(palatinusi elemzés)

Természet és társadalomtudomány

 

A XXI. század hajnalától felgyorsulni látszanak a világot fenyegető természeti, társadalmi és gazdasági válságok is (mint minden más). A sort 2001. szeptember 11.-e nyitotta. A terrorizmus elleni harc a mai napig nem záródott le, annak ellenére, hogy háborúk és konfliktusok zajlottak és zajlanak napjainkban is. Az egyre súlyosabbá váló társadalmi konfliktusokat csak tovább terhelték a katasztrófák, legyenek azok természetiek, vagy ipariak. Az elmúlt évtizedben egy újfajta gazdasági zavar is megjelent. Napjainkban semmi mást nem hallhatunk, mint, hogy csak egy feladat van, mégpedig az, hogy a gazdaságot helyre tegyük.

Ez a cél vezérelte az euróövezeti Vezetőket, hogy kiutat keressenek Európa megmentésére. Az EU-országok állam- és kormányfőinek kötetlen munkavacsorájával megkezdődött csütörtök este Brüsszelben az évzáró uniós csúcstalálkozó, amelynek célja a legutóbbi nyilatkozatok szerint nem kevesebb, mint az európai integráció megmentése, de legalábbis az euróövezet vészesen romló pénzügyi helyzetének stabilizálás.

A csúcstalálkozó eredménye kétséges és bizonytalan.

Idézet néhány hírből:

  • Neue Zürcher Zeitung című svájci konzervatív napilap szerint a pénteki brüsszeli csúcs újra felszakított régi politikai törésvonalakat a 2004-ben csatlakozott tagállamok között és az egyes országokon belül egyaránt. Lengyelország, a balti államok, Románia és Bulgária támogatták a tervet. Csehország és Magyarország képviselői Brüsszelben tudatták, hogy az új megállapodásról ki kell kérniük országaik parlamentjének véleményét. A svájci lap szerint ez több, mint formalitás. Mindkét országban erős euroszkeptikus áramlatok vannak nem csak az ellenzéken, de az egyes kormányok táborán belül is.

  • A szorosabb uniós integrációval egyébként kevéssé rokonszenvező konzervatív The Daily Telegraph elsőoldalas főcímében "Európa magányos emberének" nevezi David Cameron konzervatív párti miniszterelnököt. A tekintélyes jobboldali napilap szerint Cameron – aki a brüsszeli EU-csúcson vétójával megakadályozta, hogy a pénzügyi fegyelem szigorítását célzó új szabályozási egyezménytervezet uniós szintű megállapodásként jöjjön létre – "határozott lépést tett Nagy-Britannia eltávolítására az Európai Uniótól".

  • A szintén konzervatív The Times első oldalas főcíme szerint "Nagy-Britannia magára maradt". A lap szerint Cameron "leválasztotta Nagy-Britanniát Európáról egy történelmi horderejű vétóval, amely egy csapásra megváltoztatta az ország és a kontinens jövőjét".

  • A baloldali The Guardian szerint ugyanakkor a brit kormányfő vétójával "nemzedéknyi idő óta nem tapasztalt mértékben" vált bizonytalanná Nagy-Britannia helyzete az Európai Unión belül. A lap szerint azóta, hogy Nagy-Britannia 1973-ban csatlakozott az európai közösséghez, most először születik meg úgy egy alapvető fontosságú uniós egyezmény, hogy azon nem szerepel majd a brit miniszterelnök aláírása.

  • A brüsszeli csúcs napja jó eséllyel úgy vonul be a történelembe, mint az a pillanat, amikor Nagy-Britannia "megkezdte hosszú, magányos menetelését kifelé" (az EU-ból) – áll a vezető baloldali brit napilap elemzésében.

(ezek itt az első gyors-reakciók, azóta kicsit változott az angolok helyzete – olyat is olvashatunk, hogy akár mégis megalkusznak az angolok valamiben a németekkel és a franciákkal)

  • A Grupo Gowex, a spanyol Wi-Fi szolgáltatásokat kínáló cég – mely 15 országban jelen van – Németországba helyezte át a betéteit, mivel arra számít, hogy Spanyolország kilép az eurózónából – írja a Bloomberg.(2011.12.10)

  • "Nem bízok abban, hogy Spanyolország marad az eurózóna tagja" – mondta Jenaro Garcia, a madridi székhelyű Grupo Gowex ügyvezetője. "A készpénzt és a betéteket is Németországba vittük, mert Spanyolország visszatér majd a pesetához".(mások szerint a spanyolok „túl nagyok” a kilépéshez)

  • A német jegybank nem bankoktól származó tőkebeáramlása a november 9-én megjelent folyó fizetési mérleg szerint 11,03 milliárd euró volt. Ez egyébként hozzá is járult ahhoz, hogy az augusztusi 47,3 milliárd eurós tőkeáramlási mínuszos egyenlege szeptemberben 700 millió eurós többletbe forduljon át.

  • A Fiat vezérigazgatója, Sergio Marchionne májusban, egy brüsszeli nyilatkozatában úgy fogalmazott: "Hogyan lehet egy robbanást irányítani? Ez egy ellentmondás. Különböző fokú katasztrofális következményekkel járó összeroppanás lesz". Az olasz vállalatok felkészültek a valuta összeroppanására, miután a Berlusconi-kormány lemondott, és fenyegtő volt, hogy Görögország kilép az eurózónából.

  • "Néhány héttel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy olyan beszélgetéseket folytatunk, melyek az euró eltűnését valószínűsítik, de ma már van néhány ilyen spekulációs forgatókönyv is" – mondta a Wolters Kluer, Európa legnagyobb adó- és jogi kiadójának vezérigazgatója Nancy McKinstry november 29-én egy interjúban. A cég munkatársai Frankfurttól Londonon át Phoenixig sok időt töltöttek a lehetséges forgatókönyvek felvázolásával.

  • Az Egyesült Királyság pénzügyminisztere, George Osborne úgy nyilatkozott, hogy már látta azokat a tanulmányokat, melyek arra utalnak, hogy az euró összeomlása az ország gazdasági kibocsátásának szignifikáns csökkenéséhez vezetne. A londoni székhelyű Kingfisher vezérigazgatója, Ian Cheshire szerint ők is számolnak az esetleges összeomlással. Éppen ezért a cég a bizonytalanság tükrében a működő tőkére történő fókuszálás mellett indítana projekteket, és nagyobb gondot fordítanának a tervezett tőkekiadásokra is. Ez valószínűleg megállítaná a veszteséges értékesítési és marketing tevékenységeket, ehelyett a készpénzes árrésre fókuszálnának.

  • A barcelonai székhelyű, Service Point elnöke, Juan Jose Nieto azt közölte, hogy abban az esetben, ha szakítanak az euróval, a céget áthelyezik Skandináviába, vagy az Egyesült Királyságba. "A válság miatt az elmúlt néhány évben újra ki kellett találnunk az üzleti koncepciónkat. Jelenleg túlélési módban vagyunk. Az, ami Görögországban és Olaszországban történik, nemcsak a bankokat, hanem a vállalatokat is érinti".

  • A Reuters elemzésében szakértők felvetik, hogy ha Olaszország, vagy Spanyolország segítségre szorul, az rendkívüli veszélyeket tartogat. Felvetik a kérdést, hogy mi van, ha egyszer csak az olaszok úgy gondolják, hogy köszönik szépen, nem fizetik vissza az IMF-kölcsönt, így jönnek ki az adósságcsapdából. Ez akkora kockázatot jelent, hogy az Egyesült Államok valószínűleg megvétózna egy nagy olasz hitelt.

  • Szép kis vita lehet az EU-csúcson elfogadott 200 milliárd euróról is, amit Európa tol bele az IMF-be. A Valutaalap működését jól ismerő szakértők ugyanis felhívják a figyelmet, hogy nem mindegy, melyik számlára megy az európai befizetés. Ha az úgynevezett általános tartalékokba, akkor egy esetleges hitelnyújtás esetén az összes IMF-tag között megoszlik a kockázat, ha viszont egy külön számlára, akkor az EU-pénzből történt mentéssel csak Európa futja a kockázatot.

Az idézetek nem csak, hogy nem megnyugtatóak, hanem kifejezetten aggasztóak. Úgy tűnik, szinte minden hírből, hogy csak a gazdasággal és a pénzügyi helyzettel van a gond. Ha csak ez volna a baj, akkor talán nem jelente nagy problémát, hogy ezeket megoldják Európa vezetői. Talán azt sem zárhatjuk ki, – a híreket és azok elemzéseit olvasva -, hogy az európai unió vezetői megijedtek, mert a társadalmi konfliktusok ellenőrizhetetlenné váltak. Ezt gondolhatjuk, mert nagyon hírtelen december 8.-án csütörtökön este ültek össze a csúcsvezetők és egész éjjel tárgyaltak. Ezt válságstáb-ülésnek is tekinthetjük. Teljesen érthetetlen, hogy nyugodt körülmények között miért nem lehetett december 9-én reggel elkezdeni kipihenten és felkészülten a megbeszéléseket. Talán van valami, amiről a közvéleményt nem tájékoztatták?

A társadalmi, gazdasági és pénzügyi gondokat félretéve célszerű egy egyszerű elemzéssel megvizsgálni, hogy milyen egyéb hatások ronthatják napjaink helyzetét.

A részletekbe nem belebonyolódva, nem lehet figyelmen kívül hatni azokat a nagy globális változásokat, amelyeket az Ember nem tud befolyásolni, főleg akkor nem, ha azok kialakulása köthető a felelőtlen emberi cselekedetekhez.

Az események és a folyamatok köthetőek egymáshoz. Ezeknek a folyamatoknak és a változó állapotoknak a figyelmen kívül hagyása a felelőtlenségen is túlmutat.

A politika és a gazdaságpolitika csak kellemetlenkedésnek tartja azt, ha valaki figyelmezteti a döntéshozókat, hogy Földünk természeti egyensúlya már felborult. A paradicsomi állapotnak vége. Mi vezetett idáig? A sokat hangoztatott túlfogyasztás, a természeti kincsek kontroll nélküli kitermelése, a fosszilis energiahordozók mértéktelen felhasználása.

A tegnap kitermelt és elhasznált nyersanyagokat soha többé nem tudjuk hasznosítani. A tegnap felhasznált villamos árammal például világítottuk a világűrt, vagy újabb gazdasági hasznot hozó potenciális szemetet (áru-termék) dobtunk piacra. Minél tovább folytatjuk a földi, nem megújuló készletek felélését, annál nagyobb veszély leselkedik a jövőben a társadalmakra, az emberiségre és a természetre.

A palatinuszi gondolatokat nagyon sok esetben visszautasítják és sok esetben tudományosnak tűnő magyarázatokkal érvelnek. A tudományra való hivatkozás abban az esetben kérdéses lehet, ha azt arra használják fel, hogy a kialakult egyensúlytalanságot elfedjék. A tudománynak és a tudományos gondolkodásnak az a feladata, hogy ezeket a nagyon bonyolult és összetett folyamatokat képes legyen sok szálon futtatva feldolgozni és értelmezni.

A jövőben elengedhetetlen, hogy ilyen tudományos műhelyek ne kezdjék meg munkájukat (jelenleg egyről sincs tudomásunk, amelyekről hallhatunk, azok mind csak résztudományokkal foglalkoznak).

Az összetett hatásokat és kölcsönhatásokat minden esetben azok teljes összefüggésében szükséges értelmezni és elemezni.

Csütörtökről-péntekre virradó éjszaka üléseztek a gyorsan összehívott Európai vezetők. Nézzük, hogy mi volt az elsődleges cél.

Tudomásunk szerint az Euró övezet megmentése, a pénzügyi és gazdasági stabilitás és az, hogy az EU egy egységes gazdaságpolitikai irányítással orvosolja a válságot.

Milyen másodlagos hatásokkal kellett volna számolni, amelyeket ha nem vesznek figyelembe a jövő tervezésében, akkor minden jó szándék és elképzelés dacára azok csak álmok maradnak.

A bonyolult feltárások helyett csak címszavakban és a teljeség igénye nélkül emeljünk ki néhány tényt.

  • Napjainkban több mind 7 milliárd Ember él a földön

  • Az Észak-afrikai társadalmi változások jelentősen befolyásolták és befolyásolják Európa sorsát is.

  • Az energia biztosítása egyre nehezebb feladatot jelent. Nincs átgondolt és ésszerű „energiastratégia”, csak energia lobbik léteznek.

  • Az élelmiszertermelés és az állattenyésztés soha nem látott gondokkal küszködik.

  • Európa ivóvíz készletei kimerülőben; egyre szennyezettebbek és a jövő víz-körforgása is bizonytalan.

  • A klímaváltozás sajnos tény.

  • A modern orvostudomány tehetetlenül áll szemben a XXI.század betegségeivel.

Ezek kiragadott példák. Ezek közül a folyamatok közül, ha csak egy részterületet is beemelünk a jelenleg gondot okozó társadalmi problémák közé, akkor érezhető, hogy a kialakult helyzet rövidtávon biztosan nem megoldható és főleg nem csak gazdasági szabályozással.

Kína szemére vetik, hogy az országon belül nincs demokrácia. Sok állami vezető zarándokol Kínába és próbál kapcsolatot teremteni Kína vezetőivel. Kína gazdasági és pénzügyi segítségét már az Európai Unió vezetői is nyíltan kérik. Ezeken a csúcstalálkozón felvetődnek a gazdasági és pénzügyi együttműködések, de távozóban minden vezető kötelezően, szinte magában, halkan és óvatosan kijelenti, hogy Kínában nincs demokrácia. Ezt a Kínaiak nem is tagadják, sőt azt mondják, hogy egy Francia, Német, vagy akár Amerikai demokrácia bevezetése országuk összeomlásához vezetne.

A megállapítás nem helytálló, mondhatják sokan. A valóságban az összetett elemzéseknél a társadalmi változásokat, az irányíthatatlan emberi viselkedéseket, azaz a csoportos agresszió veszélyét is figyelembe kell venni. Hogyan kerülhet ez a gondolat az európai problémákhoz. Az Észak-Afrikai zavargások, amelyek több országban is megjelentek kimondva, vagy kimondottan zavart okoztak Európában. Kína úgy kerül a képbe, hogy hallani lehet arról, hogy Kínában az attól való félelem, hogy az Afrikai zavargások átterjednek országukra, belső biztonsági rendszereket építettek ki, amit a jövőben még intenzívebb módon folytatnak.

Eljutottunk a biztonság politikához. A csütörtök éjszakai csúcstalálkozó híreire is megjelent egy érdekes nyilatkozat. Ez azért furcsa, mert ilyen nyilatkozatot csak akkor lehet tenni, ha több variációban a jövöre nézve forgatókönyvek állnak rendelkezésre.

  • Még szinte haza se értek az EU-csúcsról a tagországok vezetői, már jönnek a hírek arról, hogy az Európán kívüli országok rossz szemmel nézik az IMF esetleges túlzott szerepvállalását az öreg kontinens megmentésében. Mert szép dolog, hogy a Valutaalap eddigi track recordja 100 százalékos, tehát mindig mindenki rendben visszafizette neki a tartozását, most akkora országokról és pénzekről van szó, ami aggasztó lehet.

  • "Rendkívül nyugtalan" az euróválság fejleményei miatt, mivel az Európai Unió esetleges felbomlása akár zavargásokhoz is vezethet a kontinensen – mondta pénteken Martin Dempsey tábornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke az AFP hírügynökség tudósítása szerint.

  • Az eurózóna hatalmas veszélyben van – jelentette ki Dempsey, és hozzátette, ez nemcsak gazdasági szempontból érinti az Egyesült Államokat, hanem a lehetséges politikai-társadalmi következmények révén is. Szerinte nem világos, hogy az elhatározott intézkedések képesek-e egyben tartani a közösséget.

  • Az AFP szerint a tábornok "szokatlanul őszinte" szavai az eddigi legerősebb jelzést közvetítik arról, hogy mennyire aggasztja az USA vezetőit az elhúzódó euróválság.

  • Dempsey félelmeit mások is osztják. Willem Buiter, a Bank of England monetáris tanácsának volt tagja – jelenleg a Citigroup bankcsoport közgazdásza – csütörtökön azt nyilatkozta, hogy az eurózóna teljes szétesése évekig tartó, világméretű gazdasági hanyatlást és "zűrzavart" okozna. Írország, Portugália, Olaszország és Spanyolország esetleges csődje pedig szerinte nemcsak az európai, hanem az egész észak-atlanti bankrendszert térdre kényszerítené.

  • Elemzők szerint az európai adósságválság elmélyülése az euró összeomlásának kockázatával jár, ami úgynevezett dupla mélypontú válsághoz és a költségvetési források további beszűküléséhez vezethet az Egyesült Államokban.

  • A Külügyi Kapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations, CFR) nevű szervezet, a rangos Foreign Affairs folyóirat kiadója, csütörtökön nyilvánosságra hozott egy tanulmányt, amely az euró-övezetet az Egyesült Államokat fenyegető legnagyobb veszélyek közé sorolta. A tanulmány Kínát, Iránt, Észak-Koreát, Mexikót, Pakisztánt és Szaúd-Arábiát is a prioritások közé sorolta az amerikai nemzet szempontjából.

A fenti idézetek nagyon aggasztóak. Az, hogy Amerika aggódva, vagy féltő gonddal figyeli az európai eseményeket, az nem baj, sőt megnyugtató is lehet. Egészen mást vehetünk ki viszont ezekből a sorokból, ha azt egy amerikai katonai vezető mondja. Ismerve Amerika részvételét a világ konfliktus helyzeteinek megoldásában, ez a kijelentés bizonytalanságot válthat ki. Tudott, hogy Vietnám, Korea, Irak, Afganisztán esetében a segítség és a probléma megoldása katonai beavatkozás volt. Európa csak a közelmúltban tudta elérni azt, hogy egyes államokban más nemzet katonai egységei ne állomásozzanak. Egy negyed évszázada Hazánkban szovjet csapatok állomásoztak, de Nyugat-Németországban is jelentős Amerikai csapatok voltak jelen. Még feltételezni sem szeretném azt, hogy a Pentagon asztalán szerepel egy olyan terv, hogy az Európai válság megoldása miatt ismét amerikai csapatok települnének Németországba, Franciaországba, vagy hazánkba. Ez nem lehetséges gondolhatják sokan. De emlékezzünk, a délszláv válság idejében az Amerikai légierő hazánkban is állomásozott.

A palatinuszi gondolatok nem kritikák és nem fantáziálások. Az elemzések tényeken alapulnak. Az írás zárógondolata nem lehet más, mint az, hogy a döntéshozóknak saját bűvkörükből ki kell lépni, minden tényezőt figyelembe kell venni a jövőben. Végezetül arra is figyelmeztetni kell a nemzetek vezetőit, hogy hiába próbálják a papír alapú gazdasági és pénzügyi problémákat megoldani, ha a természet és a földi élet drámai módon folyamatosan és egyre intenzívebben sérül és pusztul.

Szacsky Mihály

2011. december 11.