2009
Vizsgáljuk meg, hogy napjaink társadalmi feszültségei milyen történelmi, gazdasági, politikai folyamatok eredményeképpen alakultak ki! A bonyolult összefüggések feldolgozására természetesen nem megfelelő környezet egy rövid írás, dolgozat elkészítése. A további kutatásokhoz és gondolatműhelyek elemzéseihez célszerű megoldásnak tűnik, ha a kérdésfeltevések és az azokra adott egyszerű válaszadások formáját választjuk.
Kérdésfeltevés (továbbiakban KF):
– A cigány (roma) származású népcsoportok létszáma a világban.
Válasz (továbbiakban V):
– Visszatérő jelenség, hogy a cigányok vándorló életmódjuk miatt kimaradtak a hivatalos népszámlálásból, és más nomád csoportokkal való gyakori együttes osztályozásuk is nehéz feladat elé állítja azt, aki összlétszámukat akarja meghatározni. A becslések szerint létszámuk a világban mindösszesen 2–3 millió lélek, hazai források 8 millió főről tesznek említést. Figyelemre méltó a számok tükrében, hogy hazánkban jelenleg 800 000 fő tartja magát cigány származásúnak, tehát hazánk relatív értelemben a legnagyobb roma társadalommal bír.
KF:
– A cigány vagy roma népesség asszimilálódása.
V:
– A kutatók szinte egybehangzó véleménye az, hogy a cigány társadalom rendkívül erős összetartozást mutat. Abban is megegyeznek a kutatók, hogy a cigányok „vándorlása” –jellegét tekintve – időszaki, szezonális jelenséggé vált. Egyes évszakokban minden nomád cigánycsoport felkerekedik, és országhatárokat figyelmen kívül hagyva járják kitaposott útjukat.
KF:
– A cigányság történelmi megpróbáltatásai.
V:
– Mint ismeretes, Nyugat-Európában a XV. században feltűnt cigányokat már megjelenésüktől számított 80 évvel később, életmódjuk miatt szinte minden európai országból kitiltották. Ismert az is, hogy a rendszeres üldöztetésük, más országokba való deportálásuk ellenére újra meg újra visszatértek oda, amelyet korábban el kellett hagyniuk. Valószínűsíthetően szokásaik és a vándorló élet kényszerűsége miatt mindig jó bűnbaknak voltak kikiálthatók. Szükséges hangsúlyozni, hogy Európáról, és nem hazánkról van szó. A cigányokat a helyi lakosság rendszeresen vádolta különféle bűntettek elkövetésével, mintegy előjátékaként a későbbi hivatalos és jogi üldöztetésnek. A történelem folyamán sokszor hoztak hivatalos rendeleteket letelepülésükre és asszimilálásukra, de a helyi hatóságok rendszeresen megtagadták még azt is, hogy a település határában táborozzanak.
Mint érdekességet kell megjegyezni, hogy a modern francia törvények megtiltották ugyan, hogy bárhol letelepedjenek, és rendőri felügyelet alá helyezték őket, mégis a nem cigány állampolgárokhoz hasonlóan adózniuk kellett, és katonai szolgálatot teljesítettek. Ellenpéldát is ismerünk. Spanyolországban és Walesben a cigányok letelepedtek, és majdnem teljes mértékben asszimilálódtak.
A II. világháborút követően Kelet-Európa szocialista országai próbálkoztak azzal, hogy véget vessenek a cigányok vándorlásának, és letelepítsék csoportjaikat. Nem zárható ki az sem, hogy napjaink társadalmi feszültségeinek alapjait ebben a korszakban kellene keresni, amire a választ a kultúra, oktatás és gazdasági rendszerek összeomlása adhatja meg.
KF:
– A hazai cigányság néhány történelmi eleme – volt-e Magyarországon cigány üldözés?
V:
– Célszerű nem kronológia szerint idézni. Történelmi tény, hogy Mária Terézia 1761 nov. 13-án megtiltotta a cigány elnevezést. Helyette az „újlakosok, újmagyarok, újparasztok” elnevezést kellett volna használni (német megnevezése is volt, ami nem más, mint Neubauer). Ezzel a XVIII. században alkalmazott egyéb elnevezéseket is megtiltották, úgymint a „purde” meztelen, „dádé” atya, „more” enyém, „csoré” szegény. Mária Terézia törvényére valószínűsíthetően hatással volt IV. Fülöp 1633. évi rendelete, amiben Spanyolországban, megtiltották a „gitanos” megjelölést.
A cigányság hazai megjelenését követően országunkban mindig helyén kezelték ennek a vándorló népcsoportnak a helyzetét. A cigány vándorló népcsoportokról legendák születtek, és valószínűsíthetően ennek hatására 1496-ban a galderni hercegségben útlevelet állítottak ki, mellyel megengedték, hogy az országon áthaladhassanak a vándorló cigányok, viszont tartalmazta az útlevél azt is, hogy egy helyen három napon túl egy csoport sem tartózkodhat.
Tudjuk, hogy Zsigmond királyunk, a kor kiváló diplomatája, szintén biztosította a cigányság átvonulását. Érdekességként célszerű megemlíteni, hogy a XV. század tévhitét, miszerint a cigányok egyiptomi származásúak, egy magyar ember pontosította. Az indiai származás felvetését egy 1776-ban megjelent bécsi újság, az „Anzeigen aus den sammtlichen k.k. Erblandern” 6. évfolyamában, 1776-ban megjelent írásban Szatmár-Némethi Pap István beszámolójából tudhatunk meg, aki Vályi István tanulmányára hivatkozott. A történelmi hitelesség megkívánja, hogy arról is említést tegyünk, hogy a cigányságot barátsággal fogadták, és pártolták jelenlétüket. Ismert az is, ha Közép-Európában valaki egy cigányt megütött, azt a szentszék elé idézték, és egy aranyforintra büntették.
Bonyolult elemzésekre volna szükség azért, hogy megtudhassuk, mi történt rövid idővel később, ugyanis a szimpátia hirtelen megszűnt, és barátság helyett üldöztetésben volt részük a cigány csoportoknak.
Kiemelkedő rendeletnek tekinthetjük a német Reuss hercegség kormánytanácsának szigorú határozatát, ami nem volt más, mint az, hogy minden a hercegség területén fellelhető cigányt lőjenek le (1711-1713-1725)! I. Frigyes Vilmos rendelete azt mondta, hogy „országában talált, 18 évet meghaladó minden cigány felakasztassék”. A cigányság szerencséjére a hatóságok nem lelkesedtek a kegyetlen törvényekért, ezért gyakorlatilag azokat elszabotálták.
A cigányság sorsa más országokban változó módon alakult. Lengyelországban 1501-től folyamatosan adtak ki rendeleteket a cigányok ellen, viszont átlátva az egyensúly megteremtését, néhány esetben nemesi rangot adtak és „cigány-király” címet is adományoztak, ezzel mintegy legalizálták jelenlétüket az országban. Az utolsó lengyel cigánykirály Marcinkiewicz Jan volt, aki 1790-ben halt meg.
Oroszországba II. Katalin Cárnő telepített be cigányokat, akik ezzel gyakorlatilag felhagytak vándorló, életmódjukkal. Svédországból és Dániából 1662-ben halálbüntetés terhe mellett utasították ki a cigányokat. Franciaországban az orleans-i parlament 1565-ben szigorúan végrehajtatta a cigányok likvidálását, úgy hogy csak kis részük tudott megmenekülni és a baszkok között kerestek menedéket (egyes dokumentumok alapján 1802-ig).
A cigányok európai történelmét azért célszerű összehasonlítani a hazai cigányság történelmével, mert hazánkban ilyen jellegű üldöztetésről nincs tudomásunk. Hazánkban elsősorban a zenei képességeik miatt ismerték el a cigányokat, amit az is mutat, hogy az 1525-ös hatvani országgyűlésre a cigányokat, mint muzsikusokat fogadták fel. A letelepedéseiket biztosították, és a vajdát nemes embernek tekintették. A török időkben a cigánysággal gyakorlatilag nem törődött senki, viszont mint kémeknek igen nagy hasznát vette a végvári véderő, de még az osztrákok is.
A Török Birodalom széthullását követően hazánkban gyér volt a lakosság. Mária Terézia – a már említett 1761. nov. 13-án kibocsátott rendeletének értelmében – a cigányságot a Bánságba szerette volna letelepíteni. A letelepítés elkezdődött, de ismeretlen zavarok miatt 1767 nov. 17-én Mária Terézia egy újabb szigorú rendeletet adott ki, melyben azt szabályozza, hogy „a cigány gyermekek szülőiktől elvétessenek, és nevelés végett más nemzetbeli embereknek adassanak át fizetés mellett, cigány férfinak pedig ne legyen szabad cigány nővel házasságra lépni.” Elgondolkodtató, hogy miért módosultak a törvények, és miért alakulhatott ki ez a helyzet, amely más néptörzseknél is fel-felbukkan, mint pl. az ausztrál őslakosok asszimilálásánál.
A II. Világháború vége felé a hazai cigányság elszenvedte a holokauszt tragédiáját. Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a magyar kormány nyilvánosságra hozta azt a rendeletét, amely szerint be kell börtönözni a munkanélküli cigányokat. A „volk und Rasse" 1941 februárjában szintén közölte a hírt. Ber lin szorgalmazta a törvény végrehajtását, de 1943-ig csak keve sen estek áldozatául. 1944 márciu sától, miután Magyarország német uralom alá került, a cigányo kat a zsidókkal együtt szállították a haláltáborokba. Ezt a történelmi tényt a „Bibaxtale Bersa” „szerencsétlen évek” című műben is olvashatjuk. Talán nem túlzás az, ha kiemeljük azt a tényt, hogy „miután Magyarország német uralom alá került”. Napjainkban kezdik elfeledni, hogy a holokauszt tragédiája a Németek II. világháborús politikájának egyik drámai mellékterméke. Kellemetlen az, amikor napjaink Német liberális politikusai Hazánk társadalmát fajgyűlölőként állítják be. A történelmi múlt nagyon sok társadalom számára kellemetlen, de ezt csak azzal lehet feloldani, ha a kritika párosul kellő önkritikával.
Nem zárható ki az sem, hogy Amerika őslakosságát is érintette volna ez az európai elitélendő módszer, vagy hasonló törvények sújtották volna az indiánokat, de erre nem került sor, mert őket tényszerűen kiirtották. A ma élő indiánok helyzete kis létszámuk és a rezervátumi élete miatt nem elemezhető. De nem mentes az USA történelme sem, hasonló etnikai üldözések zajlottak a történelmi időben. A Ku Klux Klan (röviden: KKK, vagy Klan) több korábbi, illetve jelenleg is működő, titkosan szerveződő társaság neve, melyek az Amerikai Egyesült Államok területén működnek. Sok ezer ártatlan embert félemlítettek, korbácsoltak és öltek meg bőrszínük, hitük, meggyőződésük miatt. A Ku Klux Klan 1865-ben alakult és az első működési periódusa 1871-ben zárult le. Ettől számítják a második Ku Klux Klan periódust, amit 1915-ben újfent megalapított William Joseph Simmons metodista pap. Eleinte nemcsak a négereket üldözték, hanem a bevándorló katolikusokat is. Napjainkban a Ku Klux Klan tagjai a feketék és zsidók helyett egyre inkább a spanyol anyanyelvű bevándorlók ellen fordultak.
Sokan mondhatják, hogy ez történelem és a múlt szemétdombjára került. Az Amerikai Egyesület Államok a demokrácia fellegvára és méltánytalan ilyen történelmi tényt felhozni. A tényszerű ismeretek viszont nagyon zavarba ejtők lehetnek, ugyanis a Klán napjainkban is él (igaz egyre csökkenő létszámban). 1920-ban még 4 millió tagja volt, de 2006-ra már csak 5000 tagot számlált a Ku Klux Klan taglétszáma. Tudomásom szerint hazánkban taglétszámmal bíró rasszista akció csoportok nem működnek és biztos vagyok abba, hogy hazánk társadalma ilyen szerveződést nem tűrne meg. Hazánk minden polgárát sérti az, ha fajgyűlölőnek állítják be őket. Különösen fájó az, ha a hazai politika szereplői egymást ilyen jelzőkkel illetik.
A politikai önmérséklet egyik alapja a hitelesség és tényszerűség. Biztatni kell a politika minden szereplőjét, hogy maradjanak a realitásoknál.
(Pannon Palatinus Archivum 2009)
szacsky