Az élet kialakulását követően számos faj népesítette be bolygónkat, a Földet.  Idővel bolygónk felszínét alkotó vékony rétegen az élet sokszínűsége és a fajok sokasága jelent meg. Ahhoz, hogy az életközösségek kialakuljanak, alapvető  feltételekre volt szükség. Néhány kiemelés: – szilárd felszín, – víz, a föld felszínét körbevevő gázréteg, – kiegyenlített meghatározott tartományon belüli hőmérséklet.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ismereteink alapján tudjuk, hogy bolygónkat 92 természetes elem (atomi szerkezet) alkotja. A 92 elem a természet törvényeinek megfelelően önállóan, molekuláris és vegyületi formákban találhatók meg. Ezek az elemek alkotják például a szervetlen vegyületeket.
Furcsa tekintettekkel lehet találkozni akkor, amikor az élettudományi kutató, aki kvantumbiológiával foglalkozik azt mondja, és állítja, hogy az élővilág minden szereplője ugyanezekből az atomokból szerveződik, tehát az élőlények sajátos atomi struktúrák.
Az állítást több szálon lehetne levezetni. Értelmezzük akkor az élettelent (szervetlent), a szervest, és az élő (ami egyben szerves) atomi halmazokat. Mindhárom atomi rendszer ugyan azokból az elemekből állnak össze, természetesen sajátos kémiai formációban.
Nincs tévedés? Természetesen nincs. A fenti állítás alapján tudjuk, hogy a természet törvényszerűségének megfelelőn ezek az elemek (atomok) állandó változáson mennek keresztül. Ezt nevezzük az anyag és az élet körforgásának. Az élet körforgása esetében külön célszerű kiemelni azt, hogy az említett atomokból létrejövő biokémiai folyamatok esetében nincs nyugvó, vagy részlegesen nyugvó állapot. A kvantum biokémiai folyamatok szakadatlanul zajlanak (pl. metabolizmus, anyagcsere).
A történelmi időkben a természet tudományt a természetvizsgálók képviselték. Az tudósok folyamatosan arra törekedtek, hogy megismerjék a természetet és nem utolsó sorban annak törvényszerűségét.  A kíváncsi ember hamar rájött arra, hogy a föld nem lapos, a levegő az nem semmi, és nem a Nap forog a föld körül. Bolygónkon az élővilág megjelenését követően számos életforma alakult ki amit idővel már képesek voltak eleink valamilyen rendszerbe (rendszerekbe) foglalni. A fajok kialakulásának tanulmányozása során, olyan egyszerű megállapításokat is tettek a tudósok, hogy ez a bonyolult folyamatos biológiai (élet) átmenetek, nevezzük “biológiai massza” nem véletlenszerűen formálódik, hanem van valamilyen általunk még nem ismert törvényszerűség ami fenntartja az élővilágot. Ez nem más, mint az ökoszisztéma, a táplálék láncolat, biodiverzitás stb., melyek (Al-Khalili) kvantum szabályok mentén zajlanak.
A természetvizsgálók munkáját nagyban segítette, hogy a fizika és a matematika tudományainak fejlődése lehetővé tette a természeti folyamatok egyre jobb megismerését. A 20. század viharos évtizedeiben érezhető volt, hogy a tudományra való hivatkozással egy olyan folyamat indult el, ami lehetővé tette, hogy az ember beleavatkozzon a természet világába és azt képes legyen átformálni. Ez a kvantummechanika. Az élővilág és az ember egyre jobban háttérbe szorul. Nem szívesen említem, de előre tört a hatalom és a vagyon szerzése, ez által természettudományosan nem értelmezhető vezető szerepet kezdett betölteni a természet átformálása és az élővilág globális megváltoztatása.
Csak érdekesség, hogy napjaink valóságos természeti katasztrófáit és mindazokat a visszafordíthatatlan, az élővilágot sújtó folyamatokat általában közgazdászok értelmezik és magyarázzák. Ezért lehet az, hogy kivétel nélkül minden ilyen természeti változások esetében elsőként a pénzügyi vesztességeket és károkat említik. Az hogy biológiailag élhetetlen területek alakulnak ki azt azzal intézik el, hogy majd a tudósok megoldják a problémát. Ismerős lehet a folytatás, megjelennek “tudósok” akik azzal kezdik, hogy megjelölik azt a pénzösszeget amiért képesek lesznek megoldani a problémát. Mindenki megnyugszik, csak sajnos a “tudományos eredmények” nem hogy megoldják a problémákat, hanem azokat még jobban felerősítik. Túlzás és rosszindulatú az előző mondatom, gondolhatja az olvasó.
Csak néhány mindenki által ismert összefüggést említenék, amit rendszeresen hallhatunk. – “ nem gond akár 10 milliárd ember élelmezés”, – “az üvegház hatást a széndioxid kvótákkal megoldjuk”, “ a tudományos eredmények és a tudósok a járványokat visszaszorítják”, “ a géntechnológiával átalakítjuk bolygónk élővilágát”, – “ a tudomány lehetővé teszi az emberiség áttelepítését a Marsra”, – “ az emberek egyre növekvő vízigényét víztisztítással megoldjuk”, – “ a munkaerő gondokat népesség átcsoportosítással biztosítjuk”. Hosszasan sorolhatnám a zengzetes kijelentéseket amelyek alapjaiban hibásak, azért, mert az élettudományi ismereteinkkel ellentétesek.
  A társadalom tudományok esetében a törvényeket az ember alkotta úgy, hogy azok sok esetben alap értelmezési szinten is ellentétessek a természet törvényeivel.
Napjaink társadalom tudományai úgy tűnik nem veszik tudomásul azt, hogy a társadalom tudomány valójában élettudomány. Társadalmat csak élőlények alkothatják, és ez nem csak az Homo Sapiensre vonatkozik.
A társadalom tudományok, ha az anyag és az élet kőrforgásának törvényeit nem veszik figyelembe, akkor valószínűsíthető, hogy olyan folyamatok fognak zajlani, amelyek a jövőben visszafordíthatatlan károkat okoznak. A természet pusztulása (nyersanyag mértéktelen kitermelés), élőhelyek megszűnése (klíma változás), betegségek,  fajok kihalása és nem utolsó sorban háború-háború.
A bevezető sorok után a háborúk élettudományi kérdéseit elemezném nem megszokott módon.
Amit háborúnak hívunk az jelen volt, van és lesz a jövőben, minden élőlény  alkotta közösségben. A háborúk alapját két elemi ösztön határozza meg. Ez a létfenntartás és a fajfenntartás. Minden élőlény agresszívan lép fel akkor, ha a létét veszély fenyegeti. Ez alatt érthetjük a saját létének fenntartásában jelentkező hiányt. Elsődlegesen már ez is közvetlen agressziót válthat ki (külön szükséges kiemelni a vízhez jutást). Tartós és általános létfenntartást veszélyeztető folyamatok esetében a fajfenntartás elemi, sokszor agresszív ösztönei felszínre törnek. Ha csak elemi ösztönökről beszélünk, akkor még értelmezhetők a természet törvényei. Abban az esetben, ha az ember tudatosan módosítja a környezeti megélhetési feltételeket, akkor ezzel már átlépi a természet törvényeinek kereteit. A történelem során és napjainkban is tapasztalható, hogy a tudat módosításával befolyásolnak egyes népcsoportokat. Nagyon veszélyes cselekedet, főleg ott ahol a létfenntartás és az utódlás is veszélyeztetett.
Mindkét estben jellemző az elvándorlás, vagy térhódítás. Tömeges elvándorlás esetében a jobb életkörülmények között élő életközösségek csak korlátozott befogadásra képesek. Van egy lélektani és biológiai határ, amikor ezek az inváziós folyamatok megváltoztatják a befogadók létfenntartási és utódlási folyamatait. Leegyszerűsítve a létfenntartáshoz szükséges javakból elkezd hiány keletkezni.  A befogadók esetében akár drámai demográfiai csökkenés tapasztalható, míg a betelepülőknél demográfiai robbanás következik be. Hangsúlyozni szeretném, hogy az elemzés csak és kizárólagos biológiai jellegű, mentes minden egyéb társadalom tudományi értelmezéstől. A jelzett “biológiai invázió” lehet elhúzódó és lehet rövid idő alatt végbemenő hódítás, de minden esetben háborús jellegűnek tekinthetjük.. A létfenntartás és fajfenntartáshoz kapcsolódó agressziók, háborúk bekövetkeznek akkor, ha a fenti körülmények kialakulnak.  Ez a megállapítás más irányból közelíti meg. Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus “A Háborúról” című könyvében  alkotott véleményét.  A létért és a fennmaradásért folyó szinte szakadatlan konfliktusok sokaságát nem lehet hasonlítani Clausewitz definíciójához “ A háború a politika folytatása  más eszközökkel”.
A 20. században és átnyúlóan a 21. században a konfliktusok kialakulásánál a formációk elkülönülten és kevert formában is jelen van.

A konfliktusok és a háborúk leírásának egy érdekes részletét emelném ki.
“A rabszolgatartók hadseregének fő hadteste a domb közepe táján masírozott lefelé. Nagyjából egy óra elteltével egy-másfél méterre megközelítették a  … városát. Itt csodálatos katonai precizitással – mondhatom, egészen lenyűgöző volt látni – három oszlopra szakadtak. Az egyik oszlop egyenesen a központ irányába masírozott, a másik kettő pedig oldalt került, és egyfajta oldaltámadási vagy átkaroló hadművelet végrehajtásába kezdett. A látvány magával ragadott. Úgy éreztem, mintha valami csoda folytán egy csatatér fölött lebegnék, a waterlooi vagy valamelyik hasonló történelmi csatát figyelném madártávlatból.
A … bekerítő oszlopai most hirtelen szabályosan és ügyesen szétoszlatták soraikat, és rohanó vörös áradatként elözönlötték az egész területet. Mindenfelé küzdő … (csoportok) voltak. Az … (utódaikat védőket) és magukhoz szorítókat a … (támadók) … üldözőbe vették, beszorították, és az …utódok elengedésére kényszerítették. […] Az egész dologban volt valami kellemetlenül emberi.”
(Gerald Durrell)

“A … háborúban alkalmazott taktikája a téttől függően változó. Egyes … (harcosok) úgy győzedelmeskednek a harcokban, hogy állandó támadásban vannak. Ezek felidézik az ember agyában a híres kínai tábornok, Szun-ce szavait A háború művészete című, az i. e. 6. században írt könyvéből: "a gyorsaság a háború lényege". A harcos(ok)…  közül a világ … (több pontján) és néhány más csoport tagjai (hasonlatosan) többszázas, olykor többmilliós hadoszlopokba verődve masíroznak vakon, minden zsákmányt és ellenséget megtámadva, amivel csak találkoznak.”
(Mark W Moffett)

Moffett … ban … 30 méter széles menetoszlopát figyelte meg. Ezek a … (harcosok) nagyobb zsákmányt is szétszabdalnak.  A harcos(ok)  falanxai azokra a harci alakzatokra emlékeztetnek, amelyeket az ember használt az ősi sumér időktől kezdve egészen az amerikai polgárháborúkig.”

Más idézet:
"Páratlanul érdekes harcmodorukat … figyelhetjük meg. Láthatjuk, hogy mintegy parancsszóra felkerekedik államuk minden amazonja, és … sűrű sávba sorakozva nyomulnak előre. Útjukat követve megérkezünk velük a bekövetkezendő csata színhelyére, egy … telepéhez. Amint ideérnek, a csapat elején levők megrohanják a … (közösséget), a kétségbeesetten szaladgálókat figyelmen kívül hagyva benyomulnak a féltve őrzött … (utódok tartozkodási helyén). Néhány pillanat múlva már meg is jelennek az első sorban levők, … Alig hagyják el ezek a (helyeket), nyomukban mások hatolnak be zsákmányért, amelyet megszerezve azonnal saját … (magukkal) hurcolnak, s ott (rabszolgáik )gondozására bízzák.
Az ellenállókkal roppant gyorsan és ügyesen bánnak el, a merészek fejét … (átszúrják) Természetes, hogy ügyességük és félelmetes harci eszközük ellenére közülük is többen ottmaradnak a csatatéren. Ha több … harcosnak sikerül egyet a rablók közül elfognia, annyira elárasztják … (vegyi anyaggal), hogy elalél, s ilyenkor azután már könnyű vele végezni; rendesen fejét vagy végtagjait lerágják.”
(Szabó-Patay József)

Még egy idézet ami a létfenntartási és fajfenntartási háborúk általános jellemzője lehet:

“Területvédelem
Emberszerű hadviselési stratégia figyelhető meg a … is.  A kolóniák több … (területre) kiterjedhetnek, és akár 500 000 egyedből is állhatnak. A … rendkívül agresszívek, de egészen más okból. A … nem védenek területet, mert tömör csapatban haladva mozognak élelem után kutatva, de a … helyhez kötöttek, és dolgozókat küldenek ki, hogy távol tartsák a vetélytársakat területük minden centiméterétől.
Lakhelyüket nem szervezetlenül próbálják megvédeni, hanem a stratégiai pontokon, például a …, az … létesítenek "helyőrségeket". A … (különböző anyagokból) készült "kaszárnyák" úgy helyezkednek el a … (a térben), hogy a legkönnyebben mozgósíthatók legyenek a katonák.
A … dolgozói és harcosai sokkal szabadabban mozognak, mint a … (támadók) Mivel a … (támadók) tömött csapatokban haladnak, ezért viszonylag kevés jelzés is elég a kapcsolattartáshoz. Az ellenségre meglehetős katonai fegyelemmel reagálnak, míg a … (Védők) sokkal rugalmasabbak. A stílusbeli különbség emlékeztet Nagy Frigyes hadseregének poroszos merevségére és Bonaparte Napóleon csapatainak mozgékonyságára.

… (más élőlények) életének egyik legérdekesebb sajátossága, amelyben eltérnek az emberektől, hogy a kolónia – létszámtól függetlenül – egyfajta szuperorganizmusként viselkedik. Néhány kivételtől eltekintve a … születésüktől a halálukig ugyanazon társadalom tagjai. A jól megkülönböztethető kasztokat  … leszámítva a … anonim társadalmakat képeznek:  Teljes társadalmi elkötelezettségük alapvető sajátossága, hogy egy szuperorganizmus részeként élnek, amelyben pár … (egyed) pusztulásának nincs nagyobb jelentősége, mint annak, ha valaki elvágja az ujját és ezzel elpusztít néhány sejtet. Minél nagyobb a kolónia, annál kevésbé érezhető a vágás. Ez a háborúban azzal jár, hogy a dolgozók és a katonák gondolkodás és habozás nélkül áldozzák fel a saját életüket. Bár ez a szuperorganizmusként való viselkedés néha emberi harcosoknál is megfigyelhető, azért itt gyakrabban törnek a felszínre az egyéni érdekek, tulajdonságok. A … (harcosoknál) ismeretlen fogalom a kegyelem, a megfutamodás vagy a megadás.

A fenti idézetekben önhatalmúlag kihagytam bizonyos részeket, szavakat. Záró jelbe helyettesítő szavakat írtam. Tettem ezt azért, hogy kiemeljem a létfenntartás és fajfenntartásért folyó elemi küzdelmeket.

A módosított szövegeket sokféle képen lehet értelmezni. Aki a szövegből jelenünk aktuális folyamatait véli felfedezni azt saját értelmezésnek foghatjuk fel.

A rövid írás az entomológia azaz rovartan biológiai tudományának megállapításait tartalmazza.  Azon belül a hangyák (Formicidae) közösségi életét és háborúit villantja fel. Ha van hasonlóság a különféle élőlények társadalmi szerveződésében, viselkedésében az nem véletlen. Mélyebb értelmezés szerint a természet törvényei minden élőlényre jellemző. A 21.század új tudománya, a kvantumbiológia a jövőben várhatóan még részletesebben tárhatja fel a természet törvényszerűségeit, ezzel lehetőséget teremtve, hogy az emberi cselekedetek okozta károkat mérsékelni lehessen.

Egy véletlennek köszönhetően sikerült a hangyák társadalmi életébe bepillantani. Mint természet vizsgáló mindig hordok magamnál valamilyen képrögzítőt. Történt a minap, hogy egy kertben a vízakna fedelének elmozdítása után  láthatóvá vált egy hangya boly. Aktuálisan nagyszámú pete (tévesen, hangyatojás) volt látható. A nap sugárzás hatása veszélyeztette a peték kikelését (beszáradás). A hangya bolyban automatikusan a kolónia minden tagja azonnal érzékelte a veszélyt. Nem tudni, hogy milyen vezérlés, vagy vezénylés hatására, vagy csak a természetes fajfenntartási ösztönnek köszönhetően a hangya petéket elkezdték biztonságos naptól védett helyre szállítani. A mentő munkálat rendezetten, dinamikusan zajlott.

A felvételen lehet látni, hogy melyik menekülési területet helyezték előtérbe, de felderítettek másodlagosan kiépíthető hangya fészkeket is. Irigylésre méltó a hangya társadalomban ez a szervezettség. A veszélyt 180 másodperc alatt elhárították, ezzel biztosították az adott hangyatársadalom fennmaradását. Van mit tanulnunk a természettől.

A rövid filmrészlet a képről indítható. Többszöri megtekintés esetében egyre több figyelemre méltó részletet fedezhetünk fel:     
[KGVID]http://pannonpalatinus.hu/wp-content/uploads/2018/08/hangya.m4v[/KGVID]