Molnár Róbert – Pintér Ákos
A hazánknál másfélszer nagyobb, rendkívül mozgalmas felszínű – délről észak felé haladva 150 km-es távolságon belül a közel tengerszinti magasságtól elérhetünk 8000 m fölé – Nepál megkapó terület azon emberek számára, akik a zsúfolt, ingerekkel, civilizációs ártalmakkal teli, nyugati világból a kikapcsolódást, nyugalmat keresve a távolba, s magasba vágynak. A „Himalája országa” megnevezése nem véletlen; a Földön a 14 úgynevezett nyolcezres hegycsúcs közül 8 az állam területén található (www.visitnepal.com). Bár az ország az 1950-es évektől nyitva áll az idegenforgalom előtt, s a közelmúltban ezen ágazat rendkívül gyors növekedést ért el, azért periférikus elhelyezkedése okán bőven nyújt számunkra természet közeli területeket. Nemerkényi Antal találó kifejezése Nepálra nézve egyre aktuálisabb; miszerint „új hit” jelent meg az országban a hinduizmus és a buddhizmus mellett, mégpedig a turizmus. Az utóbbi négy évtizedben folyamatosan emelkedett az országba látogató turisták száma. Az Annapurna régió legnépszerűbb trekking útvonalát egy évtized múltán újból bejárva számos területen szembetűnő változásokat tapasztalhatunk.
Az alábbi felvételeken egy akkori, pokharai szállásunkból készült utcaképet láthatunk a 11 évvel későbbi állapottal összevetve.
Fotó: a szerzők
Mi is történt ez alatt a bő egy évtized alatt?
A politikai helyzetet tekintve az ország neve és állami berendezkedése – királygyilkosság, tüntetések, megmozdulások következményeként – megváltozott. Az ország államformája 240 éve fennálló monarchia után 2008. május 28.-tól, hivatalosan demokratikus köztársasággá változott; bár ez a fordulat azóta is számos konfliktus forrása.
A fejlődő országok életében oly gyakran megfigyelhető problémaforrás, a nagy népességnövekedés Nepált sem kerüli el. Az ezredfordulón még csupán 20 milliós államban mára 29 millióan élnek (Tóth, 2010). Ebből következően a népsűrűség értéke is jelentős növekedést mutat; különösen az alacsonyabb tengerszint feletti magasságú Tarai-régióban és a népesebb településeken. A főváros, Katmandu lélekszáma közel duplájára emelkedett, az új adatok immáron 800 ezer fős népességről szólnak. A vidéki települések közül már 7 város népessége haladja meg a 100 ezer főt, illetve további 12 város az 50 ezer fős lélekszámot. Másfél évtizeddel ezelőtt ekkora népességszámokat még csupán 3, illetve 8 város ért el. A fiatalodó társadalmat jól tükrözi, hogy a vizsgált időszakban jelentősen megemelkedett a gyermekek aránya a népességen belül; a lakosság 38%-a 15 év alatti, a népesség átlagéletkora 20,5 év (Tóth, 2010). Túráink során gyermekek hada „rohamoz meg” minket a hegyi településeken egy kis édességért, vagy csupán kíváncsiságból.
Fotó: a szerzők
A vallási megoszlást tekintve ennél kisebb, de azért mérhető változás tapasztalható az elmúlt évtizedben. Az ezredfordulón közel 90%-os hindu többség vezető helyét megtartotta, de híveik aránya 80% körülire csökkent a népességen belül. A buddhisták száma növekedett ezen időszak alatt, 7,5%-ról közel 11%-ra, amit az országban sokhelyütt megtalálható vallási szentélyek, sztupák számának emelkedése is jelez. A muszlim hívők aránya minimálisan növekedve közel 4%-os értékre tehető jelenleg.
Fotó: Molnár Róbert
A gazdaság szektorainak évtizedes változását szemlélve azt láthatjuk, hogy továbbra is a mezőgazdasági ágazatban dolgoznak a legtöbben; azonban míg az ezredfordulón a keresők 90%-át foglalkoztatta az ágazat, addig jelenleg 75% körüli ez az arány. A 21. század e változásában szerepet játszik egyfelől a megművelhető területek csökkenése. A mezőgazdasági gépek elterjedésével kevesebb élőmunkára van szükség a földeken.
Fotó: Molnár Róbert
A gyors népességnövekedés ellátásában a növénytermesztésnek továbbra is vezető helye van. Nagy változás, hogy az alapvető táplálékként szolgáló rizsből már újabban behozatalra szorul az ország, annak ellenére, hogy nagy munkaráfordítással igyekeznek a medencékben, völgyekben a lehetőségekhez mérten minden területet kihasználni (teraszosítás). Az ország déli területein a szubtrópusi, trópusi gyümölcsök aránya emelkedett jelentősen a közelmúltban. Az állattenyésztést illetően a hegyvidéken a jakok tartása továbbra is igen jelentős, egyfelől teje, másfelől teherbírása okán. Emellett a stagnáló kecske-, kissé növekvő szarvasmarha-állomány mellett jelentősen növekedett a tartott juhok és bivalyok száma.
Fotó: Molnár Róbert
Az új ingergazdagabb környezetben felnövő fiatalság szüleivel ellentétben nem feltétlenül a mezőgazdaságban dolgozva képzeli el jövőjét. Azonban a jelenlegi élethelyzetből egyelőre a „kitörés” lehetősége számukra minimális, a modern gyáripar munkaerő elszívó hatása jelentéktelen. A nyugati technikai újítások elérték Nepált is időközben – mobiltelefonok, számítógépek, televíziók elterjedése –, melyet tíz évvel ezelőtt csak nyomokban találtunk. Úgy véljük, hogy e változások túlzottan gyorsan törtek be az országba, melyek következtében a későbbiekben komoly társadalmi, gazdasági és szociális kihívások prognosztizálhatóak. Így akár – a 21. századra utalva – a „21-es csapdájáról” is beszélhetünk Nepál esetében.
A főváros, Kathmandu városképe is nagyban megváltozott az elmúlt évtizedben, mely az alábbi 2011-ben készült felvételen is látható.
Fotó: Molnár Róbert
A jellemző energiahiány – a fakitermelést, üzemanyag-felhasználást szabályozták, a napkollektorok megjelentek – következtében időszakosan még mindig számíthatunk áram (fa és üzemanyag) kimaradásra az országban. Az áramtermelésben – mely az eltelt évtized alatt erőteljesen megemelkedett – 1 mrd kWh-ról (Probáld-Horváth, 1998), 2,5 mrd kWh-ra (Tóth, 2010) – a vízi energiáé továbbra is a kiemelkedő szerep, köszönhetően a komoly szintkülönbségek miatt nagy esésű vízfolyásoknak.
Fotó: Molnár Róbert
Eljutva Nepál „új hitéhez”, legfontosabb gazdasági ágához, a már említett turizmushoz, érdekes kép fogad bennünket újabb utunk során. A táj – az Annapurna környéke – ugyanolyan nyugodt, a hangok, az illatok ismerősek. Utazásunkhoz azonban ezúttal nem egy zsúfolt, veszélyes autóbusz tetején kell testi épségünkért aggódva gubbasztanunk, hanem konkrétan az idegenforgalomra szakosodott utazási vállalatok által üzemeltetett kis autóbuszon érhetjük el a túra kiindulópontját.
Pokhara város egyik nevezetes terének egy évtizedes változását érdemes megtekinteni az alábbi fényképeken.
Fotó: a szerzők
A közlekedési ágazatok dinamikus fejlődésére igencsak rácsodálkozunk. Az ezredfordulón üzemelő elavult autóbuszok helyett, újabb, nyugati típusú járművekkel találkozunk. A közutak minősége a szilárd burkolat következtében javult. A sűrű dudahang ismerősen cseng fülünknek, az ország gépkocsiállománya az elmúlt évtizedben észrevehetően gyarapodott. Az országba nagyrészt légi úton érkező turisták Katmandu repülőterén landolnak. A légi forgalom növekedését mutatja, hogy a főváros Tribhuvan nemzetközi repülőterén internetes források szerint jelenleg több mint 30 légitársaságnak landolnak repülőgépei rendszeresen, több mint évi 3 millió utast kiszolgálva. Kathmanduból a legtöbb elérhető desztinációval a Nepal Airlines, a Buddha Air és a Tara Air légitársaságok büszkélkedhetnek. A főváros nemzetközi repülőtere mellett az ország több nagyvárosának légikikötője is bekapcsolódott a belföldi légi forgalomba az utóbbi időben. A légi utasokat országon belül kisebb befogadóképességű, 18-20 fős repülőgépek szállítják az idegenforgalmilag frekventált területekre (nemzeti parkok, túraközpontok). A Mount Everest expedíciókra érkező hegymászók Lukla kis futópályájú repülőterén landolnak. Különös élménnyel gazdagodik az a turista is, aki madártávlatból elrepülhet a „Világ teteje”, a Mount Everest csúcsa felett „röpke” 200 USD áráért. 2011-ben az extrém időjárási körülmények miatt mintegy kétezer ember rekedt Luklában napokig a repülőtér környékén. Lukla repülőtere és a „Világ teteje” a Mount Everest látható az alábbi képeken.
Fotók: Molnár Róbert
A szolgáltatások árainak színvonalán megdöbbenünk. A túraengedély összegéért (Annapurna Trekking Permit) minimum kétszeres árat kérnek tőlünk, mint bő tíz esztendeje! Amúgy is minden megdrágult. A helyiek ráébredve a turizmus adta lehetőségek jobb kihasználására, jelentősen emelték az árakat. A szállás, meleg víz, élelmiszerek, „trekking” felszerelések ellenértéke egyaránt jelentősen növekedett korábbi itt létünk óta. Egy évtizeddel ezelőtt 400-500 forintnak megfelelő rúpiáért szálláshoz juthattunk a hegyi kis falvakban, ma ugyanezt az árat abban az esetben kapjuk csak meg, ha mellette még ott is étkezünk. Ebből máris érzékeljük az itt élők üzletpolitikájának változását. A turisták számának dinamikus növekedését a helyiek nagyrészt elfogadták; a legkülönbözőbb helyben készített termékeket kínálják nekünk eladásra, vagy cserére. Elegánsan díszített tőrök, jakcsont és műanyag szobrok néhány dollárért hamar gazdát cserélnek, ez így volt korábban is. A turistaérkezésekre az elmúlt években nagy hatással volt az állam politikai helyzete. 2007-ben az első hét hónapban 200 ezer fő (Tóth J. szerk, 2010) turista érkezett az országba. A királygyilkosság idején a bizalom hiányában csökkent az érdeklődés Nepál iránt. Azóta viszont újbóli növekedés tapasztalható a statisztikák alapján. A növekvő turista létszám azonban nemcsak pozitív hatással van a gazdaságra, hanem problémákat is felvet. Korábbi ott jártunkkor az agressziónak, bűnözésnek még csak hírével sem találkoztunk. Ma egyre gyakrabban hallani lopásokról a hegyekben, ami bizonyos helyzetekben akár egy gyilkossággal is felér. A hegymászók kiépített alaptáboraiból az eltűnt, létfontosságú eszközök hiányában életveszélyes helyzetek alakulnak ki. Másik negatívum, mely a növekvő látogatottsággal függ össze, a szemét, kommunális hulladék növekedésének problematikája. A helyzet kezelésének halaszthatatlanságára jó példa, hogy a „Himalája országában” évek óta a legmagasabb hegycsúcsokról úgynevezett tisztító expedíciók keretében a teherhordó serpák igyekeznek minél több szemetet eltávolítani. A hegyi tisztító expedíciók fontossága mellett a nagyobb városokban kialakult „szemétvárak” (lásd a képeken, Kathmandu balra) eltüntetése is nagy jövőbeni kihívás Nepál számára.
Fotó: Molnár Róbert
Ahhoz, hogy a terület az utókornak is hasonlóan pompás, lenyűgöző élményeket nyújthasson, a fenntartható fejlődés kérdését kell szem előtt tartani. Az ország területének jelentős része az érdeklődők számára nyitva áll, felkereshető. Vannak azonban olyan részei, elsősorban hegycsúcsai, melyeket nem nyitnak meg a hegymászók előtt, melyekre ember nem léphet fel. Úgy véljük, az ország gazdasági fejlődésében az idegenforgalom kulcsszerepet játszik, azonban annak káros mellékhatásaival a kormánynak igencsak számolnia kell. A helyieknek még hozzá kell szokniuk a Föld minden szegletéből, eltérő kultúrával, hagyományokkal a területre érkező látogatok jelenlétéhez. Ehhez időre van szükség. Az országszerte olvasható felirat szinte minden turista előtt ismert és nevelő célzatú; „Nepál azért van, hogy téged megváltoztasson, s nem azért, hogy te változtasd meg!”…
Irodalom:
Nemerkényi Antal: Trekking a Halfarok tövében. Ökoturizmus a nepáli Himalájában. A Földgömb, 1999/1.
Probáld F.-Horváth G. (szerk.): Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1998. 439p.
Tóth J. (főszerk.): Világföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2010. 1486p. Világatlasz: Cartographia Kiadó, 2001-2002.
Internetes források:
http://www.visitnepal.com
http://www.tiairport.com.np
http://nepal.lap.hu