AZ ELMÚLT EGY ÉV
PALATINUSZI ELEMZÉSE
Az elmúlt napokban Líbiából ismét aggasztó hírek érkeztek. A 2011.év észak afrikai eseményeit a PALATINUS társaság és a Műegyetemi Természettudományi Egyesület (MTSE) tagjai folyamatosan igyekeztek nyomon követni és elemezni. A líbiai események talán nagyobb hangsúlyt kaptak a palatinuszi kutatásban, mint pl. Tunézia, vagy Egyiptom. Ennek az az oka, hogy több esetben nemzetközi szervezetek és az azokhoz tartozó egyéb intézmények, gazdasági szervezetek (mint pl. WHO) kérdéseket vetettek fel, amelyekre társaságunk igyekezett legalább elméletben válaszolni.
A fegyveres konfliktusok ismét fellángoltak, igaz nem olyan mértékben, mint a forradalom alatt. Egy 2012.február 21. híradásban olvashattuk, hogy: Heves harcok folynak több mint egy hete Líbia délkeleti, sivatagi térségében, több mint száz ember meghalt – közölték kedden helyi források. A nemzetközi vöröskereszt úgy tudja, hogy csak az elmúlt 24 óra alatt ötven civilt öltek meg.
A hírekben arról is olvashattunk, hogy: Az egymással harcoló al-zvija és tubu törzs régi riválisok, de a jelentésekből nem derül ki, hogy most mi robbantotta ki az összecsapásokat, amelyek Kufra oázisban kezdődtek 12-én.
Ez a látszólag lokális, törzsek közötti rivalizálás és háborúskodás nem kerülne a címlapokra akkor, ha nem tudnánk, hogy 2011-ben milyen áldozatokat követelt a forradalom. Egy rövid idézetből érzékelni lehet a jelenlegi helyzet súlyosságát: 2011. szeptember végén olvashattuk a következőt: A diktatórikus rendszert megdöntő líbiai forradalomban 25 ezer ember vesztette életét – közölte kedden az ENSZ-ben Musztafa Abdel-Dzsalíl, a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) elnöke.
A líbiai forradalmi helyzetet és azok politikai, katonai eseményeit a PALATINUS Társaság és az MTSE kutatói elsősorban csak nyomon követték és különféle feltételezésekbe nem bocsátkoztak mindaddig, míg közvetett módon a WHO karitatív és egészségügyi ellátásának megszervezésével megbízott Angol cég egy elméleti tanulmányt nem kért. A tanulmány elsősorban a tényeken alapuló katonai és katasztrófa medicina kérdésében keresett válaszokat.
2011.április 18. már ezer halott és háromezer sebesült volt a líbiai harcok kezdete óta. Mint az ismert a közzétett adatokból a forradalom végére a sebesültek száma elérte akár a 100 ezer főt. Ezek természetesen becsült értékek, mert megbízható összesített adatok, nehezen lelhetők fel. A hírekből lehet csak következtetni a sebesültek számára. Esetünkben csak a halálos áldozatok számát ismertjük, de feltételezhető, hogy ennek tükrében becsülni lehet a sérültek számát is. „A Human Rights Watch szerint az előző héten összesen 244-en haltak meg Líbiában a harcokban, azonban az al-Arabíja szerint csak hétfőn este több százan veszthették életüket az összecsapásokban. A hétfőn Kadhafi leghangosabb nemzetközi bírálójává előlépő Ibrahim al-Debasi, líbiai ENSZ-nagykövet-helyettes népirtásnak nevezte a Líbiában eddig történteket, szerinte Kadhafinak távoznia kell az ország éléről.”
A sérülések esetében tudható volt, hogy nem általános betegellátási feladatokat kellett megoldani, hanem tipikus háborús sérüléseket kellet ellátni. Ezek a sérülések különféle súlyosságúak voltak. A háborús zónára jellemzően a lágyrész sérülések száma magas, ennek arányában természetesen nagy százalékban a csontokra is kiterjedő sérülések is jellemzőek voltak. A sérülések ellátása, körültekintő orvosi és egészségügyi ellátást esetében még akkor is nagy kihívást jelent, ha biztosítható a „hátországban” megfelelő ellátó intézmény, vagy telepített katonai korházakban kezelik a sérülteket. Líbia esetében ezek nem álltak rendelkezésre és a lőtt, vagy roncsolt sérülések ellátását sok esetben ideiglenes műtőkben próbálták elvégezni. A felületes hírek és információk alapján sok esetben a minimális felszereltség sem állt rendelkezésre.
A felkérésben felvetették, hogy az élettudományokkal foglalkozó kutatók milyen ellátási, logisztikai javaslatokat tudnának javasolni. Ideális körülmények biztosításáról szó sem lehetett, tehát azt kellet figyelembe venni, hogy milyen eszközök és felszerelések biztosítása segíthetné a sérültek ellátását. Abban segítséget kaptunk, hogy tudtuk, hogy milyen orvostechnikai szállítmányok küldését tervezik. Véleményünk szerint egy ilyen segítségnyújtás is enyhíteni tudja az ottani hiányos felszereltségből adódó gondokat.
Az elemzésnél figyelembe kellet venni azt is: A FAO szerint legalább 2,7 millió ember élelmiszerellátása forog veszélyben a líbiai harcok miatt, ezért az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) keretében több mint 43 millió dollárt szán élelmiszersegélyre az érintett régióban.
Líbia élelmiszer fogyasztásának 90 százalékát importból fedezi, s az ENSZ szerint mindössze négy hónapra elegendő élelmiszertartaléka van, mivel a harcok miatt nem működnek rendesen az importcsatornák.
A tanulmányunkban felvetettük, hogy létezik egy lehetőség, amely bizonyos katasztrófa helyzetekben biztosítani képes akár több hetes túlélést úgy, hogy közben a szervezet ellenálló képessége nem csökken. A javaslatot meghallgatták, de nem vették figyelembe.
Az élelmiszerhiány miatt feltételezhető volt, hogy egész ember csoportok fizikális állapota legyengülté vált. Egy legyengült szervezet ellenálló képessége és gyógyulási esélyei egy súlyos trauma esetében kétségesek. Az elkészült elemzésben ezért, külön fejezetet szántunk arra, hogy legalább a fertőzés veszélyét lehessen csökkenteni. A svájci IC-Product AG –vel közösen tettünk javaslatot arra, hogy a helyszínen és a további ellátás alatt egy veszélytelen lokális fertőtlenítést alkalmazzanak, azért, hogy a későbbiekben szeptikus folyamatok ne alakuljanak ki. A konzultációk nem vezettek eredményre, így a fertőzések kialakulása nem volt visszaszorítható. Az eredmény drámai, mert az ellátás utáni fertőzések miatt is több ezer végtagot kellet amputálni.
Az utó ellátásba hazánk is bekapcsolódott tudhattuk meg egy, 2011 októberi hírből:
Magyarországra is jöhetnek sérültek, a Líbiai- Magyar Egyesület most ezt szervezi. "Az az ötletünk, hogy Magyarországra hozunk sebesültek, akiknek a lábait és a kezüket amputálták” – mondta Moud Mohamed Ali, a Líbiai-Magyar Egyesület elnöke.
Összefoglalva az körvonalazódott, amit egy hír is megerősített, hogy a Líbiában a forradalom ideje alatt, míg a fegyveres konfliktusok zajlottak, óránként átlagosan harmincan sérültek meg. Ez természetesen bizonytalan adat számos kétellyel, de kiinduló információnak elégséges volt.
Az elemzések készítésének idejében érkezett még egy sürgős kérés. A líbiai hatóságok több mint 1270 tetemet tartalmazó tömegsírt találtak a fővárosban és nem zárják ki, hogy országszerte több tömegsír is létezhet. A vérengzést Moammer Kadhafi líbiai vezető biztonsági erői követték el 1996-ban a Tripoliban lévő Abu Szalim börtönben. "Több mint 1270 mártírról van szó, szét kell őket válogatnunk, hogy beazonosíthassuk őket DNS-vizsgálat segítségével" – közölte egy illetékes tisztviselő.
A kérdések tovább érkeztek, mert a helyzet bonyolultsága nagyon összetetté vált. A társadalmi feszültség és az ország földrajzi, klimatikus hatásai, nagyon bonyolult, helyzetet eredményezett. Felvetődött az is, hogy például menekülteket végeztek ki sivatagi területeken és azok tetemeit tömegsírokba helyezték el. Elméletileg ezeknek a tömegsíroknak a felderítése nem okozna nagy gondot, de ismerve a Líbiai Sivatag egyik legnagyobb veszélyét, miszerint a világ egyik leg elaknásítottabb területe, ezért az antropológiai kutatás földi lehetősége kiemelkedően nagy kockázatot jelentene.
Az elemzést tehát egyre több szálon kezdtük végezni és azt vettük észre, hogy a látszólag különálló területek egyre több ponton találkoztak és sajnálatosan a problémát nem gyengítették, hanem a hatások és kölcsönhatások azokaz erősítették.
Célszerű röviden néhány ismérvet idézni Líbiáról annak földrajzi elhelyezkedéséről, klímájáról stb.:
– A keskeny parti síkság sok helyütt sós sztyeppvidékétől keletre az Akdar-hegység fennsíkja, délre pedig a szaharai tábla néhány oázissal tarkított kő- és agyagsivatagja, valamint a Szahara legnagyobb egybefüggő homoktengere, a Líbiai-sivatag található. Legmagasabb pontja a Bikku Bitti (2267 m), ami az ország déli határánál van. A Tripoli környéki Dzsifára-síkságot délről a Nefúsza-hegység határolja, ettől délre magas fekvésű kősivatag terül el, még délebbre pedig egy hatalmas, buckás homoktenger az algériai határ és Szabhá között. Líbiában kevés a felszíni víz, és nincsenek állandó folyók, de sok a földalatti vízfolyás és az artézi kút.
– Líbia Nem rendelkezik állandó vízfolyással. Nagy Ember alkotta Folyó (eredeti név: Al-Nahr Szinái) koncepciója az, hogy a föld alatt található vízkészleteket a felszínre hozzák. Az első lépésben Tazerbo és Szarír medence 10 000 km3-re becsült vízkészletét csapolták meg, és szállították Bengázihoz és Szirthez. A Murzuk medence (450 000 km2 terület, 4800 km3-re becsült kapacitás) Szahel al-Dzsefarát Tripolitaniában és Tripolit látja el napi 2,5 millió m3 vízzel.
– További vízlelőhely az Al-Kufra medence (20 000 km3-re becsült kapacitás), amivel Tobruk térségét látják el. A Gadámesz és Al-Dzsagbub környékén lévő földalatti medencék kiaknázásra várnak. A terv széles körű kritikákat váltott ki. A lehetséges környezeti hatásokat nem mérték fel. Senki nem tudja, milyen hatással lesz a kitermelés a meglévő mezőgazdasági területekre. A beruházás első fázisában elköltött pénz öt sótalanító üzem megvalósítására lett volna elegendő. A terv megvalósítása ellen a szomszédos Szudán és Egyiptom is tiltakozott, mert veszélyeztetve érzik saját földalatti vízkészleteiket. Ha a földalatti vízkészlet kimerül, Líbia a területén az ókorban élt Garamant Birodalom sorsára jut, ami a vízbázisok kimerülése miatt az i.sz. 5. században összeomlott.
– Líbia területének 90%-a sivatag vagy félsivatag. A partvidék klímája mediterrán, októbertől márciusig nem ritka az eső. A legnedvesebb éghajlatúak az északi hegységek, itt az évi csapadékmennyiség elérheti a 600 mm-t. Alig 150 km-rel délebbre már a végeláthatatlan sivatag peremén vagyunk, itt a csapadék a 100 mm-t sem éri el. Tripoliban a januári középhőmérséklet 12 °C, a júliusi 26 °C, a csapadék 375 mm. Az ország belsejében 14 °C-ot, illetve 35 °C-ot mérnek, és 50 mm-nél is kevesebb a csapadék évente.
Líbiában mérték a Földön valaha mért legmagasabb hőmérsékletet: Tripolitól délnyugatra egy kisebb oázisban 1922-ben 57,8 °C-t.
A kiterjedt földrajzi területen elhelyezkedő ország egyik furcsa sajátossága, hogy kevés a csapadék, viszont a föld alatt kiterjedt és bőséges édesvíz található. A vízkészletek kitermelése és indokolatlan pazarlása nagyon zavarja a környező országokat (mert Ők is részesedhetnének ebből az ivóvíz készletből). Ennek a vízkészletnek öntézésre való felhasználása beláthatatlan környezeti károkat okozhatna és az sem zárható ki, hogy idővel Líbia nem csak élelmiszer behozatalra, hanem ivóvíz importra is kényszerülne. Líbia bevételeinek jelentős részét az olajkitermelésből biztosítja. Az sem lehetetlen, hogy ésszerű vízgazdálkodással a saját országukon kívül a környező országoknak is képesek volnának a térségre jellemző ritkaságnak számító vizet biztosítani.
Ezt jól szemlélteti a térkép szelvény:
MTSE
2012. február 24.