A PANNON-PALATINUS archívumában található a címben szereplő dolgozat, melyet Papp Ildikó, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem III. éves mérnök-fizikus hallgatója készített. A dolgozat egy olyan témában készült, amelyről csak ritkán lehet olvasni, és általában csak szakemberek foglalkoznak vele.
A meglepő értelmezést néhány ténnyel lehet alátámasztani. A világegyetem ismereteink szerint atomokból, elemekből, izotópokból, ionokból, molekulákból és vegyületekből áll. Jelenleg 117 különböző kémiai elemet ismerünk, melyek közül a Földön 92 található meg a természetben. Az elemek száma – a hipotetikus radiokatív elemeket is beleszámítva – jelentősen nagyobb lehet, bár az atommag és a maghoz legközelebb eső elektronhéj stabilitása ennek felső határt szabhat.
Ismert, hogy a felsorolt anyagi formáknak van úgynevezett stabil és radioaktív állaputok. A radioaktivitást 1896-ban Henri Becquerel francia tudós fedezte fel, amiért 1903-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat.
A radioaktív bomlás során egy kémiai elemből (anyaelemből) egy új elem (leányelem) jön létre. Előfordulhat, hogy ez utóbbi is radioaktív, így újabb bomlás történik. Ez a folyamat addig tart, amíg egy stabil elemhez nem érünk. Ezt nevezik bomlási sornak.
A radioaktív bomlás során a tömegszám vagy néggyel csökken (az alfa-bomlás esetében), vagy nem változik (a béta-bomlás és gamma-bomlás esetében). Ezért négy bomlási sor létezik attól függően, hogy a tömegszám négyes osztású maradéka 0, 1, 2 vagy 3. Ebből a négy bomlási sorból csak az a 3 maradt meg, amelyeknél a leghosszabb felezési idejű izotóp felezési ideje nagyságrendileg összemérhető a Föld életkorával (U-238, U-235 és a Th-232). A negyedik (neptúnium) anyaelemének bomlási ideje kétmillió év, így ez ma már csak mesterséges eredetből található meg a Földön.
A természeti jelenség alapján tudható, hogy minden élőlényben meghatározott radioaktív „nukleáris” folyamat zajlik. Ez tehát az élet természetes folyamatai közé sorolható. Az un. természetes háttérsugárzások a világűrből, a Fölből és környezetünkből érkeznek. A sugárzásnak három fő formáját szokták emlegetni az alfa (α), a béta (β) és a gamma (γ) sugárzásokat. Kevéssé ismert, hogy az emberi test is radioaktív sugárzó. Ez a testen belüli radioaktív folyamat az élet folyamán kiegyenlítetten megmarad – a dinamikusan változó anyagcsere folyamatok ellenére is.
Az élet fenntartása csak az anyagcsere folyamatoknak és a belső – viszonylagos stabil – életfolyamatoknak köszönhetőek. (Ez a Hármas Elmélet első két tétele, a biológiai ionrács és a biológiai felezési idő). Az emberi test belső nukleáris stabilitását a táplálékok tudják biztosítani. A tudomány ezt a természetes eredetű sugárzásokhoz sorolja. Tudott, hogy a táplálékkal bevitt radioaktív izotópok 2%-ot tesznek ki a természetes eredetű sugárterheléseknél. Az említett Hármas Elmélet tézisei szerint ezt nem nevezhetjük „sugárterhelésnek”, mert mért eredmények azt mutatják, hogy egy egészséges ember esetében másodpercenkén (nagy szórással) 4000 – 7000 bomlás zajlik a testen belül, ami azt jelenti, hogy egy egészséges ember 4000 – 7000 Bq= Becquerel értéket mutat.
Saját kutatások alapján a szervezeten belüli radioaktív izotópok egyensúlytalansága (túl kevés – túl sok) egyértelműen betegségekhez vezet. Papp Ildikó dolgozata ezt a mérést írja le.
összeállította: Szacsky Mihály
2010. március