Az anyag mélyebb rétegeiben a kvantumfizika törvényei uralkodnak. A tudomány egyre több területen bizonyítja be, hogy ez igaz az élő anyagra is, ami magunkat is beleértve egyfajta önreprodukciós kvantumgépként funkcionál. Működését csak néhány esetben ismerjük, és képtelenek vagyunk utánozni. Ha képesek lennék önmagukat reprodukáló kvantum gépeket építeni az olyan fejlődést hozhatna el, ami a teremtő isteni képességeivel ruházná fel az embert.
„Ízisz ruháit színesre festették, mert hatalma az anyagra terjed ki, s az bármivé átalakulhat, ezen kívül mindent magába fogad: fényt, sötétséget, nappalt, éjszakát, tüzet, vizet, életet és halált, kezdetet és véget.[…] Ízisz ruháját gyakran használják, mert használat közben az érzékelhető és kézzelfogható dolgok, miközben ők maguk hol ilyenné, hol olyanná válnak, sokféleképpen leleplezik és megmutatják magukat.” (Plutarkhosz)
Ahhoz, hogy használjuk a fizika törvényeit, nem kell ismerni azokat. Az ősember tüzet gyújtott, pedig fogalma sem volt annak lényegéről. A levest megfőztük akkor is, amikor nem ismertük a termodinamika törvényeit. Newtoni mechanika kidolgozása előtt is jól tudta az ember használni azokat a törvényeket, amiket leírt. Az agyunk egyszerűen kiszámította egy felénk dobott tárgy röppályáját és elkapta. A gravitáció leírása nélkül is tudtuk, hogy a vár tetejéről lehajított kő szétzúzza a lentebb álló ellenséget. Newton és a mechanika évszázada után jött az elektromosság és az atom évszázada. Ezekkel már nehezebb dolgunk volt. Itt előbb elméletek kellett alkotnunk, aztán kezdtük őket komolyabban hasznosítani. Korlátaink még mindig jelentősek. Annak ellenére, hogy a legkülönfélébb gépeket vagyunk képesek az elektromosság segítségével működtetni, még mindig képtelenek vagyunk annak hatékony tárolására. Az atommal is vannak gondjaink. A benne rejlő energiát ugyan bizonyos mértékig tudjuk hasznosítani, de paradox módon az így megtermelt hőt vízforralásra használjuk, hogy egy 18. századi gőzgépet hajtsunk meg vele és így nyerjünk elektromos energiát. Sokan gondolják úgy, hogy az eljövendő évtizedeket a mesterséges intelligencia fogja meghatározni, vagyis az AI évszázada jön. Véleményem szerint, ha valódi fejlődést és olyan jövőt szeretnénk, ami megoldja a ma problémáit, akkor a kvantum évszázadának kéne eljönnie. Ez csak akkor jöhetne létre, ha a tudomány és vállalati fejlesztések sokkal nagyobb arányát használnák erre.
Erre azonban ma, amikor még kvantumbiológia létét is sokan megkérdőjelezik, nem látszik sok remény.
A kvantumfizika, kemény dió, sokkal erőteljesebben ellenáll, mind a megismerésnek, mind a hasznosításnak. Néhány jelenségét ugyan képesek vagyunk felhasználni, de a lényegtől még messze vagyunk. Ezekre alapozva tudunk például félvezetőket és ezek segítségével chipeket készíteni, lézert használunk információtovábbításra, MRI-vel vizsgáljuk az embereket és egy jobbal helyettesítettük a bim-bammos órát is. Ezek azonban játékszerek mondjuk a falevélhez képest, ami a legtisztább legalapvetőbb és „legegyszerűbb” önreprodukcióra képes kvantumgép. A természetben működő
kvantumfizikai folyamatoknak, amit jobb híján kvantum gépnek nevezek, csak nagyon minimális részét voltunk képesek eddig felfejteni. A tudósok között egyelőre vita tárgya, hogy ez minden anyagi/biológia folyamat mélyén megtalálható, vagy csak néhány területen. A tudósok persze túlzottan óvatosak, de véleményem szerint a fizikai törvények univerzalizmusának mondana ellent,
ha úgy gondolnánk, mert csak kevés területen értettük meg, de nem találnánk meg mindenhol. Vagyis, ha a látás vagy a falevél mélyén kvantumfolyamatok vannak, akkor a szaglás vagy más biológiai folyamatok mélyén is egyszer majd megtaláljuk őket. A lényeg azonban, hogy azokon a területeken, ahol megismertük, sem vagyunk képesek lemásolni, de még szabályozottan befolyásolni sem.
Térjünk vissza a falevélhez, azon kevés kvantum eszközök egyikéhez, amelyet megértettünk. Nem gondolunk így rá, de a falevél a földi élet legalapvetőbb eleme. Ugyanis a falevél és a vízben található hasonlóan működő fitoplanktonok nélkül nincs magasabb rendű élet. Ez a két kvantumgép felelős a földi fotoszintézis nagy részéért, vagyis a földi élet legalapvetőbb energia előállító rendszeréért. Ezek a gépek alakítják át a nap energiáját a földi élet számára felhasználható formájúvá, aminek segítségével létrehozzák azt a biológiai anyagot/energiát, ami a többi élőlény számára lehetővé teszi a fennmaradást. Tulajdonképpen mindannyian fényevők vagyunk. A növények ennek segítségével nőnek és szaporodnak, hogy aztán más élőlények a növényekkel táplálkozva elindítsák a biológia nagy körforgását. Ez azonban nem létezne a levél, a fotoszintetizáló, önreprodukcióra képes kvantumgép nélkül.
A levélre érkező fotonok olyan hatékonysággal alakulnak át a növény számára hasznosítható energiává, amiről a napelemek nem is álmodhatnak (nem beszélve arról a kis apróságról, hogy a napelemek nem képesek az önreprodukcióra).
A levelek a legkisebb fény mellett is elegendő energiát termelnek, erős napsütés esetén kénytelenek felesleget elengedni. Amennyiben egy ilyen önreprodukcióra képes fotoszintetizáló kvantumgépet tudnánk szerkeszteni, mondjuk egy cianobaktériumot, soha többé nem lenne energiagondunk.
Azonban erre jelenleg a leghalványabb esélyünk sincs. Az ember a legközelebb a kvantumgép megépítéséhez a kvantum számítógép esetén jutott, ez azonban mai állapotában egy vicc a levélhez képest. Ugyan a szuperpozíciót amiben a részecske egyszerre két állapotban van, és a fotoszintézis fontos része, képesek vagyunk a kvantumszámítógépekben létrehozni. Erre azonban nekünk abszolút nulla fok körüli hőmérséklet és olyan rezgésmentes állapot szükséges, amit még a ház előtt elhaladó nagyobb autó is megszüntethet. Ehhez képest a levél, bármilyen időjárási körülmények között, szélben, vagy viharban hánykolódva is képes fenntartani a szuperpozíciót.
Az önreprodukcióra képes kvantumgépet megalkotta a természet. Az általa termelt energia egy részét képesek vagyunk mi is hasznosítani, de ezt pont úgy tesszük, mint az ősember, megesszük, vagy elégetjük, vagyis több százezer év alatt sem jutottunk közelebb a lényeghez. Nem tudjuk megoldani, hogy elvezessük a felesleges bioáramot a növényekből.
A kvantumfizika megmutatta, hogy amit kémiának láttunk valaha, az valójában fizika. A biológia is erre a sorsra juthat majd egyszer, mert minden biológiai folyamat mögött kvantumgépnek kell lennie, még ha ma ez sok esetben nehezen képzelhető is el. Ekkor a biológia legalapvetőbb elveit is újra kell gondolni. Az egyik az élet mibenléte. Az élet definíciója ebben az esetben nem lenne más, mint egy önreprodukcióra képes kvantumgépek kooperácija. Ez egyébként megmagyarázná azt is, miért volt mindeddig lehetetlen a szerves anyagon túllépni azokban a próbálkozásokban, amikor élő anyagot szerettek volna létrehozni. Ehhez ugyanis véletlenszerűen önreprodukáló kvantum gépeket kéne létrehoznunk. Ami természetesen nem lehetetlen, mert ezek a természetben így jöttek létre, de nyilvánvalóan olyan sokáig kéne lottózni a tudósoknak, ami csak évmilliárdokban mérhető, mert a természetnek ennyi idő kellett hozzá, hogy megalkossa az első legegyszerűbb ilyen formákat.
Ebből következik a másik biológiai elv, amit újra kell értelmeznünk. Ha az élet egy önreprodukáló kvantumgép, akkor az evolúció is valójában a kvantumgépek evolúciója, vagyis nem a gének szintjén, hanem a rekombinálódó kvantumgépek szintjén zajlik, amik a gének alkotóelemei.
A különböző elő szervezetek bonyolult kölcsönhatásban működő kvantumgép rendszerek, amelynek sejtjei mélyén számunkra ismeretlen folyamatok zajlanak. Ahogy a cianobaktériumok beépültek a növényi sejtekbe, és ott létrehozták a fotoszintézis képességét, úgy épülnek össze a különböző tulajdonságú kvantum gépek és hoznak létre bonyolultabb szervezeteket.
Ezek azonban ma még messze a sci-fi világába tartozó gondolatok. A kvantumgép megértése és főleg megalkotásának, vagy befolyásolásának képessége óriási erővel ruházná fel az emberiséget. Nem csak az energiatermelés, de az orvostudomány is eljuthatna végre a gyógyítás és változtatás valódi szintjeire. Ez lenne az igazi áttörést a század tudományában. Ehhez jóval túl kéne lépni mai céljainkon, a mesterséges intelligencián, a kvantum számítógép megalkotásán vagy a kvantum teleportálás tökéletesítésén.
A kvantumgép megalkotásának képessége olyan távlatokat nyitna meg, amivel az ember képességei már közelebb kerülnének istenhez, mint a mai emberéhez. Képesek lennénk ugyanis egy önreprodukáló és önfenntartó világ megalkotására, a saját magunk teremtett ökoszisztémát hozhatnánk létre. „Teremtővé” válnánk. A legegyszerűbb önreprodukáló kvantumgép, akár egy cianobaktérium megalkotása beindíthatná egy általunk teremtett ökoszisztéma fejlődését. Ami aztán evolúciósan változva/fejlődve sokmilliárd évvel később újra létrehozhatna egy intelligens lényt. Ez a lény egy ideig úgy képzelné isten teremtette, majd néhány évszázezred után ő maga is képes lenne a kvantumok manipulálására. Amelynek eredményeként új ökoszisztéma jöhetne létre és így tovább és így tovább.
Ez szinte lehetetlennek tűnik, de fantasztikusan jó cél a tudomány számára.
Lássuk hát a kvantum évszázadát!
Kovács Tibor