DR Winkler Gusztáv
Bevezető, előkészítő munkálatok
A dolgozat a győri sánctábor kutatásával és a csatatérhez kapcsolódó további tábori erődítmények felderítésével, lokalizálásával foglalkozik. A kutatás legnagyobb nehézsége a műszaki szakterületen abban van, hogy a történeti evidencia ellenére gyakorlatilag nincs semmi nyomuk a 19. század katonai felmérésein, amelyek minden más esetben a geometriai kiindulást jelenthetik. Továbbá szemmel jól látható, markáns terepi maradványokkal sem lehet a sáncvonal nyomvonalát megbízhatóan alátámasztani.
A kutatás folyamán ennek ellenére megkíséreltük a sánctábor elemeit azonosítani, topográfiai térképek, légifényképek [9],[10],[11] és terepi mérések segítségével. Az alapvető módszer a rendelkezésre álló adatforrások kiértékelése után egységes térinformatikai rendszer létrehozása volt, hogy a legeltérőbb adatforrásokat ebbe az egy rendszerbe integrálni tudjuk. Majd az így feldolgozott információk értékelését követően az érdekes terepszakaszokon terepi felméréseket is végrehajtottunk. Ezzel a módszerrel az egész vonalból (elméletileg kb. 7 km) mintegy 3 km-es szakaszt sikerült azonosítani. A többi közül a déli (kb. 1 km-es) vonal már egyáltalán nem vizsgálható a Rába szabályozása, a teljes természetátalakítás miatt. Az északi, mintegy 2 km még további vizsgálatot igényel, nagyobb reményt a zárószakasz felderítéséhez fűzhetünk. Az 1. ábrán látható módon a sánctábor vonalát három részre osztottuk, az első (jól kutatható) az 1., 2., 3. számot viseli, a középső a 4., míg az északi szakasz az 5. Ezen kívül bejelöltük a nagy valószínűséggel nem ide tartozó objektumokat is (E).
1. ábra: A sánctábor elhelyezkedése a mai térképen
Arra a kérdésre, hogy kiépült-e 1809 nyarára a sánctábor, természetesen igennel felelhetünk [1]. A hadijelentések, leírások részletesen foglalkoznak vele, hiszen lehetővé tette, hogy a János főherceg vezette hadsereget északnyugat felől nem érhette közvetlen támadás [3], [4], [6]. A történeti munkák fellelhető rajzi mellékletei is mindig ábrázolják (igaz, leggyakrabban összefüggő vonalként). Ennek a történeti bizonyosságnak mond némileg ellent az, hogy nincs „hivatalos” topográfiai térkép az erődvonalról, holott minden más korabeli erődítmény ábrázolásra került valamilyen formában a térképeken (a francia felderítési anyagokról és a tervező Franz Ertel vázlatáról a későbbiekben szólunk) [7][8].
Maga az erődvonal szerkezete a következő alapvető kérdés. A rekonstrukciós rajzok által sugallt folyamatos, összefüggő sáncvonal képe bizonyos fokig érthető. A masszív, zárt védelmet sugalló ábrázolások mindig elfogadottak az ilyen esetekben. Csakhogy már katonailag sem indokolt ez a megjelenés, mivel szerkezetileg inkább ágyúállások láncolatára kell gondolnunk, amit lehetőség szerint összekötnek a pásztázás követelményeinek és a terep adottságainak függvényében. Ezt támasztja alá a következő fejezetben tárgyalt elemzés, ami a déli vonalszakasznál a patakok, mocsarak folyamatos meglétével számol az elmúlt 200 évben. Ezeket soha nem töltötték fel vagy alakították át, eltekintve egy zsiliptől, amit az esetleges duzzasztásra használtak volna.
A topográfiai térképeken való ábrázolás és a markáns terepi elemek hiánya, valamint a szétszabdalt védvonal feltételezése azt a kérdést is felteheti, hogy egyáltalán, vizsgálható-e napjainkban ez a sáncrendszer olyan részletességgel és pontossággal, hogy az eredmény jóval meghaladja az eddig ismert vázlatok értékeit. A válasz erre a feltevésre: igen, mint azt a következőkben bemutatjuk. Vizsgálati módszerünk kiindulása a vonal helyzetének általános ismerete alapján (a korabeli felderítési adatokkal pontosítva) minden lehetséges térképi nyom felismerése, rögzítése. Ezek a források a II. katonai felmérés, a III. felmérés 1920. évi kiadása, valamint az 1:10 000 méretarányú modern topográfiai térképek. Ezek elemzése után a terepszakaszokra vonatkozó fekete–fehér és infravörös légi fényképeket értékeltük ki. Végül a feltételezett állások körzetében úgynevezett mikrodomborzat-felmérést végeztünk azért, hogy az esetleg még fellelhető kis magasságkülönbségek segítségével megtaláljuk az erődelemeket, illetve rekonstruálhassuk őket. Mindezekhez létre kellett hozni egy térinformatikai adatbázist, hogy az említett anyagokat, felméréseket egységes rendszerben ábrázolva az elemzést megkönnyítsük. A térinformatikai rendszer alapja az EOV 1:10 000 topográfiai térkép lett, ami egyaránt alkalmas a térképek (megfelelő feldolgozás utáni) vizsgálatára, valamint a terepi adatok feldolgozására. Továbbá, az ebben a rendszerben létrehozott adatok navigációs eszközökkel a terepen közvetlenül kitűzhetők, visszaállíthatók.
A sánctábor déli szakaszának vizsgálata és rekonstrukciója
Az erődítmény déli szakasza részben a legjobban kutatható térsége a sánctábornak, de részben a legtöbb elvi kérdést is felvetette vizsgálatunk folyamán. Ez utóbbi a területen uralkodó mocsarak, patakok korabeli helyzetének, állapotának meghatározása volt. A válaszadást megkönnyítette a könnyű kutathatóság, tehát az, hogy sem beépítés, sem komolyabb természetátalakító munka nem folyt itt az elmúlt két évszázadban, hacsak az esetleges 1848. évi erődítési munkákat nem tekintjük annak. Tehát lehetőségünk volt a zavartalan légifénykép-kiértékelésre, valamint a terepi adatgyűjtésre is (2. ábra).
A vizsgálat elején nagyon jó kiindulást adott a rendelkezésre álló infravörös felvételeken az úgynevezett (1) erőd felismerése, amire az alacsony növényzetben látható csekély mértékű eltérések (árkok) szerkezete utalt. E támpont alapján délkeleti irányban a (2) erőd felé, és a (3) felé is kijelölhettük a további vizsgálat irányát (a sáncvonal kisméretarányú korabeli térképvázlata ekkor még nem állt rendelkezésünkre). Mivel az (1) és a (2) elemek egymás mellett, az autópálya egyazon oldalán helyezkednek el, ezért felmérésüket egyszerre hajtottuk végre. A térinformatikai rendszerünkbe való beillesztés céljából alappont-hálózatot készítettünk, majd geodéziai eszközökkel szintvonalas térképet mértünk. A terep megszemlélése alapján mikrodomborzatos felmérés készült, mivel a magasságkülönbségek kis mértéke miatt csak a 25 cm-es szintvonalköz hozott értékelhető eredményt, aminek legfőbb okaként a folyamatos mezőgazdasági művelés adható meg, tekintettel arra, hogy már a 19. század közepén is szántóterület fekszik itt, az erődítések (térképi) meglétének legkisebb jelei nélkül.
2. ábra: A sáncvonal déli szakasza
A felmért területet jól meghatározta az infra felvételeken látható lepusztított vonal és (2) erőd. A legtöbb munkát az (1) számú erőd adta. Az általunk felmért, elemzésében kissé zavarosnak tűnő szintvonalrajz akkor válik egyértelművé, ha feltesszük, hogy az objektumot később (1848-ban) átépítik egy másik rendszerben. Ugyanis míg 1809-ben itt biztosan délkeleti irányba nézett a fő védvonal (észak felé északi irányba), addig később nagy valószínűséggel átváltott egy nyugati fő irányba a továbbiakban megemlített úgynevezett Miskai halom mentén épített erődhöz kapcsolódva. Az eredmény a 3. ábrán látszik. A folyamatos vonal a Napóleon ellen épített, valószínűleg kettős objektumot jelzi. Ennek a tagolt rendszernek az oka az lehetett, hogy a kérdéses erőd emelt ágyúállásként funkcionált két irányban is, valamint a rendszer sarkán, esetleg támadható pozícióban helyezkedik el. Magát az erődöt két oldalról mocsár vette körül, amire a későbbiekben még részletesen kitérünk.
A (2) számú objektum és az ettől északra elterülő rész felmérése és értelmezése lényegesen könnyebb volt. A mikrodomborzatos terepfelmérés eredményeként ugyanis egy törtvonalú sáncot, és ebben két, pontosabban már meg nem határozható alakú erődöt sikerült lokalizálni (4. ábra). Ezek a védművek (ágyúállások) szervesen kapcsolódnak az (1) erődhöz, egymástól való távolságuk megfelel a kor hatásos pásztázási távolságának (legalábbis kartáccsal). Egyébként a védvonal párhuzamosan fut a tőle kb. száz méterre húzódó mocsártól, így jól kihasználva a terep adta lehetőségeket. Problémát jelenthet a vonaltól mintegy háromszáz méterre található Miskai halom, mert ez magasságilag uralkodik a környezetén. De a források alapján legalábbis ekkor még ezt nem vonták be a védelmi rendszerbe. Mivel a terep teljesen nyitott, beavatkozástól mentes, csak a déli felén történt nagyobb mértékű átalakítás a Rába töltésének építése miatt, ezért elfogadtuk ezt az eredményt a rekonstrukció végleges eredményének is. Ez a megjegyzés azért fontos, mert a később hozzánk eljutott térképvázlaton itt egy sűrű, nagyméretű bástyaszerű elemekkel bíró láncolat létezett volna [2]. Ezt a helyszín egyáltalán nem támasztja alá. A (2) erődtől délkeleti irányban húzódó záró sáncszakasz ma már egyáltalán nem kutatható, hiszen a Rába szabályozásával, az új meder kialakításával teljesen elpusztult minden a védelmi rendszerre utaló nyom. Pedig érdekes lenne a Rábával történő kapcsolat kiépítettsége, tekintettel a kiterjedt mocsárvidékre.
3. ábra: Az 1. erőd felmérése és rekonstrukciója
4. ábra: A sáncvonal még megmaradt déli része
A (3) számú erődelem a Pós-domb előterében épült. Az előzetes felderítés először nem hozott eredményt, mert az akkor rendelkezésre álló infravörös légifelvételek a ’80-as években készültek, és akkor már a területet erdő borította. Ennek vélhetőleg legfőbb oka az, hogy itt a terület az átlagos terep fölötti magasságával alkalmatlanná vált a nagyüzemi mezőgazdaságra. Az archív, 1952. évi fotókon viszont élesen kirajzolódik a sáncvonal lepusztított széle. Ez nagyon jó lehetőséget adott magának a vonalnak a térképezésére. Azonban a topográfiai térképek előzetes kiértékelése nem mindenben támasztotta alá részben ezt, részben pedig az Ertel-féle térképvázlatot. A kérdés megválaszolására részletesebb magassági kiegészítő felmérést végeztünk. A szintvonalas térkép és a fotók elemzése a következő eredményre vezetett (5. ábra). Nagy valószínűséggel a tervek szerint megépült a sánc, az ábrázolt zárt rendszerben. Az ollómű-szerű vonal délnyugati pontján emelt ágyúállás is épült. Azonban a szintvonalakban egy hosszanti alacsony töltésdarab is látszik, valamint a légifotón erőteljes szakadás mutatható ki. Mindezek arra utalhatnak, hogy itt is történt egy második átalakítás, bejáratot vághattak a sáncon, ezt még további védelemmel is ellátták. Ennek oka az lehetett, hogy a Pós-dombi szakasz előterében talán 1848-ban újabb erődépítkezés történt, aminek nyomai ma is felismerhetők.
5. ábra: A Pós-dombi erőd
A vonal ezután elvileg nagyon jól követhető, hiszen itt van az egyedüli szakasz, amit már a II. katonai felmérés is ábrázol, illetve az összes légifelvételen követhető maga a sánc is egy kisebb szakaszon. Nagyobb kérdés a valahol itt készített zsilip megléte, ennek nyomai ugyanis nem láthatók [1].
Itt kell megemlíteni a sánctábort nagyrészt határoló mocsárvidék kutatását is. Röviden az állapítható meg, hogy ezek a mocsarak (régi patakmedrek) az elmúlt 200 évben nem változtatták alakjukat, helyüket, még a Rába szabályozásának hatására sem. Az összes fellelhető térkép ábrázolja őket, így az időben való vizsgálat viszonylag könnyű. Ezen kívül a légifényképek tanulmányozása is azt mutatja, nem csak, hogy nem változtak meg, hanem időleges emberi beavatkozás sem történt, tehát az esetlegesen betemetett, áthidalt mocsaras szakaszokat nem ásták ki újra. Ezt a terepbejárás is megerősítette. Kimondhatjuk tehát, hogy a sánctábor (legalábbis ezen a szakaszon) egymástól különálló részekből állt. Ezeket a részeket az ágyúállások kötötték össze esetleges pásztázó tűzvezetésükkel.
A sánctábor középső szakaszának vizsgálata és rekonstrukciója
A mocsaras déli erődvonaltól északkeletre egy összefüggő sánc húzódik egészen a bécsi főútig, majd a régi Rábca-kanyarulat másik oldalán egészen Pinnyéd faluig. Erre a középső szakaszra a zárt rendszer jellemző, ami a korabeli vázlatokból is kitűnik [2],[5]. A sánctábor talán itt volt a legsebezhetőbb a mocsár hiánya és a bevezető főút miatt, ezért igyekeztek kihasználni a terep legkisebb lehetőségeit is a védelem kialakítására (6. ábra). A Pós-domb és a feltételezett zsilip csatlakozásánál egy régi folyómeder éri el a területet. Ezt a medret először is kimélyítették egy néhány száz méteres szakaszon, majd e mögé emelték a törtvonalú sáncot. A meder mögött a sáncnak külön árkot készítettek, ennek nyomai néhol látszanak a légifényképen. Mint korábban említettük, gyakorlatilag az egyedüli, korai topográfiai térképen is látható objektum az átalakított folyómeder-szakasz. Körülbelül a Pós-domb és a főút között félúton egy magas ágyúállás is épült, amiből részben a környező sáncot lehetett pásztázni, részben az előterepet lehetett lőni az egész szakaszon.
6. ábra: A sáncvonal középső szakasza
Ha tovább haladunk a vonalon, akkor már nehezebben értelmezhető területre jutunk. Ugyanis a később épülő vasútvonalak illetve a főút sorozatos átalakítása megnehezíti a vizsgálatot. Az erődítés jellege is átalakul, a szabályos törtvonalú rendszer helyett egy általános helyzetű, általában közel 90°-os szöget bezáró töredezett sáncot hoztak létre. Ennek legfőbb oka a bécsi főúthoz való minél jobb csatlakozás lehetett és a vízrajzi helyzet jobb kihasználása. A légifotókon ezekből egyetlen egy töréspont fedezhető fel, sajnos ez sem ott van, ahol az egyébként egymásnak kicsit ellentmondó források jelzik. Ezt a megtalált szakaszt azonban a topográfiai térképek domborzatrajzával azonosítani lehetett, a szintvonalak egy mesterségesen átalakított természetes vízfolyás medrét rajzolják ki. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy ennek az EOV-be transzformált helyzetét fogadtuk el, mint az alaktanilag megegyező, de a vázlatokon tőle kissé délebbre rajzolt objektum helyzetét, és a kiegészítő vonalrendszert ehhez igazítottuk. Ez a szerkesztés jól egybeesett a főút és a régi Rábca-meder közé épített záró erőd (ágyúállás) azonosított helyével, amit egy út melletti tanya magasított felszínével azonosítottunk.
A sáncvonal további szakasza a már említett Rábca-kanyarulatban fekszik. Tudni kell, hogy ebben az időben ez a terület szintén holtágként működött, hiszen már megtörténtek az első szabályozási munkák, és a Rábca ezen a szakaszon körülbelül a mai medrében folyt. Természetesen még volt az élővízzel a kapcsolat mindkét oldalon. Már a francia felderítési adatokon is látszik [5], hogy a holtág keleti oldalán készülő gát megzavarta a térképészeket, ugyanez történik ma is, ha általánosan keressük a bécsi főúttól északra eső folytatást. Óhatatlanul a gát vonalában gondolkodunk, hiszen ezt védi a víz és a mocsár, valamint a kezdeti szakasz kissé a védelmi berendezésekre hasonlít vonalvezetésével. A mellett, hogy ezen el lehet gondolkodni, véletlen-e a hasonlóság, a sánctábor erődrendszerét a folyókanyaron belül kell keresni. Meghagyva azt a lehetőséget, hogy talán az említett oldalon is kiépülhetett valameddig a védmű.
Sajnos, ezen a területen az utóbbi közel kétszáz évben végig mezőgazdasági művelés folyt, tehát igazából mikrodomborzati nyomai sem maradtak az erődítéseknek. De a korai légifelvételeken néhány utalást találtunk. Több helyen észlelhető volt a sánc árkának vonala, ami gyakorlatilag egybeesett a különböző források leírásaival. Ennek ellenére a rekonstrukcióban itt már lehetnek kisebb hibák is. Megemlítendő, hogy a sánc ilyen kiépítése problémákat vethet fel, hiszen az elölről jól védett vonal esetleges gyors elhagyása nagy nehézséget jelentett volna a hátul is meglévő mocsaras vizes térség miatt. Talán azért került ide a védmű, hogy egyenletes (egy vonalat alkotó) összeköttetés legyen mind dél felé, mind a Rábca túlsó oldalán elterülő Pinnyéd felőli sáncokkal.
A sánctábor északi szakaszának vizsgálata
A sánctábor északi szakasza ismét gyakorlatilag összefüggő egészet alkot (7. ábra). A Rábca bal oldalán folytatódik, és így kapcsolódik a korábban tárgyalt szakaszokhoz. Minden leírás szerint Pinnyéd falut északnyugatról kerülte el. Szerencsére a vonal ezen a részen nagyon jól követhető a topográfiai térképek segítségével, mert jelen állapotában nehézkes lenne egy közvetlen felmérés. Mind a II. katonai felmérésen, mind pedig az 1920. évi térképen még látszódnak árokmaradványok, az újabb topográfiai térképeken pedig a domborzat alapján lehet követni a vonalat. Ezek szerint egy keskeny dombháton halad a falu előtt, előtte és a háta mögött mocsaras, mélyen fekvő területtel. Ezt tovább erősíti az akkori pinnyédi gyümölcsöskertek két oldalán húzódó mély árok, illetve kiszáradt patakmeder. Ez a szakasz jól védhető, további megerősítés valószínűleg nem is volt.
Mintegy ötszáz méter után a védmű északnak fordul, és néhány töréssel felzárkózik a már említett patakmederhez. Innen a ma is használatos út nyugati oldalán folytatódik. Itt már néhány helyen észlelhető, hogy a medret megmunkálták, és valószínűleg ebből építették ki a sáncot. A püspöki erdőség mellett már háromszáz méterenként ágyúállások épültek, mert ez a szakasz tekinthető az északi vonal legsebezhetőbb részének. Ugyancsak innen nyílt egy út a sáncon kívülre, amit háromszög alakú kiserőd védett. Erre azonban a terepen majdnem semmilyen maradvány nem utal. Az erdő sarkánál, a Völgysziget nevű terület déli, mocsaras részénél a vonal keletre fordul, és enyhe ívben fut a Mosoni-Duna felé. A források szerint a sziget közepére még egy kiserőd is épült, de ennek nyoma nem maradt. A zárószakasznál a helyzet bonyolultabb. Ugyanis a terepen a régi homokbányától nyugati irányban teljes határozottsággal látszanak valamiféle erődítési jellegű nyomok, a térképen is követhetően. Ezek azonban egészen más rajzolatúak, máshol vannak, mint a felderítési vázlatokon. Viszont a valószínűsíthető területen egy (természetes) árok követhető. Ezért ezek az erődelemek további vizsgálatra szorulnak. Megjegyzendő még a terület elnevezése (Táborhely), ami minden bizonnyal a sánctábor egykori vonalára, az itt meglévő erődítésekre utal.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani Ács Tibornak és Tóth Ferencnek a terepi adatok ellenőrzésében nyújtott segítségért.
7. ábra: A sáncvonal északi szakasza
Hivatkozott források
[1] Ács Tibor: Széchenyi katonaévei. Bp., 1994.
[2] Franz Ertel: Plan von dem veschanzten Lager bey Raab (térkép, Ács Tibor gyűjtése)
[3] Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. Debrecen, 2008.
[4] Jókai Mór: Névtelen vár. Bp., 2007.
[5] Reconnaissance miliaire de la ville de Raab (térkép, Tóth Ferenc gyűjtése)
[6] Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon. Bp., 1987.
[7] Az I. katonai felmérés adatbázisa
[8] A II. katonai felmérés adatbázisa
[9] 1:10 000 EOV topográfiai térképek (Földmérési és Távérzékelési Intézet)
[10] Fekete–fehér archív légifelvételek (HM Térképészeti Közhasznú Nonprofit Kft)
[11] Színes infravörös légifelvételek (BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék)