Sport és Orvostudomány
Az elmúlt években egyre többször hallhattunk arról, hogy kiemelkedő sportrendezvényeken hirtelen, minden előzmény nélkül sportolók vesztették életüket.
Ilyen szomorú hírt olvashattunk ismételten, egy 2012.április 14.-én (18.02) megjelent hírben.
„Piermario Morosini, a Livorno középpályása szombaton összeesett a pályán, majd a kórházba szállítást közben elhunyt… Piermario Morosini, a Livorno középpályása szombaton összeesett a pályán labdarúgócsapata Pescarában vívott olasz másodosztályú bajnoki mérkőzésén. A 25 éves futballista a 31. percben zuhant a földre. Az azonnali orvosi segítségnyújtás során defibrillátort is alkalmaztak, majd a pescarai Santo Spirito kórházba szállították a játékost… Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint a mentőautóban szívinfarktusa volt Morosininek, aki az olasz La Gazzetta dello Sport jelentése szerint a kórházba szállítás közben életét vesztette…"Összeesett, majd megpróbált felállni, de újra lezuhant a gyepre" – mesélte a drámai perceket Danilo Iannascoli, a pescarai klub tanácsnoka.”
Hasonló tragikus események magyar sportolókkal is megtörténtek. Az orvosok, akik a sport területén tevékenykednek, minden esetben próbálják értelmezni a tragédiákat és természetesen magyarázatokat is keresnek. Általában szív és érrendszeri problémákra vezetik vissza ezeket a tragédiákat. A korábban szorgalmazott és az óta bevezetett defibrillátor alkalmazása sem tudta esetünkben megmenteni a most elhunyt sportoló életét. Kutatásaink melyek a sportolók teljesítmény növelésével (természetesen tiltott szerek alkalmazása nélkül) foglakoznak, csak akkor hatékonyak, hogy ha az adott sportoló kornak-nemnek megfelelő alap egészségi állapotának feltérképezését is elvégezzük. Ilyen jellegű vizsgálatokkal és elemzéssekkel egyre kevesebbet foglakoznak, mert a sportorvoslás egyre inkább a gyógyszer alapú teljesítménynövelést helyezi előtérbe, (mit például az Athéni Olimpián, ahol nem megengedett szereket is alkalmaztak a teljesítmény növelésére). Természetesen dúl a háború a sportorvosok és a dopping ellenőrök között, akik szintén orvosok. A természetes alkathoz (szomatotípus) anyagcseréhez és testedzéshez köthető képesség fejlesztések viszont egyre jobban a háttérbe szorulnak.
A sportorvoslás jelentős részét a beteg és a sérült sportolók ellátása és kezelése teszi ki. Ez kiemelkedően fontos feladat, mert egy sportolót mozgásszervi érintettség, sportbalesetet követően különös figyelemmel kell ellátni és rehabilitálni. Egyesületünk kutatásait nem veszik figyelembe annak ellenére, hogy minden esetben a hatékony ellátást és az optimális rehabilitációt kívánjuk segíteni. A spotbalesetek esetében az jelentené az igazi hatékonyságot, ha a sportoló testi és lelki gyarapodását a sportválasztás pillanatától nyomon lehetne követni. Ebben az esetben nem betegségek keresésére alkalmas szűrővizsgálatokat kellene elvégezni, hanem kifejezetten pszicho-somaticus és vagy somato-pszichés állapot felvételezést kellene alkalmazni. Ezt külön nem szükséges értelmezni, mert a sportolók, de a munkavállalások esetében is nem az a fontos, hogy mikor találunk meg egy betegséget, hanem az, hogy hogyan tudjuk az egészséget fenntartani. Napjainkban a betegellátás és az ahhoz tartozó orvosi tevékenységek teljes mértékben felemésztik a társadalom által összegyűjtött „társadalombiztosítási” alapot. Tudjuk, hogy a szűrővizsgálatok és a betegellátás nagyon költséges vizsgálatokat és terápiát jelentenek. Az egészség fenntartására semmilyen forrás nem áll rendelkezésre. Számos olyan esetet lehet említeni, amikor a kórfolyamatot és annak dinamikus fiziológiáját időben fel lehetett ismerni. Ilyen esetekben megfelelő életmódi és életviteli tanácsokkal magát a betegséget is el lehet kerülni. Ezeket visszafordítható (reverzibilis) egészséget károsító folyamatoknak is nevezhetjük.
Mindennek az alapja az, hogy rendelkezzünk olyan archivált adathalmazokkal, melyek alkalmasak arra, hogy időszakos visszaméréssel nyomon tudjuk követni az egyes emberek egészségi változását. Szükséges hangsúlyozni, hogy az egészség alakulását hivatott ez a vizsgálati módszer biztosítani a dinamikus életfolyamatok változásán keresztül. A szomatológiai vizsgálatok nagyon egyszerűek, jól értelmezhetőek, gyorsan elvégezhetőek, semmilyen kellemetlen hatás nem éri a vizsgált személyét és természetesen olcsó. A pszichológiai vizsgálatokkal kiegészítve közelítően teljes képet kaphatunk egy sportolóról és megismerhetjük annak testi és lelki adottságait, képességeit, terhelhetőségé stb.
A módszert számos területen lehet alkalmazni, adaptálni. Említhetnénk a foglakozás egészségügyet, iskolai testnevelést, különleges elvárásokban részvevők vizsgálatát (tűzoltó, katona, pilóta stb.) és természetesen az amatőr és a professzionális sportolókat.
Az elmúlt időben felvetődött, hogy biztosítási kérdésekben van e létjogosultsága ennek a szemléletnek. Gondolatunkat a [1967] Egészség-Sport-Biztosítás – 2012-03-29 megjelent írásban igyekeztünk értelmezni. Bízunk abba, hogy a biztosító társaságok megfelelő módon elemzik ezt a felvetésünket.
A sporttevékenységek és azok biztosítási kérdései teljesen megoldatlanok. A jelenlegi és a múltra is jellemző sportbiztosítások elsődleges gondja az, hogy szinte minden esetben egy bizonytalan múltban keresünk egy bekövetkezett eseményt. Ennek az értelmezésébe nem kívánunk bele bonyolódni, mert sok esetben ezek nem a valódi eseményre koncentrálódnak. Felvetésünk az, hogy a sportolók esetében szükség volna egy komplex szomatológiai adatgyűjtésre és archiválásra lehetőleg a biztosítás megkötése, vagy egy edzésprogram elkezdése előtt. A vizsgálatokat tetszőlegesen meg lehet ismételni, a kontroll felvételek elkészítése rövid időt vesz igénybe és mindezek nem jelentenek nagy költséget. Tanulmányaink, de kutatási eredményeik bemutatása sem keltette fel az érdeklődést ez idáig.
A Műegyetemi Természet és Sporttudományi Közhasznú Egyesület keretei között évtizedek óta folynak élettudományi kutatások. Az élettudományi, elsősorban szomatológiai kutatások az egyesületen belül nem a betegségek gyógyítására, hanem elsősorban a szomatológiai irányelveknek megfelelően a kornak nemnek megfelelő egészségi állapot leírására korlátozódnak. Ennek megfelelően az életfolyamatokkal és az azzal összefüggő kérdésekre keressük a választ, és a lehetséges megoldásokat. Egyszerűen, a szomatológia tudományának az a feladata, hogy feltárja az adott ember, kornak nemnek megfelelő egészségi állapotát, azt optimalizálja, és igyekezzen abba megtartani. A szomatodiagnosztika ennek megfelelően egy adott ember anatómiai és életfolyamatait írja le a lehető leg részletesebben. Az antropológiai szemlélet és a szomatológia tehát az életminőséget hivatott javítani. Az orvostudomány a betegségek ellátására, tünetek csillapítására, tehát a gyógyításra helyezi a hangsúlyt.
A két tudományterület nem gyengíti, sőt azt kölcsönösen alkalmazva erősítik egymást.
Egy másik cikkben a következőt olvashatjuk:
Sportolók hirtelen halála: Nincs szomorúbb egy fiatalember hirtelen halálánál. Még megrázóbb, ha ez sportpályán, verseny vagy edzés közben történik…De van-e egyáltalán magyarázat az ilyen esetekben ? Mit tehetünk, hogy elkerüljük mindezt? 2005-ben az Egyesült Államokban egy orvosi konszenzus konferencia /36. Bethesda Conference/ foglalkozott a problémával. Az első kérdés a sportolók orvosi szűrővizsgálata, vagyis a sportorvosi vizsgálat. Kóros szívzörejek, mellkasi fájdalmak, terheléskor fellépő fulladás, vagy átmeneti tudatvesztésről szóló információ, továbbá szívbetegség családi előfordulása vagy hirtelen halál olyan adatok, melyek további kivizsgálást igényelnek. Addig a vizsgálatoknak és nem a sportolásnak van prioritása. Structurális /szervi/ szívbetegség ugyanis a versenyszerű sportolás ellen szól. Az elmúlt 25 évben Olaszországban az összes versenyszerűen sportolót évente vizsgálták, és évente készítettek róluk EKG-t. Az olasz gyakorlat arra utal, hogy csupán az EKG a korábban nem diagnosztizált betegségre /hypertrophiás szívizom betegségre=HCM/ hívhatja fel a figyelmet. Az Egyesült Államokban 158 sportoló hirtelen halálának utólagos elemzésekor is arra a következtetésre jutottak, hogy az esetek többségében ez a strukturális szívbetegség /HCM/ okozhatta a történéseket. Ugyanakkor a szűrés kérdésében fenntartásaik vannak, mert sok a vizsgálatok fals-pozitív eredménye, és az USA-ban, évente 10-12 millió sportoló vizsgálata után is a kiszűrtek között csupán 0,3 százalék lenne a hirtelen halál előfordulása. Vagyis a szűrés nem eléggé eredményes, kevéssé hatékony eljárás, ha tűt keresünk a szénakazalban.
A Műegyetemi Természet és Sporttudományi Egyesület a cikkben megfogalmazott feltételezéseket nem értelmezi. Saját kutatásainkra hivatkozva arra a megállapításra jutottunk, hogy a sportolók hirtelen halálát egy metabolikus (A metabolizmus, hétköznapi nevén anyagcsere, egy orvosi és biokémiai fogalom, mely az élő szervezetekben végbemenő anyag-, energia- és információáramlást jelenti) összeomlás eredményezi, amelyeket felerősítenek a gyógyszerek, vitaminok, antibiotikumok, szteroidok általános túldozírozása, valamit a helytelen és a nem egyénre szabott teljesítményfokozást erőltető edzésprogramok.
Az igazi ok valójában az adott szervezet elektrolit összeomlásában az elemek és ionok forgalmában keresendők, amelyek súlyosan befolyásolják a szerveket és szervrendszerek. A küszöb értéket átlépő ion zavarok az izmok és a hormon működésében is azonnali fiziológiai változást idéznek elő. Ez az ioncserélődési folyamat zavara a biokémiai változásokkal egy időben hirtelen megváltoztatja a sejtek közötti bioelektromos potenciálokat is. Ez is okozhatja a hirtelen sportolói halált, amit megfelelő szomatológiai felméréssel és nyomon követéssel meg lehet előzni (dinamikus funkcionális anatómiai képalkotás). (Hármas Elmélet)
Azt is felvethetjük, hogy megfelelő szakmaisággal végzett szomatológiai vizsgálatokkal időben fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy az adott sportoló teljesítménye mikor éri el a formaidőzítés csúcsát, és mikor indulnak be azok a biokémiai folyamatok, amelyek akár a sportoló életébe is kerülhetnek. Több esetben leírtuk és beszámoltunk kutatásaikról, de mivel ezt nem nemzetközi protokollok alapján végezzük, ezért ez idáig figyelemre sem méltatták.
Hány sportolónak kell még meghalni azért, hogy érdemben is foglakozzunk ezekkel a tragikus esetekkel.
szacsky
2012. április 15.