III. LOCARNOI TANULMÁNY
(az aktualitások tükrében)
Az ezredfordulón (2000-ben) több egyetemi kutató, tanár, művész és más gondolkodó minden formalitás, szervezettség nélkül társaságba tömörült. Eleinte a PALATINUS társaság nem tett egyebet, mit elemezte a bolygónkon kialakult biológiai egyensúlytalansági állapotot. A kezdeti lelkes – és talán szokványosnak mondható – „palatinuszi” elemzések nem tértek el az ismert politológiai, gazdasági és környezetvédelmi elemzésektől, sőt talán azok tartalmi részei is hasonlatosak voltak.
A társaság röviddel a megalakulását követően lehetőséget kapott arra, hogy internetes felületen közzétegye gondolatait. A lehetőség felelősséggel társult. A palatinuszi elemzések ezt követően igyekeztek a bekövetkezett események kialakulásának minden összefüggésére fényt deríteni. A tények, a dokumentumok, a háttér-tanulmányok egybevetése meglepő eredményre vezetett. Nagyon leegyszerűsítve az körvonalazódott, hogy a bekövetkezett, a társadalmat és a természetet megrengető történések értelmezése mindösszesen csak sajnálkozásra korlátozódott. Nem beszélve arról, hogy minden tanulmány, dolgozat, vagy elemzés kivétel nélkül csak egy szempont szerint próbálta magyarázni a már bekövetkezett társadalmi, vagy természeti katasztrófát. Hogy milyen okok vezettek az egyre szaporodó katasztrófákhoz, azt jószerivel senki nem vizsgálta, és ha vizsgálni próbálta, akkor többnyire, társadalomtudományi, gazdaságpolitikai vagy filozófiai okokra vezették vissza a bekövetkezett eseményeket.
A palatinuszi szemlélet ezzel a módszerrel teljes mértékben szakított és a folyamatokat a természet törvényeinek szemszögéből vizsgálta. A téma meglepő módon kiemelkedően jól kutatható volt. Általában elszigetelt társaságok, magányos elemzők nyilvános tanulmányaiból az volt kiolvasható, hogy a felgyorsult és egyre irányíthatatlanabb folyamatok kialakulásának az okát, az élővilág változásában kell keresni.
Vissza kell térni ahhoz az egyszerű megállapításhoz, hogy a természet törvényei szabályozzák a mindennapi életünket. Ha ezeket a törvényeket megsértjük, akkor a természet egy bizonyos mértékig kompenzál, de azt követően teljes mértékben képes akár az élet minden jelenségét megszüntetni. Abban az esetben, amikor a természet rendjének egyensúlyát felborítjuk, emberi tudatunk, akaratunk és cselekedeteink ellenére számunkra véletlenszerűnek tűnő folyamatok sokasága következik be. Ismert természettudományi törvények behelyettesítése esetében viszont minden értelmezhetővé válik. Miért fontos, hogy ezt a szemléletet kövessük? Azért, mert ez lehetőséget ad arra, hogy a múlt ismeretire támaszkodva, a jelen történéseinek jövőbeli hatását meglehetősen pontosan képesek legyünk előre jelezni.
Az elmúlt időszakban a Palatinus Társaság számos tanulmányt készített, könyv is jelent meg (2008) a „Veszélyes XXI. század” címmel. Az elkészült tanulmányok és dolgozatok, írások folyamatosan a www.pannonpalatinus.hu elektronikus kulturális (tudomány, művészet, pedagógia) oldalon olvashatóak.
A megjelent tanulmányok megírását elmélyült szakirodalmazás és adatgyűjtés előzi meg. A különféle írások összevetésénél jól lehet szelektálni az inkább szenzációkeltésre vonatkozó hírek és a tudományos igénnyel készült tanulmányok között.
A társaság a kezdetektől fogva egyértelműen minden bekövetkezett eseményt élettudományi szempontok szerint vizsgált. A társadalmat ennek a felfogásnak az eredményeképpen biológiai rendszernek tekinti. Ennek a felfogásnak a megalapozottságát számos elemző írásban közzétettük.
Fontos esemény következett be 2011.október 12.-én. Egy nagy számláló ekkor jelezte, hogy bolygónkon ettől az időtől kezdve több, mint 7 milliárd ember él. Az esemény híre a szerzőt Locarnóban érte. Gondolva egy merészet az ismert Lugánói jelentéshez hasonlóan készült el a „7 milliárd ember, Palatinus Locarnoi jelentés”. Az írás azóta folyamatosan olvasható a Pannon Palatinus elektronikus oldalán.
Az világban egyre szaporodó súlyos gondok és események arra sarkallták a korábbi társaság alapítóit, hogy a jövőben a kutató és elemző munka szervezett keretek között folytatódjon. A Társaság átalakult és közhasznú alapítványként működik jelenleg is. A Pannon Palatinus József Nádor Közhasznú alapítvány, mint ahogyan az a nevében is olvasható számos szállal kötődik műegyetemi szellemiséghez.
A sok feszültséget és gondot okozó társadalmi és természeti események, mint ahogyan az várható volt nem csökkentek, hanem folyamatosan növekedtek.
Itt célszerű megjegyezni, hogy minden olyan „előrejelzés”, jóslás, amelyek a felgyorsult események megoldását jelentették volna, sorra csődöt jelentettek. A háborúk tovább folytak, a természeti erőforrások és kincsek kitermelése egyre nőtt. A népesség növekedésével arányosan egyre jobban szaporodott a nélkülözők száma. A nagy népességnek köszönhetően egyre többen sodródtak a biológiai létbizonytalanságba. Annak ellenére, hogy azok az országok, amelyek egy kissebség érdekeit kiszolgálva erőltetik a „fenntartható” fejlődést, sorozatosan konfliktusba kerülnek a kiszolgáltatott társadalmakkal.
Eközben eljutottunk odáig, hogy megszűnt bolygónkon az anyag és az élet körforgásának fenntarthatósága, egyensúlyi állapota.
Az emberiség történelmében nem az első eset, hogy egész országrészek és népcsoportok felkerekednek, elvándorolnak, mert biológiai létüket veszély fenyegette. Korábban volt hová menni, és lehetett egy más földrajzi helyen új életet kezdeni. Napjainkban bolygónkat az ember teljesen benépesítette. Kivételt képeznek azok a helyek, ahol a biológiai lét fenntartása csak korlátozottan lehetséges. Említhetjük például Mongóliát.
A korai palatinusz tanulmányok és dolgozatok nem elégedtek meg azzal, hogy a bekövetkezett eseményeket elemezzék, hanem felvállalták, hogy előre vetítsék az esetleg nem csak rövidtávon bekövetkező eseményeket. Meglepő módon az előrejelzések minden esetben pontosak voltak, ami sajnálatos, mert a biológiai lét egyensúlytalansága folyamatosan növekedett.
A kérdés minden esetben az, hogy a káros és a helytelen társadalmi diktátumok mikor sodorják az élővilágot – az emberiséget – kritikus és visszafordíthatatlan helyzetbe.
Optimista felfogás esetében, ha az emberiség minden józan eszét összeszedi és a természeti erőforrásokkal való átgondolatlan tobzódását megszünteti, valamint lemond arról, hogy a természetet leigázza és azt egy futurisztikus áltudományos szemlélettel megerősítve rákényszerítse mindenkire, akkor talán van néhány napunk arra, hogy a jövő emberisége, gyermekeink és unokáink (ha még élnek) élhessenek.
Pesszimista felfogás esetében a folyamat megállíthatatlan, és a jövőben a fajok száma és az emberiség létszáma is jelentősen csökkeni fog. Biológiai Antropológiai szempontok szerint mostani életkörülményeink már ismeretlenek lesznek. A most tapasztalható mohóságot felváltja egy kíméletlen biológiai lét-vegetáció.
Túlzott és nem megalapozott állítások ezek, mondhatják azok, akik ezt a folyamatot nem csillapítják, hanem egyre jobban erőltetik a biológiai egyensúlytalanságot és a szokásos módon nagy magabiztossággal állítják, hogy az emberiség monokultúrában is képes élni fehérje polimereken és tartályban növesztett fehérjén (műhús).
A Locarnói jelentésben megfogalmazott aggodalmak sajnálatos módon bekövetkeztek. Az idő múlása szükségszerűvé tette, hogy 2014.04.14.-én a II. Locarnoi jelentés is elkészüljön.
A jelentésből kitűnik, hogy az emberiség valamilyen okból, ami nem természeti jellegű, mindent túlkompenzál. Miközben, folyamatos és szakadatlan gazdasági és termelési növekedésről vizionál néhány nemzet.
Azonban ahhoz, hogy ezeket a célokat elérje, más országok, földrészek életébe kell, hogy beavatkozzanak.
2014–2015-ben a Pannon Palatinus társaság a „Kulti” szalonban hónapról hónapra a mindennapi események tükrében igyekezett értelmezni az emberiség aktuális helyzetét. Ebben az előadás-, tudományos ismeretterjesztési sorozatban egyértelművé vált, hogy a kialakult társadalmi konfliktusok oly mértékben erősödtek, hogy azok robbanásához vezethetnek.
Bekövetkezett.
A fegyveres konfliktusok nem hogy csökkentek, hanem egyre növekedtek. A XXI. században nem volt és nem is lesz (meggyőződésem szerint) nyertes háború. Abban az esetben, ha egy népcsoportnak sikerül leigázni egy nemzetet, azt beállíthatja győzelemnek, de valójában az csúfos bukást jelent.
Mire lehet alapozni ezt a vészt jósló állítást. Az alapja nem más, mint például a XX. század történelme. A palatinusz elemzések a napjainkban történt eseményeket teljes történelmi folyamatukban értelmezik. A XX. században egymást érték a népirtások, a nemzetek és a népcsoportok áttelepítése, a birodalmi törekvések. Ismeretes, hogy a győztes hatalmak milyen módon konzerváltak nemzetiségi ellentéteket, milyen módon rombolták le a vesztesek életét, hogyan tettek tönkre gazdaságilag országokat.
A XXI. század első évében bekövetkezett egy nem várt esemény (ami egyébként nem volt kizárható): ez a 2001.09.11. volt. Ezzel elindult egy kimondottan új háborús forma, ami soha nem zárható le és soha nem ér véget. Hatalmas hadigépezetek indultak el nem látható irreguláris embercsoportok ellen. Országok, kultúrák váltak az áldozatául.
Az ellenállás a nagyhatalmi törekvésekkel szemben egyre erősödik. Az eredmény: a nagyhatalmak is védekezni kénytelenek a láthatatlan ellenfelekkel szemben, akik képesek önmagukat is feláldozni.
Számos elemzés készül arról a palatinuson belül, hogy ezek a folyamatok miért indultak el. Azt láthatjuk, mit okozott, társadalmi szinten. Ez vezetett például a migrációs válsághoz.
Ezen is lehetne változtatni, ha volna még hely a bolygónkon, ahová vándorolni lehetne. A néptömegek a legkisebb ellenállás irányába indulnak el és természetesen olyan helyre, ahol számukra korábban elérhetetlen jólétet remélnek. Ez természetes reakció. A baj ott kezdődött, hogy tévesen gondolkodó politikusok elszámolták magukat. Az egyben vándorló új néptömegeket biológiai robotnak tekintették és abban a hitben éltek, hogy ezek az emberek rövid időn belül integrálódnak új hazájukban és töretlenül növelni fogják a befogadó ország gazdasági fejlődését. Ennél nagyobb tévedést el sem lehet képzelni. A korábbi természetes népesség-átrendeződések lassú, évtizedes, évszázados időt öleltek fel. A látszólagos és áhított homogén társadalom minden jó szándék és akarat ellenére sehol nem alakult ki.
Még ezen is túltehetjük magunkat, csak karizmatikus államfők képesek rendezni ezt a bonyolult és sok esetben embertelen helyzetet. De hol találni ilyen államfőt?
A baj nem jár egyedül, tartja egy mondás. A súlyos társadalmi gondokat erőteljesen felül írja a természet könyörtelen válasza. A természeti kincsek mértéktelen kitermelése, a folyamatosan növekvő termékek száma (amelyek kellő mennyiségét semmilyen módon nem lehet 7 milliárd ember számára előállítani), a komplex környezetszennyezés egyre csökkenti az élhető területeket. A biológiai léthez szükséges levegő, víz és biológiai táplálékok minősége drasztikusan romlik. Ebből az következik, hogy több népcsoport kénytelen lakóhelyét elhagyni, akik ezáltal ökológiai menekültekké válnak.
A menekülők, mint az látható, összeolvadnak és abba az irányba veszik az útjukat, ahol az életüket képesek lehetnek fenntartani. A társadalmi, ökomenekültek hadát tovább növeli a gazdasági, mindösszesen a jobb létért vándorlók népes tömege is.
Ez így együttesen kezelhetetlen állapotot idézett elő. A politikai nyilatkozatok nem a megoldást keresik, hanem első megközelítésből a befogadó ország előnyeit próbálják kiaknázni. Ez pedig csak a menekültek kis részére vonatkozhat.
A bajt csak tetézi, hogy a háborút senki nem akarja befejezni, sehol. A nagy nemzetközi csatározásban úgy tűnik, hogy kíméletlen harc folyik azért, hogy ki legyen a világ ura. Elméleteket állítanak fel. Magabiztonsággal jelentik ki, hogy a harcot meg fogjuk nyerni (megj: de a háborút elvesztik), a gonoszt likvidáljuk, de hallhattunk olyan kijelentést is államférfitől, hogy „kiirtjuk” az ellenséget.
A világ helyzetét közgazdászok, politikusok, politológusok, biztonságpolitikusok – folytathatnánk a sort – más szakértőkkel állandóan elemzik, de megoldást soha nem találnak. Abban az esetben, ha egy szakértő igyekszik valamilyen megoldást találni, akkor számíthat az ellenlábasok kíméletlen kritikájára.
A helyzeten sajnos nem változtat, sőt csak ront, hogy a természettel, az élővilággal, a természet törvényeivel senki nem foglalkozik. Tudomásul kell venni, hogy az élet minden biológiai élőlény számára véges, egyszeri és megismételhetetlen.
A Pannon Platinus tanulmányok folyamatosan készülnek. A III. Locarnoi jelentés az ismert elemzések sablonosságával nem kíván foglalkozni.
A társaság és a szerző is vallja, hogy a legfontosabb szempont a minőségi élet fenntartásának biztosítása nem csak társadalmi szinten, hanem az egyes egyének esetében is.
Szacsky Mihály
Locarno
2016.június.15.