Első megjelenés
2009
Társadalmi, etnikai feszültségek
Előszó:
( A Növekvő gazdasági és társadalmi feszültségek című írás, elsősorban a 2009. évi aktualitásokat tartalmazza. A palatinuszi elemzések alapját szinte minden esetben az Antropológiai szemlélet hatja át. A három részes elemzést, a rövid tanulmány olvasását nagyban segítheti az antropológiai szemlélet rövid ismertetése.
Az antropológia, vagyis embertan a görög eredetű anthroposz „ember” szóból származik. A nagy összefoglaló tudomány tehát az emberről szóló tudományt jelenti. Az embertant (antropológiát) két fő részre oszthatjuk.
-
A Fizikai antropológia a hajdan élt és a mai ember fizikai, testi tulajdonságaival foglalkozik, míg
-
A kulturális antropológia az emberi kultúrát vizsgálja.
A Fizikai Antropológia főbb ágai, al- tudományai további három területet jelentenek, úgymint biológiai antropológia (emberiség sokféleségének vizsgálata pl. genetika, antropometria, somatologia –testtan), orvosi antropológia (az emberi testalkat, csontváz, koponya tanulmányozása –osteologia-, amelynek gyakorlata már csak nyomokban fedezhetők fel napjaink orvostudományában) és paleoantropológia ( ami a Homo Sapiens (emberi faj) kialakulásával, az előember és az ősember maradványaival foglakozik).
A Kulturális antropológia, mint az antropológia egyik fő ága, amit egyes helyeken szociális antropológiának, illetve szocio-kulturális antropológiának is neveznek középpontjában a kultúra áll és az a feltételezés, hogy az emberi faj olyan képességekkel rendelkezik, hogy a világot szimbolikusan fogja fel. Ezeket a szimbólumokat a társadalomban képes megtanulni és megtanítani, továbbá ezeknek a szimbólumoknak a segítségével képes a világot és magát a fajt átalakítani, megváltoztatni. A kulturális antropológia kutatási területei: a társadalmi hálózatok, társadalmi viselkedés, rokonsági kapcsolatok, jog, politika, ideológia, vallás, hiedelmek, termelési és fogyasztási szokások, kulturális csere, szocializáció, nemi szerepek és a kultúra egyéb kifejezési formái, mint például művészetek.
A palatinuszi szemlélet nem választja szét az antropológiát és nem csak egy antropológiai résztudományban végzi elemző munkáját, hanem az emberi élet minden területén az antropológia komplex összefüggéseivel értelmezi a bonyolult kapcsolati rendszereket.
Az antropológiai kutatás megkívánja a terepmunkálatok végzését, a helyszíni elemzéseket és elsősorban a saját felmérések eredményeit használja fel az összegzéseknél. Teljes tévútnak bizonyul az, ha valaki antropológiai kutatását úgy végzi, hogy csak szakirodalmat olvas. )
Az 2006. évi elemzés:
A hét témája a cigányság helyzete a magyar közösségen belül. A cigánykérdés mindig aktuális, és mindig aktuális is volt (30–50–100 évre visszatekintve), persze vannak olyan időszakok, amikor az asztal alá söprik kérdést, és vannak olyan évek, hónapok, amikor az egyik legfontosabb társadalmi problémává válik. Mint pl. most is, merthogy gyilkosságok történtek, rossz a közbiztonság, válság van – és persze közeledik a választás. Heti vitaindítónkat Dr. Szacsky Mihály szomatológus, a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos főmunkatársa vállalta magára. Kattintsanak és olvassák!
A társadalmi és etnikai feszültségek napjainkban olyan szintet értek el hazánkban, hogy egyes sajtóorgánumok már arról írnak, miszerint magát a társadalmat is képesek megrengetni. Számos elemző már csak azzal foglalkozik, hogy az érveket, ellenérveket ütköztesse, miközben a zajló folyamatokat, azok történeti hátterét rendre nem veszi figyelembe. A viharosan zajló eseményeket általában, mint megtörtént eseményeket fejtegetik, és szinte minden esetben etnikai ellentétekről beszélnek.
A semmitmondónak tűnő bevezető akkor válik súlyossá, ha kimondjuk azt, hogy a cigányság helyzetének társadalmi megítélést szeretnénk tisztán látni.
Elemző munkát, véleményt ilyen súlyú kérdésben csak akkor lehet kimondani, ha a jelen körülményeket a múlt tükrében vizsgáljuk meg. Egy korábbi dolgozatban (II-III rész) röviden szerettem volna felidézni a cigányság történelmi hátterét, nem csak hazánkban, hanem egész Európában.
A cigányság Indiából történő elvándorlása és hosszú, szűnni nem akaró vándorlása Európában talán még most is tart. Miért tartjuk a cigányságot etnikumnak? Talán azért, mert ők maguk szeretnének etnikai közösséget alkotni, fenntartani. Jól láthatjuk, hogy azokban az országokban, ahol integrálódtak, és beolvadtak a társadalomba, szinte nyomtalanul elvesztették kultúrájukat és identitásukat.
A XIX–XX. században a világ népessége robbanásszerűen növekedett, sajnálatos módon úgy, hogy a szegény néprétegek képezik a többséget. Az a modell, hogy vannak gazdag és szegény országok, napjainkban más értelmet kap, mint mondjuk néhány évtizede.
Példaként hozhatjuk fel Kínát – mert senki nem vitatja, hogy a gazdasági háború jelenlegi állása szerint nem csak csatákat, hanem háborút is nyert a gazdaság frontján, miközben relatív értelemben az országon belül ott van a legtöbb szegény, éhező, nyomorban élő ember. Egyes elemzők szerint egy-két évtizeden belül Kína lakosságából 200–300 millió ember ökológiai menekültté válik. Hasonló társadalmi ellentmondásokat tapasztalhatunk Indiában, Pakisztánban is. Ezek a geográfiai tények is fontosak akkor, ha próbáljuk megérteni a cigányság jelenlegi helyzetét Európában és hazánkban.
Tényként mondhatjuk ki, hogy egy indiai népcsoport több száz éve elvándorolt szülőhazájából, és boldogulást keresve más vidékekre költözött. Vándorló életmódjukat napjainkban is megtartották, de bizonyos esetekben hangoztatják, hogy állampolgárságuk ahhoz az országhoz köthető, ahol élnek. Ez a tény elméletileg rendben van, a torzulás csak ott következik be, amikor az általános közösségi életüket, tévesen kommunikálják. Sőt, bizonyos esetekben ellentmondások kerülnek felszínre. Említsünk néhány ellentétpárt.
Értelemszerűen egy ország polgárainak vallják magukat, de deklarálják, hogy a mindennapi életben az etnikai kultúrájuknak megfelelően élnek. Ez az ellentmondásosság természetesen számos nemzet és nemzetiség esetében is fennáll. Az egyik oldalon – mint állampolgárok – elvárják az adott nemzet által kialakított nemzeti gondoskodást, miközben az adott nemzet néhány alapvető törvényét arra való hivatkozással nem tartják be, hogy nemzeti kultúrájukkal ellentétes. Tehát minden érvelésnek megvan a maga ellenérv-párja.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szegény – és sok esetben reményvesztett – ember könnyen válhat kiszolgáltatottá, és ezen keresztül az elemi ösztönök felszínre kerülésével agresszívabbá. A helyzetet ronthatja, hogy ha az adott népcsoport vezetői nem a megegyezésre és a problémák megoldására törekszenek, hanem kifejezetten a feszültség fenntartásában érdekeltek.
Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel még akkor is, ha kényelmetlenek és kellemetlenek a felvetések. Az összetett problémahalmazból érdemes kiemelni az agressziót.
Kifejezetten téves az a megközelítés, ha az analfabéta, kocsmára szoktatott, érzéketlen és érzelmektől mentes ember pénzszerzés vagy élelmiszerszerzés miatt konfliktusba kerül egy termelővel, és a dulakodást követően a vagyonát féltő embert megöli.
Teljesen más megítélés szerint kell kezelni azt, amikor egy „vezér” utasítására többen megélhetési bűnözést követnek el, és rablótámadásban kirabolnak családokat. Sehova nem sorolható az, amikor kifejezetten jó anyagi helyzetben lévő romák az „éjszakai életben” garázda magatartásuk következtében embert ölnek.
Azonnal felvethető, hogy a rasszizmus is komolyan veszélyezteti a békés egymás mellett élést. Társadalmunkat jogosan megrázta az a gyilkosságsorozat, ahol minden esetben védtelen cigányokat öltek meg.
Kifejezetten káros az a tömegkommunikációs szenzációkeltés, hogy hazánkban eluralkodott a szélső jobboldali magatartás, és cigányüldözés folyik. Határozottan kijelenthető, hogy ez nem igaz, és sajnos az sem zárható ki, hogy a kommunikáció háttérben politikai indokok is fel-felbukkanhatnak. (Folyamatosan értesülhetünk arról, hogy a cigányság a maga közelítően 800.000 fős létszámával jelentős szavazóbázisnak tekinthető.)
A sorozatgyilkosság esetében a felderítési szakaszban hallhattunk arról, hogy jön az FBI, és „profilalkotással” rávilágít az elkövetőkre. Nem hivatalosan volt lehetőségem arra, hogy kifejtsem a véleményemet erről. Azt mondtam – minden bonyolult elemzés felhasználása nélkül –, hogy az elkövetők körét nagyon jól be lehet határolni. Milyen körben lehetett keresni az elkövetőket?
Nem volt kizárható, hogy nemzetiségen belüli konfliktusról van szó. Ebben az esetben csak azt kellett volna elemezni, hogy az áldozatok között volt-e valamilyen kapcsolat. A nemzetiségen kívüli elkövetők esetében motívum lehetett az is, hogy pl. uzsorakölcsön tartozás miatt követték el tettüket.
A rasszista gyilkosság, mint teljes társadalmunkra jellemző, spontán cselekedet, kizárható, és gondolom, mások nevében is kijelenthetem, hogy hazánkban ez az agresszióforma elképzelhetetlen.
Amikor azt fejtegettem, hogy létezik még egy variáció, akkor titokban azt reméltem, hogy ez nem fordulhatott elő. Ebben az esetben egyértelműen kiképzett profi elkövetőkről beszélhetünk – de ki a megbízó? Ha egy adott társadalom sok profi fegyverest képez ki, akkor ennek a veszélye sajnos nagy, de ezeknek az embereknek az intelligenciája és érzelmi világa rendkívül silány. Ebből az következik, hogy vannak megbízók, irányítók, de kik?
A felvetést követően azt a válasz kaptam, hogy ez teljes mértékben kizárt, mert ilyen kiképzés nincs. Sajnálatos, hogy olyan tények támasztják alá gondolatmenetemet, amelyet országunk szinte minden lakosa láthatott.
Ez nem más, mint amikor az októberi tüntetésoszlatáskor sörétes puskával vízszintesen lövéseket adtak le emberekre, igaz hogy gumi lövedékkel, de ez a tényen nem változtat (a fegyver használatát és a lövés leadását nem befolyásolja az, hogy gumilövedéket, madarászó sörétet vagy tiltott lőszert használtak).
A rendőrkapitány akkori véleményét sem lehet értelmezni, mert azt mondta, hogy „minden törvényes eszközre engedélyt adott, kivéve lőfegyverre”, és ezt követően bemutatott a sajtótájékoztatón egy sörétes vadászpuskát.
Korábban sokat foglalkoztam elemzésekkel, és úgy gondolom, kellő információkkal rendelkezem ebben a témakörben, ezért azt is tudom, hogy a rendőrségi un. sörétes puskák teljesen eltérnek a vadászfegyverektől. Azt szinte azonnal el lehetett vetni, hogy vadász követte el a gyilkosságokat, mert a vadász nem arra tréningezik, hogy pontos lövést adjon le fejmagasságban emberre, sőt, ha véletlenül egy fácánvadászaton „áthúzza” a puskát a hajtó vonalon, a többi vadász azonnal összecsomagoltatja vele a fegyverét.
Legnagyobb sajnálatomra tehát az utóbbi teória kezd körvonalazódni – de ki a megbízó?
Arra kell törekedni, hogy végre a sok feszültséget követően társadalmi béke alakuljon ki, az embereket ne származásuk, hanem csak és kizárólagosan cselekedeteik alapján ítélje meg a közvélemény. Semmilyen csoportosulásnak semmilyen kiváltságot nem lehet adni, főleg olyat nem, ami erőszakos cselekedeteket is megenged. Reménykedni lehet abban, hogy a politika végre felnő feladatához, és saját, kisstílű érdekeik helyett a köz javával foglakozik. Ebben az esetben az etnikai feszültségek is megszűnhetnek.
Folytatás következik:
(Pannon Palatinus Archivum 2009)
szacsky