A kvantumbiológia múltja: A kvantumbiológiának, mint tudományterületnek nincs, vagy csak nyomokban fellelhető múltja van. Ez abból adódhat, hogy a tudományok történetében a kvantummechanikai ismereteink is száz évet sem elérő időszakra nyúlnak vissza.
Szükséges megjegyezni, hogy a XX. század modern fizika tudományának megteremtői folyamatosan utaltak arra, hogy a kvantummechanikai törvények jelen vannak az életfolyamatokban, de megjegyezték azt is, hogy olyan bonyolult, összetett jelenség-sorozatokról van szó, amelyek végtelen, de törvényszerű folyamatok sokaságának foghatóak fel. A fizikusok fel-fel vetnek gondolatokat, mint pl. Erwin Schrödinger a What is Life? című munkájában azt tette.
A felvetett gondolatait a biológusok nem tudták értelmezni, így azokat hosszú évtizedekig, csak könyvének lapjain lehetett olvasni. A kiragadott példa jól jellemzi, hogy a tudományok közötti átjárhatóság nem mondható, gördülékenynek.
A XX. század közepe környékén járunk (1930-1940). Szent-Györgyi Albert ebben az időszakban felismeri a modern fizika tudomány lehetőségeit, és visszaemlékezéseiben egyértelműen a következőket írja:
„ Igazán boldog vagyok, hogy a sorsom egy fizikussal hozott össze (Bay Zoltán), mert meggyőződésem, hogy a biológia fejlődését a kvantummechanika fogja befolyásolni”
Nem tévedett, mindösszesen csak abban, hogy a kvantummechanika tudománya nem a biológiai rendszerek törvényszerűségeit tárja fel, hanem áttételesen a diagnosztikai eszközök fejlesztésében valósul meg. Az anyag és az élet körforgásának értelmezésére nem került sor.
Az 1980-as évek közepén, a Műegyetemen egy kutatócsoport egy véletlen kísérletnek köszönhetően vetette fel azt a kérdést, hogy egyáltalán létezhet olyan tudományterület, amit úgy lehet nevezni, hogy KVANTUMBIOLÓGIA.
A kérdés felvetése egy tudatos alapkutatást indított el. Az eredmények már az első időszakban meghökkentőek és biztatóak voltak. Természetesen szembesülni kellett azzal, hogy végtelen folyamatok halmazáról van szó, ami nem más, mint az anyag és az élet körforgásának természeti törvényszerűsége. A kutatásnak nem volt része, hogy a természet törvényeit megváltoztassa vagy, hogy azokat befolyásolja. Sőt az sem volt célja, hogy a végtelen bonyolult folyamatokból kiemeljen egy pl. biokémiai reakciót és abból következtetéseket vonjon le. A kutatás célja és az eredmény nem más, mint hogy az élet körforgásának törvényszerűségét feltárja és abból igény szerint következtetéseket vonjon le. A rendelkezésre álló műszerpark és az orvosi diagnosztikai eszközök nem voltak alkalmasak arra, hogy a valós idejű életfolyamatokat megfigyeljük, illetve minden olyan esetben, amikor a vizsgálatokhoz un. „invazív” eljárásokat próbáltunk használni, akkor a finom, atomi szintű biokémiai és életfolyamatok sérülhettek, illetve nem valós információt szolgáltattak. Hangsúlyozni kell, hogy atomi és molekuláris szintű alapkutatásról volt szó. A jelenleg alkalmazott orvos-diagnosztikai műszerek csak megfelelő (nagy) méretű képleteket képesek felismerni, amelyek általában egy folyamat előrehaladott állapotát jelzik.
A kutatás igényelte, egy megfelelő szilárd alapokon nyugvó elmélet megalapozását. A kezdeti időszakban (1988-1993) úgy tűnt: nem véletlen, hogy a kvantumbiológia elmélete még nem készült el. Akármilyen oldalról közelítettük meg a kvantumbiológia tudomány területét, zsákutcába jutottunk azért, mert végtelen folyamatok rendszerében kellet gondolkodni. Minden esetben annyi nyitott kérdés vetődött fel, amennyire nem lehetett megnyugtató választ adni.
Egy véletlennek köszönhető a „Hármas Elmélet” megírása. Napjainkban az orvostudományban ismert és alkalmazott Evidence-based medicinában, azaz az evidenciákon alapuló bizonyítási eljárások esetében szembe találtuk magunkat azzal, hogy a kvantumbiológiában kételkedők „nem hittek” benne. Ez zavaró volt, mert az anyag és az élet körforgása nem hit kérdése, hanem tény és valóság. Az igazi probléma az, hogy ennek a végtelenül összetett, bonyolult folyamatnak az átláthatóságát, megismerését sem tudták befogadni.
Vissza kellett térni a tudományokhoz és nem meggyőző érveket, hanem reprodukálható folyamatokat kellett kimutatni és sokszorosan ismételni ahhoz, hogy az egész biológiai rendszer körforgásának folyamatát megismerjük. Nagyon leegyszerűsítve: az anyag és az élet körforgása, mind kvantum folyamatok összessége.
Ha ez az állítás evidencia, akkor a végtelen nagysebességű folyamatok esetében jelen kell lennie sugárzásnak. A kvantumbiológia egy lehetséges alapozó elmélete, a Hármas Elmélet III. fő tétele azt állítja, hogy az élet körforgásának minden állomásán, a dinamikus életfolyamatok esetében, az anyagcsere folyamatoknál stb. sajátos és specifikus hullámhossz (frekvencia) tartományú sugárzás lép ki.
A kvantumbiológia fotonok kilépésének első, kezdeti detektálása egyértelművé és tényszerűvé tette az elméletben megfogalmazott állítást. Nem várt eredményt hozott, hogy a műszer és a méréstechnika fejlődésével a nagysebességű életfolyamatok foton intenzitásának mérhető különbsége, a vizsgált életfolyamatok minőségét is reprezentálta. Ez a technológiai a Somatoinfra©®.
A Hármas Elmélet bemutatása 2008-ban egy nemzetközi konferencián történt meg. Az elmélet, mint alapozó és egyben, mint alkalmazható technológia bemutatására 2013.-ban a WHO. 2. világkonferencián került sor.
Nem kellett sok időt várni, 2014-ben a BBC egy tudományos ismeretterjesztő filmben a kvantumfizikai megközelítéséből mutatta be a kvantumbiológiát.
A kvantumfizika titokzatos világa
A filmben egy angol fizikus, Jim Al Khalil igen szemléletesen mutatja be, hogy minden életjelenség kvantumbiológia – ezt nem hit alapon teszi, hanem a kvantumfizika értelmezésével. Mindösszesen egy évet kellet várni arra (2015), hogy ismét kiálljon a nyilvánosság elé és akkor már egy értelműen a jövő nagy tudomány területéről a kvantumbiológiáról tartson előadást.
Ez volna, nagyon elnagyolva, a kvantumbiológia múltjának bemutatása.
A kvantumbiológia jelene: Ismereteink szerint önálló kvantumbiológiai kutató helyek, a világban nem működnek. Az oktatásban (pl. orvosi egyetemeken) meg sem említik. Tudományos kutatási pályázatokban nem szerepelnek kvantumbiológiai kutatások, de, ha említés történik róla, akkor azt azonnal elutasítják. Összetettebb a kérdés a Somatoinfra®© technológia mindennapi orvosi gyakorlatba való bevezetése esetében. Hivatkozva arra, hogy a Somatoinfra technológia teljes mértékben passzív kvantumbiológia foton emissziós detektorként fogható fel, ami az adott emberi szervezetre semmilyen hatással nincs, természetesen, minden forgalomba és alkalmazásba helyezési engedéllyel rendelkezik. Tulajdonságai közé sorolható, hogy nagy pontossággal leképezi és jeleníti meg pl. egy adott emberi szervezetben zajló dinamikus életfolyamatokat. Valós időben egy tér spektrometriás analizáló szoftver segítségével minden diszfunkciót, azaz differenciált sejtszintű metabolikus változást kimutat, ezzel lehetőséget teremt arra, hogy pl. a funkcionális anatómia passzív képalkotó eljárása legyen. Sajnálatos, hogy akiknek a mindennapi munkáját nagyban segíthetné, azok jelentős része „nem hisz” benne. Az evidencia bizonyítását csak úgy tudják elképzelni, ha annak számos részletét valamilyen módon publikálták.
Ezt egy „Tudományos Szakpolitikai” vélemény is tartalmazza. Egy mondat kiragadása jól jellemzi, hogy a kvantumbiológia tényét és kivételes jövőbeni lehetőségeit még nem ismerték fel: idézet
„ A fénykibocsátás (kvantumbiológia foton emisszió, ami kilép a testből) önmagában nem igényli az anyag kvantummechanikai szintű tárgyalását (?), ugyanakkor a biológiai folyamatok atomi szintű vizsgálata messze túlmutat az orvostudomány szintjén”
A kutató, aki kvantumbiológiával foglalkozik ebből azt szűri le, hogy a jelenlegi biológiai kutatások a kvantummechanikai törvényeket nem ismerik, és ezáltal azt nem alkalmazzák, illetve napjaink tudománypolitikája azt nem támogatja, és adott esetben elutasítja. A mondat második része azt sejteti, hogy a kvantumbiológia jelenlegi ismereteik szerint „nem létező tudomány” de ha létezne, akkor azt a biológiáról és az orvostudományokról leválasztanák.
A kutató feladata, hogy az eredményeit közzé tegye. Felkínálja mindazokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak lehetnek a jövő orvos diagnosztika tárházát egy merőben új eljárással kiegészíteni, ami folyamatosan generálná az újabb és újabb kvantumbiológia felismeréseket, valamint napi rutin szinten segítené az egészség fenntartását és megőrzését.
A kvantumbiológia jövője: Beláthatatlan
2017. március 20.
szacsky Mihály
Folytatás: A kvantumbiológia, rendszerbiológiai értelmezése