Környezetvédelmi és Vadgazdálkodási
Közhasznú Egyesület
Fejezetek
Az elmúlt évek környezetvédelmi közhasznú feladatok beszámolóiból
Maróti Béla
Közhasznú Egyesületünk öt éve végez környezetvédelmi és ökológiai felméréseket Veszprém megyébe, közel Veszprém városához a Tapolcai út melletti területen. Egyesületünk egy olyan területen végez felméréseket és elemzéseket, amelynél számos a természetet befolyásoló tényező lelhető fel. A közhasznú feladatait minden támogatás nélkül végzi egyesületünk.
A terület vegyes tájszerkezetet mutat a Bakony tájegységen belül. Egyik határát egy nagy forgalmú közút, a másikat egy hosszan tovafutó kerítés határolja. E két tényező is teljes mértékben meghatározhatná az élővilág ökológiai helyzetét. A közút mentén a kerítés irányába kiterjedt mezőgazdasági terület található, amely nagyban nehezíti egy egységes élővilág kialakulását. A nyári és őszi időszakokban az egybefüggő mezőgazdasági művelésben lévő gabonára, kukoricásban előszeretettel tartózkodik a nagyvad. A betakarítást követően, mivel nem tudnak rejtőzködni egy részük észak felé a kerítések irányában az erdős területekre húzódnak, egy másik részük elvándorol a területről.
A terület sajátosságából eredően ellentmondásosságok sorozata figyelhető meg. A mezőgazdaságból élők vadat sem szeretnének látni a területen, pontosítva csak úgy, ha azok a termésben nem okoznak kárt. Ezért a vadkár elhárításra kiemelt figyelmet kell fordítani. Ökológiai szempontok szerint, elméleti alapon lehetőség volna a terület élővilágának sajátos egységét meghatározni, de ez szinte lehetetlen az ismert sajátosságok miatt.
A mezőgazdaság mellett az erdőterületek művelése is meghatározó jelleggel bír. Ezen a területen jelen van a csemetéstől kezdve egészen a szinte „rontott erdőig” minden erdőre jellemző forma igaz csak kis mértékben. Az erdő terület időnként parkerdőként is funkcionál, mivel a Veszprémhez való közelsége miatt kedvelt kiránduló hely. A kirándulók ebbe a környezetbe igazán nagy zavart nem okoznak és akár tanösvényeket is ki lehetne alakítani. Kifejezetten károsító viszont a motorizáció jelenléte. A Bakonyban általában, de ezen a területen is az időnként felbukkanó motorosok rendkívül nagy környezeti károkat okoznak, már csak jelenlétükkel is. A motorosok mellett megjelenő lovas turizmus, vagy tereplovaglás kérdése elméletileg rendezhető lenne, de ehhez párbeszédre volna szükség a lovasokkal. Láthatóan érvényesül az a zavar a területen, amely szerint egy hektár területet nem lehetséges egy időben több feladatra hasznosítani, azaz nem lehet egyszerre mezőgazdasági terület, parkerdő, turista paradicsom vagy motoros, lovas pálya.
A környezeti adottságok és a területek ismeretében közhasznú feladataink egyik fő feladata az, hogy igyekezzünk az elkerülhetetlen egymásmellettiséget kidolgozni és lehetőség szerint működtetni.
A munka során figyelemmel kell lenni számos megváltoztathatatlan tényszerű helyzetre, mint például a Csatárhegyi üdülőterület, vagy a 8. út melletti kopár dombokra.
Az ökoszisztéma alakulása, változása különleges helyzetekben külön feladatokat is jelentenek. Említhetnénk a gyapjaslepkék hatását a fák lombozatára és az élővilágra (táplálékláncolat), vagy a 2010. évi viharkárokat. A területen stabil vízhozamú víznyerő hely nem található. A kiszámíthatatlan klimatikus viszonyok miatt az elmúlt évben előfordultak olyan időszakok, amikor szinte áradásszerű víztömeg zúdult a területre, vagy hónapokig tartó szárazság volt tapasztalható.
A klímacsúcsokon szinte mindig elhangzik, hogy a globális klímaváltozáson csak világméretű összefogással lehetne változtatni. Az ésszerű megoldásoktól egyre távolodunk, amit pl. a Dél-Afrikai legutóbbi Klímacsúcs is jól mutat. Marad a lokális megoldás, amely reménytelen küzdelemnek tűnhet, de egy adott területen mégis csak ezek a megoldások maradhatnak.
Jan Bruegel 1621
Ez utóbbi feladatokat, ha csak szerény mértékben is Egyesületünk igyekszik megvalósítani, örömünkre a helyi gazdák segítségét is élvezve.
A mindennapi környezetvédelmi vizsgálódásoknál az általánosan vadász szemlélettől egy kicsit eltérve nem csak a nagyvad populációk megfigyelése és a tudatos vadgazdálkodás szerepel az egyesület feladataiban, hanem megfigyeléseinket kiterjesztjük a terület teljes élővilágára.
Kiemelések az elmúl évek környezet és természetvédelmi megfigyeléseiből:
Az egyesület megalakulásakor elfogadott irányelvek mentén, továbbra is a kijelölt működési területünk ökológiai harmóniájának megteremtése, a területre korábban jellemző életközösségek helyreállítása és az ehhez szükséges élőhely rekultivációja a cél.
– Az év első negyedében a hóolvadás után képződött csapadék megfogása, vízgyűjtők kialakítása.
– A tavaszi ragadozó madár állomány felmérése, fészkelési adatok, különös tekintettel a sólyomalkatúakat illetően.
– A kerecsensólyom alap zsákmányállata az ürge (Spermophilus) populáció alakulásának követése, élőhelyének megóvása.
– A csülkösvad törzsállományainak felmérése, a populációkba való beavatkozás szükségessége a kialakult vadkárok függvényében.
– Az év második felében a vizsgálati területünkön élő, tisztán természetes szaporulatú apróvad állomány létszámának felmérése, előfordulási területük feltérképezése.
– A téli vadtakarmányozás jelentősége, a terület vadeltartó képességének ismeretében a szükségesség megállapítása.
Tervünk szerint az év első részében mindenek előtt, a téli olvadásos csapadék megfogása volt a kitűzött első és talán legfontosabb feladatunk.
Tekintettel arra a tényre, hogy a kutatási területünk hidrológiai szempontjait ismerve kifejezetten száraz, csupán az időszakos vízállások, dagonyák előfordulására alapozott, ezért a vadonélő állatok létezését jelentő ivóvíz bázis megteremtése indokolt feladat.
A Veszprém és Nemesvámos határát összekötő, vulkanikus eredetű Tekeres völgy, területünk közepén kanyarodik, mintegy 1800 m. hosszban, oldalai mészkő és dolomit sziklákkal övezve. A völgy vonulatán teljes hosszban jól látható a korábbi évtizedek időszakos vízmosásai, azonban azt is megtudtuk, hogy az utolsó jelentősebb vízmennyiség 1992.ben vonult le az olvadások után.
2007 február 11 – 21 között önerőből, a helyszínek közelében fellelhető, értéktelen hulladék fa és sziklatörmelékből gátakat építettünk arra az esetre, ha a várva várt csapadék víz megjelenne.
Várakozásunkat siker koronázta, mivel február 28.-án megjött a víz ! Első hullámban kevés jött sok hordalékkal, majd március 4.-én egy erősebb hullámban amiből már került a duzzasztóinkba is. Legnagyobb bánatunkra, néhány nappal később a gátak szétesését tudtuk konstatálni. Valószínű az éjszaka megjött újabb hullám eróziós hatása erősebb volt a kézi munkánknál…
Következő feladatunk a tavaszi ragadozó madár helyzet feltérképezése volt.
Működési területünk (4500 ha – Veszprémtől a tapolcai úton haladva az út jobb oldala egészen Kövesgyűr puszta határában lévő Öreg kátyó dombig ill.a Mátyáskirály Vadaskert kerítésének vonulata egészen a márkói főkapuig.
Összesen 4 Egerészölyv (Buteo buteo), 2 Héja (Accipiter gentilis), 1 Karvaly (Accipiter nissus) fészket sikerült regisztrálnunk a nappali ragadozó madár fajokból az erdősült területünkön. Ezekkel együtt figyeljük a Balatonfelvidéki Nemzeti Park dolgozói által, a kövesgyűri útszéli nyárfákra kihelyezett műfészkek környezetét ahol Kék vércsék fészkelését, majd 3 fiatal kirepülését figyelhettük meg, továbbá a területünket átszelő magasfeszültségű oszlopokra felhelyezett költőládákat, melyeket Vörös vércsék (Falco tinnunculus) és Kék vércsék (Falco vespertinus) lakják.
Sajnos Kerecsensólyom jelenléte, csupán egyetlen egyed megfigyelésére korlátozódott A Bogaras hegy „D”- i oldalában egészen az aljáig tartó kb. 10 ha-os legeltetett rövidszálú fűfélékkel borított területen ürge populáció él, mely köztudottan a Kerecsen fő tápláléka.
Sajnos egyetlen öreg tojó példány időzött itt napi rendszerességgel, párja nem akadt és a költési időszakon túl, egészen a vonulásig többször megfigyelhető volt.
A nyári tarlókon megjelentek a barna rétihéják (Circus aeruginosus), szokatlanul nagy példányszámban. Esetenként egyetlen 50 ha – os zabtarlón 15 – 20 példány is megfigyelhető volt. Érdekes módon a tavaszi érkezési periódusban meglehetősen gyakori Hamvas rétihéja (circus pigargus), az őszi vonuláskor mindössze két esetben volt megfigyelhető. Hasonlóan a környező észak balatoni, Bakony alji revírekben gyakori Kabasólyom (Falco subbuteo), itteni ritka, rapszodikus megjelenése.
Októben közepén nálunk vendégeskedett egy fiatal tollruhás tojó Rétisas (Halieatus albicilla).
A téli hónapokban lecserélődött területünk ragadozó madár állománya. A mi ölyveink elvonultak D-re, helyette jöttek az Észak Európai példányok és nem honos fajként a Gatyás ölyv (Buteo lagopus). Megjöttek velük párhuzamosan a héják is ill. itt maradtak az öregeknek számító egyedek. Vándorsólymot (Falco peregrinus) egyetlen esetben figyeltünk meg, egy öreg tollruhás hímet, a magasfeszültségek közepe táján, november utolsó napján.
Az éjszakai ragadozó madarakról nem gyűjtöttünk adatot.
Felmerült az ürge családokat fenntartó bogarasi oldal élőhelyének stabilizálása, melyet a tavaszi esőzések után június elején meg is valósítottunk.
Megfigyeltük, hogy a csapadék olyan erezetben folyik a hegyről alá, hogy az ürgelyukak jelentős része ez által befulladhatott. Ezért a lyukak felé tartó erezetet kézi kapával elirányítottuk, ami kisebb csapadék esetén megfelelően tudta védeni az ürgéket a biztos befulladástól.
Az egyesület kutatási területén szükségessé vált a meglévő apró és nagyvadállomány ökológiai, ill. ökonómiai helyzetének vizsgálata.
Mindenek előtt, azt tisztázni kell, hogy ahol nagyvad él, ott ilyen vagy olyan mértékű és minőségű károkozás kimutatható úgy az élőhelyük naturális környezetében, mint a mező és erdőgazdasági szempontból érdekelt kultúrnövényekben. Ezzel együtt kijelenthető, hogy a vadállománnyal tervszerűen végzett gazdálkodási szisztémában ezek a károk mérsékelhetők, a tűrhetőségi határon belül tarthatók.
Mivel hazánkban a nagyvadfajoknak természetes ellensége nincs (nagyragadozók), ezért a vadászatuk egy okszerű rendszerben nélkülözhetetlen.
Az évenkénti vadászati – lelövési – tervet, alapjában véve – igazodva a felügyeleti szerv előírásaihoz – a kialakult vad által okozott károk mennyisége határozza meg. Ezt követően a minőségi vadállomány fenntartása a cél, így eleget tudunk tenni a természetes élőhely, a faunisztikai kötelezettségek és az ezek fenntartásához szükséges anyagiak előteremtéséhez. Végül kimondható, hogy az ökológiai feladatok teljesítése elképzelhetetlen az ökonómiai eredmények nélkül.
Szakcsoportunk megfigyelései szerint, a kutatásra kijelölt területünkön gyenge gímszarvas (Servus elafus) állomány él mintegy 10-15 példányban, minimális károsítás ill. hasznosítás mellett.
Az őz (Servus capreolus) példányszáma a terület jellegéhez mérten, az eltartható érték alatt van (cca. 60 db), károsítása jelentéktelen.
A vaddisznó (Sus crofa), mint a legvitálisabb vad Magyarországon, jelenléte területünkön, érzékeny károkozással hívja fel magára a figyelmet. A 40 db körüli példányszámban még éppen kezelhető, de az állomány emelése semmiképpen sem javasolt.
Apróvad állományról területünkön nem lehet beszélni, szőrmés apróvadunk a mezeinyúl (Lepus europeus),szórványosan 30 körüli példányszámban fordul elő.
A fácán (Fasianus colhucus) csak vadon élő szaporulatban él a területen, 20-30 példányban.
Nem vadászható természeti ritkaságunk a Magyar szürkefogoly (perdix perdix) egy 11 db-os családi kötelékben, területünk Borhordó út és Szár-hegy közti területrészen szinte naponta megfigyelhető. Ennél kisebb csapatban (egy költő pár és 4 csibéje) a kövesgyűri Öregkátyó alatti gazos területrészen él.
Terveink szerint, a téli kiegészítő vadtakarmányozás milyensége és mennyisége lenne a következő megoldásra váró feladat, azonban egy komplex vizsgálatot követő koncepcionális megoldás csak tárgyévet követő nyár eleji állapotban alakulhat ki, ezért ezzel a következő évi jelentésben tudunk foglalkozni.
A vaddal való gazdálkodásnak több ezeréves hagyományai vannak. Az ember már a korai társadalmakban felismerte, hogy a vadon élő állatok biztonságosabb tartalékai lehetnek a létezésnek, ha azokkal tervszerűen bánnak és csak a mindennapi szükségletnek megfelelően vadásszák, azon kívül vigyázzák a nyugalmát, esetenként, pl. egy fadöntéssel biztosítják nehezebb időkben az állomány fennmaradását.
Ez a szisztéma a mai napig csak apró részleteiben változott, a vadgazdálkodás napjainkban bármilyen más hétköznapibb gazdálkodási rendszerekhez hasonlóan működik, ennek megfelelően a magyar vadállomány világhírre tett szert.
Egy vadgazdálkodó egység akkor tud csak jól működni, ha a vad élőhelyét alapvetően meghatározó erdő és mezőgazdasági érdekeltségekkel közösen olyan megállapodást hoz létre, amiben szerepelnek az egyéni és közös érdekek. Pontosabban a vadgazdálkodó olyan létszámú vadállomány kezelését vállalja, ahol a másik felek munkája számottevően nem sérül.
A céltudatos minden szakmai és társadalmi részleteket figyelembe vevő vadgazdálkodási egység egyik fő berendezése a VADFÖLD.
Vizsgálati területünk vadászterület is egyben ahol minden olyan vizsgálat elvégezhető, ami nemzeti kincsünk a magyar vadállomány Bakony alji populációjának jövőjét biztosítja.
A 4500 ha – os bruttó területen 22 ha vadföldet és180 ha vadlegelőt működtetünk. Ebből kiemelten 8 ha az a vadföld terület ami efektív az erdősült terület közepén helyezkedik el.
Az idei esztendő csapadékos időjárása részben kedvezett a tavaszi vetéseknek de vadföldjeinken az aratás előtti időszak (nálunk a vad arat) rendkívüli időjárása a zab vetésterületünket teljesen lefektette. Az ezt követő gombásodás a megmaradt kalászokat értéktelenné tette, ezért elmondható, hogy ebben a rendhagyó első félévben vadföldünk csak részben biztosította rendeltetését, miszerint a kinti mezőgazdasági kultúrák károsodását a minimálisra csökkentette volna.
Amint az idő engedte egy gyors nyárvégi talaj előkészítést követően takarmányrepcét vetettünk, ami a bőgésre koncentrálta a gímszarvas állományunkat és a téli vitamindús takarmányt biztosította. Mint tudjuk a vadonélő állatok nehezebben betegszenek meg, mint a házi rokonaik, de az ellenálló képességük megtartásának alapja a vitaminok a mi a szénafélékben nincs, más konzervált takarmányban sem a kellő mértékben van jelen.
A szilázs takarmányok beltartalmi értéke és vitamintartalma jó, csak éppen a téli mínuszokban nem etethetők a súlyos, végzetes kimenetelű bélszindrómák kialakulása miatt.
A vadföldünk repcéje mindaddig biztosítéka volt a szarvasok, őzek vitamindús takarmányának, míg nem jöttek a nagy mínuszok, ugyanis a vadállomány bélbajait elkerülendő, egyszerűen kifagyott, ami vadegészségügyi szempontból éppen hasznos jelenség volt.
Más években a kigondolt vetésforgónak megfelelően a vadföld szisztéma kiválóan működött, a környék vadállományának centrumául szolgált.
A 8 h- os vadföldet és a hozzá tartozó cca. 500 ha erdősült területet (természetesen fiatalos nincs), egy önálló biztonsági körzetté jelöltük ki, ahol a vadászat egész évben tilos, pontosan azért, hogy itt a vad nyugodtan élhessen, szaporodhasson. Ennek perifériáin, szomszédos beíró körzeteiben viszont engedélyezett a vadászat különös tekintettel az erdő és mezőgazdasági vadkárral veszélyeztetett területein. Ebből a meggondolásból kiindulva végeztük a munkálatokat immáron 5. esztendeje és elmondható, hogy az erdei és mezőgazdasági területeinken egyaránt sikerült a vad által okozott károkozást a minimálisra csökkenteni.
„Summa summarum” egyetlen vadgazdálkodási egység sem létezhet korszerű vadföld gazdálkodás nélkül. Egyesületünknek érdeke, hogy a továbbiakban a vizsgálati 8 – ha – os vadföldünknek eredményeit szem előtt tartva, további lehetőségeinket is hasonló szisztéma szerint üzemeltessük.
Vizsgálati területünk veszprémi Csatár-hegy és Márkó község közigazgatási területeinek határán egy közel vágásérett, véghasználatú cseres-tölgyes állomány bekerítésének hasznosságát kérdőjelezzük meg tekintet nélkül a terület nagyságára.
Negyedik éve, hogy a terület erdőgazdálkodója körbezárta az erdőrészletet alacsony, úgynevezett disznós kerítéssel, azzal az elképzeléssel, hogy a makkhagyó állomány természetes úton legyen felújítható, a lehullott makkot a vaddisznók ne tudják elfogyasztani.
Az elképzelés mindaddig jó lett volna, ha a terülten meglévő, szarvas állomány nem létezett volna, ugyanis jóllehet a makk spontán kikelt, de az újulatért a szarvasok egy közepes szökelléssel simán bejutottak. Csak azért maradt az újulatból a következő erdőre való, mert egyesületünk tagsága napi rendszerességgel, kárelhárító vadászatot folytatott, ugyanúgy, mint ha nem lett volna védelmi kerítés.
Végezetül felmerül a kérdés, miért is fizetett a vadgazdálkodó 3,5 éven át bérleti díjat az erdőgazdának a felállított kerítés bérletéért ?!…
A FELHŐ KHE vadászterülete, mint vizsgálandó terület, Veszprém, Nemesvámos, Márkó, Kövesgyűr települések határában terül el. Szinte mindegyik településen tartanak lovat, hogy a technikai sportokat művelőkről most ne is beszéljünk.
A vadgazdálkodó legnagyobb sajnálatára a fenti zavaró tényezők megjelenése miatt szinte lehetetlen tervszerű vadgazdálkodást, eredményes vadászatot folytatni, mert a motorosok és a lovasok a legváratlanabb helyen és időben bukkannak fel világgá zavarva a vadat, ami egy idő után visszatér, de akkor már hiába.
Bármilyen furcsa talán a lovasok okozzák a legnagyobb terület zavarását. Sokan hiszik azt, hogy a lótól nem fél a vad, ami igaz is lehetne, ha nem ülne rajt ember és még rosszabb a helyzet, ha csoportosan jönnek, mert akkor szinte biztos, hogy az első lovas az utolsóval „beszélget” úgy, hogy azt kilométerekről is hallani.
Ilyenkor a messziről jött vadászvendég eredmény nélkül távozik és a jövő évi kiadásainkra alapuló bérvadásztatás sikertelen maradt. Ezek a lovasok nem hajlandók asztalhoz ülni, vagy ha mégis akkor a megállapodások helyett széles vidámkodással ihletik a helyzetet, ami akár a vadgazdálkodó tönkretételét is jelentheti egyben…
Minden jogi lépést megvizsgáltunk e tekintetben és az látszik, hogy akár évtizedekig elhúzódó pereskedés után is csupán párezer forinttal megúszható az elkövetői vétség!?…
Ennek ellenére, ennek tudatában, próbáljuk távol tartani ezt a mindinkább súlyosodó divatsportot a vadászterületről, de az eseti összeszólalkozások, eljárások alkalmával még nagyobb a terület megzavarása, sőt még illegális retorziók szenvedő alanyaivá is váltunk.
A FELHŐ KHE kijelölt vadászterületén, célkitűzéseinknek megfelelően továbbra is végezzük feltáró vizsgálatainkat, a téma bonyolultságának megfelelően, ha kell, tudományos megalapozottsággal, azért, hogy ezek a tanulmányok a köz hasznára válhassanak.
Egyesületünk működési területe egy vadgazdálkodási egység is egyben, ahol a vad és az élőhely kapcsolatának rendszeres vizsgálata a fennmaradás záloga.
A vad a létfenntartása kapcsán előbb vagy utóbb találkozik azokkal az ember által létesített növényi kultúrákkal ahol károsítani fog.
Ha egyetlen vad lesz már csupán a földön, feltehetően az is megtalálja azokat a területeket ahol számára rendkívül élvezhető minőségben és mennyiségben talál táplálékot, mert az ember készítette takarmányföldek ilyenek.
– Nem is az a kérdés, hogy a vadászható állatok szinte mindegyike képes e károsítani, hanem az, hogy mennyit?
A mező és erdőgazdák, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy sokkal szegényebb lenne az emberiség, ha kipusztítaná azt a környező vadállományt, melyekből néha el lehet kapni egy pillantást vagy az ismeretterjesztő médiákban nem szerepelhetnének.
A probléma akkor jelentkezik, ha a vad nagy létszámban rendszeresen, zavartalanul teheti tönkre a gazdák létét biztosító termelvényeket.
– A vad által okozott károkat két csoportra osztjuk :
– Erdei károk és mezőgazdasági károk.
– AZ ERDEI KÁROK :
– Főként a kemény lombú fafajok terméseiben és fiatal hajtásaiban jelentkeznek, míg a fenyőféléknél csupán a fiatal egyedek károsulnak.
– Területünk erdősültsége az egész 4500 ha mindössze 1/3-a. Ez sem mind összefüggő, több néhány ha.-ros zárvány erdőkkel tarkított.
Uralkodó fafajok a bakonyi tájegységre jellemző talajtípusnak megfelelően :
A Cser, Molyhos tölgy, Virágos kőris, Bükk, Kocsánytalan tölgy, Kocsányos tölgy,
Gyertán, Kislevelű hárs, Fekete fenyő, Erdei fenyő, elegyben Mezei juhar, Hegyi szil,
Magaskőris, Barkóca berkenye és a vadgyümölcsök szinte mindegyike jelen van.
Cserje szintben pedig megtalálható a Galagonya, Som, Szeder, Vadrózsa, Kökény, Sóskaborbolya.
Gyepszintben több örökzöld mellett a bakonyi tájegység csaknem összes fűféléje megtalálható melyeket nagyvonalúan ki szoktak felejteni az eltartható vadállomány megállapításakor, pedig a téli hótakaró alól kikapart Bükksás fiatal hajtásai, vagy a Petyegetett tüdőlevél, a Robuszok családja mind létfontosságú vitaminbázis, ami tudjuk, hogy az ellenálló képesség alapja.
Valójában nem minősül kárnak a cserjeszintben ill.a gyepszintben történő károsítás, még akkor sem, ha az erdő ökoszisztémájának tartozékai, hisz amíg ezekből táplálkozik a vad addig sem bántja az értékes kultúrákat.
– MEZŐGAZDASÁGI KÁROK :
– Vizsgálati területünkön a gabona és takarmány növények klasszikusai mellett új , eddig erre ismeretlen pillangósok is megjelentek, mint a Perzsa here, vagy a magra termesztett olajretek.
– A vadkárosítással veszélyeztetett területek a búzafélék, a kukorica, és a napraforgó.
– A vad a kultúrnövények elfogyasztásával, azok ledöntésével, túrással, rágással, kaparással károsít
– VADKÁRELHÁRÍTÁS
– A vad éjszakai megjelenése miatt csak nagyon következetes és szisztematikus elhárítási rendszerben kezelhető.
Területünk mezőgazdászaival kitűnő a kapcsolatunk ami a vadkárok tekintetében döntő fontosságú.
Mikor még időben jelzi a mezőgazdálkodó, hogy vetésterületén megjelent a vad, akkor lehet jó hatásfokú a kárelhárítás. Ilyenkor a vadgazda szakemberei haladéktalanul szemlét tartanak és megszervezik a védelmet.
Vizsgálati területünkön a föld tulajdonosok ill. földhasználók is érdekelve vannak a fegyveres vadkárelhárító vadászatban.
Az éjszakai vadkárelhárítás biztonsági körzetekben, egy 24 órás diszpécser szolgálati rendszerben bonyolódik, pontos és részletes eligazítást követően.
Mechanikai, biológiai és kémiai vadkárelhárító módszereket vezettünk be melynek hatékonyságát a minimálisra leszorított tényleges kár bizonyítja.
– Mechanikai módszerek : fegyverrel, villanypásztor, vadkerítés.
– Kémiai módszerek : vadriasztó szerek alkalmazása mely a csatári üdülő övezet szélein volt hatásos.
– Biológiai módszer : a vadászterület közepén egy 10 ha – ros vadföldet működtetünk melynek vadtartó, elvonó hatása lényeges.
Megfigyeléseink szerint az ismeretes vadkárelhárító módszerek kombinációjával érhető el a legnagyobb siker, ami persze nem azt jelenti, hogy a vad által okozott kár abszolút értelemben megszüntethető.
Törekedni kell továbbra is a gazdák közti jó viszony megtartására, érdekelté kell tenni mindhárom felet egymás munkájában. A vadgazdálkodó a vad húsából ill. trófea értékéből juttasson a másik két szférának, akik viszont olcsóbb takarmányt és a vadföldet megművelő technikát tudnak biztosítani az apróbb részleteken keresztül.
Az egyesület megalakulásakor elfogadott irányelvek mentén, továbbra is a kijelölt működési területünk ökológiai harmóniájának megteremtése, a területre korábban jellemző életközösségek helyreállítása és az ehhez szükséges élőhely rekultivációja a cél.
– Az év első negyedében a hóolvadás után képződött csapadék megfogása, vízgyűjtők kialakítása
– A tavaszi ragadozó madár állomány felmérése, fészkelési adatok, különös tekintettel a sólyomalkatúakat illetően.
– A kerecsensólyom alap zsákmányállata az ürge populáció alakulásának követése, élőhelyének megóvása.
– A csülkösvad törzsállományainak felmérése, a populációkba való beavatkozás szükségessége a kialakult vadkárok függvényében.
– Az év második felében a vizsgálati területünkön élő, tisztán természetes szaporulatú apróvad állomány létszámának felmérése, előfordulási területük feltérképezése.
– A téli vadtakarmányozás jelentősége, a terület vadeltartó képességének ismeretében a szükségesség megállapítása.
Összefoglalva: Területünkön a környezeti vizsgálatok és az élővilág megfigyelése folyamatosan történik. A tényszerű megfigyeléseket egy rendező elvnek megfelelően feldolgozva lehetőség van arra, hogy a terület dinamikus élővilág változását nyomon tudjuk követni. Ez alapján az ökológiai és klimatikus változások hatásait lokálisan is nyomon tudjuk követni. Több esetben lehetőség van arra, hogy ideiglenesen, vagy optimális esetben véglegesen korrigáljuk a változásokat ezzel mintegy fenntartva a mikrokörnyezet egyensúlyi állapotát.
Jan Bruegel 1621
2012. január 29.
Konzulens: Szacsky Mihály