A címben megfogalmazott tudományterület első olvasatra összetett és nehezen értelmezhető fogalmakat tartalmaz. Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk magát a címet ahhoz célszerű feleleveníteni ismereteinket.
Kvantumbiológia: A sokak számára értelmezhetetlen és kevéssé ismert tudomány terület mindösszesen néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. A témával foglalkozó alapkutatások elsősorban a természet vizsgálatára, a kvantummechanika, fizika és kémiai ismeretek épülnek.
„A kvantumbiológia, egy bonyolult akaratunktól független folyamatosan változó, a természetben jelenlévő szakadatlan anyag és az élet körforgásának összetett ismereteit tartalmazó tudomány. A kvantumbiológiai részleteiben elméletileg leírható, de a természeti jelenségek végtelen összefüggései időben és térben soha nem ismétlődő folyamatok sokasága. Az állítás alapján a biológiai kvantumfolyamatok értelmezésére kell a fő hangsúlyt helyezni, mert csak ebben az esetben van módunk az egyes részletek megismerésére.”
A kvantumbiológia, a természet rendjének értelmezését és annak szakadatlan kőrforgását (anyag, élet) tárja fel. A végtelenül bonyolult térben és időben változó, de törvényszerűen rendezett életfolyamatok sokaságához szükség volt egy rendező elmélet elkészítésére. A 2008-ban bemutatott és közétett „Hármas Elmélet” három fő tétele lehetőséget teremt arra, hogy ezt a bonyolult és még kevéssé ismert természeti folyamatok végtelen sokaságát értelmezi és mérni tudjuk. Ennek hiányába csak elméleti fejtegetésekbe bocsátkozhatunk és a végtelenül bonyolult, de rendszer szerinti élet körfolyamatokat mindösszesen csak vélelmezni tudjuk.
A kvantumbiológiai tudományát sok esetben, számos tanulmányban és értelmezésben leírták. Ezekben a leírásokban a tudomány terület értelmezése pontos és szakemberek számára érthető, de az is kiolvasható, hogy a tudomány alapszinten is rendezetlen, valamint a társtudományok, tézisek szintéziséről sem beszélhetünk. Idézzünk fel egy tömören megfogalmazott kvantumbiológiai értelmezést:
A kvantumbiológia (lat.—gör.) a biológiának az az irányzata, amely a biológiai jelenségek értelmezésére a kvantumfizika elveit és módszereit alkalmazza. A biológiai energia változásokat az energia kvantumtermészetével összefüggésben értelmezi. Az élő szervezetekben lejátszódó fotokémiai és fotobiológiai reakciók során a molekulák fénykvantumok elnyelése révén aktiválódnak, így ezen folyamatok sebességét elsősorban a fény intenzitása és nem a molekulák termikus (kinetikus) energiája szabja meg. A növényi sejtek fotoszintézise esetén több tényező függ a fényintenzitástól. tél. Így a fotoszintézis sebessége különböző fényintenzitás mellett különböző, a hőmérsékleti koefficiens kis fényintenzitás esetén kisebb, nagyobb intenzitás fényben nagyobb. Nagy fényintenzitás esetében az egész biológiai folyamat menetét a fényenergiát hasznosító kémiai reakciók sebessége szabja meg, mivel az egymás után (sorozatban) lezajló folyamatok közül ezek a lassúbbak (sorozatos reakciók). Az élő szervezeteket általában különbözőféle sugárhatások érik, amelyek a sejtek életműködéseit, többé-kevésbé mélyrehatóan befolyásolják. A sugárkvantumok elnyelése által (primer reakció) aktivált (gerjesztett) atomok, ill. molekulák keletkeznek. A primer reakciót szekunder reakció követi, melynek során az elnyelt energia visszasugárzódik (azonos hullámhossz mellett: rezonancia, más hullámhosszal: fluoreszcencia), v. hővé degradálódik. Ezen túlmenően az aktivált molekulák nagy reakcióképességűek, s a szervezeten belül új kémiai reakciók létrejöttéhez vezetnek. — A sugárzásokat (ha megfelelő a hullámhossz) a nukleinsavak is abszorbeálják, aminek mutagén hatások a következményei. Az ionizáló sugárzások károsító hatásai elsősorban e sugárkvantumok nagy energiájával függnek össze. Az ionizáló sugárkvantumokat legnagyobb részét a protoplazmájában levő vízmolekulák nyújtják. Ezek ionizációja során szabad oxidáló gyökök, vegyületek képződnek, amelyek az ionizáló sugárzások hatásaiért elsősorban felelősek.
A fenti meghatározást az élettudománnyal foglalkozó kutatók értelmezni tudják, de azt is meg kell jegyezni, hogy ebben az értelemben az elméleti munkák mellett kísérletes vizsgálatokra nem kerülhet sor, mivel a biológiai kvantumfolyamatok nehezen mutathatók ki, nehezen, vagy egyáltalában nem mérhetőek. A „Hármas Elmélet” a kvantumbiológia zárt rendszerét hivatott megváltoztatni és nyitottá tenni azzal, hogy a III. fő tételben megfogalmazott tézisével a nagysebességű és végtelen számú biológiai kvantumfolyamatok foton emissziós jelenségét (fenomént) képes befogni és a nagyszámú folyamatos foton ütközések intenzitását mérhetővé teszi. Ezek a kvantumbiológiai folyamatok valós időben monitorozhatók, mérhetők és ez által az életfolyamatokról kiemelkedően értelmezhető információkat nyerhetünk.
Az Elmélet kísérleti igazolása egyértelművé tette, hogy minden életjenség, kvantumfolyamatok sokasága. Egyben az is igazolást nyert, hogy az élet, annak kialakulása, és fennmaradása is kvantum jelenségek összessége.
A biológiai tudománya napjainkban kiemelkedő ismereteket foglal magába. A biológiai szerteágazó tudomány területeinek írásai sok könyvtárnyi irodalmat tesznek ki. A tudomány szerteágazó területei olyam mértékben szakosodtak, hogy az egységes életfolyamatok értelmezése egyre nehezebb feladatot jelent. Ezért a biokémikusok, neurológusok, belgyógyászok, molekuláris biológusok, onkológusok, anatómusok stb. egységes párbeszédére nem jöhet létre.
Létezik egy külön szakterület, amit rendszer biológiának nevezünk. Fontos és alapozó tudománynak tekinthetjük. Gyakorló orvosokkal való beszélgetésen szembesülni kellet azzal, hogy ennek a tudományterületnek a fontosságát nem ismerték fel és ez által nem is alkalmazzák mindennapi munkájuk során.
Ismét idézzünk:
A rendszerbiológia a biológiai/orvos biológiai tudományos kutatás terjedőben lévő új megközelítése. A rendszerbiológia a biológiai rendszereken belül végbemenő komplex interakciók vizsgálatát előtérbe helyező interdiszciplináris tudományterület, amely az elterjedtebb redukcionista megközelítés helyett holisztikusabb perspektívában helyezi el a biológiai és orvos biológiai kutatást. A koncepció különösen 2000 után terjedt el széles körben a biológiai tudományok különböző kontextusaiban. A rendszerbiológia egyik nagyra törő célja, hogy felfedezzen, modellezzen emergens tulajdonságokat – ezek a sejtek, szövetek, szervezetek rendszerszerű működésével kapcsolatos tulajdonságok, melyek elméleti leírása kizárólag a rendszerbiológia hatáskörébe tartozó technikákkal lehetséges. Tipikusan ide tartoznak az anyagcsere-hálózatok vagy a sejtek közötti szignalizációs hálózatok. A rendszerbiológia nagymértékben támaszkodik matematikai és számítási modellekre.
A néhány sorban megfogalmazott emlékeztető nem tartalmazza, azt az összetett fogalmi rendszert, amit a rendszerbiológia tudománya fed le. A rendszerbiológiai alapozó tudományának tekinthetjük a fajok osztályozási rendszerét. A fajok osztályozását 250 éve Carl von Linné svéd természettudós dolgozta ki, amit rendszer taxonómiának nevezhetünk. A módszer a mai napig alkalmazott rendszertani fogalom. Igazából, csak a taxonomusok azok a tudósok akik az élővilág résztvevőinek mindegyikét rendszerszerűen osztályozzák. Ez a bonyolult osztályozási rendszer nem véletlen, mert például ha a rendszerből kiemeljük a gerinctelen és gerinces fajokat, akkor láthatjuk, hogy milyen bonyolult rendszert képeznek az élőlények. A gerincesek esetében 45 000 ezer fajt, míg a gerinctelen fajok esetében 950 000 egyedet ismernek és osztályoztak.
A rendszerbiológiai értelmezés szerint a fajok osztályozása jelenti az alapozó rendet. Abban az esetben, ha kiemeljük a növényvilágot és az állatvilágot, akkor már maga az osztályozási rend bonyolultsága is szembetűnő.
Kiemelés:
Az olvasó, de az élettudományokkal, biológiával, vagy orvostudománnyal foglalkozó szakemberek sem értelmezik az élővilágot ilyen átfogóan. Az állatvilág osztályozási rendszertanából is érdemes kiemelni egyes fejezeteket. A zárójelben feltüntetet szám az adott rendszeren belüli fajok számát jelenti.
Az osztályozásnál a főemlősök törzsfája esetében jelenik meg az ember, ami azt mutatja, hogy az evolúciós folyamatok esetében az ember egy rendszerbiológi folyamatban megjelenő faj.
Felvetődik a kérdés, hogy a rendszerbiológia, az élet kialakulása, az evolúciós folyamatok ismeretei hogyan kapcsolódnak a kvantumbiológiához és fordítva, a kvantumbiológiai (még csak szerény ismereteink) milyen új kérdéseket vetnek fel.
Célszerű az élővilág rendszerelméletének egy merőben új kvantumbiológiai axiómáját (Az axióma: olyan kiindulási feltételt jelent (például a filozófia ágaiban, vagy a matematikában), amit adottnak veszünk az érvelések során. Az axióma különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény, alapigazság.) lefektetni.
Ez nem más, mint az, hogy az élethez köthető minden esemény, az élet megjelenésétől kezdve, napjaink élővilág létezéséig, csak és kizárólagosan kvantum jelenségek halmazai és azok folyamatos természet törvényei szerinti reprodukciós rendszerek.
Pontosítva, az élet alapja a kvantum jelenség: (A kvantum latin szó (quantum, jelentése mennyiség). Legáltalánosabban véve valami mérhetőnek az alapvető egysége. A kvantum fizikában a legkisebb adag, amivel egy mérhető mennyiség növelhető. Az energia kvantuma például a foton, egy adott frekvenciájú hullámszerű csomag. A kvantummechanika a 20. század elején azon az alapvető feltevésen jött létre, hogy az elektromágneses sugárzás ilyen csomagokban érkezik.)
A taxonomiában, és a rendszer biológiában ezt a kvantumbiológiára vonatkozó axiomát ez idáig nem vették figyelembe. Az érezhető volt, hogy az ismeretek gyarapodásával szükségszerűvé vált a rendszerbiológia elveinek a bővítése. A Hármas Elmélet bemutatásának évében 2008 szeptemberében egy időben a párizsi Természettudományi Múzeumban a taxonomusok nemzetközi találkozójukon felvetették a fajok osztályozásának felülvizsgálatát.
Kiemelés: Az élőlények morfológiai jellegzetességeire alapozott, rendkívül aprólékos rendszere még sokáig élni fog, de számos biológus sürgeti ma már olyan osztályozás kidolgozását, amely túllép az alaki sajátosságokon és figyelembe veszi az evolúciót. Az utóbbi évtizedben tucatnyi ilyen elmélet született, különösen a PhyloCode nevű keltett figyelmet, amely azt kutatja, mi volt közös a fajokban evolúciójuk előtt. A taxonómia sajátos problémája, hogy miként lehet pótolni az egyes növények és állatok két évszázada használt nevét anélkül, hogy káosz alakulna ki. "Ha nem létezne a hierarchikus osztályozás, tanácstalanok lennénk" – mondta az AFP-nek Edward Wilson amerikai biológus. A taxonómusok éppen az új osztályozások elveiről vitatkoznak. "Egyesek mindent nagy csoportokba akarnak zsúfolni, mások olyan finom felosztást keresnek, amelyben a legkisebb különbség is érvényesül" – mondja Richard Pyle zoológus, a zoológiai nomenklatúrával foglalkozó nemzetközi bizottság (ICZN) tagja.
A Föld élővilágának alig 10 százalékát osztályozták eddig
Az ilyen vitákon túl azonban a szakemberek rendkívül sürgősnek tartják a bolygó egész bioszférájának osztályozását – tekintettel arra, hogy egyes szakértők azt jósolják, hogy az emberi tevékenység következtében a ma létező fajok legalább 30 százaléka kipusztul. Andrew Polaszek, a londoni Természettudományi Múzeum tudósa, az ICZN távozó főtitkára ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy "az egyes élő szervezetekről megszerzett minden tudás kulcsa éppen a megnevezés". Noha általában azt feltételezik, hogy a bolygó élővilágának katalógusa gyakorlatilag teljes, valójában az ellenkezője az igaz. "Mintegy 250 évvel Linné után a Földön élő organizmusoknak csak a 10 százalékát osztályoztuk.
A madarak mintegy 90 százaléka, a növények több mint 80 százaléka ismert, viszont a baktériumokról és más mikroorganizmusokról szerzett ismeretek hihetetlenül hiányosak" – állítja Edward Wilson. A gombafélék számát másfél millióra becsülik, viszont csak 60 ezret katalogizáltak, a nematodák – az élősködő fonálférgek – listáján 80 ezer faj szerepel, de feltehetően 4-5 millió féle létezik.
A taxonomusok létrehozták a világhálón a Zoobank honlapot, amelyen jelenleg már 1,8 millió faj neve olvasható. "Ezen mindenki láthatja, mi történik a világ többi részén" – mondja Richard Pyle, aki szerint ez a megközelítés "Linné óta a legkomolyabb változás a taxonómiában." (NG Online)
A párizsi konferenciával szinte egy időben zajló hazai konferencia (2008.szeptember 12. Veszprém), amelyen kvantumbiológiai alapozó rendszerelméletének a Hármas Elmélet bemutatása történt már lehetőséget biztosított arra, hogy az élővilág bonyolult és szinte átláthatatlan összefüggés rendszerében egy új szemlélettel a kvantum mechanika, fizika, kémia biológiai adaptálásával egy új rendszerbiológiai osztályozási rendszert lehessen felépíteni.
Az eltelt kilenc év alatt a kvantumbiológiai kutatások (kiemelten a Hármas Elmélet III. fő tételében megfogalmazottakra) ráirányították a figyelmet arra, hogy minden életjelenség alapja, léte, fennmaradása az csak és kizárólagosan kvantumfolyamat. Tehát egyszerű következtetéssel is a rendszerbiológiai, kvantumbiológiai axiómák rávezették a kutatót arra, hogy a rendszerbiológiai és a fajok osztályozásának egy új lehetséges rendező elvét mellékelje a Hármas Elmélet téziseihez.
Az élővilág Kvantumbiológiai rendszerelmélet szerinti osztályozás elmélete.
Tételek:
- Bolygónkon az élet megjelenése kvantum folyamatok összessége (az állítás levezetése folyamatban).
Élőlények kvantumbiológiai osztályba sorolása:
I. Fényt, fotont, elektromágneses sugárzás, mint energiát befogó élőlények.
- Az élet kialakulását követően az első élőlények kvantumbiológiai értelmezés szerint foton befogó rendszerek voltak, azaz energia befogadók voltak. Ezeknek az első élőlényeknek a fennmaradását a Nap sugárzása biztosította. A kutatások kimutatták, hogy az energia befogadó, fotont elnyelő élőlények energia leadása, vagy foton emissziója minimális volt. (példaként említhetők a Cianobaktériumok: A cianobaktériumok (Cyanobacteria) baktériumtörzsét korábban kékmoszatok (Cyanophyta) néven a növények országába sorolták fajainak megjelenése és életmódja alapján. Mintegy 2000 fajukat ismerjük. Nevük egyrészt prokarióta rokonságukra utal, másrészt a többi fotoszintetikus színanyagot elfedő, kék színű fikociánra. Sejtjeik felépítése alapvetően megegyezik a baktériumokéval, de nincsenek ostoros formáik. Plazmájuk az örökítő anyagot tartalmazó belső, színtelen centroplazmára és a fotoszintetikus pigmenteket tároló külső kromatoplazmára tagolódik. Ez utóbbiban a sejt felszínével párhuzamosan tilakoid membránok húzódnak, és azokban klorofill-a és karotinoidok, valamint a felszínükön lévő gömböcskékben (phycobilisoma) fikobilin festékek kötik meg a napfény energiáját. A fikobilinek közül a kék fikocián minden fajban előfordul, a vörös fikoeritrin gyakran hiányzik. Asszimilációs termékük a glikogénre hasonlító cianoficea-keményítő. Valószínűsíthetően ez a baktérium elszaporodás is fontos szerepet kapott abban, hogy Bolygónkon az Oxigén megjelent a légkörben. Foto szintetizálnak; sejtjeik klorofillt, valamint kék vagy piros színanyagot tartalmaznak. Autotróf, ritkán mixotróf módon táplálkoznak. Fotoszintézisük a többi baktériuménál közelebb áll a növényekéhez, mivel közben oxigént szabadítanak fel. Éppen ezért valószínűleg jelentős szerepet játszottak a Föld légkörének oxidatívvá alakításában. Napjainkban is az élet fennmaradását az energia, foton, fény, elektromágneses sugárzást befogó élőlények biztosítják. Kísérletesen bizonyított, hogy a fotoszintézis folyamatában bevitt energia biztosítja például a fotoszintézis folyamán kialakuló polimerek és porfirinek szerves vegyületeinek kialakulását. Energia leadás nem mérhető (egészen minimális), viszont az elnyelt sugárzást az elmélet szerint szerves vegyületek formájában akkumulálja.
II. Vegyes energia befogó, elnyelő, de anyagcserét is folyatató élőlények osztálya.
- Az élővilág II. kvantumbiológiai osztályába sorolhatóak azok az élőlények, amelyek létének fennmaradása függ az energia, foton, fény, elektromágneses sugárzás befogásától. Már rendelkezik anyagcsere folyamattal, de az I. , vagy II. osztályba sorolt élőlények elfogyasztásával még nem tud annyi energiát felszabadítani, az akkumulált szerves kémiai molekulákból, amennyi elégséges lenne létének fennmaradásához. Az evolúciós folyamat korai szakaszaiban már megjelennek ezek az élőlények. Példakényt említhető: A hüllők az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók, kiváltképp a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken. Habár valamennyi sejt anyagcseréje termel bizonyos mennyiségű hőt, a modern hüllőfajok egyike sem képes testhőmérsékletének állandó értéken tartására, emiatt ezeket az állatokat "hidegvérűeknek" (ektotermeknek) is nevezik. Testhőmérsékletük többé-kevésbé a környezet hőmérsékletének függvényében változik, például árnyékban lehűl, a napsütés hatására pedig felmelegszik (pontosítva, a nap sugárzásával viszonylagosan ideális körülmények között abszorbeálja a fotonokat, amelyek mint kvantum folyamatokká alakulnak át, tehát nem csak hőmérséklet emelkedést jelent az elnyelt elektromgáneses sugárzás). Jelentős mértékben viselkedésükkel szabályozzák testük hőfokát, hűvös időben napoznak, meleg időben nyirkos, árnyékos helyekre húzódnak. Hűvös környezetben testük természetesen melegebb a környezetnél, a kérges teknős például meglehetősen hűvös tengerekben is rendszeresen előfordul. Testében a meleg vért a keringési rendszer a test középpontja felé továbbítja, kiszorítva a hidegebb vért a külső részek felé. Természetes élőhelyén a legtöbb hüllő a melegvérű emlősöknél és madaraknál jóval kevésbé szabályozza a testhőmérsékletét. Ez a táplálkozásnál előny, mert a hasonló méretű emlősöknél és madaraknál kevesebb élelemre van szükségük — utóbbiak ugyanis a táplálékukból kinyert energia jelentős részét szervezetük melegen tartására fordítják. A melegvérűek általában gyorsabban mozognak, bár egy támadó vagy menekülő gyík, kígyó vagy krokodil rövidtávon rendkívül gyors lehet.
III. Fényt, fotont, elektromágneses sugárzás emittáló élőlények:
- A III. kvantumbiológiai osztályba sorolható például az Ember. Az emberi kvantumbiológiai lét elsődlegesen energia leadó rendszernek tekinthető. A élővilág kvantumfolyamatainak tanulmányozása és megfigyelése egyértelműen bizonyítja, hogy az ember anyagcsere révén tartja fenn létét. Az anyagcsere folyamatai levezethetők úgy is, hogy a táplálék láncolat végén helyezkedünk el. Ez azt jelenti, hogy a létünket csak úgy tudjuk fenntartani, hogy az I. és II. kvantum rendszerbiológiai osztály élőlényeinek befogott fotonjainak szerves kémiai molekuláiban akkumulált energiát szabadítjuk fel az anyagcsere folyamatunkkal. Jellemzően, tehát nem energia, foton elnyelő élőlények vagyunk, hanem jellemzően energia leadók. A kutatás, a Hármas Elmélet III. fő tételének igazolásával pontos képet ad az élő ember metabolikus kvantum folyamatairól és a leadott, emittál fotonok tér spektrometriai adatai reprezentálják a táplálékkal bevitt és az abban akkumulált energia felszabadulását.
Összefoglalva, a Hármas Elmélet és az ahhoz rendelt Kvantumbiológiai rendszerelmélet új lehetőségeket teremt az élettudományok jövőbeni kutatásához. Fontos megjegyezni, hogy a leírt kvantumbiológiai elmélet semmilyen elméletet nem ír felül, sőt az ismert tudományos eredmények minden tételét igazoltan értelmezni tudja (például Erwin Schrödinger az élőlények amorf, aperiodikus kristályszerkezeti elmélete). Valamint lehetőséget teremt arra, hogy az élettudományok új kutatásai teret nyerhessenek.
Szacsky Mihály
2017. június 10.