Gyakran halljuk azt a vélekedést, hogy „könnyű” a műszaki tudományok területén mozgó személyeknek, hiszen a természet, környezetünk fizikai szabályok szerint működik, „csak” le kell modellezni, elemezni. A továbbiak már a műszaki, természettudományos tevékenység jól szabályozott területén folynak, mintegy rutinfeladattá válik a konkrét megoldásuk. Bezzeg a társadalomtudományok! Ott sajnos nem igen található ilyen kitaposott út, általánosságban modellezni sem lehet, az itt tevékenykedő kutatóknak ezért sokkal nehezebb.
Ez önmagában igaz, hiszen azt senki nem vitatja, hogy fontos események, változások pontos idejét, lefolyását, sőt konkrét okát sem lehet beskatulyázni. Mindezek egyedileg meghatározott folyamatok, kapcsolatrendszerek eredményei. De ugyanakkor, ha folyamatokról, kapcsolatrendszerekről beszélünk, rögtön felmerül a halvány hasonlóság a természettudományokhoz, legalábbis terminológiában.
Ha megnézzük, hogy ez utóbbiaknál, nem beszélve a hasonló cipőben járó műszaki tudományokról, hogyan is alakult ki a törvények, elvek, kapcsolatok rendszere, azt kell mondanunk, hogy bizony hosszú évezredes konkrét megfigyelésekkel, ezek ellenőrzésével, a hibák kiküszöbölésével. A könnyebbség talán ott van, hogy a fizikai környezet mindig „szem előtt van”, az elméletek gyorsan ellenőrizhetők a mindig aktuális tudási szint szerint.
A következőkben egy gondolatkísérlettel azt próbáljuk bemutatni, hogy talán ma már vannak olyan eszközök, melyekkel a tanulási, elemzési folyamatokat a társadalomtudományok esetében is felgyorsítva, bizonyos rendszer, törvényi rend e területen is kimutatható.
Nézzük először, mi is a helyzet a természet megismerésével (1. ábra). Az ábrán felsoroltuk azokat a jelenségeket, összefüggéseket, amelyeket természetesnek veszünk és elfogadunk. A természeti erőket megfigyelve törvényszerűségeket állapítunk meg, melyek segítségével elemezzük a természeti folyamatokat.
Ez egy zárt kört alkot, az újabb megfigyelések újabb törvényszerűségek létrejöttét segítik, amelyek folyamatosan visszahatnak a másik csoportra.
Van azonban néhány kérdés, melyet fel kell tenni, és ezek néhány tudományos alapkérdéssel kapcsolatosak. Nem azért, hogy a természettudományokat bolygassuk, hanem azért, hogy a társadalomtudományok területén is előbb utóbb fel kell állítani olyan axiómákat, melyek „nem szorulnak további elemzésre” abban az esetben, ha a kutatási folyamat nem pontosan az ő magyarázatukra irányul.
Mert hiszen a természettudományokban is vannak ilyenek. Például, jól megmagyarázzuk és értjük az erőhatásokat, de hogy mi az erő, arról már viták vannak. Ugyanez áll a gravitációra is. És mindezek a fizikai világ kérdései, nem is olyan elvont területeké, mint a matematika. Az egyik legnehezebben érthető fogalom pedig az idő, ami a társadalomtudományok egy részénél (történelem, régészet) alapvető fontosságú. Ennek ellenére az úgynevezett természeti erők általános megfogalmazása megállja a helyét, a felállított törvények alapján a természethez kötődő jelenségek leírása természetes folyamat. Nyilván találkozunk nem magyarázható dolgokkal, ezt azonban (bármilyen világnézeti megközelítéssel) azzal lehet elintézni, egyébként joggal, hogy az újabb törvényszerűségek, ismeretek felfedezésével talán választ kaphatunk rájuk. És itt van egy alapvető rugalmasság, ami természetesen a humán (társadalom) tudományok (főleg történettudományok) esetében kevésbé van meg jelenleg. Mert míg ezek alapján a műszaki életet tekintve benne van a pakliban a változás lehetősége, sőt kívánalma, a másik területen sok esetben a merev, már egyszer lefektetett törvényszerűségek, kapcsolatrendszerek részben a tekintélyelv alapján is, nehezen változtathatók meg.
Ha ettől a nehézségtől egyelőre eltekintünk, további lépésként közelíteni kellene a két tudományterületet egymáshoz, mind a terminológiában, mind a vizsgált jelenségekben, hogy esetleg segíthessük az újszerű megközelítések, felismerések bevezetését. Mindezt pedig anélkül, hogy bármiféle ráhatást gyakorolnánk a természettudományos, műszaki oldalról a konkrét kutatásokba.
Az egyik (játékos) kapcsolódási lehetőség a már emlegetett idő. A 3. ábrán az eddigieket továbbgondolva megemlíthetjük, hogy a természet sok jelenségét csak az úgynevezett relativitás-elméletekkel lehet jól modellezni. Így jött létre az idő-tér-tömeg kapcsolatrendszer. Ezzel a korábbi természettudományos elméletek lehetőségei jelentősen kibővültek, napjainkban főleg a fizika területén a hatás felbecsülhetetlen. Ha most ide veszünk egy alapvetően társadalmi jelenséget, egy vicces mondást (lásd az ábrán), akkor a humorral együtt burkoltan máris bevontuk a társadalmi kapcsolatokat is természettudományos területünkre.
Hiszen ez a kis mondat már utalás a társadalomnak (a tömeg itt viselkedésében tanulmányozható és egységesen tevékenykedő csoport) a természeti folyamatokra történő reagálására. Tehát akár értelmezhető úgy is, hogy a társadalom milyen kapcsolatban van a földrajzi területtel, a természeti körülményekkel (időjárás), vagy egyenesen a különböző időszakokkal, időperiódusokkal. Ezzel a közjátékkal át is térhetünk a társadalmi jelenségek történések megismerésének kérdéskörére.
Jön a nagy kérdés: Ha a természeti folyamatok léteznek, megismerhetők (tehát valamilyen rendszerben működnek), elemezhetők, akkor létezhetnek-e ugyanilyen jelenségek a társadalmakkal, ezek működésével kapcsolatban is. Ha igen, akkor az esetleges törvények felállítása után a társadalmi-történeti oldalon is sok, esetleg megmagyarázhatatlan történés oka, lefolyása világossá válik. Ezzel kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma a természettudományos oldalról közelítve, hogy van-e objektív társadalmi kutatás, majd ebből levezetett törvény. Hiszen eleve bent élünk egy társadalomban, ennek szemüvegén keresztül (is) nézzük a világot.
A 4. ábra ennek a kérdéskörnek az összefoglalója. A későbbi kis dolgozatokban kitérünk több olyan konkrét vizsgálatra, amely szerint mindenképpen van bizonyos periodicitás a társadalmak életében. Itt akár az etnikai változásokra, akár a politikai viselkedésre, vagy a társadalmi berendezkedésre gondolunk. Az már most megállapítandó, hogy kizárólag hosszútávú (500-1000 év viszonylatában lefolytatott) tanulmányozás, adatgyűjtés szükséges ezek felismerésére. Természetesen ennyi idő nem áll rendelkezésre, de a műszaki területeken vannak olyan módszerek, melyekkel erőteljesen segíthetünk a kutatásban. Amennyiben ezek után vizsgálódásunkba bevonjuk az idő tényezőt is, eljutunk a történelem fogalmához. Ez azért érdekes, mert a történelem (mint tudott) a társadalmi változások, mozgások láncolata. És itt kell kitérni röviden azoknak az elméleteknek az elvetésére, amelyek ezt a folyamatos változást tagadják, és nem kis politikai célzattal úgy állítják be az aktuális társadalmat, mint egy végső cél megvalósult, végső állapotát.
A történelemhez való „becsatlakozásunk” után itt is feltehetjük a kérdést, vannak-e, és objektíven lehetnek-e a történelemnek törvényei, erői és ezek által meghatározott folyamatai. Minderre az jogosít fel bennünket, hogy a természet megfigyelésétől a társadalom bevonásán keresztül eljutattunk a történelemig, anélkül, hogy ebben a logikai láncolatban bármilyen nehézség fennállna. Amennyiben pedig vannak rögzíthető ismeretanyagok, amelyek ilyen jelenségek meglétére utalnak, nyilvánvalóan a tudományos kutatás újabb szeletét lehetne megnyitni, a maga nem belátható következményeivel, eredményeivel együtt.
Az azt hiszem nyilvánvaló, hogy eddig azért jutottunk el, mert legalább ennek a kérdésnek a vizsgálati lehetőségét fel fogjuk vázolni. Minden esetre abból indulunk ki, hogy a társadalomtudományok területéhez tartozó információkat be tudjuk gyűjteni, ezeket hosszú időre vonatkoztatva egyesíteni (integrálni) tudjuk valamilyen egységes szemlélettel. Tehát prekoncepcióként kimondjuk (5. ábra), hogy igenis, vizsgálni lehet a történeti-társadalmi folyamatokat, a társadalomtudományok vizsgálati módszereinek kiegészítésének céljából, mégpedig műszaki-természettudományos indíttatással és módszerekkel. Ha betartjuk a már korábban felvázolt kritériumokat (integráció, hosszútávú megfigyelés, együttes elemzés, adatszűrés), amelyek általában mind megtalálhatók a műszaki területeken is, akkor úgy véljük, és a továbbiakban majd bizonyítjuk, hogy felfedezhetők törvényszerűségek, mind a nyelvészet, történelem, antropológia, régészet területén. Továbbá ezek hasznos kiegészítői lehetnek (esetenként problémamegoldó jelleggel) a felsorolt tudományterületeknek.
A vizsgálat módszere a fentiek figyelembevételével az integrált adatfeldolgozás térben és időben az úgynevezett térinformatikai rendszerek (GIS) alkalmazásával. Itt mindössze az történik, hogy az egyébként a szakemberek által megállapított, összegyűjtött és esetenként elemzett információk egységes földrajzi-térképészeti rendszerbe kerülnek (hiszen mindezen információknak általában van helyhez kötött tulajdonságuk), ahol is az informatikában megszokott módszerekkel összehasonlítás, térképi vizsgálat történik. Ha ez nagyobb területeket és időmélységet fed le, akkor minden valószínűség szerint kimutathatók azok a térbeli és időbeli összefüggések, amelyek a folyamatok, törvényszerűségek megalkotását, leírását segítik.
DR WINKLER GUSZTÁV