ENERGIA

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar

Via Futuri-2011

Konferencia anyagához

A XXI. században a fejlett társadalmi rendszerek azzal szembesültek, hogy egy bizonyos jólét fenntartásához egyre több energiára van szükség. Embertársaink, akik nagyobb városokban, vagy településeken élnek el sem tudják képzelni az életüket közvilágítás nélkül (mint például napjainkban, Esztergomban), tömegközlekedés vagy valamilyen energiát felhasználó hűtő-fűtő rendszer nélkül.

világítjuk a világ űrt

Az energia-felhasználás természetesen ezzel nem ér véget, mert a közlekedés, mindennapi környezetünkben lévő gépeink és maga az eszközök előállítása is vámpír módjára szívja az energiát. Sokan azt gondolhatják, hogy ez azért történik, mert 7 milliárdan élünk a Földön. Igaz lenne ez az állítás akkor, ha ez egy élhetetlen bolygó lenne és mindent az embernek kellene előállítani. A természet, bár sok sebből vérző módon, de még biztosítja az élet és a természet körforgását minden külön energia-felhasználás nélkül. Az energiatermelők, a szállítók és a forgalmazók ezt az érvelést nem értik, mert csak abban érdekeltek, hogy a véges (tekintsük a természet tartalékának) földi energia-készleteket kitermeljék, azt felhasználják és ebből gazdasági hasznot produkáljanak.

Az átlagos ember, akit bele-tereltek ebbe a világba hol ámulva, hol riadtan hallgatja, vagy tanulmányozza a szélsőséges érdekeket képviselők szóvivőit. Nincs nap, amikor az energia és a fenntartható fejlődés értelmezhetetlen álmáról ne hallanánk valamilyen hírt, jól hangzó, de tartalmatlan riportot.

A szokványos fennkölt kijelentések és marketing szólamok helyett egyszerűen vizsgáljuk meg, hogy milyen helyzetbe kerültünk és egyáltalán milyen esélyeink vannak arra, hogy ebből az egyre romló helyzetből ki tudjunk kerülni.

Az értelmezést egy sokak számára furcsa kijelentéssel kell kezdeni. Földünkön nincs energia vállság, csak értelmetlen felhasználás. Az élet kialakulásának egyik alap feltétele, hogy egy adott bolygón szűk tartományon belül ingadozzon a hőmérséklet. Az élet feltételét úgy is felfoghatjuk, hogy a víz (mely az élet egyik alapja) ne legyen tartósan szilárd állapotban és nagyon kevés helyen alakuljon át gőzzé (ez nem vonatkozik a természetes párolgásra). Az élet fenntartásának is lehet tekinteni a víz állapotát. Jelenleg kétséges feltételezésekbe bocsátkozhatnánk az élettel kapcsolatban, ha a jégkorszak stabilizálódott volna (A kainozoikumi eljegesedés a kainozoikum földtörténeti idő eljegesedési időszaka, amely jelenleg is tart. 33,5 millió évvel ezelőtt kezdődött az eocén kor végén az antarktiszi jégtakaró állandósulásával. A lehűlés a miocén során felgyorsult, körülbelül 5 millió évvel ezelőtt az Antarktisz legnagyobb részét már gleccserek borították.).

Jövőnk biztonsága a jégben

De nem így történt, mert a földfelszín és a légkör hőmérséklete egy lassan évezredekben mérhető változáson ment keresztül, ami lehetővé tette az élet sokszínűségének kialakulását és annak fennmaradását. Ehhez hatalmas energiára van szükség, de ki az energiaszolgáltató?. Mielőtt bárki érdekcsoportokra gondolna szükséges ezt az alaptényt tisztázni. A gigantikus energiaszolgáltató maga a TERMÉSZET. A emberiség teljes történetében a kiegészítő energia, (azaz a tűz-égés) a szén korforgásán alapult.

A szén geokémiai körforgalma

Mint tudjuk, minden természeti folyamathoz szükség van alap és segéd energiákra. Ezt a kiegyenlítettséget jelentő stabil energiaforrást maga a NAP sugárzása biztosította és biztosítja folyamatosan szakadatlanul.

Bonyolíthatnánk a kérdést azzal, hogy az élet nyüzsgése csak bolygónk kérgén, a felszínen zajlik, mert a föld mélyében egyre melegebb olvadt anyag található, mely időnként a felszínre tör vulkánok formájában. Az egyszerű elmélkedést azzal is lezárhatjuk, hogy a természet stabil körforgásának energia-szükséglete magában a körforgásban rejlik.

Napjainkban viszont nem ezt halljuk. Az olaj kitermelése, a szénbányászat, atomerőművek, az alternatív energiaforrások kihasználása mind azt sugallják, hogy az emberiség energia-hiányba szenved. Ennek megfelelően csak egy esélyünk van a fennmaradásunkra, ha fokozzuk a kitermelést és a nyersanyag készleteink felélését. Mielőtt bárki elkeseredne és ezt a vitatható néhány sort komolyan venné, meg kell nyugtatni, mert bolygónkon az élet fennmaradásához szükséges energia-körforgás a természet törvényének megfelelően stabil. Természetesen vannak zavaró tényezők, amelyeket az energiatermelők és a szolgáltatók kockázati tényezőként tüntetnek fel. A nagy olajtársaságok és energia lobbik azt hangoztatják, hogy áldásos munkájuk nélkül megállna az élet. Ezt néhány országban még elhiszik, de érveik egyre hiteltelenebbek és sajnálatosan a tevékenységükkel járó károkozások mértéke egyre nő, mint például a Mexikói Öbölkatasztrófa esetében.

Szakemberek egybehangzó és általános véleménye az, hogy a Földünkre az egy napra eső Napsugárzás energia mennyisége az megfelel bolygónk teljes egyévi energia szükségletével. Ha ehhez még hozzá-vesszük a klimatikus állapotok tényszerű változásait, akkor nem hogy energia hiányról, hanem energia többletről beszélhetünk. A globális felmelegedés kérdését nem célszerű ebben a dolgozatban megvitatni. Ki kell térni viszont arra, hogy több országban a kritikus nyári hőmérsékletemelkedésekkel egy időben az áramfogyasztás és ezzel az energia felhasználás olyan szintet ért el, amely a teljes villamos áram szolgáltatás összeomlásához is vezetett.

A fenntartható fejlődés téves értelmezése alapján sokan azt gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy mindenből egyre többet kell termelni, mert akkor például tudunk sok embernek munkát adni, fejlődik a gazdaság és egy szűk réteg még gazdagabbnak mondhatja magát. Ez a gondolkodásmód vezetett oda, hogy a nyersanyagainkat minden kontroll nélkül egyre növekvő mennyiségben termeljük ki. A többlettermelés egyre fokozódó nem természetes energia felhasználást igényel, amit csak rontanak az olyan előállított „termékek”, amelyek szintén, nem természetes energiát fogyasztanak. Hol a határ, mikor érjük el ennek a téves szemléletnek a károsító vég-hatásait. A napi kommunikációban az energiatermelők és a profit hajhászók leragadtak Rákosi Mátyás pajtás előremutató tanácsánál, „a határ a csillagos ég”.

A napi politikai és gazdasági elemzések (álmok) és a médiumok zömében félrevezető tájékoztatásai ellenére a természet, törvényeinek megfelelően működik. A természetes, valójában egyetlen, megújuló energiahordozónk az erdők folyamatosan pusztulnak. Az erdőterületek egyre csökkennek, miközben a jelenleg élő 7 milliárd ember ezeket a területeket elfoglalja, kiirtja és átalakítja természetellenes energia felhasználásokkal.

Erdőirtás Borneón. A lecsupaszított területen olajpálmaültetvényeket létesítenek. A kormánynak anyagilag sem éri meg.

Minden olyan energiaforrás, amelyik végfelhasználást jelent, az csak időlegesen áll az emberiség rendelkezésére. Említhetnénk a szénkészletek kitermelését, de nem állunk messze az olajkészletek és a gázkészletek végleges kitermelésétől sem. Napjainkban elképzelhetetlen, hogy Németországban, vagy Angliában a háztartásokat szénnel fűtsék. Nem olyan régen, néhány évtizede csak azt hallhattuk, hogy az olajtüzelés lehetősége végtelen és a legjobb. Napjainkban fűtőolaj nem kapható. A mindenható energia napjainkban a háztartásokban, a gáz, de meddig? A villamos áram előállítása talán a leg többet vitatott kérdés. Kétségtelen, hogy ez az energiaforrás környezet barát a felhasználásnál, de mi van az előállításnál. A villamos áram előállításnak vannak nagyon kedvező feltételei, mint például a Norvég és az Izland vízierőművek.

 

Jangcen létesült Három szoros duzzasztómű, amely a világ legnagyobb ilyen jellegű építménye.

A széntüzelésű erőművek áram-előállítását ahol csak tehetik, próbálják visszaszorítani. Kína és India esetében ezt nehéz megtenni, mert jelenleg a villamos energia szükségletüket kb. 70 százalékát széntüzelésű erőművekben állítják elő. A gázturbinás erőművek szerepe a villamos áram termelésében kiiktathatatlan, mert rendelkezik azzal az előnnyel, hogy gyorsan leszabályozható, vagy növelhető a teljesítménye.

Ennél a pontnál célszerű megjegyezni, hogy az áram szolgáltatásnak és annak felhasználásának minden esetben, szinkronban kell lenni. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy mindig annyi áramot kell termelni, mint amennyi fogy. Abban az esetben, ha az áramtermelés kevesebb, mint az igény, akkor erőteljesen akadozik a szolgáltatás. Többlet villamos áram termelés esetében a felesleges áram veszendőbe megy, mert nem tartalékolható, azaz nem akkumulálható. Nem véletlen, hogy például egész Európa egy villamos hálózati rendszert alkot.

Csernobil és Fukusima után az energia-biztonság kérdése és maga az atomenergia léte is megkérdőjeleződött. A sokszor teljesen értelmezhetetlen indulatoktól sem mentes álviták mögött sok esetben konkurencia harc vélelmezhető az egyes lobbik között. Az atomenergia megérdemelné, hogy tárgyszerű elemzések is szülessenek arról, hogy a jövőben milyen szerep juthatna részükre. Az érzelmi vagdalkozások semmire nem vezetnek. Szakemberek véleménye szerint, Németország politikai döntése, hogy minden atomerőművet folyamatosan bezárnak, kétségeket vet fel. Hogyan akar Németország töretlenül fejlődni, hogy akarja a gazdaságát erősíteni, ha nem lesz villamos energiája. Az atomerőművekről, még felületes ismeretek alapján is azt lehet tudni, hogy a villamos energiatermelés stabil és állandó mennyiségét képes előállítani. Az sem utolsó szempont, hogy jelenleg a leg környezetkímélőbb technológia. Talán egy hátránya van, hogy nem lehet a kimenő teljesítményét össze-vissza változtatni. Stabil, folyamatos áramellátást biztosít. A radioaktivitástól való félelem, napjainkban olyan színezetett vett fel, mint ha a „sugárzás” magától az ördögtől való lenne. Az oktatási színvonalának egyre csökkenése is eredményezte ezt az emberi butaságot. Az energia-stabilitást Földünkön vitathatatlanul a Napból kilépő sugárzás biztosítja. A radioaktivitást, mint káros és egészséget is befolyásoló hatást hangoztatni az maga a tudatlanság, vagy tudatos megfélemlítés. A kérdésbe nem bele bonyolódva egy korábbi Atomenergia Ügynökségi táblázatot tartok szükségesnek bemutatni, amiből mindenki azt olvashat ki, amit csak akar.

Az viszont biztos, hogy ha a jelenlegi energiaéhséget és mindazokat a gazdasági növekedési fantáziálásokat figyelembe vesszük, amelyekhez energia kell, akkor nehezen lehet elképzelni, hogy az atomenergiát mi válthatja ki.

A megújuló energia, hallhatjuk. Ez viszont nem igaz, mert az egyre gyérülő erdőterületek nem csak a valóban megújuló energia forgalomból esnek ki, hanem a természet körforgását is veszélyeztetik. Akkor mire gondolnak az új energia lobbisták? A lehetőségek korlátozottak, mert általában a geotermikus, a bioenergia, a szél és a napenergiákról hallhatunk.

A Nesjavellir geotermikus erőmű Izlandon

Minden esetben eszközök közbeiktatására van szükség, amelyeket természetesen elő kell állítani, mint például szivattyúkat, vezetékeket, turbinákat, napcellákat, kollektorokat, generátorokat vagy szélturbinák lapátjait. Ami nagyon zavaró, hogy szinte minden esetben globális nagy erőmű rendszerek kerülnek előtérbe.

Említhetnénk azt, az elképzelést, hogy Észak-Afrika sivatagaiba telepített napcellák látnák el Európa áramigényét.

Vagy Izland gejzírjeiből lehetne energiát termelni (miközben tudjuk, hogy Izlandon az áramtermelés kiugró teljesítményeit a globális felmelegedésnek köszönhető gleccserfolyók vízhozama biztosítja).

Nem komolyabb a sok vitát kiváltó szélerőmű parkok létrehozása sem. Ez utóbbi jövő energia megoldási lehetőségnek számos vitatott kérdése van. Csak néhány kiemelés. A szélerőművek csak akkor tudnak megfelelő mennyiségű áramot termelni, ha stabilan kb. az év 320 napjában folyamatos és egyenletes a szélnyomás. Szakmai dokumentumok alapján az valószínűsíthető, hogy szélerőmű rendszereket csak óceáni, vagy kontinentális áramlások területére célszerű telepíteni.

„A szélenergia hasznosítására szolgáló gépek lényegében ma is ugyanazon az elven működnek, mint a régi szélmalmok, legfeljebb alakjuk változott kissé, na meg az, hogy ma elektromos energia termelésére használják őket és nem őrlésre. Technológiájukból adódóan a szélgépek turbinái nemcsak szélcsendben, hanem kis szélsebesség (9 – 18 km/óra) mellett sem tudnak üzemelni, túl nagy sebesség ( a szélturbina fajtájától függően 50 – 100 km/óra körül) mellett pedig a berendezések biztonsága érdekében kell őket leállítani, vagyis csak viszonylag állandó, közepes szélsebességű helyeken használhatók gazdaságosan. A legalkalmasabb ilyen helyek a tengerpartok, de szélerőművek a kontinensek belsejében is találhatók.”

Meglepő módon a hazánkban telepített szélerőműveknek köszönhetően az áram díja megemelkedet, noha a külföldi befektetők azzal ámították egyes faluhelyeken a kocsmába tömörült embereket, hogy ott ahol a földjeiket átadják a külföldi befektetőknek, ott az áram ingyen lesz. Néhány árva szélkereket figyelve hazánkban az volt tapasztalható, hogy például az elmúlt 70-80 napban a szélkerekek alig forogtak, tehát hatékony áramtermelésről szó sem lehetett. A szélkerekek erőmű rendszerbe és hálózatba való beiktatása nagyon kockázatos, mert csak akkor termelnek áramot, ha ideális módon fúj a szél. Abban az esetben, ha egy jó kis hajnali szellő megforgatja a lapátokat, akkor a megtermelt áram hová megy, mert a stabil áramellátó erőművek a teljesítményüket nem tudják leszabályozni. Furcsa módon, abban az esetben, ha az időjárás szélsőséges, nyári kánikulában, vagy téli szélcsendes hideg időben akkor áramra volna szükség, mert az Akadémia által is támogatott klímaberendezések, vagy a téli fűtésrásegítés sok áramot igényelnek, de ebben az időben nincs szélnyomás. Az az elképzelés, amit egy tanulmánytervben említenek, hogy például hazánk teljes áramellátását szélenergiával is meg lehetne oldani az valószínűtlen, de a felvázolt terveket is erőteljesen kritizálni lehetne. Volt szerencsém egy nemzetközi társaság tervét tanulmányoznom, amit egy hazai ügyvédi iroda képviselt (?). Ebben az szerepelt, hogy ez a több nemzetből álló befektető csoport (hazai csak az ügyvédi iroda) a Zemplén, Bükk, Mátra, Börzsöny, Vértes, Bakony vonulatába egybefüggő szélerőmű rendszert telepítene. Ez egyszerűen elképesztő és természetesen riasztó. Az egyéb alternatív energiatermeléseknek is vannak gyenge pontjai, de összességében egyet nem lehet kimondani: azt, hogy ezek megújuló energiatermelő rendszerek. A szélkerekek esetében többen is kiszámították, hogy egy ilyen egység annyi energiát képes előállítani működése során, mint amennyi a befektetett és fenntartásra fordított energia összmennyisége. Ez az állítás azokra a helyekre és földrajzi területekre vonatkoznak, ahol a szélenergiából előállított áram mennyisége az ideális működés 70 százalékát sem érik el.

Az energiatermelés összetett problémája mellett vizsgáljuk meg, hogy az energia felhasználásban milyen ellentmondásosságokat találhatunk. Az energia ellátás igazi problémája itt keresendő. Örömmel lehet tapasztalni, hogy tőlünk nyugatra élő Uniós Embertársaink ezekre az ellentmondásokra rájöttek és ezért az energiatermelés és felhasználás új útjait keresték. Rájöttek arra, hogy ha gigantikus erőművekben gondolkodnak, akkor az,- nem jelent megoldást. Az energiaszolgáltatók is abban lennének érdekeltek, hogy az energiát mindenkitől átvegyék és ne csak néhány energia termelőtől függjenek. Ez állítólag működik.

Napjainkban gombamód szaporodnak a kisebb lakóépületek, de irodaházaknál is alkalmazott kombinált energiát biztosító rendszerek. A minimális hálózati energiavételezés mellett vagy a sziget energia rendszerek lényege, hogy a megtermelt energiát közvetlenül felhasználja használati meleg víz előállításra, áram termelésre, vagy fűtésre. Ez még nem olyan meglepő, ami viszont fontos, hogy a felesleges energiát minden esetben akkumulálni is lehet, azaz el lehet tenni olyan időszakra, amikor energiaforrás nem áll rendelkezésünkre. A kombinált rendszerek tűnnek a leghasználhatóbbnak. Ezek a rendszerek felhasználják a Nap,- sugárzó energiáját, a szél időszakos rásegítését, a hőt, pedig eltárolják, hol vízbe, hogy geotermikus tározókba. A kombinált akkumulálható rendszerek vesztesége minimális. Az Európai Unióban ezeket a kezdeményezéseket, pontosabban a hibrid megújuló energia rendszereket támogatják. Hazánkban természetesen a külföldi energiaszolgáltatók mindent megtesznek azért, hogy az így megtermelt felesleges energiát ne vegyék át, pedig kötelezettségük volna.

Az energiatermelés és a felhasználás kérdését tehát vizsgálhatjuk az ellátó rendszerek oldaláról úgy is, hogy az globális, vagy lokális legyen. A nagy energiaellátó rendszerek legnagyobb fogyasztója az építő ipar. Dr. Kistelegdi István (PTE-PMMIK) az energiatudatos építészet tudományának képviselője és értője nemrég egy előadásában pontosan levezette, hogy napjaink építészete a megtermelt energiák kb. felét emészti fel úgy, hogy azt követően az épületek folyamatos és nagymennyiségű energiát is igényelnek. Az előadásának lényege az arra irányult, hogy a jövő építészetének energia tudatosnak kell lennie, ami nem csak azt szolgálja, hogy olcsón jussunk energiához, hanem azt is, hogy az épületben tartózkodók komfort érzete is az optimálishoz közeledjen.

A háztartások energia felhasználását is lehetne jelentősen csökkenteni. Ez természetesen nem célja az energia termelőknek és szolgáltatóknak. A részletek kifejtése helyett célszerű ezt a kérdéskört azzal zárni, hogy talán a legfontosabb jövőbeni feladat az energiakérdésben a racionalizálás. Annak semmi értelme, hogy az egész ország területén, lépten-nyomon erőművek legyenek. Vizi energiatermelésünk is viták kereszttüzébe került, mert Duna stratégia, vagy vízi erőmű. A Paksi Atomerőmű bezárás (amit többen is szorgalmaznak) lehetetlenné tenné az ország működését, a sok ok miatt azért is, mert akkor csak fosszilis anyagok égetésével tudnánk energiát előállítani, de akkor mi volna a kissé értelmezhetetlen széndioxid kvóta eladásával. Maradt a bioenergia, mint megoldás. Ezt a témát önmagában csak nagyon nagy terjedelemben lehetne felvázolni és akkor még elemzésről nem is beszéltünk. Csak egy kérdést vetek fel a probléma halmazból, amelyen régóta gondolkodom, és nem tudom a megoldást. Mi a fontosabb: az élelmiszertermelés, vagy a bioenergia alapanyagának a termesztése.

Az energiatermelés, az ellátás, a szolgáltatás biznisz oldalát félretéve úgy tűnik, hogy az Emberiség csak egy utat választhat, járhat a jövőben. Az elv és megoldás is egyszerű, csak szükségleteinkhez igényeljünk és biztosítsunk energiát, életvitelünk és életmódunk figyelembevételével. Ami gazdaságos, és ami ésszerű az ne legyen drága, mert akkor felvetődik a pénzügyi trükközés. Az ésszerűtlen pazarló, talán felesleges termékek árát a társadalom és a hatóságok elméletileg, a végtelenségig emelhetik, mert nem közszükségleti cikkek. Egy élettudományokkal foglalkozó gondolkodó nem zárhatja mondandóját másképpen, mint azzal, hogy az Életnek Éljünk és ne a gazdaságnak.

Szacsky Mihály

2011. november 26.

 

Kapcsolódó www.pannonpalatinus.hu írások, tanulmányok:

• Energiabiztonság a fukusimai földrengés után

• Jelentés a XXI. század első évtizedéről és napjainkról

• Japán földrengés

• A gazdasági fejlődés és annak várható következményei

• Gáz van, nagyon nagy gáz van!

• Az Angyal visszatér (avagy energiaválság és a hidegfúzió)

• Folyamatos környezeti katasztrófa a Mexikói-öbölben

• Magyar Nukleáris Társaság Környezetvédelmi Szekció – Az atomenergetikai hulladékok elhelyezése

• Olvasóink küldték – Néhány gondolat, a lakósági hőenergia gazdálkodásról

• Európában épülhet a legnagyobb fúziós reaktor

• Dozimetria és sugárvédelem

• Fa, erdő – ökológiai egyensúly

• Eltüzeljük, vagy védjük erdeinket?

• A világ legnagyobb megújuló energia üzemét tervezik Indiában