Az egészség és a betegség-ügy összefüggése napjainkban

 

A jómódú és fejlett társadalmak kiemelkedő figyelmet fordítanak arra, hogy az adott országban élő emberek egészsége megőrizhető legyen. Ez a fáradozás látszólag eredményes, de a valóságban számos ellentmondással találhatjuk magunkat szemben. Az egészségre és az egészségügyre való hivatkozás mögött valójában gyakran mindösszesen csak betegellátás húzódik meg. Az egészségre való hivatkozást megtalálhatjuk állami intézmények működésében, kórházak, rendelőintézetek orvosi tevékenységeinél.

Az egészségügyi tevékenység minden részterülete tudományos alapokon nyugszik, állítják az illetékesek. A tudományt természetesen, tudósok művelik. A tudományt, a tudományos híreket hallgatva, szinte minden esetben angol, amerikai, vagy más fejlett országbeli tudósokra hivatkoznak, mondván csak Ők tudják művelni megfelelő szinten az orvostudományt. Nemrég azt olvashattuk (2012.10.05), hogy,

 „Ugyan nem brit tudósokról van szó, egy, a tudományos jelentéseket vizsgáló tudományos jelentés szerint a tudósok már nem bízhatnak a tudósokban.”.

A cikk folytatása kifejezetten aggasztónak tűnik:

 „Valószínűleg mindenki találkozott már olyan esettel, mikor egy akármilyen ételről egyik nap az jelenik meg, hogy rákot okoz, néhány nappal rá pedig arról lehet olvasni, hogy épp hogy megelőzi a betegséget. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent új kutatás szerint az esetek jelentős többségében nem tévedésekről vagy a tudósok közti nézeteltérésről van szó, hanem csalásról. A tanulmány 2047 orvostudományi témájú, azonban a megjelenés után visszavont tanulmányt vizsgált – pontosabban a visszavonás okát. Az eredmények szerint, míg az esetek 21 százalékában valamilyen tudományos jellegű hibázásról volt szó, addig 67 százalékban rosszhiszemű magatartásról – ez a 67 százalék 43 százalékban feltételezett csalásból, 14 százaléknyi duplikált publikálásból és 10 százalék plágiumból áll össze. (Az egészből fennmaradó 12 százalék "egyéb" besorolást kapott.) A kutatás legfájdalmasabb eredménye, hogy 1975 óta megtízszereződött a feltételezett csalás miatti visszavonások száma.”

Az egészségvédelem bástyáján álló orvos tudósok, főorvosok lelkesen végzik feladataikat, természetesen a nemzetközi és a hazai protokollok szerint. Napjaink egészség fenntartása (állítják) a megfelelő gyógyszeradagolásokon és különleges gyógyhatású teák, élelmiszerek stb. fogyasztásán alapulnak. Néhány éve, még a szívbarát margarinok hirdetését hallhattuk és olvashattuk nap, mint nap. Mára a transzzsírokat betegséget kiváltó, sőt rákkeltő anyagoknak tekintik.

(Mesterségesen keményített zsír, amely növényi és halolajakból kémiai eljárással, úgynevezett hidrogénezéssel készül. Ennek eredményeképpen sokkal tartósabbá válik a zsiradék. A transzzsírok olcsók és nem avasodnak, így a felhasználásukkal készült termék is jobban eláll. A növényi olajok hidrogénezését 1897-ben fedezték fel. A hidrogénezett olaj rohamosan elterjedt, és az 1930-as évektől hirtelen rohamosan szaporodni kezdett a félelmetes "civilizációs" betegség, az érelmeszesedés, az infarktus és a sztrók. Tudományos kutatások igazolták: a transzzsír korunk egyik legveszélyesebb élelmiszer-összetevője)

A legszembetűnőbb viszont a táplálkozási tanácsadások ellentmondásossága. Ha mindaz igaz volna, amit mondanak, akkor nem lenne beteg ember, ami viszont nagyon nagy baj volna, mert akkor ki fogyasztana igen nagy profitot termelő gyógyszereket. Tudománytalannak tekinthetik sokan ezt a rövid kis írást, mert elméletileg ellentmond a napjainkban alkalmazott betegellátási programoknak és az „orvostudományi” kutatásoknak. Nagyon sok ember tapasztalhatja közvetlenül és hozzátartozói között, hogy orvosi tanácsra klinikailag tesztelt kiváló orvosságokat ajánlanak, akár „betegség megelőzésre” is. Hazánkban az is egy elterjedt dolognak számít, hogy külföldi kísérleti gyógyszerkutatásba is bevonnak embereket. Ennek etikai vonatkozásai kérdésesek, de tételezzük fel a jobbító szándékot.

Nem úgy külföldön. A következő hír megjelenési ideje 2012.10.31.

„A British Medical Journal című rangos brit orvosi folyóirat januártól visszautasítja minden olyan gyógyszerkutatásról szóló tanulmány közlését, amelynél nem teszik elérhetővé a klinikai próbák eredményeit független szakértők számára. A BMJ főszerkesztője, Fiona Godlee által jegyzett szerkesztőségi cikk szerint 2013 januárjától valamennyi gyógyszer és orvosi eszköz esetében érvényes lesz az az elvárás, hogy a páciensszintű anonim adatokat elérhetővé tegyék – megalapozott kérelemre – a dolgozatok szerzői. A döntés növeli a gyógyszergyártó cégekre nehezedő nyomást, hogy szüntessék meg adataik titkosítását. Az azokhoz való hozzáférés hiánya ugyanis megakadályozza, hogy az orvosok és a kutatók a termékek valódi értékét megítélhessék. A klinikai próbák eredményeinek hátterében lévő adatok potenciális kincsesbányát jelentenek azoknak a kutatóknak, akik ellenőrizni akarják a gyógyszergyártók állításait, és fel kívánják tárni a termék esetleges hiányosságait. A gyógyszergyárak eddig vonakodtak nyilvánosságra hozni ezeket az információkat, bár a GlaxoSmithKline precedenst teremtett októberben, amikor bejelentette, hogy klinikai próbáiból elérhetővé teszi az ilyen jellegű adatokat.”

Végre megnyugodhatunk, gondolhatnánk, és nem kellene hallgatnunk a jövőben minden napszakban, de kivált délidőben a legrészletesebb anyagcsere folyamatok hangjait. Ez az elv akkor érvényesülhetne, ha általában az emberek csak egy gyógyszert szednének, egy visszafordítható tünetre, mert akkor csak idő kérdése és a gyógyszert idejében abba lehet hagyni. A valóság viszont sokkal lesújtóbb, mert a gyógyszert szedők zöme három gyógyszernél is többet szed naponta. Ismert – valós tudományos alapokon nyugvó – állítás, hogy az egyén specifikus anyagcsere folyamatait figyelembe véve, a gyógyszerek molekulái úgynevezett interakciókba lépnek egymással és előre nem tervezhető új kémiai molekulák is kialakulhatnak a tápanyag csatornában. Az összetett kémiai és biokémiai folyamatok kihatnak a természetes anyagcsere folyamatokra is.

Mindezeket is felülírhatja az egyre gyengülő élelmiszer-biztonság, a nem ismert élelmiszer bel-tartalom, a nem biológiai fogyasztásra alkalmas vegyszer maradványok, molekulák toxikus anyagok stb.

Kissé túl bonyolultnak tűnhet a soktényezős összefüggések felvázolása, ezért idézzünk ismét egy hírt (2012.10.20.)

„Magyarország több mint 300 településén több mint 800 ezer ember iszik, főz és öntöz a megengedett határértéknél magasabb arzéntartalmú csapvízzel, s közel 550 településen adódnak egyéb minőségi kifogások, melyek egészségkárosító hatása egyértelmű. Az ivóvízjavító programokra ugyanakkor még éveket várhatunk. Magyarország több mint 300 településén több mint 800 ezer ember iszik, főz és öntöz a megengedett határértéknél magasabb arzéntartalmú csapvízzel. Ez azért probléma, mert az arzénes csapvíz hosszú távú fogyasztása növelheti bizonyos daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Az érintettek közel 80 százaléka azonban nem is tud a problémáról – derült ki a Vöröskereszt és BWT idén nyáron készített online felméréséből. A kormányzati tervek szerint az ivóvízminőség-javító program keretében néhány éven belül mindenhol megvalósulnak a szükséges víztisztító beruházások. Az Európai Bizottság december 25-ig adott haladékot Magyarországnak, hogy biztosítsa az ivóvizek európai uniós határérték alatti arzén, bór fluorid tartalmát. Az előírt értékeknek 365 településen, nem felel meg a vízminőség.”      

Rendezzük gondolatainkat és próbáljuk meghatározni, hogy mit takar az a kifejezés, hogy egészség. Tényszerű, hogy minden ember elméletileg és gyakorlatilag az életkörülményeinek megfelelően, kornak és nem nemnek megfelelően rendelkezik egy „természetes hibajavító mechanizmussal”. Ez a biológiai folyamat hivatott minden olyan hibát kijavítani, amely nem genetikai okokra vezethető vissza, tehát nem örökletes, hanem amelyeket pl. környezeti hatások válthatnak ki. Ilyenek lehetnek a balesetek, a járványok, a tartós mechanikai, kémiai hatások és nagyon hosszasan sorolhatnánk a kiváltó okokat. Saját kutatásokra való hivatkozással (somatologiai) a betegségeket kiváltó folyamatok esetében az első helyre a megváltozott élelmiszerek, táplálékok és mind a három halmazállapotú életfenntartó anyagcsere folyamatokat emelem ki.

Az egészségügy (vagy betegségügy) alapelve, hogy a kórfolyamatok megjelenésénél elsőszámú szempont a korai felismerés. A kórfolyamatok korai felismerését szűrés-programok segíthetik. Egy egyszerű kérdésfeltevés már zavart okozhat, mert ezek a szűrővizsgálatok már arra nem alkalmasak, hogy felismerjék azt, hogy az adott korai „betegség”, visszafordítható egészséget befolyásoló tényező, vagy már irreverzibilis, visszafordíthatatlan betegség.  A szűrésprogramok zömében kampányszerű vizsgálatai, szintén nemzetközileg szabályozott rend szerint történnek. Elméletileg a szűrővizsgálatokkal lehet biztosítani azt, hogy minden ember megtudja: milyen egészségi állapotnak örvend. Mint minden változót, az egészséget is szükséges gondozni, fenntartani. A gondozási fokozatok elveinek megfelelően egyrészről az ortodox, szomatikus medicina módszereit lehetséges alkalmazni (meg kell jegyezni, hogy hazánkban súlyos zavarok állnak fenn, mert egy orvosi szakmai kollégium tagjai, akik a szűrővizsgálatok végzésében jeleskednek, nem tudják mi a szomatológia?), másrészt a teljes embert figyelembevevő, holisztikus megközelítés elvei szerint lehet egy ember egészségét meghatározni. Ez a szemlélet (WHO) feltünteti az egészségeseket, de azonnal besorolja a fitness szűrések rendszerébe, valamint csak edzettséget határoz meg. Sajnálatosan elveti azt a lehetőséget, hogy minden korú és nemű ember, sőt minden szomato-típusú sovány, vagy kövér ember is lehet egészséges. A biológiai rend alapján (Hármas Elmélet II. fő tétel) teljesen téves és kifejezetten ártalmas, amelyeket a reklámokban is láthatunk, hogy életerős 20-30 éves férfiak, nők azt hirdetik, ha valaki úgy táplálkozik, mozog, él, ahogyan azt javasolják, akkor minden korú és nemű ember olyan lehet, mint a hirdetés szereplői. Ez nem csak megtévesztő, hanem kifejezetten veszélyes.

Ismeretesek olyan esetek, amikor egy Wellness hotelben eltöltött „pihenést” követően, az emberi test túlterhelése miatt, (ami idő alatt a szervezetet súlyosan megterhelő testmozgásokat végzett) akut tragédiák alakultak ki. Egy ember, aki 11 hónapig ülőmunkát végez minden testedzés nélkül, hirtelen kb. két hét alatt megterheli a szervezetét, mondván az évi elmaradt testedzését bepótolja, az csak árthat szervezetének és az egészségének. 

A szűrővizsgálatok, miután gyakorlatilag egy mondattal letudták az egészség fogalmát, azonnal a betegségek szűrésére korlátozódnak. A betegség kifejlődését három fő szakaszra osztják, melynek első fejezete a megelőző tünettant tartalmazza két alfejezettel, ami a korai tünettant, valamint a kifejlett tünettant jelenti.

A szűrővizsgálatok esetében szükség volt valamilyen rendszert kialakítani, amit jelenleg hazánkban nem alkalmaznak. Az alapszíntű szűrések a prospektív, azaz jósló módszert jelentik, az aktuális folyamatok kiszűrésére a célzott szűrővizsgálatokat javasolják (ez utóbbi elterjedt hazánkban), a sort a permanens, azaz folyamatos szűrés zárja.

A megelőző tünettan a belső és külső rizikófaktorok halmozódásából von le következtetést. A prospektív (jósló) szűrés az egészségesek közül kiemeli a veszélyeztetettek, gyanús (suspektek) állapotúak csoportját. A jósló szűrés a leghatékonyabb megelőzés volna, mert még a betegség előtti fázisban derítené fel a hajlamot. A baj az, hogy ilyen vizsgálat jelenleg nem létezik, annak ellenére, hogy az úgynevezett „szomatikus- holisztikus” elvet szinte mindenhol leírják.

Egy hazai egyetemi kutatócsoport több mint 15 éve kidolgozott egy szomatikus vizsgálatokra alkalmas funkcionális anatómiai vizsgáló eljárást, amelyet rutinszerűen is működtetnek, amit természetesen betegellátó intézményekben még nem alkalmaznak. Valószínűsíthetően azért, mert nem a diagnosztikára helyezi a fő hangsúlyt, hanem nagy pontossággal írja le egy adott ember életfolyamatait. Sokszor felvetődött, hogy milyen terápiát lehet ezzel a módszerrel alkalmazni. Természetesen semmilyen terápiára nincs szükség egészséges emberek esetében, viszont képes feltárni mindazokat az egészséget befolyásoló tényezőket, melyekkel célzottan, nagy pontossággal szakorvosi vizsgálatra, vagy szakellátásra lehet irányítani a gyógyulásra várókat. A módszer részletesen írja le egy adott ember anatómiai és életfolyamatainak összefüggéseit, igaz semmilyen terápiát nem alkalmaz, nem rendel el gyógyszerfogyasztást, csak leírja az adott ember aktuális „egészségi állapotát”, mely alkalmas arra, hogy ajánlásokkal az egészséget fenn lehessen tartani. Ez utóbbi, de hasonlatos megfogalmazás az egészségfenntartást és megőrzést szolgálja.

Az tapasztalták a szomatológusok, hogy az átlagemberek közül sokan, egészségüket illetően, bizonytalanságban és feszültségben élik mindennapjaikat.

A szűrővizsgálatokra való felhívások, behívások, magánklinikák hirdetései, betegségekkel való riogatások, valamint „gyógyhatású készítmények, gyógynövények (főleg trópusiak) dömping ajánlásai hihetetlen veszélyeket rejtenek magukban. A mindenféle csodaszerek fogyasztása és bajt megelőző hatásai nagyon gyakran kétségesek és egyben kockázatosak.

A baj nem jár egyedül. Mindenhol azt lehet hallani, hogy járjunk szűrővizsgálatra, hogy idejében megtudjuk, hogy súlyos betegek vagyunk-e. Abban az esetben, ha olyan vizsgálatra megyünk el, ahol legjobb esetben is jóslással foglakoznak, de azért adnak „valamit”, akkor az sem zárható ki, hogy attól leszünk betegek, vagy a költségektől, amit a kezelésért kérnek el. Egy magánklinikán egy ciszta eltávolítása pl. 750.000.- Ft-ba kerül (ez kedvezményes ár!, ami az interneten is olvasható). Azt is állíthatjuk, hogy a betegségek megelőzésének egyik alapfeltétele, a fogazatunk épségben tartása. Az egészség alapjáról mit tudunk, azt, hogy a fogorvosi árak miatt a lakosság jelentős részének fog- és fogágy-betegségei vannak. Megint eljutottunk egy orvosi szolgáltatás legfontosabb kérdéséhez, az árhoz. Vannak emberek, akik tapasztalják ezt a jelenséget, de lehetnek olyanok, aki kételkednek ebben a megállapításban. A kételkedőknek javaslom, hogy nézzenek bele a fogorvosi szolgáltatások árjegyzékeibe.

Korábban úgy gondoltuk, a megszámlálhatatlan egészségügyi (betegellátási) hirdetést és ajánlást nem lehet fokozni, de tévedtünk. Ha már teljesen össze vagyunk zavarodva a tanácsok özönétől, akkor hirtelen lecsap ránk egy új „tudomány”, amit humánmeteorológiának neveznek. A jelenséget és a „tudományos értékeléseket és tanácsokat” nem kívánom minősíteni, csak egy rövid idézettel kívánom szemléltetni.

„Vasárnap erősödő melegfronti hatás érvényesül, ami főként a nap második felében okozhat humánmeteorológiai panaszokat. Az érzékenyeknél migrén léphet fel, amit őszi margitvirág teával enyhíthetünk, emellett fáradékonyabbnak érezhetjük magunkat és szétszórtságot, ingerlékenységet tapasztalhatunk. A gyulladásos eredetű ízületi fájdalmak felerősödhetnek, de az északi megyékben a nyirkos reggeli órákban még kopásos eredetű ízületi fájdalmak is jelentkezhetnek. A szélre érzékenyek szédülést, fejfájást tapasztalhatnak a Dunántúlon, ahol délután nagy területen megerősödik a légmozgás. A napsütés inkább csak délen és keleten kedvezhet a hangulatnak, itt süthet ki hosszabb időre a nap.”     Csak remélni tudom, hogy az adott vasárnapon a lakosság széles tömege nagy mennyiségben fogyasztott „őszi margitvirág teát” és a fellobbanó ízületi fájdalmakra a rendesen szedett szteroidok bevitelét fokozták.

Az értelmezéseket és elemzéseket hosszasan lehetne folytatni. Egyszerűsítsük le ezt a kérdést és csak annyit vizsgáljunk meg összehasonlításképpen, hogy egészségre és egészség fenntartásra, valamint betegségek szűrésére és ellátására mennyit költünk.  Nem kell elmélyült kutatást végeznünk, mert az első, azaz az egészség fenntartására, gyakorlatilag 0 (nulla) forintot költünk, akár állami, akár csak háztartási szinten. Miért?

Ezt a kérdést szerencsére külhoni országban is feltették, mert hiába szorgalmazzuk évtizedek óta, hogy a primer prevencióra, azaz a természetes megelőzésre kell fektetni a fő hangsúlyt. Hivatalosan és szervezetten a betegellátás tekintik hazánkban egészségügynek.

A fenti rövid értekezés megírását egy cikk inspirálta: 

„Rutinellenőrzés”

(címen 2012. október 27. (43.szám) a HVG hasábjain megjelent cikk elemzése mondatról-mondatra)

A rendszeres orvosi vizsgálat szükségtelenül vált a közegészségügyi programok részévé számos nyugati országban- jutott nem várt következtetésre a koppenhágai Északi Cochrane Központ kutatói.

(Megjegyzés: Ezt a gondolatot évek óta felveti egy hazai kutató csoport, amit szinte rendszerességgel ingerülten utasítanak vissza betegellátó szervezetek.)

 A dánok szerint az egészségesen is orvoshoz járóknak a rutinellenőrzések egyáltalában nem segítenek jobban megelőzni a betegségeket.

(Megjegyzés: Az egészség fenntartásához soha nem célszerű betegséget hozzárendelni. A betegellátó rendszerek minden esetben „Gyógyítanak”, a primer prevenció lényege, hogy életmódi és életviteli tanácsokkal lássanak el minden embert, szomatotípusnak, kornak és nem nemek megfelelően. Egy példát is említhetnénk, mivel ez is Amerikából származik. Ez nem más, mint a BMI, azaz testzsír százalék meghatározása két adatból, testmagasság és testsúly? Néhány apró egyéb jellemzővel ez a magas amerikai tudományos módszer nem számol, mint pl. az adott ember hány éves, milyen korú, milyen környezetben él, sportol, nem sportol és hosszasan sorolhatnánk a különféle faktorokat. Az igazi baj, ebben az esetben az, hogy a szomato-tipizálást teljesen elfelejtették, igaz mit várhatunk, ha egy orvosi szakterület azt sem tudja mi az, hogy szomatológia.)  

 Sőt a rutinellenőrzések nyomán akár teljesen felesleges kezeléseket is kaphatnak olyan betegségek ellen, amelyek nem okoznak tüneteket, nem rövidtik meg az élettartamot.

(Megjegyzés: A szűrővizsgálatok célja az volna, hogy térben és időben zajló életfolyamatokat lehessen meghatározni. Ezzel szemben az alkalmazott szűrővizsgálatok statikus, egy adott pillanatban lévő vizsgálati eredményből vonnak le következtetéseket, legyen az laboratóriumi vizsgálat, vagy képalkotó eljárás (magas a vércukor szintje, vagy látnak tumort, vagy nem).  

A Cochrane intézet munkatársai 14 korábbi kutatás dokumentációja alapján majdnem 183 ezer páciens általános egészségi állapotát értékelték.

(Megjegyzés: A hazai szomatológiai kutatások az elmúlt 20 évben kb. 350.000 ember valóban egészségi állapotának felvételezést végezte el. A rendezés alapján naprakészen 30.000 felvételt tekintünk, un. bázis vizsgálatnak. Ezt, mint rendesen, hazánkban orvosi körökben nem fogadják el, mert a kutatások nem külhoni vizsgálatok másolása. Érdemes kiemelni, hogy 2002-től a 30 ezres bázisanyag rendelkezésre áll, melynek összefoglalóit a szakma el sem olvassa. )  

– Kiderült, hogy a gyakori orvos látogatás sem segített megelőzni a két vezető halálokozási ok, a szív és az érrendszeri, illetve a daganatos megbetegedések bármelyikének kialakulását és végzettessé válását.

(Megjegyzés: A betegségek kialakulásának folyamatait a szomatológiai szemlélet minden esetben holisztikus megközelítésben írja le, úgy hogy közben minden fiziológiai, biokémiai és biofizikai összefüggést igyekszik feltárni. Nagy pontossággal valószínűsítjük pl. azt, hogy a sportolóknál miért fordulnak elő hirtelen halálnak nevezett tragédiák, vagy a táplálkozás, anyagcsere folyamatok miért jelentik a XXI. század betegségét, a tumor kialakulásáról is vannak konkrétan megfogalmazott vélemények (Hármas Elmélet I fő tétele), de mivel ezt nem tekintik tudománynak ezért a hazai kutatásokat és azok eredményeit figyelemre sem méltatják (a gazdasági okokat szándékosan nem hozom fel)

 A szűrővizsgálatok eredményességét az is alááshatja, hogy általában éppen a legveszélyeztetettebbek- például az alkoholisták, az erős dohányosok, az egészségtelenül táplálkozók- nem járnak rutinellenőrzésekre.

(Megjegyzés: A napjainkban elérhető számos szűrővizsgálatok egyik kiemelkedő hiányossága, hogy a betegellátással foglalkozó intézmények végzik ezeket a szűrővizsgálatokat, miközben a valóban szükséges betegellátásra sincs forrásuk és idejük. Több elkészített tanulmány azt vélelmezi, hogy a betegellátást és az egészség fenntartását szét kell választani. Egy betegellátó intézetben mindenki beteg, még a szűrésre belátogató egészséges ember is. A megbetegedések száma sajnálatosan emelkedik. Európai mércével nézve is a megbetegedéseket és a mortalitást figyelembe véve is sereghajtók vagyunk. Ezért volna fontos az, hogy legalább az egészségeseket ne akarjuk gyógyítani. )

A kutatók hangsúlyozzák, hogy nem vetik el a célzott, hasznos szűrővizsgálatokat, de fölösleges átfogó vizsgálatnak alávetni egészséges embereket.

(Megjegyzés: A komplex szomatológiai vizsgálatok rendszere, amely biztosítja az anatómiai és az életfolyamatok összefüggések feltárását, alkalmas arra is, hogy ne csak statikus életjelenségeket mutasson ki és azt alaktanként (morfológia) rögzítsen, hanem lehetőséget teremtsen a dinamikus életfolyamatok valósidejű leképezésére is. Egyszerűen egy kidolgozott rendszer képes egyén-specifikus módon meghatározni azt, hogy valaki kornak és nemnek megfelelően egészséges, vagy szükséges orvosi ellátásra irányítani. Ezt a módszert nagymértékben támogatja egy biotérinformatikai rendszer, amelyik nem csak az emberi szervezeten belül képes adatok gyűjtésének módszerével vizsgálódni, hanem figyelembe veszi az adott ember életterét, pontosabban mindazokat a külső hatásokat, melyek képesek az életfolyamatait befolyásolni. Abban az esetben, ha ezt tudományhoz kívánjuk kötni, akkor ez a Biológiai Antropológia és a Kulturális, vagy szociális Antropológia összességét jelenti.) 

Ha velünk történik valami, akkor a háziorvosunk úgyis észreveszi.

(Megjegyzés: Írják a dánok: sajnos napjainkban erőteljesen adminisztratív jellegű a hazai orvosi munka – ráadásul nem rendelkeznek kellő műszerezettséggel – egyre nehezebben képesek megbirkózni ezzel a nagyon fontos feladattal. )

A korábbi tanulmányok meglepő összefoglalója után a kutatók célzott felméréseket javasolnak arról, hogy a rendszeres rutinellenőrzések mennyire befolyásolják a halálozási mutatókat.

(Megjegyzés: Kiemelkedő kutatásnak bizonyulhat, ha megfelelő biostatisztikai alapokon a fent említett összefüggéseket feltárják. Az igazi megoldást viszont az jelentené, ha mindenhol működnének, a minden kellemetlenségtől mentes, nagypontosságú funkcionális anatómiai diagnosztikai rendszerek, melyek ráadásul nagyon kedvező gazdasági mutatókkal rendelkeznek. A bevezetés csak akarat kérdése.

 

2012. november 4.

Szacsky Mihály