QUB8

Szacsky Mihály

 

KVANTUMBIOLÓGIAI MÓDSZEREK

A kvantumbiológia fogalma a kvantumelmélet közzétételét követően azonnal ismerté vált. A kvantummechanika, kvantumfizika és a kvantumkémia tudománya néhány évtizeden belül gyökeresen megváltoztatta az emberiség mindennapi életét. Napjaink technikai, elektronikai és kémiai forradalma alapvetően a kvantumelméletre építve váltak mindennapi gyakorlattá, annak ellenére, hogy sokan (még tudósok is) alap szinten sem ismerik a kvantumelméleteket.

Az élettudományok kutatói sok esetben kvantumbiológiára hivatkoztak és hivatkoznak a mai napig. Gondos tanulmányozást követően ezeknél, a közzétételeknél, hivatkozásoknál egy érdekes jelenség bontakozott ki. Kivétel nélkül az élettudományi, biológiai, orvosi kutatások nem magát a bonyolult és összetett életfolyamatok kvantumos jelenségeit vizsgálta, hanem valamilyen olyan eszközzel próbált az életfolyamatokba “bele látni”, amelyek elsősorban elektromágneses sugárzások tulajdonságainak elvén működött. A napjainkban alkalmazott orvosdiagnosztikai módszerek is ezen az elven működnek.

Az orvosdiagnosztikai eszközök minden esetben alkalmaznak egy jeladót, ami biztosítja a megfelelő hullámhosszú és frekvencia tartományú elektromágneses sugárázást. Az elektromágneses sugárzások megkülönböztethetők úgy is, hogy természetes, vagy mesterségesen előállított fotonok alkotják a jeladóból kilépő sugárzást. Az elektromágneses sugárzások tartományainak tulajdonságait a fizikusok pontosan ismerik. Így tudható, hogy a gamma és a Röntgen sugárzás előre meghatározott tartománya vesztességgel áthatol az emberi testen, míg a fénysugárzás a felszínről visszaverődik. Ezeket, a vizsgálatokat tehát nem tekinthetjük kvantumbiológiai módszernek.

Az orvostudomány igyekszik kihasználni a technikai fejlődéseket, még pontosabb képet tudnak készíteni szervekről és szervrendszerekről, de bár mennyire képesek csökkenteni az elnyelődött sugárzást (dóziscsökkentés) azt teljesen megszüntetni nem lehet. Felvetődött jó néhány évtizede a biológusok körében, hogy a nem természetes sugárzásokat kivéve, az emberi szervezetbe bejuttatott és elnyelődött sugárzás milyen károsító folyamatot indíthat be.

A dozimetrikusok és biológusok pontos számításokat végeztek és meghatározták, hogy éves szinten mi az a sugárzás, amit a szervezet elméletileg nem érzékel (évi összdózis). A különböző sugárterhelési értékekhez köthető érintettségeket két fő csoportba helyezték. A determinisztikushatás egyértelmű következményekkel jár, annak károsító hatása elkerülhetetlen (tévesen és értelmezhetetlenül ezt “sugárfertőzésnek” nevezik). A sztochasztikus érintettség azt jelenti, hogy azonnali tapasztalható elváltozás, vagy életfolyamat nem tapasztalható, de bizonyos esetében a későbbiek folyamán hatással lehet az adott személyre, és típusos kórfolyamat alakulhat ki.

A kvantumbiológiai kifejezést az orvostudomány nem használja. Egyes kutatók például egy sejt vizsgálat esetében kvantumos folyamatokat, írnak le. De az nem a természetes életfolyamatok kvantumos jelenségei, hanem a külső behatásra létrejövő jelértékelést foglalja magába. Több tanulmány, dolgozat foglalkozik például a DNS-ek vizsgálatával, de a génsebészet is alkalmaz fotonokat.

Az elmúlt években felgyorsultak a Kínával való tudományos együttműködés lehetőségei. A számos tudományos kutatási együttműködés és azok innovációs lehetőségei mellett a kínaiak felfigyeltek a Magyar kvantumbiológia eredményeire. Szinte folyamatosak az egyeztető szintű megbeszélések. A QUB8, egyetemek élettudományi koordináló szervezete, a Kínai akadémiai és egyetemi, valamint kutató intézeteinek javasolta a Kvantumbiológiai alkalmazott módszerei helyett a kvantumbiológia tudományának elterjesztését.

A fogadtatás nagyon kedvező volt, de érezhető, hogy a nyelvi nehézségek számos értési zavart okoztak és okoznak. Több együttműködési szerződést is kötöttek a Kínai és a hazai egyetemek. Csak azokról teszek említés melyek egyértelműen a kvantumbiológiára, vonatkoznak.

Legnagyobb meglepetésre egyre több kínai tudós és kutató hivatkozott arra, hogy kvantumbiológiával foglalkozik. Érdeklődésünkre elmondták, hogy valójában kvantumos módszerrel beavatkoznak az élő szervezetekbe. Egészen konkrétan a neutron és proton terápiával is foglalkoznak. A helyszínen tapasztaltuk, hogy számunkra felfoghatatlan kutatói hálózatokat hoznak létre. A technikai felszereltség és a gazdag műszeres vizsgálatok lehetőségei világszínvonalat képviselnek. Az intézmények felszereltségét a hazai kutatók irigykedve nézték, de amikor az abban folyó munkálatok iránt érdeklődtünk akkor világossá vált számunkra, hogy a kutatások a lehetőség szűk területére zsugorodtak. Potenciálisan minden lehetőség rendelkezésre áll arra, hogy a kvantumbiológiai módszerekről a kvantumbiológiai tudományára átálljanak. Nehezíti az átállás, hogy Kínában is, hazánkhoz hasonlóan úgy gondolkodnak, hogy az a tudomány, ami azonnali innovációt eredményez, és profitot termel. Nem veszik figyelembe, hogy a tudományt nem lehet újító mozgalomnak tekinteni.

Említhetnénk Szilárd Leó munkásságát, aki elvitte Einsteinek egyik elméleti, “A fenomenológiai termodinamika kiterjesztése fluktuációs jelenségekre című” dolgozatát. Ezt mindennek nevezhetjük csak nem innovációs tevékenységnek, hogy mi lett ebből azt röviden a Wikipédiában olvashatjuk. “

Szilárd Leó (született Spitz) (BudapestTerézváros, 1898. – La Jolla, Kalifornia, 1964. május 30.) magyar származású fizikus. Az első, aki felismerte, hogy a nukleáris láncreakció (és ezzel az atombomba) létrehozható. Mivel félelmetes lehetőségnek tartotta, hogy először esetleg Németország fejlessze ki az atombombát, Szilárd Leó meggyőzte Albert Einsteint, hogy írjon levelet Franklin D. Rooseveltnek, hogy ebben nekik kell elsőnek lenniük.Tevékenyen részt vett az erre irányuló Manhattan tervben, ám később megbánta ezen törekvéseit, hiszen sok más amerikaihoz hasonlóan már az atombomba bevetése előtt látta, hogy a világháború a Szovjetunió Japán elleni beavatkozása következtében egyébként is gyorsan véget érne.

Az idézeteket nem véletlenül emelem be ebbe a rövid írásba. Célom az, hogy rávilágítsak arra, hogy alaptudomány nélkül innovációs eredmény nem elképzelhető. A következő idézetben olvashatjuk, hogy Szilárd Leó felfedezése mit eredményezett és azt is tudhatjuk , hogy ezért mennyi díjazásban részesült. Csak irigykedhetünk, mert legalább Ő kapott 6000 dollárt.

New Yorkban a Columbia Egyetemen, a Pupin laboratóriumban Walter Zinn-nel dolgozott együtt a neutronemisszió kutatásában. Rájött, hogy az irídium nem alkalmas a láncreakcióhoz, és az uránt kezdte vizsgálni. 1939 januárjában itt érte a hír, hogy Németországban felfedezték: a neutrongazdag urán két könnyebb, feltehetően neutronszegényebb atommagra hasad szét. A német felfedezés háborúra gyakorolt feltételezett hatásáról Albert Einsteinnel közösen levelet küldött Franklin D. Roosevelt elnöknek (Einstein–Szilárd-levél). A hír hallatán ötlött fel benne a gondolat, hogy hátha így lesz egy neutronból kettő. Kutatásuk során felfedezték, hogy valószínűleg két gyors neutron szabadul fel maghasadás közben, és valószínűleg az uránban jöhet létre láncreakció. Unszolására az urán-víz rendszer kísérletét Chicagóban Enrico Fermi és tőlük függetlenül Joliot-Curie is elvégezte igazolva Szilárd sejtését. A háború előszelét megérezve Szilárd meg akarta akadályozni, hogy a felfedezést publikálják, de Joliot-Curie ellenezte ezt, s így az 1939 őszén napvilágot látott. Ekkor ajánlotta Szilárd az urán-grafit rácsot a nukleáris reaktor tervezéséhez. 1940-ben csupán 6000 dollárt kapott a kormánytól kutatásaira. Enrico Fermivel és Herbert Andersonnal bebizonyították, hogy a víz és urán-oxid rendszer egyik feltétele lehet az öntápláló láncreakciónak. Szilárd cikket írt „Divergens láncreakciók urán és karbon rendszerekben” címmel (a későbbiek folyamán ezt dolgozta ki részletesen az „A-55 jelentés”-ben a chicagói Metallurgiai Laboratórium (Metallurgical Laboratory) számára, amelyben az inhomogén térbeli elrendezésű urán-grafit reaktor rendszert taglalja), amit 1940. február 16-án publikáltak a Physical Review-ban annak ellenére, hogy Szilárd kérte, a háború végéig a cikk ne jelenjen meg…

1942. december 2-án, Fermi, Szilárd és munkatársai bemutatták az első nukleáris láncreakciót a Chicagói Egyetemen, a Stagg Fieldi amerikaifutball-stadion egyik lelátója alatt épült grafit reaktorblokkban. Méretei óriásiak voltak. A hatméteres atommáglya 45 000 grafittéglából és a közéjük ágyazott urán labdacsokból állt. Ez a sikeres kísérlet volt Szilárd atomelméletének gyakorlati igazolása…A háború után az atomreaktor szabadalmát Szilárd és Fermi kapta meg,

Nem véletlenül idézek Szilárd Leó életéből ilyen hosszasan, mert mint sok kíváló fizikus, Ő is, akik kvantumelmélettel foglalkozott idővel élettudományi kutatásokat végzett. Szilárd nem használta a kvantumbiológia kifejezést, de valójában Ő kvantumbiológiai módszereket alkalmazott. Idézet:

1946. július 1-jével lemondott a Metallurgiai Laboratóriumban (Metallurgical Laboratory) és félállású biológiaprofesszor lett a Chicagói Egyetem Sugárbiológiai és Biofiziológiai tanszékén. Ugyanakkor félállásban tanácsadóként dolgozott az egyetem Társadalomtudományi Osztályán az atomenergia társadalmi szempontjainak kutatásán. Jellemző vonása Szilárdnak, hogy amikor elhatározta, hogy biológiával fog foglalkozni, akkor azt előbb alaposan meg akarta tanulni. New York államban Cold Springs Harborban évente nyáron rendeztek egy mikrobiológia szemináriumot, amin Szilárd rendszeresen részt vett. Itt Szilárd megtanult a baktériumokkal dolgozni, tápanyagot szaporítani, mikroszkóp alatt számolni, megismerte az E coli bacilusok, a bakteriofágok természetét. Szilárdnak olyan elgondolásai voltak, mint amilyen addig senkinek, hiszen fizikai szemszögből közelített a biológia felé. 1948-ban Aaron Novickkal kezdett el dolgozni saját laboratóriumában a Chicagói Egyetemen és elkezdte kutatásait a nukleáris biológia területén. Együtt fejlesztették ki a chemosztátot, az eszközt, amely a baktériumtenyészetek növekedéséhez változatlan feltételeket biztosít. A tápanyag cirkuláltatásával stacionárius, vagyis időben nem változó állapotot hozott létre, ezzel mutációk keletkeztek, melyeket kiválasztott. Így mintegy az evolúció folyamatát valósította meg kémcsőben. A chemosztátot hosszabb ideig működtetve több száz mutáció állt elő, végül olyan baktériumokat tudott előállítani, amelyek egész sereg, a kiindulástól eltérő sajátságot mutattak. 1949-ben és 1950-ben számos cikkben jelentette meg kutatásai eredményét, mint például „Tapasztalatok a chemosztáttal baktériumok spontán mutációjával”, „Anti-mutánsok”, „Az öregedés természete”. Szilárd elmélete az öregedéssel és az emberi memóriára vonatkozó elméleteivel kapcsolatban jelentősen túlmutatott kutatásain és folyamatosan foglalkozott a témával élete hátralévő részében. Tudományos stílusához tartozott, hogy a bonyolultról először egy igen egyszerű modellt készített a rendszer leglényegesebb jellemzőit megtartva. Ehhez kitűnő képzelőereje és tehetsége volt.1953-ban bezárta laboratóriumát és elméleti biológusként kezdett dolgozni. Egyetemi évei alatt 1953–1954-ben biofizikai óraadó tanár volt a Brandeis Egyetemen. 1956-ban megkapta a biofizikai professzor címet a Chicagói Egyetem Enrico Fermi Nukleáris Tanszékén. Mikor Jacques Monod, a párizsi Pasteur Intézet professzora megkérdezte, hogyan vált fizikusból biológussá, ő így válaszolt: „Olyan érdekes a biológia, hát nincs igazam?”.1959-ben publikálta öregedés-elméletét. Diagnosztizálta a hólyagrákot, amely betegségben maga is szenvedett. Felesége, Gertrud segítségével áttanulmányozta a szakirodalmat és módszereket dolgozott ki a betegség felszámolására. Két sugárkezelésen is átesett: 1960-ban és 1962-ben. Maga szervezte a radiológiai kezelést, ő számította ki a dózisokat. Betegségét is arra használta, hogy új gyógyászati eljárást dolgozzon ki: a rák radioterápiáját. A sugárkezelések során a New York City's Memorial Hospitalban Szilárd magnóra mondta életének eseményeit, többek közt feltárta a Manhattan tervben játszott szerepét. Számos interjút adott, és sok TV-műsorban vett részt, mert úgy érezte, már nincs sok ideje hátra. Azonban felgyógyult, ezen saját maga is meglepődött. Mindvégig úgy hitte, rákbetegsége csak átmenetileg szorult vissza, de a halála után végzett boncolás nem mutatott ki testében rákos elváltozást.

Szilárd Leót a fentiekben leírtak alapján tekinthetjük a kvantumbiológiai egyik megalkotójának, aki a kvantum jelenségeket mint módszert alkalmazta.

 

A Budapesti Műszaki ás Gazdaságtudományi Egyetemen több, mint harmincöt éve folynak élettudományi kutatások. A kezdeti időszakban a nemzetközileg elfogadott irányelveknek megfelelően folytak a kutatások. Az egyetemen számos kiváló fizikus, vegyész nyújtott segítséget a kutatásokhoz. Minden, valóban tudományos kutatási program esetében szükséges a tudománytörténeti alapokról indulni. Az antropológiai élettudományi kutatások esetében szinte minden esetben az orvostudomány aktuális protokolljai szerint kellet eljárni. Jelentősen megváltozott ez a szemlélet, amikor lehetőség nyílt arra, hogy az élettudományi kutatások a nukleáris technikai intézetbe folytatódjanak.

Az első kutatási periódusba az egyetemi kutatás is kvantumbiológiai módszertani vizsgálatokra épült. Leegyszerűsítve igyekeztünk bepillantás vetni az élő szervezetekbe és azok visszajelzéseit, mint diagnosztikai eredményt értelmeztünk, értékeltünk.

Az elméleti kutatások és a már fent említett interdiszciplináris tudományos elemzések alapján kijelenthető volt, hogy a kvantumbiológia szinte végtelen módszertani lehetőségei mindaddig nem hozhatnak áttörést, míg a kvantumbiológia nem alkot egy önálló tudományt.

Egy tudományterület akkor tekinthető egységesnek, ha az alapelvek, módszerek, ha rendszerbe vannak foglalva. Végleges “tudomány” nem létezik, így a kvantumbiológia tudományát is elsőként rendszerbe kellett foglalni. Az elv az volt, hogy bizonyítani lehessen, hogy az anyag és az élet körforgásának minden egyes biofizikai és biokémiai folyamatai (Al Khalili megfogalmazásában) kvantum szabályok szerint zajlanak. Nem csak kivételesen, hanem minden esetben!

A tudomány interdiszciplinaritása a 20. század közepétől még szembeötlőbbé vált, igaz csak egyetemek laboratóriumaiban és más tudományos műhelyekben. Egy általános ismeretterjesztő anyagban említést érdemel még Richard Phillips Feynman munkássága is. Az “Előadások Fizikából” című összeállításban a 3. fejezetben fogalmazza meg a “Fizika kapcsolata más tudományokkal” című írásában 3. 3 fejezetben a fizika és a biológia kapcsolatáról vallott nézeteit. A figyelemre méltó tanulmányban megjegyzi, hogy a korábbi biológiai tisztán fenomenologikus rendszerezés módszerét módosítani kell, de nem írja le, hogy ezt a jövőben majd kvantumbiológiai kutatás váltja fel. Mint minden fizikus Ő is jelzi, hogy a “biológiai óriási tudományterület”. A fejezetben ezt olvashatjuk:

Feynman megközelítésében egy olyan esemény valószínűsége, ami többféleképpen is megtörténhet (mint például egy elektron megtalálási valószínűsége egy bizonyos ponton), azoknak a valószínűségeknek az összege, ahogyan az esemény lejátszódhat. Ha ezeket, a valószínűségeket összeadjuk, az eredmény a Schrödinger-hullám lesz – jegyezte meg Feynman. Később, egy 1949-es írásában megmutatta, hogyan kell kiszámolni az útintegrálok összegét egy egyszerű módszerrel, amiket az óta Feynman-diagramnak vagy Feynman-gráfnak neveznek.

Ugyan ebben a fejezetben egy érdekes részletre is érdemes oda figyelni. Részletesen elemzi, hogy az idegsejt nyúlványai ionokat “préselnek “ keresztül a falon. Kifejti, hogy ebben az esetben a pozitív ionok belül, a negatívok kívül helyezkednek el, akár csak egy kondenzátorba.

Végezetül Feynmantól idéznék egy rövid, de tartalmas mondatot.

ennek a hártyának van egy igen figyelemreméltó tulajdonság.. Ha az egyik helyen kisül, azaz ha ezen a helyen néhány ion, átjut a falon és így ott az elektromos feszültség, lecsökken, akkor ezt az elektromos hatást a környező ionok is megérzik.

 

KVANTUMBIOLÓGIA TUDOMÁNY

A teljesség igénye nélkül leírt kvantumbiológiai kutatás módszertani fejezetei a maguk nemében kifogástalanok. Pontos vizsgálati lehetőségeket jelentenek. Amiben ezek a módszerek egyeznek az, hogy a vizsgálatok egy élőlény egy sajátos helyzetében vizsgálható részletét emeli ki. Kísérletet sem tesz arra, hogy bolygónk összes élőlényének természeti törvényszerűségeit értelmezni tudja, nem beszélve arról, hogy az élőlények ökoszisztémáját milyen kvantum folyamatok kötnek össze.

Korábban a fizikusok azt mondták, hogy az élővilág “rendetlen”. Feynman idézetben bukkan fel az ionok kiemelkedő szerepe. A biológusok és az orvosok az életjelenségek vizsgálatánál az ionok cserélődésére soha nem figyeltek. Az 1980-as évek közepén az egyetemi élettani kutatásokat jelentősen befolyásolta Erwin Schrödinger “Mi az élet” című előadásában és kiadványában szereplő mondat:

“A nem -fizikustól nem várható hogy megértse, nem is szólva, arról hogy a fontosságát értékelje – azt a különbséget, amely az általam az imént oly absztrakt módon megfogalmazott “statisztikai struktúrában” fennáll. Hogy állításomba életet is színt leheljek, had vegyem el azt, amit később jóval részletesebben elmagyarázok majd, tudniillik. Azt a tényt, hogy az élő sejt legfontosabb részét -a kromoszóma szálat- nyugodtan nevezhetjük aperiodikus kristálynak”.

Közel egy évtizedes kutatómunkával sikerült bebizonyítani, hogy az élővilág minden résztvevőjének biológiai léttét, sok egyéb jelenséggel együtt, az ionok folyamatos cserélődése biztosítja, ami minden esetben kvantum jelenség.

A kvantumbiológiai módszerek alkalmazásával a “rendetlenség” egyre rendezettebbé vált. Más tudományokhoz hasonlatosan a kvantumbiológiai alapja is a rendszertana. A kémia tudománya az alkémiából akkor lépett át a kémia tudományába, amikor a “kémia elemek periodikus rendszerét” Dmirtrij Ivanovics Mengyelejev 1869-ben megalkotta. Mai ismereteink szerint az elemek periódikai rendszere 118 elemet tartalmaz, amelyek közül 92 azoknak az elemeknek a száma, ami a természetben előfordul.

Egy fontos állítás, minden élőlény sajátos atomi halmaz, amelynek a fajokra jellemző strukturális elrendeződését a sajátos aperiodikus kristályforma jellemez.

Erre a néhány állításra és tényre, ami minden esetben megfigyelhető az élővilágban, alapozottan le lehetett fektetni a kvantumbiológia rendszer elméletét.

A kvantumbiológiai rendszer elmélet értelmezi és leírja az anyag és az élet körforgását úgy, hogy a figyelembe veszi a környezeti változásokat, a mutációs variációk lehetőség, ami nem más, mint folyamatosan zajló evolúció. A komplex Kvantumbiológiai rendszertan ( pl. átdolgozott Carl von Linné Taxonomia) a periodikus rendszerhez nem lehet hasonlítani, azt síkban nem is lehet ábrázolni. Az elemszámok 118 helyett több 10 millió egységet és azok sajátos összefüggéseit jelenti. Tiszta alapkutatás ennek a feltérképezése. Nagyon sok kutatói órát igényel, jól felszerelt laboratóriumokat és kiemelkedően nagy teljesítményű számító gépeket. Közvetlenül ennek semmilyen kereskedelmi haszna nincs. Viszont ahogyan egyre komplexebbé válik a kvantumbiológiai rendszertan, annál több olyan technológiát tudunk megvalósítani, amelyek nem a természetbe való beavatkozással, ha a természet törvényszerűségeit figyelembe vevő csúcs technológiák, megjelenését teszi lehetővé.

A Kvantumbiológiai TAXONOMIA rendszertana lehetővé teszi, hogy bolygónk élővilágát komplex módon tudjuk értelmezni és minden lehetséges összefüggést tudományos pontossággal le, tudjunk írni.

A kvantumbiológia Magyar elmélete a “Hármas Elmélet” (közzé téve 2008 Veszprém és 2013 Genf) további rendező és alkalmazható módszertant tartalmaz. A megnevezéséből is tudható, hogy az elmélet három fő tételt tartalmaz.

  1. Fő tétel. A bizonyított Schrödinger által felvetett “biológiai kristályszerkezeti forma” vizsgálati lehetőségei és annak fontossága, valamint az ionok térszerkezeti feltérképezése minden élőlényre lebontva. Az I fő tétel alapján számos kutatóhely kezdheti el a kvantumbiológia alap, alkalmazott kutatásait, amelyek eredményei azonnali innovációs eredményt produkálhatnak.

  2. Fő tétel. Bolygónk élővilágának biológiai felezési idejének meghatározása. Ebben a fő tételben az anyag és az élet körforgásának természeti törvényszerűségeit lehet behelyettesíteni akár TAXONOMIAI módszerekkel.

  3. Fő tétel. Amely igazolja, hogy minden életjelenség kvantum folyamat. A TAXONOMIA besorolásnak megfelelően ez a kidolgozott módszer lehetővé teszi, hogy az élőlények metabolikus kvantum biokémiai folyamatait közvetlenül mérhetővé tegyük. Valójában ez lehetővé teszi azt, hogy az anyagcserével párosuló kvantumjelenségek, pl. fotonok emisszióját és annak értékeit mérhetővé, tegyük.

 

A fenti gondolatok azt igyekeznek szemléltetni, hogy az un. Magyar Kvantumbiológiai Iskola egységes rendszertant alkotott meg, ami lehetővé teszi az élettudományokban a paradigmaváltást.

Az elmúlt évtizedek kutatásainak számos innovációs eredménye van. Ezeket, az eredményeket minden esetben igyekezett a kutatócsoport bemutatni. Sajnos minden eredmény nélkül. Az okokat keresve tudomásul kell venni, hogy addig, míg a kvantumbiológia tudományát alapismereti szinten nem tudjuk oktatni, addig az értelmezési hiányosságok miatt semmilyen konkrét, azonnal alkalmazható technológiai nem fog elterjedni.

Elméletileg Kína érdekelt abba, hogy a Kvantumbiológia tudományát haladéktalanul bevezesse a mindennapi tudományos életbe. Számukra sürgető, hogy megoldják a klímahelyzetből adodó élővilágban jelentkező zavarokat. Biztosítani tudjanak közel 1.5 milliárd embernek élelmiszert, ivóvizet olyan módon ami lehetővé teszi az közel ideális anyag és élet körforgására jellemző folyamatokat.

A korábban említett már kidolgozott innovációs technológiákat is azonnal alkalmazni tudják abban az esetben, ha a szükséges tudással rendelkeznek. Kiemelkedően fontos Kínának a népegészségügy helyzetének javítása, a gyenge élelmiszer termelés hatékonyságának növelése, a civilizációs betegséges okainak a feltárása, a járványok megelőzésének lehetőségeinek kidolgozása.

Megjegyzés: A vázlatos értelmezés kellő módon jelzi, hogy ezt a programot csak egységesen lehet kezelni. Kiragadott területek lehetnek látványosak, de önmagukban más kvantumbiológiai ismeretek hiányába használhatatlanokká válnak. Tanulmányozva Kína erőfeszítéseit a QUB8 továbbra is felkínálja, hogy kvantumbiológiai módszerek helyett a kvantumbiológia tudománya kerüljön előtérbe.

2019.XI.1.

Gordola