PALATINUS ÉRTELMEZÉS
A „Föld napján”, minden évben április 22.-én a világ szinte minden pontján rendezvényeket tartanak. Kevesen tudják, hogy az éves rendezvényszervezések is amerikai kezdeményezésre jöttek létre. Egy amerikai diák 1970-ben vetette fel, hogy rendezzék meg a Föld Napját. 1990-től világmozgalommá nőtte ki magát az elgondolás. A kitűzött célok rendkívül nemes gondolatoknak számítanak. A mozgalom kezdeményezője nem mást tűzött ki célul, mint azt, hogy a tudóstársadalom a civilekkel közösen keressen megoldásokat a bioszféra pusztulására, az ipari szennyezés egyre növekvő mértékére, az őserdők irtásának globális veszélyeire, a sivatagok terjeszkedésének veszélyére, az üvegházhatás egyre egyre gyorsuló növekedésére, az ózonlyukak csökkenésére, a veszélyes hulladékok kezelésére, a túlnépesedésre, a savas esők problémájára, az óceánok szennyezettségére stb.. (A Római Klubot és annak munkásságát már alig említik, lehet, hogy azért mert Európai)
Az amerikai mozgalom egyre nagyobb tömegeket mozgat meg. A szervezés és a programok óriási energiákat kötnek le. Tudósok, civilek, profik, amatőrök, szélhámosok folyamatosan megszólalnak, és csak ennyi, nem történik semmi. A társadalmak megtűrik a néha népünnepéllyé átalakuló rendezvényeket, de amik ott elhangzanak és a felvetett valós problémákat és azok lehetséges megoldásait meg sem hallgatják. A környezetvédelem és a klímaváltozás kérdését nagy nemzetközi konferenciákon is elemzik. A környezetvédelmi és klímacsúcsokon résztvevő politikusok, pénzemberek ezeken a rendezvényeken tudatják a világgal, hogy a kiemelkedően fontos környezetvédelmi kérdésekkel, csak konferencia szinten hajlandók foglalkozni, aktív cselekvés szóba sem jöhet.
A folyamatosan megjelenő hírek, tudósítások, de a konferencia anyagai is csak szófordulatokat, felvetéseket, drámai felhangokat tartalmaznak. A gazdasági rivalizálás, a világhatalomra való törekvés nem teszi lehetővé és nem engedélyezi, hogy aktív cselekvőképes módon visszatérjünk az életünket biztosító természet rendjéhez, azaz próbáljuk a természetes biológiai egyensúlyt fenntartani, stabilizálni és a biológiai önpusztításból kitörni.
A Palatinusi gondolatok sokakban rossz érzést válthatnak ki, támadhatják és erőteljesen kritizálhatják. Vállalva ezeket a megjegyzéseket szükségszerű, hogy a formai szövegek tartalmi részeitől is eltérve sajátos módon elemezzük ezt a bonyolult folyamatrendszert.
Napjaink környezet, természetvédelmi kérdéseit egyszerűen nem lehet értelmezni és ennek megoldásait sem lehet felvetni, azért, mert végtelenül bonyolult és összetett kérdésről van szó.
Mellőzve a kötelező mondatokat, amelyeket a tudományos cenzúra is engedélyez, egy kis írásban vállalkozzunk arra, hogy nem megszokott módon közelítsünk a kérdéshez.
A merész gondolatmenetben a természetvédelem és a környezetvédelem jelenlegi helyzetét és a várható jövőjét hasonlítsuk a rákos, tumoros megbetegedésekhez.
Alapgondolatként szükséges tisztázni, hogy a rákos és tumoros megbetegedések csak élő organikus rendszerekben alakulhatnak ki. A Palatinus oldalain olvashatunk ezekről a betegségekről. Kiragadva néhány alap-információt, tudnunk kell, hogy a tumoros megbetegedéseknek két kialakulási formája lehetséges. A genetikai kiváltó ok egyre ismertebb és tudott (bizonyított), hogy néhány tumoros megbetegedés megjelenésének genetikai okai lehetnek. A tumorok kialakulásának másik lehetséges formája külső hatásoknak tulajdoníthatóak be, olyanokra, mint rákkeltő anyagok szervezetbe jutása, vagy magas dózisterhelés stb. Az is tudott, hogy a tumoros megbetegedések felismerése, diagnózisai még gyermekcipőben járnak. Az is általános, hogy a felismerés időpontjában a szervezet állapota már egy kórfolyamatot mutat. Természetesen vannak ismereteink arról, hogy egyes vizsgálatokkal az onkogén sejtek korán kimutathatóak, amelyek egyébként minden emberben megtalálhatóak, de egészség esetében a sejtszámok egyensúlyban maradnak, nem tapadnak meg specifikus helyen és nem kezdik el sejtszámuk robbanásszerű növekedését. Egy nagy tudású és tapasztalat onkológusnak ezzel kapcsolatban az volt a véleménye, hogy ez nagyon jó dolog, de mit tudunk tenni akkor, ha felismertük a tumor sejteket, de annak még nincs képlete. A kérdést most nyitottan kell hagynunk, mert ennek az írásnak nem az a célja, hogy a tumoros megbetegedések kérdését vitassuk meg. Annyit viszont tudnunk kell, hogy a végleges felismerést követően nemzetközi protokollok alapján történik a tumoros betegség gyógyítása (nem az egyén, a beteg ember a fontos, hanem a nemzetközi protokollok betartása). Az általános onkoterápiák eredményeiről óvatosan mindösszesen csak azt mondhatjuk, hogy az orvostudomány már ért el kezdeti sikereket, de ezek még nem meggyőzőek. Viszont nap-mint nap találkozhatunk újabb és újabb szenzációs tudományos beszámolókkal, hírekkel és reklámokkal, amelyek a tumor gyógyítását tényként tüntetik fel. Se szeri se száma a különféle misztikus és különleges növényi kivonatoknak, csodaszereknek, amelyek garantálják a tumoros betegségekből való felgyógyulást. Az emberiség bizakodó és természetesen mindenki várja a csodát, de egyelőre, még nem sikerült találkozni a végleges megoldással. (egy érdekes hír: „A farkasalmában (aristolochia) található arisztolsavat, amely gyakori összetevője a fogyást segítő, ízületi fájdalmakat és az emésztést támogató ázsiai gyógynövénykeverékeknek, rákkeltő vegyületként tartják számon. A farkasalmát évezredek óta alkalmazták a népi gyógyászatban szerte a világon, mára azonban kiderült, hogy súlyos vesekárosító és húgyúti rákot okozó kockázata is van.Korábbi felmérések szerint Tajvanon a lakosság mintegy harmada használt a megelőző évben arisztolsav-tartalmú gyógynövényt, amitől nem független, hogy az országban csaknem négyszer gyakoribb a veserák és a húgyutak rákja, mint a nyugati országokban.” a kérdés a hírrel mit kezdjünk. Egy másik hír jól szemlélteti azt, hogy igyekeznek a rák ellenszerét megtalálni, de a gyógyulás helyett élettartam növelést vélelmezik: „A rákkezelés forradalmi áttörések előtt áll, hangoztatták a világ legnagyobb, június 5-8. között New Orleansban (Louisiana) tartott rákkutató konferenciájának részvevői. A Klinikai Onkológia Amerikai Szövetségének (American Society of Clinical Oncology) éves találkozóján bemutatott klinikai teszteredményekből kiderül, hogy új orvosságok és egyes régiek újfajta alkalmazása meghosszabbítja a rák négy legsúlyosabb fajtájában – a tüdő-, a vastagbél-, a mell- és a prosztatarákban – szenvedők élettartamát.”. Ezt a hírt is el kell fogadnunk, mert Amerikából érkezett.)
Térjünk vissza a „Föld Napjához”, miért kell a tumoros megbetegedéseket összehozni a klíma és környezet védelem kérdéseivel.
Egy merész gondolat alapján vessük fel azt a kérdést, hogy Bolygónkon az élővilágnak milyen múltja és jelene van, valamint milyen élet várható a jövőben.
A tér és idő problematikájának elemzésével azt lehet mondani, hogy korábban, megfelelő bolygófelszíni állapotok esetében, (víz, levegő, viszonylag stabil hőmérsékleti értékek ingadozása) ezek összessége lehetővé tette a Földi Élet kialakulását. Az élet sokszínűsége jelent meg bolygónkon és idővel kialakult az anyag és az élet körforgása. Ez a folyamatosan változó életegység a klimatikus viszonyok alakulása ellenére is a természet törvénye szerint változott, amit az evolúciós folyamatokban is felismerhetünk. Azt is tudhatjuk, hogy a táplálék láncolatok és ezek természetes körforgása minden időben fenntartották az egyensúlyi élet helyzetet.
A múltban az Ember a természet része volt és életét, fennmaradását ennek az egyensúlyi helyzetnek köszönhette. Az antropológiai szemléletet tovább nem bonyolítva azt is tudjuk, (valamint a Földi élet időtengelyének tanulmányozása alapján, arra a következtetésre juthatunk), hogy úgy 100-150 éve ez az egyensúlyi helyzet felborult.
Az emberiség ebben az időben, mint a tumoros sejtek elkezdték környezetüket felélni. Sokak számára már ez a mondat is botrányos lehet. Vállalva akár az erőteljes kritikákat el kell, hogy térjünk a központilag irányított és sok esetben manipulált tudományos (vagy annak mondott) gondolatoktól, mondatoktól és esetleges frázisoktól. Természetesen minden esetben elfogadjuk, hogy a résztudományok értek el sikereket, de azt is tudjuk, hogy csak önmagukban. A tudományokat, ha a maguk bonyolult nagy összefüggéseiben vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a végeredmények nagyon sokszor nem az emberiség gyarapodását segítették, hanem a pusztulás eredményezték.
A veszély nagyon nagy. Az egyre szaporodó általában nem központilag irányított, de tudottan magas szakmaisággal bíró kutatók és kutató csoportok sötét jövőt jósolnak az emberiségnek, és ezzel együtt a teljes élővilágnak. Miből idéznék, ha nem egy Amerikai hírből :
Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában látott napvilágot. Az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem, valamint az egyesült államokbeli Purduei Egyetem kutatói szerint a növekvő hőmérséklet miatt némely térségben olyan viszonyok alakulnak ki, amelyekhez az emberi szervezet nem lesz képes alkalmazkodni. “Ez a folyamat akkor kezdődik, amikor a globális felmelegedés miatt az átlagos hőmérséklet 7 Celsius-fokkal emelkedik meg” – hangsúlyozzák tanulmányukban a kutatók. Amennyiben 11-12 Celsius-fokkal növekszik az átlaghőmérséklet, az emberi életre alkalmatlan régiók száma megnövekszik, s bolygónk népessége egyre kisebb területen zsúfolódik össze. Steven Sherwood professzor szerint a XXI. században még nem kell tartani a 7 Celsius-fokos hőmérséklet emelkedésétől. Igen komoly viszont a veszélye, hogy az emberiségnek 2300 körül már szembesülnie kell ezzel a problémával, amennyiben ugyanilyen ütemben folytatja a fosszilis energiahordozók felhasználását. “Hosszú távon ennek 50 százalék a valószínűsége” – tette hozzá. Gondot nem csupán a hőmérséklet emelkedése jelent: a “hő-stresszt” a magasabb hőmérséklet és a növekvő páratartalom együttes hatása okozza. “Nem tehetünk túl sokat, hogy megváltoztassuk az éghajlatot a következő egy-két évtizedben, ám több eszköz áll a rendelkezésünkre, ha hosszú távon meg akarjuk fordítani a dolgok menetét” – hangsúlyozta Sherwood professzor. A cikk kommentárjában Tony McMichael ausztrál professzor annak a véleményének adott hangot, hogy 2100-ig az emberiség nem tudja megfordítani a folyamatokat.”
Mint azt a cikkben olvashatjuk típusos amerikai tudományos megállapítással határozták meg a jövőt, mivel a kutatásuk valószínűségét és annak bekövetkezését jósnői pontossággal határozták meg “Hosszú távon ennek 50 százalék a valószínűsége”. Tehát vagy bekövetkezik, vagy nem.
Eresszük szabadjára gondolatainkat és kezeljük a környezetvédelmet, ökológiát és természetvédelmet (mint dinamikus organikus rendszert) úgy kezelni, mint ahogyan a tumoros megbetegedéseket. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha egy egységes rendszer szerint elemezzük és hasonlítjuk össze az élettudomány komplex rendszerét, egy ember biológiájával.
Az egészséges emberre jellemző, a folyamatos és szakadatlan anyagcsere folyamatok harmonikus egysége. Az élet nagyon leegyszerűsítve nem más, mint a létfenntartás és a fajfenntartás elemi ösztöneinek megléte, ember estében a tudattal kiegészítve. Mivel sem az emberiség esetében, sem egy ember esetében sem létezik statikus állapot, ezét mindent csak és kizárólagosan tér-idő rendszerben dinamikusan tárhatunk fel.
Az élőlények fennmaradása, az embernél is egy folyamat, amikor csak a faj fennmaradásáról beszélhetünk. Korábban felvetettük, hogy az evolúciót is elképzelhetjük úgy, hogy az nem más, mint folyamatos alkalmazkodás a változó természethez. A természet felborulása, megváltozása mindazokban a folyamatokban, amely feltételek létfontosságúak voltak az élőlények számára, ott láthattuk azt, hogy lokális kihalások is bekövetkeztek. Az élővilágot elemek, molekulák, sejtek halmazai képezik faj specifikusan. Elméletileg azt is mondhatjuk, ha egy biológiai lény reprodukálja önmagát és ezzel biztosította a faj fennmaradását, akkor ezzel elvégezte biológiai feladatát. Tudhatjuk, hogy az önreprodukciót követően még szép évek várhatnak azokra az emberekre, akik a természet törvényei alapján élik tovább életüket. Minden élőlényben, az idő múlásával lezajlanak természetes folyamatok, amelyeket biológiai felezési időnek is nevezhetünk (hármas elmélet). Vannak korosztályok, akiknél nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki tumoros megbetegedések, ha rákkeltő anyagokkal voltak korábban érintkezésben (ez csak egy megközelítés). A baj itt kezdődik, mert ezeket az embereket elkezdik kezelni, úgy, hogy a betegség kialakulásról és annak körülményekről nem készítenek felmérést.
Bizarr gondolatunkban közelítsük meg ezt a bonyolult kérdést úgy, hogy a természetben az emberiséget kezeljük úgy, mint ha minden élt és élő ember egy nagy gigantikus életrendszer egy alkotó eleme volna, tehát minden ember egy sejtje az élővilágnak. A múltban az „embersejtek” teljes harmóniában éltek a természettel. Ez csak biológia szempontból értelmezhető, éltek, elmúltak, de egyensúlyban maradtak. Ez nem más, mit a szervetlen-szerves-élő-szerves-szervetlen kőrforgása.
Úgy 100-150 éve a tudattal rendelkező ember, aki már tudatosan élte életét, gondolt egyet és a megszokott vallásoktól eltérően felvett egy új eszmeiséget, amit vallási szinté emelt. Ez nem más, mint a pénz és a gazdaság mindenhatóságának imádata. A pénz és gazdasági világ új vallásának papjai napjainkban is azt hirdetik, hogy imádd a pénzt, igaz hozzáteszik azt is, hogy legyen „egészség a többit megvesszük”. Itt tévedésben vannak, mert a mohó termelés fokozása és a környezet felélése, a „színes papírok” (pénz) felhalmozás az indirekt módon felborította a természet egyensúlyát is. Tehát a pénzvilág és a politika emberei is megbetegedhetnek. Nincs az a pénz, amivel meg lehet úszni a járványokat, főleg akkor, ha a metropoliszban élő ember fizikuma irodához és városi környezethez kötött. „Ebola, Marburg, AIDS, SARS, hepatitis, madárinfluenza. Az utóbbi időben egyre több áldozatot szednek ezek a betegségek, járványok. Összeállításunkból megtudhatja, melyik betegséget milyen kórokozó okozza, mikor jelent meg először és hol terjedt el a leginkább a világban. Kiderül az is, melyek a leghatásosabb védekezési módok ellenük és mely kórokozók jelentenek fenyegetést az egész világra.” Arról már ne is beszéljünk, hogy egyes kutatások alapján azt is vélelmezni lehet, hogy vírusok és baktériumok akár rákot, tumort is okozhatnak.
Visszatérve gondolatmenetünkhöz, azt a kérdést kell több esetben feltennünk, hogy milyen víz és élelmiszerhiánnyal küzdenek egyes népcsoportok, és nem azt, hogy az ott lakók hány dollárból élnek. Egészen biztos vagyok abban, hogy az éhezők és a szomjazók, ha megkérdezik őket, akkor vízre és élelmiszerre vágynak és nem bankbetétekre (részvényekről nem is beszélve).
Ha valaki azt gondolná, hogy ezek mindösszesen hangzatos kifejezések, akkor célszerű két kapcsolódó hírben elmélyülni.
„A világ ivóvízkészletéhez és a megfelelő higiéniához való hozzáférés, valamint a víztisztítás lehetőségei a fő témái a VI. Víz Világfórumának, amely tegnap kezdődött Marseille-ben. Ugyanitt környezetvédő civil szervezetek tartják az Alternatív Víz Világfórumot. A miniszterelnök arra emlékeztetett: “milliárdokban mérhető azok száma, akik nem jutnak tiszta vízhez”. Franciaország nevében 50 millió eurós felajánlást is tett a víztisztítás fejlesztésére a világban. Míg az 1997 óta háromévenként megrendezett vízügyi világfórumok korábban az ivóvíz hozzáférésének lehetőségeiről folytattak eszmecserét, a hatodik találkozó “a megoldások” megtalálását tűzte ki céljául. A vízellátás helyzetéről a fórumon közzétett ENSZ-jelentés szerint a Föld lakói számának növekedése – amely 2050-re meghaladhatja a 9 milliárd főt -, valamint az árvizeket és a szárazságokat egyre súlyosabbá tevő éghajlatváltozás a meglévő vízforrásokat is fenyegeti, amennyiben nem történnek változások a vízgazdálkodás javításában. Az ENSZ adatai szerint 800 millió és 1 milliárd közé tehető azok száma a világban, akiknek nincs közvetlen hozzáférésük ivóvízhez, a megfelelő higiéniához való hozzáférés pedig nagyon egyenlőtlen a világban. A vidéki övezetekben jelentős javulások történtek az elmúlt években. A nagyvárosokban azonban – a nyomornegyedek térnyerésével – kevéssé változott a helyzet: az UNESCO szerint 2,6 milliárd embernek egyáltalán nem megfelelőek a higiéniás körülményei, s emiatt még mindig a víz útján terjedő betegségek (kolera, hasmenés) számítanak az első számú haláloknak a világban. Az ivóvízhez való jogot 2010-ben emberi jogként ismerte el az ENSZ. A forrásokhoz való hozzáférés azonban hatalmas diplomáciai feszültségeket teremt a világban, miután a nemzeti szuverenitást érintő problémáról van szó…”
„Akár egymilliárd ember is elveszítheti lakhelyét a klímaváltozás miatt a következő negyven évben – derül ki a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) kedden közölt felméréséből. A koppenhágai ENSZ klímakonferencia második napján bemutatott tanulmány szerint már el is indult a éghajlatváltozás keltette menekülthullám; tavaly világszerte 20 millióan váltak hajléktalanná környezeti katasztrófák következtében, amelyek gyakorisága a globális felmelegedés előrehaladtával tovább nő…
„Évente hatmillió gyermek esik áldozatul világszerte az éhínségnek és az alultápláltságnak, amely összesen 852 millió embert érint – állapította meg az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az élelmezésbiztonságról kedden közzétett 2005. évi jelentésében. "A gyermekek nagy része valamilyen gyógyítható fertőző betegségben hal meg, mint a hasmenés, a tüdőgyulladás, a malária és a kanyaró" és "túlélnék a betegséget, ha az éhezés és az alultápláltság nem gyengítené le a fizikai állapotukat és az immunrendszerüket" – áll a FAO közleményében.”
A fenti megrázó hírek nem azt fejtegetik, hogy ezek az embertömegek miért kerültek ilyen helyzetbe. Talán nem túlzás, ha azt gondoljuk, hogy a nagyhatalmak nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a világ miden országában jólét legyen, mert akkor az Ő pozícióik kerülnének veszélybe. Bonyolultabb eszmefuttatásba nem érdemes belekezdeni, mert akkor nagyon eltérnénk, eredeti gondolatmenetünktől.
Bolygónk jelenlegi állapota azt mutatja, hogy a föd kérgén nyüzsgő élőlények közül egy, az ember, különleges képességével, a tudatával elkezdte felélni közvetlen környezetét. Ezt a képességét és mohóságát olyan tökélyre fejlesztette, hogy napjainkban már kiterjedten is pusztítja a természetet és ezzel megváltoztatja, felborítja a természet körforgását.
Elvonatkoztatva, ha az embert, minden embert, egy sejtnek tekintenénk bolygónk egységes élővilágában, akkor azt is mondhatjuk, hogy elkezdődött bolygónkon a globális el rákosodás. Az emberek azt teszik, ami a szervezetükön belül is előfordulhat. Megtapadnak egy helyen, elkezdik önmagukat szaporítani, ezzel elsőként a környezetükből vonnak el mindent, ami a növekedésükhöz szükséges, majd egyre terjeszkednek mindaddig, míg van utánpótlás, aztán elpusztulnak.
Mindez ostoba fantáziálás gondolhatják sokan. Ismét idézzünk egy hírt, ami a „megtapadást” és a dinamikus szaporodást mutatja.
„Egyre nagyobb tömegek fognak olyan óriásvárosokban élni a globális népességnövekedés hatásaként, mint amilyen ma Sanghaj, Kairó, London vagy New York. De vajon elérhető-e a fenntartható és karbonsemleges életvitel a terebélyesedő metropoliszokban? Ugyanis ma ezekből kerül a légkörbe az üvegházgázok 80 százaléka. A Föld történetében először fordul elő, hogy a világ lakosságának fele városokban él. 2050-re azonban az akkor 9,1 milliárd fős emberiségnek már a 70 százaléka él majd így – szól az ENSZ prognózisa. Az egy helyen összpontosuló üzleti lehetőségek tovább katalizálják a vidékiek migrációját. Az ilyen „vízfejű" országokban nem ritka, hogy néhány egymáshoz közeli metropolisz hatalmas összefüggő körzetet – konurbációt – alkot. Ezekben az összenőtt városokban jobbak a boldogulási esélyek, mint a fővárosokban. Ilyen például a Gyöngy-folyó torkolatánál Hongkong, Shenzhen és Kuangcsou együttesen 120 millió fővel, Sanghaj, Nandzsing és városszomszédjaik 88 millió polgárral, a Nagy-tavaknál Chicago, Detroit és Toronto övezete 54 milliós népességgel; São Paolo és Rio de Janeiro környéke 43 milliós populációval.”
Mi ez, ha nem az emberiség tumor-centrumai. Mindent felvesz a környezetéből, élelmiszert, építőanyagot, ivóvizet, áramot és sorolhatnánk mindent, amit elfogyasztanak és felélnek ezek a városok. Organikus életük, pont úgy működik, mint egy daganat a szervezeten belül. A felvetések pontosan lekövetik egy metropolisz életét. Minden befele megy, a rendszer belsejébe. Az anyagok, élelmiszerek, ivóvíz és minden azt a célt szolgálja, hogy a metropolisz (amelyek idővel magapoliszokká növik ki magukat) élőlényei biztosítsák biológiai fennmaradásukat. A metropolison belül sajátos életközösségek alakulnak ki és egy sajátos élet és táplálékláncolat alakul ki a rendszeren belül. Ebben megtalálhatjuk természetesen az embert, a rattus norvegicust (patkányt), a blaberus giganteust (csótányt) és számos egyéb élőlényt. A metropoliszokban sajátos mikrobiológiai élet is kialakult. (Nem mulaszthatjuk el, hogy egy Amerikai hírrel ne támasszuk alá a leírtakat: „Egy általában a trópusokon megtalálható gomba terjedt el az Egyesült Államok északnyugati részén, és az elmúlt hat évben már 15 ember halálát okozta – közölték az amerikai járványügyi hatóság (CDC) illetékesei csütörtökön … Legalább 60 ember betegedett meg négy államban a Cryptococcus gattii elnevezésű gombától, amely általában a fák törzsén vagy tövében növekszik. A betegség hónapokkal azután jelentkezik, hogy az emberek belélegzik a mikroszkopikus méretű spórákat, és kizárólag gombaellenes szerekkel kezelhető. Bár még mindig ritkának számít a gomba Észak-Amerikában, az egészségügyi hatóságok azt szeretnék, ha az orvosok tudnának róla, és a páciensek is tisztában lennének a kockázattal…”)
Abban az esetben, ha ezek a metropoliszok valóban az emberiség jelentős részének élőhelye lesznek, akkor ezek valóban a tumor sejtre emlékeztető struktúrát mutatnak. A világ minden részéből áramoltatják be az élelmiszert, ivóvizet és a nyersanyagokat, miközben felfoghatatlan mennyiségű energiát emésztenek fel. A tumor hatás tehát érvényesül, ennek megfelelőn az a célja az organikusan működő metropoliszoknak, hogy mindent elszívjanak a környezetből, ami a saját dinamikus növekedésük fenntartását szolgálják. Mindenki elképzelheti, hogy mi megy bele ezekbe a gigantikus városokba, tehát tudjuk mi a bemenet (input). Abban az esetben, ha rendszer elvnek megfelelőn gondolkodunk, akkor a rendszeren belül minden felhasználásra kerül, de akkor kell lenni valami kijövetelnek is. Mi az (output)? Természetesen szemét és hulladék, de szükséges pontosítani, mert ezek a metropoliszok áramoltatják ki rendszerükből a törvényeiket, szabályozásaikat és egyéb szellemi termékeket, csakhogy ezek a szellemi valamik a biológiai körforgásba nem kerülnek vissza.
Milyen terápiákat ismer az orvostudomány, mivel lehet a tumorokat gyógyítani. Elsősorban a korai diagnózis lenne a legfontosabb. Ha már felismertük a tumor megtapadását, akkor egyes iskolák alapján minél korábban sebészeti beavatkozásra van szükség, azaz ki kell vágni a tumor képletet. A bajok itt kezdődnek. Az emberiség ösztönből elkezdte azokat a centrális gócokat kiiktatni, ahol „mutáció” keletkezett. Ezt sebészi pontossággal végrehajtott bombázásokkal igyekeztek megoldani a katonák. Számos várost bombáztak porrá azért, hogy eszmék, torz gondolatok és az ott élők elpusztuljanak (mert potenciálisan érintettek, gondolták). A hatást nem tekinthetjük elfogadhatónak, mert sok esetben, maga a „tumorcentrum” próbálja kiirtani a talán még jól és egészségesen működő organikus települési rendszereket. Az igazi baj az az, hogy közben az egész természet veszít erejéből és saját hibajavítási mechanizmusaiból. A tumor gyógyászat másik fontos része az onkoradiológiai beavatkozás. Nagyban a társadalmak ezt is kipróbálták. Mint mindenben természetesen ebben is csak az Amerikai módszerek a megfelelőek. Az egyetlen állam, amelyik nukleáris módon is igyekezett kiiktatni egész városokat, mondván „tumorosak”. Az eredményt nem tekinthetjük az emberi tudat és tudomány követendő példájának, annak ellenére, hogy a résztudományi területeken briliáns megoldások születtek.
Az onkológia eseteknél alkalmaznak, egy besorolási rendszert, amit TNM-nek neveznek. Ebben a „T” a tumor képletét jelenti, az „N” a nyirokcsomók érintettségét, az „M” a metasztázist jelenti. Ezt célszerű értelmezni, mert nagyban rámutat gondolatmenetünk egységére.
„A daganatok kórosan szaporodó sejtekből állnak, amelyek folyamatosan osztódnak és nem pusztulnak el. Ennek következtében az idő múlásával egyre nagyobbra nőnek és metasztázisokat, azaz áttéteket adnak más szervekbe. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges daganattól távol is megjelennek a rákos sejtek. A metasztázisok megléte vagy hiánya alapvetően befolyásolja a betegség kimenetelét, ezért nagyon fontos, hogy a daganatokat olyan stádiumban felismerjék, amikor még nincsenek áttétek más szervekben.”
Egy másik hírben ezt olvashatjuk:
„Aggasztó a Föld “egészségi” állapota. Aggasztó állapotban van bolygónk, a Föld – derül ki abból a jelentésből, amelyet szerdán mutatott be Berlinben a Természetvédelmi Világalap (WWF). A Living Planet Report elnevezésű dokumentum adatai szerint jelenleg 71 ország folytat rablógazdálkodást édesvíz-készleteivel. A Földön ugyan 1,8 milliárd embernek van internet-hozzáférése, ám eközben egymilliárd azoknak a száma, akik nem jutnak tiszta ivóvízhez. Az ember ökológiai lábnyoma – vagyis az, amilyen mértékben fogyasztja a természetet és annak erőforrásait – tovább növekszik. Még ha csupán mérsékelt ütemben emelkedne a Föld népessége és annak fogyasztása, az emberiségnek már 2030-ban még egy Földre lenne szüksége az általa kibocsátott szén-dioxid elnyeléséhez és ahhoz, hogy a kínálat lépést tudjon tartani a természetes nyersanyagok fogyasztásával.”
Mit tudunk, tehetjük fel utolsó kérdésünket? Majdnem mindent, de a politikának és a tőkének nem célja az, hogy egy szerény, de stabil élet alakuljon ki bolygónkon. A cél a növekedés, még ha az rák, tumor.
Összefoglalva: Nem állunk messze gondolatunkban attól, amikor azt mondjuk, hogy az emberiség átlépte azt a küszöböt, amikortól már eltávolodott a természettől. Öntörvényű, a természet kincseit felélő „sejtkettőzésbe” torkollva (nem pontosan meghatározva) 100 év alatt 1.5 milliárd főről 7 milliárdra növelte létszámát az emberiség, miközben, gócokat, centrumokat hozott létre. Ez az állítás sajnos a mindennapi valóságunkat tükrözi.
Mint általában, feltesszük kérdésünket: Mi lehet a megoldás?
Palatinus
szacsky
2012. április 22.