(KUTATÁSI DILEMMÁK ÉS ESETLEGES MÓDSZEREK)
(DR.SZACSKY MIHÁLY)
A kérdéskör antropológiai megközelítése aktuális problémákat vet fel. A kérdés és a probléma felvetése csak az Embertanra korlátozódhat, mivel jelenlegi ismereteink szerint az élővilágban (legalább is földi körülmények között) csak az Ember képes a tudatával az elvonatkoztatott időt és teret érzékelni, megismerni, elemezni és természetesen azokból következtetéseket levonni.
Azt gondolhatnánk, hogy az Ember ezt a képességét minden esetben, a saját maga boldogulására használja fel. De tévedünk, mert a valóságban azt tapasztalhatjuk, hogy a megtörtént és megmásíthatatlan múltat szinte minden esetben manipulatív módon más és más módon értelmezik, akár ideológiai, történelmi, gazdasági, társadalomi és sorolhatnák hosszasan azokat a tudományterületeket melyek lételeme a múlt ismerete. A felsorolásból szándékosan maradtak ki, az indulati, amatőr és történelem hamísítok nem kis táborai.
Mint az élettudományokkal foglalkozó kutató kiemelt fontosságot tulajdonítok a tér és idő problémájának értelmezésére. A biológiai lét bolygónkon egy folyamatosan megújuló és a változó környezethez való alkalmazkodás, ami egy bonyolult és még számos területen nem ismert összefüggések halmazán nyugszik.
A probléma felvetését célszerű az emberi élettel, az egészséggel és környezettel való összefüggésekben vizsgálni.
Az egyes emberek léte véges és egyben végtelen. Az ellentmondást azzal lehet feloldani, hogy egy adott ember léte térben is időben megismételhetetlen (nevezzük) csoda, míg az utódlással nem csak az adott ember, hanem az emberi faj fennmaradásáról beszélhetünk mindaddig, míg az élet feltételei adottak földünkön. A rövid gondolatmenet alapján tehát azt is állíthatjuk, hogy jelenleg 7 milliárd feletti lélek éli biológiai létét bolygónkon. Ez alapján tehát több mint 7 milliárd biológiai rendszer (emberi test=soma) rendelkezik nem csak vegetatív életfenntartó belső szabályozási rendszerrel, hanem képesek a tudat és a tér idő érzékelésével, a pszichikum (a gondolkodás és a lelki élet emberi képessége) képességével kiemelkedni az élővilágból.
A természetvizsgáló kutató sok esetben ellentmondásosságot vél felfedezni napjaink tudományos életében. Átlátva az élet körfolyamatának bonyolult és végtelen szövevényes rendszerét arra a következtetésre jut a kutató, hogy szinte minden tudomány terület csak egyszerűsített és sok esetben statikus állapotokra építi tudományát.
Vegyünk egy egyszerű és mindenki számára érthető területet, például az orvoslást. Ahhoz, hogy naprakészen felkészülten lehessen minden egészséget befolyásoló tényezőt értelmezni és azokra gyógymódod találni, ahhoz szinte minden esetben szükség volna egyénre szabott komplex antropológiai elemzést is elvégezni. Ez természetesen nem lehetséges. Az orvoslás esetében a mindennapi gyakorlatban figyelembe kellene venni az adott geográfiai, etnológiai jellemzőket, szokásokat, klímaviszonyokat, táplálkozási lehetőségeket, szokásokat stb. A bonyolult vizsgálati rendszerek helyett, minimum egy kiegészítő értelmezést is célszerű volna beiktatni.
Néhány környezeti tényező gyorsabban változott, mint amit a folyamatos biológiai alkalmazkodás követni tudna volna. Biológiailag nem alkalmazkodtunk például a drasztikusan változó új táplálkozási szokásokhoz. A kérdéskörbe nem belebonyolódva azt is mondhatjuk, hogy az élet egyik alapja a folyamatos és szakadatlan anyagcsere. Napjainkban riasztó táplálkozási szokásokkal találkozhatunk, nem beszélve arról, hogy a 21. század betegségeinek jelentős része is az anyagcserezavarokra vezethetők vissza.
Az anyagcsere (nevezzük biokémiának) folyamtok drasztikus változása mellett a soma (test) egy másik létfontosságú rendszere a váz és izomrendszer átalakulása is szembetűnő változáson ment keresztül.
Mindkét felvázolt életfolyamat a lét fenntartásának alapja volt a történelmi időkben és természetesen napjainkban is. A táplálkozást és a mozgást, mint egységet tekinthetjük az egészség alapjának. Napjainkban, szélsőséges esetben teljes mozgáshiányban szenvedők nagy csoportjával is találkozhatunk, de nem ritkák a helytelen hibás és téveszméken alapuló tréningek is.A somatologia és szomatodiagnosztika ezt a kettőséget vizsgálni kényszerül, mert egy emberi testben az anatómiai (alkati, váz és izomrendszer) és az anyagcsere folyamatok kiegyensúlyozottságának harmóniája biztosíthatja az egészséget. A diszfunkciók sok esetben betegséget jelentenek (igaz nem törvényszerűen). A 21. században ez a testen belüli harmónia felborulni látszik és ez által megjelentek az új betegségek, amelyeket az orvostudomány még mindig korábbi tér-időelemzés alapján (tapasztalati) meghatározott módon diagnosztizál és kezel.
Ez a kijelentés vihart kavarhat orvosi berkekben ezért szükségesnek tartom minimum egy tényszerű állítással kiegészíteni a gondolatokat. Ez nem más, mint a hűtőszekrények és tartósító szerek alkalmazása az élelmiszertartósításban és nem utolsó sorban mindennapi táplálkozásunkban. Az Emberiség az evolúciós folyamat alatt a biológiai táplálékukat úgy fogyasztották el, hogy a környezetből kellő mennyiségű természetes humán bélbaktériumot is bevittek a tápcsatornába. Napjaink hűtés és tartósító szereinek köszönhetően a bevitt természetes humán bélbaktériumok mennyiségi és minőségi mutatói, kritikusan alacsony szintet értek el. A mindennapi gyakorlatban azt is tapasztalni lehetett, hogy különféle vegyületeknek (gyógyszer) és pl. antibiotikumoknak köszönhetően a kevés és nem megfelelő humán bélbaktériumok mutációi is kialakulhatnak. A 2011. évben a Németországban megjelenő E. Coli fertőzés is valószínűsíthetően egy ilyen folyamat következménye volt.
A problémák felismerése és azok tényszerű meghatározása tér és idő összetett folyamatok elemzésével is kimutathatók. A élelmiszeripar, és a globális élelmiszer kereskedelem ezt a táplálkozási hiányosságot úgy próbálta (elsősorban kereskedelmi alapon) megoldani, hogy az élelmiszeriparban alkalmazott erjesztés technológiáknál (tejipar) használatos baktériumokat, mint táplálék kiegészítőket baktérium koncentrátum formájában hozta forgalomba. A kereskedelem és a biológiai törvényszerűségek ebben az esetben nincsenek összhangban, mert nem veszik figyelembe azt az egyszerű tényt, hogy a baktérium koncentrátumok térben és időben veszítenek életképességükből. Csak a természetes biológiai körfolyamatok képesek megfelelő vitalitású baktérium körforgalom fenntartását biztosítani az anyagcsere folyamatoknál.
A fentiekből következik, hogy a tér idő elemzések nélkülözhetetlenek az élettudományok szinte minden területén
A tér idő problémájának orvosi értelmezése nagyon összetett. Az egészség ipar és piac (amit sajnálatosan így neveznek) leegyszerűsíti a betegségek folyamatait és általában egy tünet, egy diagnózis, egy terápia elvének megfelelően alkalmaznak, un. nemzetközi protokollokat a terápiában. Tovább gondolva a tér idő problémájának az Ember egészségére vonatkozó, elméletileg kihasználatlan lehetőségeit, szükséges megemlíteni az orvoslástól nagyon távol álló holisztikus (idézet: A holisztikus szemlélet a gyógyításban azt jelenti, hogy az emberre a maga teljességében, test-lélek-szellem egységeként tekintünk) szemléletet. Leegyszerűsítve ez nem más, mint a pszicho-somatikus, vagy somato-pszichés harmónia egy adott korú nemű embernél (említhetnék még úgy is, hogy a homeostasis és az alkat kérdése). Ennek van egy nehézsége, mert ez a módszer és szemlélet csak egy emberre, egy élő emberre vonatkozhat. A holisztikus szemlélet alapján, egy orvosi vizsgálaton minimálisan elvárható lenne, hogy az orvos megismerje a páciensét, fizikai valóságában. Az ellentmondások itt kezdődnek, mert számos orvos diagnosztikai esetben a vizsgáló orvos a pácienst nem is látja. Leg jellemzőbb a radiológiai, ahol a felvételeket általában a radiográfus készíti, az elkészített felvételeket térben és időben más helyen leletezi az orvos (hallhatunk arról, hogy néhány helyen azzal büszkélkednek, hogy radiológiai felvételeket amerikai orvosok értékelnek?). Ennek alapján tudhatjuk, hogy csak statikus morfológiai (igen-nem) értékeléseket várhatunk el. Korai, még csak fiziológiai állapotban lévő nem szervült betegségek ilyen módszerrel érthetően nem felismerhetőek.
Az emberi test (annak testi-lelki) vizsgálatának módszereit célszerű fejleszteni, minimálisan a szükséges és elégséges szintig úgy, hogy az idő térbeli nagysebességű folyamatelemzések is kellő információt szolgáltassanak.
Erre a célra alkalmazható a teljes körű, antropológiai szemléletű és jellegű vizsgálati módszer. A biológiai antropológiai test (soma) vizsgálatokat ki kell terjeszteni pszicho-somatikus vizsgálatokkal, valamit (nevezzük) szociál-kulturális-antropológiai ismérvekkel is. Kutatócsoportunk folyamatosan keresi azokat a lehetőségeket, módszereket és technológiákat, amelyeket egyszerűen és nagyon hatékonyan a mindennapok egészségfenntartásában is alkalmazni lehet.
Visszatérve a tér és idő antropológiai kérdéséhez meg kell jegyezni, hogy a teljesség igényét akkor érezhetjük az Ember esetében, ha vizsgálódásaink, amelyek néha oknyomozássá alakulnak át, párhuzamosan történnek a testen belül (mint szomatikus feladatmegoldó biológiai rendszer) és a testen kívül, azaz a természettel és a környezettel való kapcsolati ismérvek alapján.
A megoldást egy biológiai-somatológiai térinformatikai rendszerben kereshetjük, mely alkalmas a dinamikus életfolyamatokat a múltban mért adatok alapján tárolni és rendszerezni, valamint az aktuális méréseket elvégezni és az adatokat dinamikus módon frissítve tárolni.
A kutatás eredménye azt mutatja, hogy a teljesség igénye irányába ható tér idő és aktuális változások (befolyásoló tényezők) egységesített rendszere, nagyban képes volna tehermentesíteni a költséges és decentralizált orvosi vizsgálati és diagnosztika rendszereket. A módszer teljes mértékben elkülöníti az orvosi betegellátást az egészség fenntartástól és megőrzéstől. Az alkalmazók köre kiegészülhet például a testnevelő tanárokkal, edzőkkel, biológusokkal stb. úgy, hogy betegség egyértelmű tünetének megjelenésével egy időben az orvosi ellátásra történő átirányítás lehetősége adott volna. A napi gyakorlat azt mutatja, hogy a kellemetlen panaszokkal járó betegség esetében hiába tudjuk a megoldást nincs hová irányítani a pácienst. Erőteljes fájdalommal járó, de orvosi kezelést, műtétet követően teljesen gyógyítható állapotok esetében is egyes megbetegedéseknél éveket kell várni a beavatkozásra.
Jellemzően az orvosi területeken, de a biológiában és az élettudományokban is kevéssé érvényesül az interdiszciplináris szemlélet. Az élettudományok szinte minden területén célszerű lenne elgondolkodni azon, hogy a Hármas Elméletben megfogalmazott téziseknek megfelelően hol lehetne bővíteni, vagy kiegészíteni ismereteinket természetesen dinamikus tér-idő relációban.
A fenti gondolatokat szükséges kiegészíteni még a foglalkozás egészségügy területére is. A sport, az iskolai testnevelés és a foglalkozás egészségügy akkor tudja feladatát hatékonyan és eredményesen végezni, ha minden sportolóról, iskolásról és dolgozóról dinamikus vizsgálati eredmények állnak rendelkezésre lehetőleg tér-idő összefüggésben, naprakészen.
Folytatás következik: A tudományos kutatások tér-idő és folyamat rendszerének egy lehetséges módszere.
2012. március 25.