ZIP
(a Zöld Ipar Magazin felkérése alapján)
www.zipmagazin.hu
Nem telik el úgy egy év, hogy környezetünkben, vagy Földünkön ne következnének be megrázó, tragikus környezeti vagy ipari katasztrófák. Az egy éve hazánkban bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa okán is számos kérdést lehet feltenni. A legtöbbször hallható felvetések és kérdések azok, hogy az ilyen jellegű katasztrófákra milyen módon lehet felkészülni. A felkészülés alapfeltétele, hogy prognózisok és monitorozások révén gyűjtött információk alapján, viszonylagos pontossággal egy esetlegesen bekövetkező katasztrófa helyszínét és annak várható idejét előre meg lehessen becsülni.
Ismert több olyan vizsgálati és monitorozási rendszer, amelyeket már hosszú ideje rendszeresítettek. Említhetnénk a földrengés előrejelző monitoring hálózatot, vagy például, az Egyesület Államokban a hurrikán előrejelzések rendszerét, melyek jól és megbízhatóan működnek. Természetesen ezek csak egyfajta katasztrófa bekövetkezésének előrejelzését képesek elvégezni.
A fent említett és kiragadott példák a természeti katasztrófákra vonatkoznak. Az elmúlt napokban adták hírül, hogy Földünkön, mostantól 7 milliárd Ember él. Ezt több tudományterület szakértői is aggodalommal fogadták. A geográfusok, etnológusok, ökológusok és sorolhatnánk sokáig azokat a szakembereket, akik kutatási területeiknek megfelelően, már korábban előre jelezték, hogy a jövőbeni túlnépesedés egyre növekvő gondot fog okozni. A demográfiai robbanás veszélyeire talán elsőként a Római Klub hívta fel a figyelmet a „Növekedés határai” című 1972-ben írt tanulmányába.
Felvetődik a kérdés, hogy a népesség növekedése és a nem természeti katasztrófák között milyen párhuzamot tudunk vonni. A válasz nagyon egyszerű és természetesen kézenfekvő. Minél több ember él a földön, annál több anyagi javat kell előállítani, amely egyre növekvő nyersanyag kitermelést von maga után. A folyamat állomásaihoz tartozik értelem szerűen, a nyersanyagok megmunkálása, valamint a megmunkálás és felhasználást követően keletkező hulladékok kezelésének kérdése is. Ezzel az egyszerű levezetéssel is értelmezhetjük például a Kolontári Vörös iszap katasztrófát.
A bekövetkezett nem természeti katasztrófák utó értelmezésében mindig fellelhető az a kitétel, hogy „erre senki nem számított”. Az események után való kullogás és a bekövetkezett kármentesítés összetett és nehéz feladatait nagyban meg lehetne könnyíteni, ha valamilyen, akár minimális elő felkészülést el lehetne végezni. A kérdéskört tovább elemezve bonyolult összefüggések kerülnek előtérbe és nem lehet leegyszerűsíteni csak természeti, vagy ipari katasztrófákra. Egymásra ható folyamatokról van szó. A mexikói olajfúró torony katasztrófája súlyosan károsította a tenger ökoszisztémáját, tehát az ipari katasztrófa hatott a környezetre. A fukusimai földrengés, mint természeti katasztrófa viszont hatott az épített energetikai ellátó rendszerre, azaz az atomerőműre. A megítélés ez utóbbiban nagyon meglepő, mert napjainkban, a köztudatban ez a katasztrófa már csak, mint atomerőmű baleset maradt meg. A Kolontári, hazánk minden idők legnagyobb ipari katasztrófája is ezt az utószemléletet példázza, igaz fordítva. Ennek megfelelően csak az ipari katasztrófaelemzések maradtak meg, míg a környezeti hatásokat úgy kezelik, hogy a természet a tájsebeket „begyógyította”.
A Palatinus Társaság kutatói 2008-ban a Veszprém Megyei Önkormányzatnak felvetették, hogy ajánlatos lenne a megyében egy katasztrófa prevenciós informatikai rendszert felállítani és működtetni. Az ajánlás nem talált meghallgatásra, mert az „nagyon sokba került” volna. (megjegyzés: a program elindítása és futtatása nagyságrendileg úgy kb. 10 millió forintba került volna). Az elő programba, amit a társaság bemutatott a kockázati helyszínek rang sorjában második helyre tette a 10. tározót. Ez nagyon elgondolkodtató, mert a még nem futtatott program is nagy kockázati besorolásba tette a vörös iszap tározót.
A rövid elemzés alapján az is egyértelműsíthető és valószínűsíthető, hogy a jövőben a katasztrófák száma növekedhet. A Török országi földrengések kármentesítése folyamatosan zajlik.
A Thaiföldet sújtó októberi árvíz lerombolta az UNESCO világörökségi listáján szereplő történelmi városrészt. Az árvíz az ipari területeket sem kímélte, mint például a nagy termelésre berendezkedett számítástechnikai merevlemezeket előállító üzemeket.
A Palatinus Társaság kutatói kidolgoztak egy térinformatikára alapozott katasztrófa prevenciós rendszert. A rendszer alapja az elektromágneses hullámok leképezésének központi informatikai rendszere, az „OCOLUS”. A program sajátossága, hogy az elektromágneses sugarakat nem csak 400-700nm tartományban észleli, hanem alkalmas a csatolható különféle szenzorokon keresztül optikailag leképezni egy széles tartományt 200-14.000 nm-ig. A központi „OCOLUS” rendszer ezen kívül alkalmas még a teljes elektromágneses tartomány feldolgozására, leképezésére és mérésére is, tehát hiperspektrális tartományban is képes működni. Napjainkban elengedhetetlen, hogy a feldolgozott képeket ne csak síkban, hanem térben is ábrázolni is lehessen. A felvett és leképezett képek esetében az „OCULUS” rendszer automatikusan három dimenzióban is képes a felvételeket megjeleníteni és azokon méréseket végezni, akár nagy sebességgel is. A rendszerbe folyamatosan bejuttatott adatokat egy sajátos térinformatikai feldolgozásnak megfelelőn automatikusan tárolja és a küszöb értékeknek megfelelően a térben spektrális adatfeldolgozásokat végez. Leegyszerűsítve, napjainkban minden ilyen jellegű adatfeldolgozásnak az alapja egy pozícionált műholdas felvétel. A műholdas felvételen, ha azt térben jelenítjük meg, a környezeti eltéréseknek megfelelően jól látható csúcsok ábrázolódnak (elsősorban infravörös tartományban). Abban az esetben, ha ezeket a térben megjelenő kiugró spektrum csúcsokat, információs tengelynek tekintjük akkor nincs más dolgunk, mint metsző síkokat közbeiktatva egyre több információ betáplálással gazdagítsuk a térbeni kiemelést. A kissé bonyolultnak tűnő, de valójában nagyon egyszerűen alkalmazható módszer előnye az az, hogy korlátlanul vihetők be különféle információk, amelyek automatikusan rendeződnek a topográfiai pozícióban. Megfelelő adathalmazok és információk bevitele esetében (a feldolgozást követően automatikusan) kockázati faktorokat képes előre jelezni a program. A Palatinus Társaság és kutató csoport az „OCULUS” térinformatikai rendszert számos kutatási területen tudja alkalmazni. A környezeti és ipari katasztrófák előrejelzésének egyik változata az „OCULUS GÖA” rendszer. Ennek lényege, hogy a központi egységhez, minden esetben a kérdésfeltevésnek és a vizsgálatoknak megfelelő detektor rendszereket lehet illeszteni. Ez a komplex rendszer alkalmas lehet sok egyéb vizsgálat mellet a katasztrófák prevenciójára is.
A képi melléklet egy térrészlet „OCULUS GÖA” elemzését mutatja be.
A felvázolt komplex adatfeldolgozó és elemző rendszer előnye, hogy képes arra, hogy a tényszerűen feldolgozott adatokat folyamatként kezeljen, és ezzel biztosítson egy kockázati elemzést is, ami várható események előrejelzésére is alkalmas lehetnek.
A felvázolt és röviden ismertetett térinformatikai elemző rendszert, tetszőlegesen lehet alkalmazni. Az elkülönített információktól (pl. klímaváltozás hatása a mezőgazdasági területeknél, vagy járványok terjedése) a teljes komplexitás irányába ható összefüggések felderítése is futtatható a program szerint. Az előtanulmányok biztatóak, mert a próbateszteléseknél jól vizsgázott a módszer például lokális területek egészségügyi helyzetének felmérésétől egészen az épületenergetikai felmérésekig. A kutatási program elsődlegesen geológiai, ökológiai, archeológiai és a természetet károsító hatások elemzésére és feldolgozására korlátozódott. A technológia adaptálásával, nem várt eredményeket sikerült elérni. Említhetnénk a világban nagy gondot okozó talajban elhelyezett robbanótestek feltárása és tértopográfiai helyzetének rögzítése, vagy például egy emberi test egészségének, anatómiai és fiziológiai (somatologia) módszerrel történő felmérését, különös tekintettel a képalkotó diagnosztika komplex feldolgozására.
A katasztrófa prevenciós technológia fent említett módszerének előnyei közé sorolhatjuk azt is, hogy egy kérdésfeltevésnek megfelelően tetszőleges számú érzékelőt, detektort illeszthetünk a központi egységhez, vagy perifériához. A komplexitásra való törekvést segíti az, hogy a szükséges és elégséges mérést, vizsgálatot számos konfigurációban képes elvégezni a központi egység. A központi egység egy informatikai rendszer, amelyhez perifériának számító informatika is csatlakoztatható, amely teljes mértékben kompatibilis a központi egységgel. Példaként említhetnénk egy esetleges (hamarosan kötelező) épület energetikai tanúsítványok készítését, amelyek jelenleg elkülönülő és módszerében is eltérő műszerekkel történik. Az egységesítés és a kontrolált vizsgálati térinformatikai rendszer a gyors és rugalmas felvételezések mellett garanciát biztosít a validált vizsgálatok végzésére is. Esetünkben ez a módszer és eljárás a centralizálás előnyeivel kiküszöböli a különféle méréséi módszerek és technikák hibáinak ellentmondásosságát.
Szacsky Mihály
2011-11-29
Kapcsolódó írások a www.pannonpalatinus.hu archívumban