Már a hetvenes évektől folyamatosan elhangzik mind a szakmai, mind az ismeretterjesztő szinten az a szlogen, miszerint semmi más társadalmi szintű dolgunk nincs a természet javainak kiaknázásával kapcsolatban, mint azt biztosítani a gazdasági vonalon, hogy ez az úgynevezett fejlődés fenntartható legyen. Akik ezen a véleményen vannak, (feltételezhetően szándékosan) figyelmen kívül hagyják azt az ellentmondást, hogy kiaknázható forrásaink végesek, míg az igények, és ezzel együtt a javak felhasználásának mértéke folyamatosan nő. Továbbá mindez (mint tapasztalható) minden határon túl megnöveli a környezet, bennünket körülvevő természet szennyezését, lepusztítását. És még az is hozzátartozik, hogy szintén a hiedelmekkel ellentétben (rekultiváció, stb.) ezek ténylegesen visszafordíthatatlan folyamatok.