudatos életminőséget befolyásoló tényezőként kezelik a politikusok a bányaművelést. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy az intenzív bányaművelés esetében acut és kónikus megbetegedések tömeges előfordulására lehet számítani. Az az érv, hogy néhány száz embernek munkát adnak az csak látszat, mert ennek a néhány száz embernek a foglalkoztatása az sokkal rosszabb mutatókkal rendelkezik, mintha a természeti tájszerkezet természettel szoros kapcsolatos munkálatait végeznék. Erdőgazdálkodás, mezőgazdaság, élelmiszeripar stb. Abba biztosan lehetünk, hogy becsült módon 100 fő bányamunkás foglalkoztatása esetében minimum 5000 ember életminősége, fizikai, kulturális antropológiai, léte súlyosan romlana.

A XXI. század jövőjének nagy kihívása, hogy hogyan tud eltartani 7 milliárdnál több embert. A létfenntartás és az élet fennmaradásának három alapfeltétel létezik. Ez a megfelelő gázanyag csere, azaz levegő minőség, a megfelelő édesvizek tisztántartása, valamint a biológiai táplálékok mennyiségi és minőségi léte. A RMGC működése mindhárom biológiai létet biztosító feltételt megszüntetné. Az adott régióban gyakorlatilag felszámolná és hosszútávon felborítaná az ökoszisztémát. Ez a későbbiekben kiterjedne a Kárpát-medence élővilágára, valamit nem zárható ki számos faj pusztulása.

A legnagyobb veszteséget az ott élő emberek szenvednék el, mert a kulturális antropológiai gyökereik tényszerűen megsemmisülnének.

A tájszerkezet pusztítása minden szempontból ellentétes egy kiegyensúlyozott fenntartható természeti egyensúly megteremtésének szándékától. A tájseb centruma folyamatosan terjedne, míg az végül a teljes Kárpát-medencét érintené. Ez az ott élő emberek biológiai és kulturális antropológiai életét is képes lenne súlyosan és végzetesen károsítani.

A járulékos környezett szennyezettséget is célszerű röviden megemlíteni. A bánya kőzet kitermelését valószínűsíthetően nem emberek végeznék csákányokkal. Az ismert bányagépek fosszilis üzemanyag fogyasztása nagyon magas, ami a környezet széndioxid szintjét befolyásolhatja. A magas szálló por mennyisége a levegőbe kerülve az ott élők egészségét, befolyásolni képesek. Az ott kialakuló erősen porral és korommal szennyezet levegőt viszont nincs, mi megkösse, mert az erdőket ki kellet vágni, utakat, telepeket kell építeni. Ennél az egyszerű esetnél is pontosan kiszámítható, hogy az anyag és az elemek természetes körforgása (ami a jövő életének alapja) visszafordíthatatlanul megváltozik.

A környező természetes vizek és vízkészletek idővel teljesen elszennyeződnek, amelyek a patakok és folyók mentén folyamatosan kiterjednek és elszennyezik a teljes Kárpát-medencét.

Azok a kutatók, tudósok, civilek, akik felelősséget éreznek a jövő nemzedékei iránt tudják, hogy a fenntartható folyamatos gazdasági növekedés az csak egy illúzió. A természet kincseinek ilyen mértékű indokolatlan és értelmetlen kitermelése az tényszerűen csak néhány ember érdeke.

A nagy kihívás az az, hogy a lassan szemétteleppé átalakított bolygónk hogyan tud eltartani 7 milliárd embert. Fantáziálásokat hallhatunk, mint például azt, hogy hazánkban is el kellene kezdeni a rovarok fogyasztást, mert az a jövő tápláléka. Antropológiai szemlélettel határozottan el kell utasítani egy olyan jövőképet, ahol egy tájegysége áldoznak fel azért, hogy valahol arany kilincsek legyenek a bankok ajtaján. Mindezt úgy, hogy a kitermelésen dolgozó emberek mérgezett levegőt szívnak be és emberi fogyasztásra alkalmatlan vizet fogyasztanak a rovar ebédjükhöz.

Ez nem lidérces vízió ez tény.

A gondolatok kifejtését célszerű egy olyan tudományos érvvel alátámasztani, ami nem lehet vita kérdése.

Az élet körforgása egy természeti jelenség, amit a természet törvényei szabályoznak. Az élet körforgásának megismerése szükségessé teszi, hogy az anyag körforgásáról is említést tegyünk.

Miért fontos ez Veres bánya esetében. Nem vitatható, hogy a természet egyensúlyi állapota feltételez számos anyag folyamatos és szakadatlan körforgását, mint pl. a szén, kalcium, magnézium, oxigén stb. Ezek az élővilágban meglévő körfolyamatok a növényvilágnál a leg szemléletesebbek.

Jól szemlélteti ezt az a tény, hogy pl. az Ember által kilélegzett Co2 a növények foto szintetizáló képességén kerül tér ismét vissza az élővilágba és ezzel megvalósul az élet körforgása. „Tudomásul kell venni, hogy a biokémia legalább oly mértékig szervetlen kémia, mint amennyire szerves” (Williems). Földünket, még Verespataknál is 88 állandó elem alkotja, ezt a periodikus rendszerben megtalálhatjuk. Létezik 12 elem, amelyek nem, vagy csak kismértékben találhatók a biológiai rendszerekbe és létfontosságuk nem kimutatható. Viszont a fennmaradó 76 elem megtalálható az élővilág minden tagjában, természetesen más és más összetételben és mennyiségben. Az elemek számát, ha rendezzük, akkor azt vesszük észre, hogy létezik 65 mikroelem, amelyek kimutathatóak például az emberi szervezetben is. Ez is egy természeti körforgás része, mert a növényzet, amit felvesz elemeket, az valamilyen kötött, vagy ion formában átkerül a táplálék láncolaton keresztül az állatvilág sokszínűségében és a táplálék láncolat végén az emberi szervezetbe is bele kerül.

Célszerű ezt egy táblázatban megtekinteni: A mikroelemek koncentrációja a földkéregben, mg/kg van megadva (Bowen, Pais és Jones adatai alapján)

E kevéssé vizsgált természeti folyamat gyakorlatilag minden életfolyamatot meghatároz. Említhetnék a növénytermesztést, mert nem mindegy, hogy az adott talaj szerkezetben milyen természetes elemek találhatóak meg, vagy az iható édesvizek anion és kation tartalmai is megahatározóak. A felvetett természetes elemek körforgását nem bonyolítva, de meg kell említeni Linus Pauling 1930 és 1940 között megfogalmazott megállapításait, amelyek az elektronegativitás és a redoxifolyamatokra vonatkoznak. Pauling megállapítása egy folyamatot indítottak el és a kor nagy fizikusait is foglalkoztatta. Ervin Schrödinger egészen odáig jutott az elemzésekben, hogy a biológiai lét az akár egy amorf kristályszerkezetnek is felfogható. A számos elmélet tovább gondolása és kutatások alapján született meg a „Hármas Elmélet” (olvasható: www.pannonpalatinus.hu ).

Ez nem mást mond ki, mint azt, hogy az elemek körforgása és annak elektronegativitása alapozza meg a sejtek, szervek és szervrendszerek természetes bioelektromos térszerkezetét és természetesen a neuronok elektromos potenciálját is.

Verespatak esetében biztosan tudható, hogy a tájszerkezetre és annak geológiai összefüggésében visszafordíthatatlan változások jönnek létre. Ez nem csak környezeti változást idézhet elő, hanem a közvetlen és a közvetett tájszerkezet élővilágának ion és elemszerkezeti struktúráját meg fogja változtatni.

Vizsgáljunk meg néhány táblázatot Pais István: a mikroelemek jelentősége az életben, című könyve alapján.

Első táblázatában Pais Professzor Úr a mikroelemek átlagos koncentrációját határozta meg mg/kg-ban:

A második táblázatban és grafikus ábrázolásnál a mindennapi életünket befolyásolni képes elemek hatásait láthatjuk.

Felvetődik a kérdés, hogy ez hogyan jut be a szervezetbe és milyen gyakran szükséges az élőlényeknek elemeket felvenniük a környezetből. A látszólag egyszerű kérdés nagyon bonyolult biokémiai folyamatokat takar. Leegyszerűsítve azt állíthatjuk, hogy az elemek, ionok felvétele közvetlenül és közvetetten állandóan zajló életfolyamat, amelyeknél az enzimatikus bontásokat is figyelembe kell venni.

A létfontosságú mikroelemek napi felvételének mennyisége ismert, de fontos megjegyezni, hogy ezeknek a mikro és makró elemek a szervezetbe való bevitel esetében csak természetes folyamatok formájában jöhetnek létre. (megjegyzés: a XXI. század új és ez idáig csak felületesen elemzett betegségei egy szomatologus véleménye alapján elsősorban az anyagcsere folyamatok aránytalan megváltozásával hozhatók összefüggésbe. A globális élelmiszer kereskedelem nagyon sok esetben látvány élelmiszereket forgalmaz, de a bel tartalomra, adott esetben a mikró és makró elemek összetételére nincs figyelemmel.

Egy táblázatban vizsgáljuk meg, hogy egy átlagos felnőtt embernek a napi mikroelem felvételének milyen határok között kell mozognia.

A célzott kutatási programok alapján megállapítható, hogy napjainkban szinte világon nem találunk olyan helyszínt, ahol a biológiai táplálkozásban valamilyen zavaró tényező ne jelenne meg. Ez természetesen kiterjed a mikrobiológiai „fertőzöttségre” ( Meg kell jegyezni, hogy a mikró és makró elemek adott esetben a baktériumok életét és mutációját is befolyásolni képesek), a kémiai szennyezésekre és nem utolsó sorban a talaj anyagszerkezeti változásoknak hatásai miatt.

(két példa: Japán Déli részén Kyushu városában korábban egy higanyvegyületeket felhasználó üzemez hoztak létre., amelynek szennyvizét tisztítás nélkül a közeli tengeröbölbe eresztették. A különféle higany vegyületek folyamatosan dúsulni kezdtek a halakban és az adott tengerbiológia minden részvevőjében. A lakosság fő tápláléka a hal volt és ezért tömeges higanymérgezések fordultak elő. A probléma feltárását követően a ipari vizet tisztítani kezdték, de a tünetek lassan múltak, mert az iszapban elnyelt mennyiség tovább szennyezte a környezetet. Végül az érintett tenger fenék teljes területét le kellett betonozni a további mérgezéseket kizárják.

Hasonló jelenséget lehetett megfigyelni Honshu nevű szigeten egy Fuchu nevű település környezetében. Ezen a helyen egy kadmium vegyületeket használó üzem a szennyvizét közvetlenül a rizsföldek elárasztására használta.

A kadmiummal telített rizs fogyasztásakor a vese súlyos rendellenességeket produkált és jelentősen befolyásolta a kalcium forgalmat és háztartást. a lerakodott kadmium és a kalcium kölcsönhatásba lépett és a csont állományát megváltoztatta, azok elvékonyodtak és törékenyek lettek. A kadmium mérgezettek erős fájdalmakra panaszkodtak, ami a betegség megnevezésében is megtalálható. Ez nem más, mint az „itai-itai” betegség, ami magyarul azt jelenti „jaj-jaj”.)

A példákat azért célszerű felsorolni, mert Verespatak esetében, csak vélelmezhetjük, hogy milyen kémiai folyamtok és milyen elemkoncentrációk alakulhatnak ki. Természetesen nem lehet leegyszerűsíteni ezt a kérdés csak nehézfém szennyezésre.

Végezetül egy táblázatban megvizsgálhatjuk, hogy ha az elemek, ionok és izotópok nem a kedvező ellátási sávba esnek, akkor annak milyen következményei lehetnek az Emberre.

Összefoglalva: Verespatak esetleges aranybánya megnyitása minimális Anatómiai elemzés figyelembevételével is erős kételyeket vet fel.

A természetet romboló tájszerkezeti változás, a természetes talajszerkezeti kiemelések és koncentrált tározóba helyezése kiemelkedő ipari katasztrófát vetít előre. Az akut katasztrófánál súlyosabb hatást gyakorolhat az adott területre és a teljes Kárpát-medencét kiterjedő természetes elemek átstrukturálódása, valamint az élővilág anyagi körforgásában kifejtett károsító hatása.

Szacsky Mihály 2012. február 12.