Szacsky Mihály
Hipotézis:
Az élővilág megismeréséhez, valamint az élettudományi kutatásoknál elengedhetetlenül szükségesek olyan vizsgáló eszközök alkalmazása, melyek pontos értelmezhető információt szolgáltatnak a kutatóknak. A kutatók vizsgáló módszerei és az azokhoz tartozó műszerek eszközök egyik fontos kritériuma, hogy értelmezhető és reprodukálható válaszokat adjanak alakról, működésről, funkcióról, összetételről és minden olyan folyamatról, amelyek változást mutatnak. Ezeket a vizsgáló műszereket és rendező elveket számos csoportba sorolhatjuk. Néhány szempont: – mechanikai mérőeszközök, – 2 elektronikai műszerek, – kémiai vizsgáló eljárások, – képalkotó berendezések stb. A különféle vizsgálatok egyik fő jellemzője, hogy általában csak meghatározott és arra kalibrált mérést, vagy méréseket tud pontosan végezni. A kutatót zavarba ejtik azok a vizsgáló eszközök (elsősorban orvosi felhasználásnál), melyek egy „szenzorral” képesek pl. egy adott emberről összetett és mindenre kiterjedő eredményt szolgáltatni. Az ilyen eszközöknél tapasztalhatjuk, hogy automatikus „komputeres” elemzésre is képesek minden emberi tudást nélkülözésével.
A humánbiológia, biológiai antropológia és az orvostudomány vizsgálati módszerei a XX. század közepétől napjainkig ezzel ellentétes fejlődést mutattak. A napjainkig kifejlesztett diagnosztikai technológiákra az a jellemző, hogy magas szintű emberi tudást igényelnek a kiemelkedő érzékenységgel bíró műszerek alkalmazásával. Ez a tudás és technológiai fejlődés a diagnosztikai eljárások szakosodásához vezetett. Az „- egy tünet,- egy vizsgálat,- egy diagnózis,- egy terápia” elméletileg a betegségek gyógyítása esetében megoldás lehet. Az élettudományokkal foglakozó kutatók folyamatosan szembesülnek azzal a természeti alap törvényszerűséggel, hogy a bonyolult életfolyamatokban beálló zavarok, szinte minden esetben összetett összefüggések ok-okozati tényezői.
Az emberi tudás az elmúlt évszázadokban egyre gyarapodott. Kiemelkedően fontos területe a tudományoknak, a természettudományokon belül az élettudományok komplex, interdiszciplináris elemzése és értelmezése. A tudományterület fejlődésénél láthatjuk, hogy milyen módon vitte előre az élettudományokat a boncolással szerzett tapasztalatok, a háborús sérülések tapasztalatain, a járványok felismerés keresztül napjaink génetikai és nanotechnológiáig. A természetvizsgálók, biológusok, orvosok hada ezeket az eredményeket csak úgy tudták elérni, hogy más tudományterületeken tevékenykedő tudósok megalkották pl. a mikroszkópot, a röntgen berendezéseket, elektronikai mérőműszereket stb. Az élettudományok rendszerbe foglalása lehetővé tette a szakterületek dinamikus gyors fejlődését. A biológia tudományának négy fő osztályozási rendszerét határozhatunk meg. 1) botanika, 2) zoológia, 3) antropológia, 4) mikrobiológia. A négy fő rendszer szerves egységet képez, amit a Földi biológiai létnek is tekinthetünk. A biológiai rendszerek egységét élővilágnak is nevezhetjük, amely a szerves és szervetlen körforgás révén maradhat fenn (hármas elmélet I fő tétele BIR). Az élő és élettelen világ minden esetben a természet törvényszerűségeinek megfelelőn kapcsolódik, és fonódik egybe. Egymástól nem elválasztható és elkülöníthető. Alapszinten vizsgálva a kérdést, hogy mi különbözteti meg az élettelent az élőtől, azt az egyszerű választ is adhatjuk, hogy az élő világ résztvevőinek van anyagcseréjük, képesek önmaguk reprodukciójára és létezik az egyedek életének kimérette (hármas elmélet II-III. fő tétele).
A szomatológus (somatologus) az antropológia (embertan) tudományterületén belül az élő ember test-tanával azaz szomatológiával foglakozik. A szomatológus adott élő ember anatómiai és életfolyamataink vizsgálatával és az abból szerezett információk elemzésével és feldolgozásával foglalkozik. Azt is mondhatjuk, hogy a szomatológus egy adott ember anatómiai és fiziológiai összefüggését tárja fel.
A szomatológiai nem sorolható közvetlenül és közvetetten az orvostudományok közé, mert feladata nem a betegségek felismerése és azok gyógyítása, hanem egy adott ember somatotípusának, korának, nemének megfelelően a normál-életfunkciók és dis-funkciók elkülönítése és a életfolyamatok modellezése, elemzése révén.
A szomatológus vizsgálati lehetőségei korlátozottak, mert számára nem lehetséges és nem engedélyezett olyan vizsgálatok végzése, melyek bármilyen módon invazív jellegűek és akár csak mérsékleten is kihathat a vizsgált személy jövőbeni egészségi állapotára. A szomatológusnak az élővilág komplexitását és környezeti sajátosságait is figyelembe kell vennie. A szomatológia tudomány a kezdeti kibontakozást követően (Topinard munkássága, antropomertia, szomatotipizásá stb.) folyamatosan vesztett jelentőségéből, mert műszerezettsége messze elmaradt az orvostudományi eszközök fejlettségétől.
A szomatológusok a világ számos országában elsősorban metrikus, test alkattani mérésekre korlátozzák vizsgálataikat. A szomatotipizálás korlátok közé szorult és lassan értelmezhetetlenné válik, az orvosi alkattant nem oktatják.
A szomatológia a feladatait csak abban az esetben tudja ellátni a jövőben, ha céljainak megfelelően a metrikus eljárásokat ki tudja egészíteni a dinamikusan változó életfolyamatok vizsgálatával. A szomatológiai vizsgálatok kiterjesztése és kibővítése elméletileg megoldhatatlan volt. Az egyre fejlődő orvos diagnosztikai eljárások illesztése a szomatológiai vizsgálatokhoz etikailag és technikailag is lehetetlen feladat elé állították a kutatót.
Az összetett biológiai antropológiai, élettudományi kutatások új vizsgálati módszerek és eszközök fejlesztését igényelték, azzal, hogy a metrikus vizsgálatok mellett a dinamikus életfolyamatok monitorozására is lehetőség legyen.
Az elméleti alapok és a hipotézis rövid megfogalmazása a „Hármas Elmélet” fő tételeivel értelmezve:(1990, 2009. Sz.M.):
„Az élő ember a természet egyik jellemző résztvevője. Az Ember (hasonlatosan más élőlényekhez) folyamatos reprodukcióval tudja létét fenntartani. A reprodukciós folyamtok változást idéznek elő, amelyek a jövő nemzedékére is kihatnak (evolúció, genetikai változások). Az élővilág minden résztvevője rendelkezik saját reprodukciós kóddal, amely csak igen ritka esetben képes átfedés képezni. Az átfedések is csak hasonlatos faj esetében jöhetnek létre úgy, hogy a kereszteződések esetében (pl. öszvér) a módosult egyed további reprodukcióra nem képes.
Az élet fenntartásának törvényszerűségének értelmében akkor beszélhetünk biológiai létről, ha a reprodukción túl anyagcserével is rendelkezik az élőlény. Minden élőlény tehát egy biológiai reprodukció amely az adott faj fenntartását biztosítja azzal, hogy egy meghatározott időpontban maga is alkalmas legyen az önreprodukcióra. Minden biológiai lénynek a BIR tétel alapján meghatározhatók az életfolyamatai és élet ciklusai. Elméletileg létezik két primer akkumulációs szakasz, amit hét deakkumulációs szakasz követ. A két akkumulációs szakasz a szervezet kiteljesedését mutatja látványos fejlődéssel és a szervezet növekedésével. A két akkumulációs szakasz végén optimálisan alkalmassá válik az önreprodukcióra.
Az elmélet szerinti életfolyamatokat csak és kizárólagosan folyamatos anyagcsere révén tudja fenntartani az élőlény. Leegyszerűsítve a biológiai lények esetében ismeretesek a gáz, folyadék és szilárd anyagok folyamatos és szakadatlan anyagcseréje, amelyek biokémiai folyamatok sokaságán alapszik. Ezek a szakadatlan anyagcsere folyamatok teszik lehetővé a lét fenntartását, az önreprodukciót és minden olyan jelenséget, amely az élet létére vonatkozik. A bonyolult életfolyamatok-anyagcsere folyamatairól tudjuk, hogy azok csak és kizárólagosan optimális hőmérsékleti körülmények között zajlanak.
Biofizikai ismereteink bővülésével nyilvánvalóvá vált, hogy a fenti biokémiai és életfolyamatok a kvantummechanika törvényeinek megfelelően értelmezhetőek. A fizika és az élettudományok interdiszciplináris értelmezése alapján a jövőben a kavantumbiológiai elemzéseknek is helyet kell biztosítani.
Azokból a tényezőkből kiindulva, hogy az élet fenntartásának alapja a folyamatos anyagcsere önmagában semmilyen összetett következtetést nem vonhatunk le. Abban az esetben viszont, ha az életfenntartást és az anyagcsere folyamatokat tágabb értelmezésnek vetjük alá, akkor tudhatjuk, hogy ezeknek a bonyolult és összetett folyamatoknak számos ismérve is létezik. Ilyenek pl. a biokémiai folyamatok optimális hőmérsékleten történő kémiája, a szervezeten belüli, szervekhez és szervrendszerekhez köthető ideális hőmérsékleti állandók az anyagcsere tükrében (elméletileg, de gyakorlatilag sem létezik egy maghőmérséklet), amit egy bonyolult több százezres biológiai szenzorok által vezérelt termikus reguláció biztosít. A szomatológus kutató érdeklődését ez a természeti jelenség keltette fel. Ugyanis, ha vitathatatlan a folyamatos biokémiai anyagcsere, amelynek jellemző környezeti és reakció hője van, valamit a tápanyagok felhasználásával keletkező oxidatív és reduktív folyamatok regulációja (cserélődése) és a kvantummechanika szabályai szerint zajlanak, akkor lennie kell egy sugárzásnak, amely csak az elektromágneses sugárzások alapján működő abszopciónak és emissziónak tudható be. Mivel ez a jelenség nem ismeretlen a biológia tudományában akkor más tudományterületek egybevetésével állítható, hogy minden biológiai lény, elsősorban és optimálisan az Ember egy folyamatosan sugárzó organikus rendszer. Leegyszerűsítve az állítás igazolására tudjuk, hogy az ember termoregulációja esetében nyugalmi helyeztében sugárzás formájában biztosítja a belső szervek termikus stabilitását és mivel ennek az elektromágneses sugárzási formának egyik fő jellemzője az elnyelődés és kisugárzás egyensúlya, akkor állíthatjuk, hogy az ember a változó maghőmérsékletének egyensúlyba tartására abszorpció révén is képes a homeosztázisát fenntartani.
A fenti állítások számos részlete ismert és semmilyen bizonyítást nem igényel. Komplex elemzéssel a hipotézist a következő képen lehet megfogalmazni. A dinamikus életfolyamatok, anyagcsere, metabolizmus a termoreguláció tényének alapján állítható, hogy az ember egy folyamatosan és szakadatlanul sugárzó lény (testfelületének minden pontjáról). Ez a sugárzás meghatározható szűk elektromágneses tartományba sorolható. Megfelelő leképezés alapján dinamikus életfolyamatok összetett folyamatainak magas információ tartalmát nyerhetjük. Egyértelműen bizonyított, hogy a Somatoinfra® azaz a humán radiáció funkcionális anatómiai leképezésének elsődleges alkalmazási lehetősége a dinamikus monitorozásnál és mérésnél valósulhat meg. Statikus és főleg hőmérsékleti mérésekre alapozott termoregulációs vizsgálatok alkalmatlanok bármilyen következtetés levonására.
A somatoinfra technológia fejlesztése a műszaki és informatika fejlődésnek is köszönhetően napjainkban alkalmassá vált számos egészség felmérési, diagnosztikai, prevenciós, rehabilitációs stb. vizsgálatoknál is.
Összefoglalva: A Somatoinfra®© vizsgálati módszer és technológia a természetes humán-radiáció emissziós értékeinek dinamikus leképezésén alapszik úgy, hogy az abszolút hőmérsékleti értékeket nem veszi figyelembe, hanem következtetéseit és a nagysebességű életfolyamatok vizsgálatát az emittálódó infravörös elektromágneses sugárzás relatív intenzitás differenciájából határozza meg.
2010-11-18