Ezt a kérdés 2012.04.16. tettük fel utoljára
A hírközlő szervek ismét egy sportdrámáról tudósítottak:
Huszonhat éves korában meghalt Alexander Dale Oen, a norvég úszósport kiemelkedő alakja.
Ismét egy áldozat. Az olimpiai esélyesnek számító norvég fiú az Egyesült Államokban, arizonai edzőtáborozás közben hunyt el, tréning után, a zuhany alatt találtak rá holtan" . A híradások szerint szívrohamot kapott a klasszis, és a gyors orvosi beavatkozás ellenére már nem tudtak rajta segíteni.
"Hirtelen, minden előjel nélkül hunyt el, helyi idő szerint hétfőn este, a flagstaffi edzőtáborban" – írta közös közleményében az olimpiai bizottság és a Norvég Úszó Szövetség.
Ola Ronsen, a csapat orvosa szinte azonnal a helyszínen volt, és a mentő is gyorsan megérkezett, de ez is kevésnek bizonyult. "Őszinte részvétem a családjának, együtt érzek velük. – mondta Per Rune Eknes, a helyi úszó szövetség elnöke. – Ez Norvégia úszósportjának legnehezebb napja."
Bizonytalanság és megdöbbenés, ez minden, ami történik. Évek óta létezik egy feltételezés, hogy a sportolók körében miért fordulhatnak elő ilyen tragédiák. A Műegyetemi Természet és Sporttudományi Egyesület kutatása alapján vélelmezhető, hogy milyen okok vezethetnek ezekhez a drámákhoz. A sportvezetés és a sportorvosok figyelmet sem szentelnek a kutatásoknak, de az írásokat sem olvassák el. A Pannon Palatinus minden esetben újra és újra közzéteszi véleményét. A kérdés továbbra is az, hogy Hány sportolónak kell még meghalnia ?
Idézet az áprilisi tanulmányból:
„A sportorvoslás jelentős részét a beteg és a sérült sportolók ellátása és kezelése teszi ki. Ez kiemelkedően fontos feladat, mert egy sportolót mozgásszervi érintettség, sportbalesetet követően különös figyelemmel kell ellátni és rehabilitálni. Egyesületünk kutatásait nem veszik figyelembe annak ellenére sem, hogy minden esetben a hatékony ellátást és az optimális rehabilitációt is segíteni kívánjuk. A spotbalesetek esetében az jelentené az igazi hatékonyságot, ha a sportoló testi és lelki gyarapodását a sportválasztás pillanatától nyomon lehetne követni. Ebben az esetben nem betegségek keresésére alkalmas szűrővizsgálatokat kellene elvégezni, hanem kifejezetten pszicho-somaticus és vagy somato-pszichés állapot felvételezést kellene alkalmazni. Ezt külön nem szükséges értelmezni, mert a sportolók, de a munkavállalások esetében is nem az a fontos, hogy mikor találunk meg egy betegséget, hanem az, hogy hogyan tudjuk az egészséget fenntartani. Napjainkban a betegellátás és az ahhoz tartozó orvosi tevékenységek teljes mértékben felemésztik a társadalom által összegyűjtött „társadalombiztosítási” alapot. Tudjuk, hogy a szűrővizsgálatok és a betegellátás nagyon költséges vizsgálatokat és terápiát jelentenek. Az egészség fenntartására semmilyen forrás nem áll rendelkezésre. Számos olyan esetet lehet említeni, amikor a kórfolyamatot és annak dinamikus fiziológiáját időben fel lehetett ismerni. Ilyen esetekben megfelelő életmódi és életviteli tanácsokkal magát a betegséget is el lehet kerülni. Ezeket visszafordítható (reverzibilis) egészséget károsító folyamatoknak is nevezhetjük.
Mindennek az alapja az, hogy rendelkezzünk olyan archivált adathalmazokkal, melyek alkalmasak arra, hogy időszakos visszaméréssel nyomon tudjuk követni az egyes emberek egészségi változását. Szükséges hangsúlyozni, hogy az egészség alakulását hivatott ez a vizsgálati módszer biztosítani a dinamikus életfolyamatok változásán keresztül. A szomatológiai vizsgálatok nagyon egyszerűek, jól értelmezhetőek, gyorsan elvégezhetőek, semmilyen kellemetlen hatás nem éri a vizsgált személyét és természetesen olcsó. A pszichológiai vizsgálatokkal kiegészítve közelítően teljes képet kaphatunk egy sportolóról és megismerhetjük annak testi és lelki adottságait, képességeit, terhelhetőségé stb.”
„A Műegyetemi Természet és Sporttudományi Egyesület a cikkben megfogalmazott feltételezéseket nem értelmezi. Saját kutatásainkra hivatkozva arra a megállapításra jutottunk, hogy a sportolók hirtelen halálát egy metabolikus (A metabolizmus, hétköznapi nevén anyagcsere, egy orvosi és biokémiai fogalom, mely az élő szervezetekben végbemenő anyag-, energia- és információáramlást jelenti) összeomlás eredményezi, amelyeket felerősítenek a gyógyszerek, vitaminok, antibiotikumok, szteroidok általános túldozírozása, valamit a helytelen és a nem egyénre szabott teljesítményfokozást erőltető edzésprogramok.
Az igazi ok valójában az adott szervezet elektrolit összeomlásában az elemek és ionok forgalmában keresendők, amelyek súlyosan befolyásolják a szerveket és szervrendszerek. A küszöb értéket átlépő ion zavarok az izmok és a hormon működésében is azonnali fiziológiai változást idéznek elő. Ez az ioncserélődési folyamat zavara a biokémiai változásokkal egy időben hirtelen megváltoztatja a sejtek közötti bioelektromos potenciálokat is. Ez is okozhatja a hirtelen sportolói halált, amit megfelelő szomatológiai felméréssel és nyomon követéssel meg lehet előzni (dinamikus funkcionális anatómiai képalkotás). (Hármas Elmélet)”
szacsky
2012. május 1.